Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
1984. szeptember 27., csütörtök o Beruházás és létszámtartalék Furcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfelől állandósult — s már-már kivédhetetlen következményekkel együtt járó — munkaerőhiány miatt keseregnek, másfelől jórészt olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő-takarékosság, amelyekhez újabb és újabb emberek kellenek. S a legfurcsább, hogy a beruházások nyomán megindult termelőmunka létszámszükségletét többnyire kielégítik a vállalatok, mégpedig a meglevő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Akkor most hogy is van ez? Nincs elegendő új munkavállaló, minden egyes emberért valóságos közelharc folyik a munkaerőpiacon. Jó, fogadjuk el. A durumsztori o A Munkaügyi Kutatóintézet által végzett vizsgálat szerint a vállalatok inkább a termékválaszték-bővítő beruházásokat részesítik előnyben, remélve, hogy ily módon az exportjukat is növelhetik, s mert kifejezetten létszámtakarékosságra 'koncentráló beruházásokra aligha kapnának bankhitelt. Ezt is fogadjuk el. MINDIG VAN EMBER De ha egyszer a beruházási gyakorlatban nem — vagy csak sokadrangú — szempont a létszámtakarékosság, ám az ilyen beruházások létszámfedezete mégiscsak megoldható, akkor vajon mit kezdjünk az általános munkaerőhiány miatti sirámokkal? Ha a beruházások előkészítésénél nem kérik ki a helyileg illetékes munkaügyi szakemberek véleményét, akkor ez vajon nem arra utal-e, hogy maguk az adott vállalati vezetők is tisztában vannak azzal, hogy belső létszámtartalékaik viszonylag könnyedén mozgósíthatók? Hiszen senki nem hallott még olyan vállalati beruházásról, amely végül is a megfelelő számú szakembergárda hiánya miatt bukott volna meg. Akkor mostanság hogy is állunk azzal a sokat emlegetett — és a vállalati vezetők által sokat vitatott — belső létszámtartalékkal? S ha netán mégis csak létezik ez a belső tartalék, akkor mi A magyar vállalatok a múlt esztendőben a világ 116 országába juttatták el termékeiket, illetve vásároltak onnan valamilyen árucikket. Külkereskedelmi forgalmunk kiterjed az öt földrész valamennyi fontos területére. Így 30 európai, 32 ázsiai, 29 afrikai, 23 amerikai országgal, és a legtávolabbi kontinensen Ausztráliával és Új-Zélanddal is kereskedünk. 88 országból szerezzük be az itthon hiányzó, illetve a kínálatot bővítő termelőeszközöket és fogyasztási javakat, viszont a magyar termékek 114 országba jutnak el — állapítható meg a most megjelent Külkereskedelmi Statisztikai Évkönyvből, amely az 1983-as esztendő külkereskedelmi adatait, és több évre visszamenő összehasonlító adatsorait tartalmazza. Az évkönyv számsoraiból lemérhető, hogy az elmúlt hét esztendő során hogyan változott a magyar külkereskedelmi forgalom áru- szerkezete. Az adatokból kiderül, hogy bár erőteljes arányváltozás nem következett be sem az importban, sem az exportban, de kis mértékben módosult a külkereskedelmi szerkezet. Az energiahordozók és a villamos energia aránya a rubel- elszámolású behozatalban 1976-ban 15 százalék volt, a múlt esztendőben pedig már elérte a 30 százalékot. A rubel- és a konvertibilis elszámolású importban egyaránt a legnagyobb hányadot az anyagok, félkésztermékek és alkatrészek képviselik. Ez a tétel különösen jelentős a konvertbilis elszámolású behozatalban, indokolja a hovatovább katasztrofálisnak minősített munkaerőhiány miatti panaszáradatot? Az elhatározott és végrehajtott beruházásoknál valóban sokadik szempont a létszám, az emberi munkaerő. Az említett vizsgálat szerint harminc vállalati beruházás közül mindössze 14 esetben készítettek részletes munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagyvonalú becslésekre szorítkoztak, és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett, az új műhelyben, az új gyárrészlegben. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igen ám, de a modernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika, technológia meghonosításával párhuzamosan megszüntethetek az elavult munkahelyek, s az ott dolgozók átképezhetek, betaníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működtető szakembersereg. Csakhogy ez sem jellemző. A viszonylag korszerűbb technika többnyire úgy jelenik meg a vállalatoknál, hogy mellette változatlanul ott a régi, az elavult, az alacsony termelékenységű munkahely, az alacsony képzettségű szakemberekkel és a népes kiszolgáló személyzettel. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az állami vállalatok oly’ jelentéktelen bérszínvonal-különbséggel dolgoznak, hogy egymástól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen ahol arányuk eléri az 55 százalékot. A kivitel alakulását tükröző adatok jelzik, hogy a rubelelszámolású értékesítésben kedvező továbbra is az exportszerkezet. Itt a legnagyobb hányadot a gépek, szállítóeszközök és egyéb beruházási javak képviselik. Arányuk az elmúlt években tovább növekedett. A konvertibilis elszámolású exportban már nem ilyen jó a helyzet. Az anyag-, a félkésztermék- és az alkatrész- export részaránya meghaladja a 30 százalékot, ugyanakkor a gépek, szállítóeszközök, egyéb beruházási javak exportja alig több, mint tíz százalék. Az évkönyv figyelemreméltó adatokat közöl a műszaki, szellemi termékek — a szabadalmak, licencek, know-how-k, tervezési munkák, kutatások — külkereskedelméről is. E téren a kivitel 1981-hez képest lényegesen gyorsabban növekedett, mint a behozatal. Ennek ellenére még mindig több szellemi terméket vásárolunk külföldről, mint amennyi hazait exportálunk. 1983-ban 1,8 milliárd forint értékű szellemi terméket _ — főleg licencet — hoztunk be, és 1,5 milliárd forint értékben exportáltunk. Különösen a magyar mérnökök tervező munkáját veszik igénybe külföldön. A legtöbb magyar szellemi termék az NSZK-ban talál gazdára, de jelentős az NDK-ba, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba irányuló kivitel is. A hazai vállalatok elsősorban az USA-ból, az NSZK-ból és a Szovjetunióból vásárolják a licenceket. vállalat sem képes a kilépő és a belépő dolgozók arányát számottevően az utóbbiak javára billenteni, mert egyetlen vállalat sem ígérhet az átlagoshoz képest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket. miért őrzik a régit? Vagyis végképp nem marad más hátra, mint az új munkahelyeket jelentő beruházások új létszámszükségletét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire megoldják, annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vállalati szakember közül 28 úgy vélekedett, hogy az új beruházások munkaerő-ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabályozás jottányit sem befolyásolja. Magyarán: új és korszerűbb, nagyobb termelékenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vállalkozás. Éppen azért nem, mert az új technika mellett ott él és működik a régi is. Ha az új technikával dolgozók kezdetben valamicskével magasabb bért is kapnak, a nivellálási törekvések értelmében előbb-utóbb a régi műhelyekben dolgozók bérét, keresetét is „feltornázzák”, mert őket is tartani akarják ... / És itt kezdődnek az igazi bonyodalmak. Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a korszerű és drágán vásárolt új technikát, ám előbb-utóbb majd’ mindenütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikát meghonosító beruházás nem hozza meg a kívánatos termelékenységi eredményt. Jelzi ezt az is, hogy a korszerű technikát (is) alkalmazó állami nagyipar átlagos műszakszáma — most már hosz- szú évek óta — mindössze 1,4 körül mozog, s ez a KGST-országok között is feltűnően alacsony érték. Azért is alacsony, mert e lényegesen nagyobb szaktudást követelő gépi munka művelői idővel — és viszonylag rövid idő múltán — gyakorlatilag semmivel nem keresnek többet, mint az elavult és alacsony termelékenységű technikával dolgozó kollégáAz idén a szokásosnál később lesz a szüret, a kereskedelem azonban már felkészült az elengedhetetlen kellékekkel : hordókkal, puttonyokkal, csobolyókkal, darálókkal, présekkel, demizso- nokkal, mustfokolókkal és a szükséges vegyszerekkel. A Hermes Szövetkezet 14 budapesti boltjában, valamint vidéki iparcikk-kereskedelmi partnereinek az üzleteibe most kezdi szállítani a hordókat, amelyekből megfelelő a választék, kaphatók 50-től 400 literes méretig, van tölgyfából készült, valamint az olcsóbb akáchordó is. Minden nagyságú hordóhoz kaphatók a néhány évvel ezelőtt még hiánycikknek számító facsapok, s darálókból és présekből szintén széles választékot kínálnak a legkisebbtől a legnagyobb méretig. A Vas-Edény csaknem száz üzlete közül a fővárosban a három mezőgazdasági szakbolt árusítja a szüreti kellékek teljes választékát. Már kaphatók a prések, szőlőzú- zók, kádak, puttonyok, kellő mennyiségben és méretválasztékban, s van elég szesz- és mustfokoló, valamint a must kezelésére, tisztítására ✓ Gyorsan összeszerelhető, viszonylag olcsó ömlesztett termények tárolására kiválóan alkalmas raktártípust fejlesztett ki BVM-tip elemekből a dunaújvárosi tervező iroda közreműködésével a Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára. Az első új típusú gabonatárolók összeszerelését már be ik. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt új munkahelyeken is előbb- utóbb munkaerőhiánnyal kell szembenézni, mert ugyan mi ösztönözze az ott dolgozó embereket az átlagnál sokkal precízebb és lényegesen nagyobb intenzitású munkára? Lenne persze még utánpótlási forrás, ha fokozatosan felszámolnák az elavult gépparkot, s az ott dolgozókat folyamatosan átcsoportosítanák, de egy ponton túl ez már lehetetlenség: csakis munkaerőt megtakarító fejlesztésekre, beruházásokra manapság nem ad pénzt a bank. KISELEJTEZNI AZ ELAVULTAT A kör ezzel bezárult. Maradnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általános mozdulatlanságban még csak nem is nagyon kommentált — tanulságok. Először: olyan beruházáspolitika segítené sokkal jobban a hatékony foglalkoztatást, amely nem any- nyira az új munkahelyek létesítésére, hanem a meglevők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált — cél, akkor elengedhetetlen feladat az elavult gyártókapacitás visszafejlesztése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana a mai napig is ismeretlen, mert kidolgozatlan. S ha minderre nincs remény — megfelelő gazdálkodási feltételek híján —, akkor bizony kétszer is meg fontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezések üzembe helyezése, az ilyesfajta beruházások célja, értelme és gyakorlata. Még akkor is, ha e beruházások engedélyezése, pénzügyi feltételeinek megteremtése manapság a minden más gazdálkodási racionalizmust megfellebbező exportbővítés reményében történik. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és valóban racionális beruházáspolitika nélkül; ez utóbbi pedig elképzelhetetlen a munkaerővel való racionális gazdálkodás nélkül. alkalmas kénlap, kénpor, és borderítő vegyszer. Hordóból egyelőre 25, 200, 300 és 500 literes kapható, 80 és 100 literesek a közeli hetekben érkeznek. A mezőgazdasági szaküzleteken kívül a Vas-Edény további hét vasáru szaküzletében árusítanak még a szürethez szükséges kellékeket, különféle kisgépeket; préseket, zúzókat, valamint szesz- és mustfokolókat és vegyszereket. A borászati üvegáruk — demizsonok, ballonok — legnagyobb forgalmazója az Amfora. Az 5—25 literes demizsonok Bulgáriából érkeznek, s bár jelenleg még nincs az üzletekben a szerződésben lekötött mennyiség, a szüretig várhatóan megérkezik. A biztonságos ellátás érdekében az Amfora gyárttat is; a hajdúnánási szövetkezet készít megrendelésre kisebb méretű demizsonokat. Megoldódott az üvegballonok hazai gyártása. A Salgótarjáni öblösüveggyárban 25 és 54 literes ballonokat állítanak elő, s közülük a kisebbik fajtából már nagyobb mennyiséget szállítottak a kereskedelemnek. is fejezték Bácsalmáson, illetve Andornaktályán. Bácsalmáson 20 nap alatt fejezték be egy 2100 tonna, Andornaktályán pedig 15 nap alatt egy 2800 tonna gabona tárolására alkalmas épület szerelését. A BVM dunaújvárosi gyára felkészült további új rendszerű gabona- tárolók kivitelezésére. A Békéscsabai Konzervgyár az elsők között figyelt fel a durumbúzából készült lisztre. Fantáziát láttak a belőle gyártott tésztában; az illetékes külker vállalatok is biztatták a csabaiakat: csak készítsék, jó piaca van a durumtésztának. Mi valósult meg az álmokból? II fogyasztónak semmit sem jelent Andó János, a konzervgyár tésztagyáregységének vezetője az indításról beszél: — 1980-ban kezdtük a kísérleteket a hazai durum- liszttel. Az első próbálkozásaink nem sikerültek. Ennek oka volt a fajta, az őrlés technológiája, és a nálunk alkalmazott technológia hiányosságai. Tavaly, 1983-ban már megfelelő tésztát tudtak gyártani a durumlisztből. Javult az alapanyag minősége és a konzervgyáriak is módosítottak a gyártás technológiáján. Nem vettek miatta külön tésztakészítő gépeket, csak az első szárítás hőmérsékletét emelték meg, hogy jobb és tetszetősebb terméket kapjanak. Ügy érzik, tésztájuk közelít az olasz (világhírű) gyártmányok minőségéhez. Igaz, az őrlésen még mindig lehetne javítani, hogy kevesebb korpa maradjon a lisztben, de ez nem olyan hiba, ami miatt lehetetlen értékesíteni a tésztát. — Eladtunk Libanonnak száz tonnát, tetszett a partnereknek, és további üzletre van kilátásunk. A külke- resek biztatnak, hogy Közel- Keletre rövidesen többet szállíthatunk. A hazai fogyasztó viszont nem veszi a durumtésztát. Pedig nem drága, ára megegyezik a kéttojásos tésztáéval. Vagyis: mégiscsak drága, hiszen a fogyasztó szemében az jelenti az értéket, ha tojás van a tésztában. Pedig — Andó János szerint — a gépi tészta minőségét rontja a sok tojás, a sárgája zsírtartalma meg- szürkíti a belőle készült terméket. A gyár különben veszített a durumtésztán, hogy mennyit, pontosan nehéz lenne megmondani. Abban reménykednek, hogy a külkeresek megszabadítják őket a készletektől, és attól kezdve csak konkrét megrendeléseket teljesítenek. Mi mindet megvesszük! A Békés megyei Gabona- forgalipi és Malomipari Vállalat termelési igazgatóhelyettese, hamper Lajos úgy érzi, az üzemek termelési kedve adott: — Az idén majdnem ezer- háromszáz hektár termését vásároljuk fel a megyében. Az ötszáz forintos átvételi ár abban az esetben teszi versenyképessé az aestivum búzával a durumot, ha ez utóbbi legalább négy tonnát hoz. És ez a mai színvonalon nem tűnik lehetetlennek, valós cél. Egyébként minden megtermett mennyiséget megvettünk, a termés egy részét az üzemek tárolják bértárolás forfnájában, ez régóta alkalmazott módszer. Az egyes tételekből vett mintákat elküldtük a Magyar Kereskedelmi Kamarához, annak laborjában állapítják meg, hogy durum-e tulajdonságai alapján is a durum. Ha megjött a szakvélemény, indul a szállítmány a nagykállói speciális du- rumbúzamalomba, mert az őrlése más technológiát kíván, mint a hagyományos búzáé. A Gabona Tröszt kereskedelmi osztályának vezetőjét, Eiler Pétert telefonon sikerült elérni: — Szép termést értek el az üzemek, a bérben betárolt készleteket rövidesen, még október folyamán átszállíthatják a termelők a nagykállói malomba. Egy részét liszt formájában használjuk fel, más részét szemes terményként adjuk el. Az illetékes külker vállalat, az Agrimpex kedvező piaci lehetőségekkel biztat. Ha nem is nyugaton, de dollárért tudjuk eladni a durum- búzát. A külkereskedők úgy látják, hogy hosszú távon 20—25 ezer hektár termésének elhelyezése, exportja biztosnak ítélhető. Győzelem nélkül Szívesen írnám, hogy a durumbúza „jött, látott, győzött”, de ez még korai. Helyzete, megítélése tele van ellentmondásokkal. A kutató jónak ítéli a fajtáit, azzal a megjegyzéssel, hogy tovább kell bővíteni körüket, lega^bb 5—6 legyen a termesztésben. A malomipari szakemberek és a tésztagyártó egyetért vele, azzal a megjegyzéssel, hogy még jobb fajtákra van szükség. A külkeres szerint telítetlen a durumpiac, mégsem sikerül eladni a belőle készült tésztát. Van, aki szerint a tészta nem igazán jó, bár a gyártók természetesen lándzsát törnek mellette. A termesztő aggódik, lesz-e piaca a kemény szemű búzának, á felvásárló biztatja, csak adjon minél többet, átveszi. Ugyancsak tarka kép, kiegészítve a magyar fogyasztó újjal szemben oly gyakran tapasztalt ellenállásával, hogy nem veszi a durumtésztát. A magyar durumbúza azonban megszületett, s halad meglehetősen rögös útján. Ez az út azonban általában minden új termék előtt ilyennek mutatkozik, épp ezért, nem ok a megállásra, a kutatások és a feldolgozás, a termelés fejlesztésének visszafogására. Az említett, nyilatkozó szakterületek dolgozóitól függ tehát a magyar durumbúza sorsa. Amely — reméljük — az ellentmondások ellenére előbb-utóbb jóra fordul. M. Szabó Zsuzsa Vértes Csaba Mátok a külkereskedelemről Lesz elegendő hordó a szüretre Új rendszerű gabonatárolók A csabai gyár tésztái Fotó: Fazekas László
