Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-21 / 222. szám
Pénteki beszélgetések 1984. szeptember 2L, péntek UNiWkfita Karsai János Tízéves a Karsai Pantomim RT. Az együttes műsorait nemcsak hazánkban, hanem külföldön is siker és sok értékes szakmai elismerés kísérte. Tavaly Az élet bonyolult című előadásuk ezredszer került közönség elé. Karsai János, az együttes vezetője 18 éve foglalkozik az előadóművészet nálunk e kissé mostoha sorsú műfajával. — Te magad kitől tanultad az eltanulhatót? — A Kárpáthy-féle pantomimiskolában. (Ö egyébként a pantomim hazai megteremtőjétől, Barlanghy Istvántól tanulta a szakmát.) Emellett kétszer jártam La- dislav Fialca-nál, Csehszlovákiában. — Tanulmányai(f költségét magad fedezted? — Azt tisztán kell látni, hogy azok, akik az elmúlt 30 évben Magyarországon pantomimet tanultak, 99,9 százalékban saját pénzen képezték magukat. Nekem volt egy képem a magyar mesterek szaktudásáról, de a fejlődéshez a külföldi mesterek, csoportok megismerése elengedhetetlen. A legtöbbet a ’74-es és ’75-ös wroclawi munkafesztiválokon tanultam. A külföldi utakról visszatérve arra jöttem rá, hogy a hazai mesterektől mindazok az alapok eltanulhatok, amik a világban fellelhetők. S innentől a leglényegesebb az, hogy az alapokat elsajátító csoportoknak és tagoknak meg legyen az önálló_ egyéniségük és legyen erős elképzelésük arról, amit csinálni akarnak. — Évtizedek óta néhány mestertől és azok szűk, de lelkes táborától függ, milyen is a pantomim élete nálunk? Várható-e előrelépés a képzés kiszélesítésében? — Négyéves küzdelem, vajúdás után a Színházművészeti Szövetségen belül tavaly ősszel megalakult a pantomimszekció. Nem akarok nagy szavakat használni, de ennek színháztörténeti jelentősége van. Harmincéves lemaradást kell behoznunk. A szekció persze rendeleteket nem hozhat, csak javaslatokat tehet. Az is nagy dolog, hogy sikerült megegyeznünk a felügyeleti szervünkkel, az Országos Filharmóniával, hogy a különböző iskolákban tanult pantomimesek le tudjanak vizsgázni. Kidolgoztunk egy vizsgaanyagot, az első megméretések novemberben lesznek. Vagyis ugyanúgy vizsgázhatnak, papírt kaphatnak a pantomi- .mesek, mint a versmondók, a táncosok, a zenészek. — A vidék bekapcsolása eddig kevés sikerrel járt... — Ez valóban gond. Ebben ludas volt a Népművelési Intézeti is, hiszen az amatőrök oktatásáért az intézet a felelős. ’77-ben az ő kezdeményezésükre egy pantomim-szakbizottság alakult. Ennek én is tagja voltam, s mi elindítottunk egy panto- mimegyüttes-vezető képzést, amelyre sok vidéki fiatal jelentkezett. A képzés azonban vizsga nélkül maradt, s ezáltal a résztvevőknek nincs tudásukról papírjuk, ami sok helyütt nagy akadály. A vidékiek intenzívebb oktatása csak akkor lesz megoldott, ha visszatérő időszakonként megteremtjük a megyei és területi pantomimtanfolyamok lehetőségét, ahogy ez a színjátszóknál már régóta folyik. — A balettiskolában végzők jelentős százaléka nem jut tudásának megfelelő munkához. A pantomim táborának jelenthetnék-e ők is egyfajta tartalékát? — Mozgásművészeti előképzettségük alapján feltétlenül. Azonban a pantomimhez nemcsak megszállottság, fizikai, szellemi és anyagi energia, de speciális rátermettség is kell. Csak így lehet mimes egyéniséggé válni. — Milyen korán lehet kezdeni a pantomim tanulását? — Nyolcéves kortól. A gyerekek fizikai megterhelésével azonban vigyázni kell. Feleségem, Karsai Gizella vezet egy gyerekcsoportot. Ö igyekszik a próbákat minél játékosabbá tenni. Ha ez sikerül, akkor a gyerekek észre sem veszik, milyen kemény fizikai megterhelésnek vannak kitéve. Az ő együttese már öt éve működik, s a csúcs az volt, hogy tavaly a belgrádi eurovíziós gyermekszínjátszó fesztiválon szépen képviselték a magyar színeket. — Mit ad a gyerekeknek a pantomim? S van-e hátránya, okoz-e fájdalmat, vagy bármiféle elváltozást a rendszeres gyakorlás? — önfegyelmet ad. A gyerekek mozgása kiforrottabb lesz, tudnak bánni saját testükkel, arcukkal, gesztusaikkal. Káros hatása nincs. De azt figyelembe ‘kell venni, hogy a gyerekek 10—14 éves korban igen nagy átalakuláson mennek át. Emiatt gyakran kell módosítani a gyakorlatokon, a szerepeken. — Mire készül a Karsai Pantomim RT? — Most áll össze új műsorunk, a Mimóka. Még ennél is fontosabb, hogy a budapesti művészeti hetek keretében október 11-én és 12-én este a Játékszínben Magyar Pantomimgála ’84. 'címmel lesz egy rendezvény. Ezen hét profi szólista és együttes, valamint három amatőr együttes lép fel. Ungár Tamás „Hazamegyek a falumba...” A Molnár-C. Pál emlékház és gyűjtemény megnyitására A művész fényképe utolsó éveiből Múzeumok új szerzeményei Jó néhány értékes képző- művészeti alkotással, ipar- művészeti ritkasággal és néprajzi emlékkel gyarapodtak a budapesti múzeumok az elmúlt hetekben-hóna- pokban. Tornyai János özvegyének hagyatékából került a Magyar Nmezeti Galéria tulajdonába az a tájképsorozat, mely 39 képből, a művésznek az 1910—20-as esztendőkben készült alkotásaiból áll. A Galéria eddig mintegy félszáz Tornyai-festményt őrzött: az alföldi és szentendrei korszakból származó újabb szerzeményekkel immár a csaknem teljes Tor- nyai-életmű szerepel a gyűjteményben. Magángyűjtőtől került a Galéria festészeti osztályának anyagába a múlt század második felének két jelentős magyar életkép- és portréfestőjének egy-egy munkája is. Jankó János egyik legszebb és legjellegzetesebb életképe, „A falu szépét táncra kérik” című alkotása és Kiss Bálint 1841- ben festett „Tájképe”. Egy New York-i műkereskedőtől szerezte meg a Galéria régi gyűjteménye azt az 1628- ból származó, magyar mester által festett képet, mely Krisztus siratását ábrázolja. A magyarországi szignatúrá- vai ellátott festmény szerzőjének kiléte még nem tisztázott, a meglepően jó állapotban fennmaradt barokk alkotás így is rendkívül értékes, hiszen a XVII. századból igen kevés hiteles festményt őriznek a hazai gyűjtemények. A Szépművészeti Múzeum tulajdonába Kemény Zoltán — a magyar származású világhírű szobrászművész — özvegyének adománya révén jutott a közelmúltban egy több száz darabból álló fémdombormű-, festmény- és rajzgyűjtemény. Az 1930-tól Párizsban majd Zürichben élő és alkotó művésznek — a fémszobrászat egyik meg- újítójának — domborítással készült, különleges anyagokat is felhasználó plasztikáit, az ezekhez készült tanulmányait, rajzait és festményeit a tervek szerint jövőre önálló kiállításon mutatják be. Az Iparművészeti Múzeum kelet-ázsiai gyűjteménye két ritkasággal gazdagodott. Az időszámításunk utáni II —IV. évszázadból, a gan- dharai művészet klasszikus szakaszából, két jellegzetes kőplasztikát vásároltak meg: egy apró méretű Buddha-fe- jet és egy ugyancsak kisméretű kőfaragást. A múzeum kerámiaosztálya egyebek között korai Zsolnay-mun- kákkal; ikongyűjteménye egy XIX. század eleji orosz és egy XVI. század végi ukrán ikonnal gyarapodott. „Én ugyan már ötven éve elkerültem szűkebb pátriám édes tájairól, a gyermekkor emlékei azonban természetesen visszajárnak és kísértenek. Nem volt derűs gyermekkorom, nyomorgó kisdiák voltam Battonyán, de hát az ember saját keresztje mégis mind között a legkönnyebb, mégha olyan nehéz is. Ezért jólesne valakivel elbeszélgetni gyermekkorom színhelyéről. Embert keveset ismertem Battonyán, s akiket mégis ismertem, bizonyára vagy elszármaztak már onnan, vagy elhaltak. De a helyek megmaradtak valószínűleg, ha nevet váltottak is. Például a Fehérló utcában volt az iskola, hová 2. és 3. osztályba jártam ... a 4 -et és 5 -et az állami elemiben végeztem. Ma már bizonyára fel 'sem ismerném ... Pedig, mint Battonya díszpolgárának, illenék jól ismernem szülővárosomat. Vajon nyilvántartják-e még ezt a díszpolgárságot? Engem nem értesítettek megsemmisítéséről, tehát feltételezem, hogy ez még van. Ellene nem tettem semmit...” A fent idézett sorokat Molnár-C. Pál festőművész írta több mint 20 évvel ezelőtt, 1963 novemberében egyik levelében. Ugyanebben a levélben céloz arra; Ady Endrét is idézve, hogy alkalomadtán „hazamennék a falumba” nemcsak múltat idézni, hanem jelent is látni. Magánemberként szívesen invitáltam, de valamilyen oknál fogva Molnár-C. Pálnak szülőfalujával való közvetlen találkozása csak jó néhány évvel ezután valósult meg. 1980 májusában írt levelében is foglalkoztatta a szülőhely és az ő összetartozásának gondolata, mégha a sorok nosztalgiája mögé jogos bírálatot is elrejtett a művész: „Battonyai díszpolgárságom? Nos, ’45 után Battonya számára megnullásod- tam. Nem vettünk egymásról. tudomást. Ez a gyepűsors! Battonyát beírtam a világlexikonok legismertebb köteteibe, Londontól New Yorkig, Rómától Leipzigig, Battónia nevét az M betűnél bármely lexikonban fel lehet lapozni, bizonyítani tudom — de évtizedekig ki tudott erről Battonyán? A gyepű téli álmát aludta, s minek zavarjam? Csak Púja Frigyes ásőnyomán kerültem felszínre. De most se késő, még ezt is megértem. A szenteket is csak haláluk után avatják szentté. Ehhez képest engem még életemben bebalzsamoztak ! ! !” örült ennek a késői találkozásnak. Budapesten több alkalommal találkoztam vele. Ménesi úti műtermében megmutatta a mezőhegyesi és battonyai témájú festményeit, korai rajzait, s látható módon azok ihletettségét mintegy újraélte Molnár-C. Pál a beszélgetések során. 1977 Szeptemberében azután Battonyára látogatott. Társaságában volt Féja Géza, aki egy értelmiségi an- kéton találkozott olvasóival. Középiskolánk vendégszobájában helyeztem el a két idős korú művészt, életkorukat meghazudtoló fiatalos gondolkodásuk és érdeklődésük igen nagy hatással volt rám. Battonya festőjével és a „Viharsarok” írójával bejártuk a nagyközséget. Elmentünk a „Fehér Ló” óvodába, ahol Molnár-C. Pál az elemi iskola első osztályait végezte (nem tudom, hogy ez esetben szerencsés, vagy szerencsétlen dolog-e, hogy az egykor italboltnak használt és annak nevéről elnevezett helyiségek állaga mitsem változott hét évtized elteltével?), s itt találkozott Mol- nár-C. Pál egykori osztálytársával, Ikládi Józseffel. Közösen megnéztük a neobarokk stílusban épült battonyai római katolikus templomban a festő oltárképét, s lelkesen beszélt arról, hogy a tervek még mindig megvannak a teljes templomi freskók kivitelezéséhez. Ekkor kérőit szóba egy Battonyán létesítendő Molnár-C. Pál képzőművészeti emlékház gondolata Is. Az akkori középiskolai leánykollégiumot, az egykori Lakatos-kúriát arra alkalmasnak találta, s £zt tervezte, hogy a gyűjtemény megvalósítása esetén kis műtermet is kér, esetleg fiatalok nyári festőiskoláját is megvalósítja. Azután átmentünk Mezőhegyesre. Találkoztunk a volt mezőhegyesi zsellérekkel és utódaikkal, megtekintettük a ménest és a sportlovak istállóját. Molnár-C. Pál a maga közvetlen modorában kifejtette, hogy a szentek ártatlanságát, a női test szenvedélyességét és a lovak anatómiáját a legnagyobb művészi gyönyörűség számára festeni, és nem tudna a sorrendiség kérdésében ezek között különbséget tenni. Az 1977-es személyes látogatást követően Molnár-C. Pál gyakran megfordult Battonyán. 1979-ben gyűjteményes kiállításon mutatkozott be szülőfalujában és Gyulán. Egyre többet foglalkoztatta a művészi hagyaték sorsa. 1978-ban írott memorandumában a következőket írta: „Közelebb a 85., mint a 84. életévem fordulójához az ember gondolkodni kíván és azon töpreng, hogy mi történjen életműve együttma- radása kérdésében? Jómagam arra gondoltam, hogy szűkebb hazám, Csanád- Csongrád-Békés valamelyik nagyobb városának ajánlom fel .főbb műveim tulajdonomban levő gyűjteményét adomány formájában, arra a meggondolásra jutva, hogy egy család hagyatékában a képek előbb-utóbb szétszóródnak, sőt el is enyészhetnek ... Először Szegedre gondoltam, mint kulturális központra ... Nem tudván arról, hogy Battonya rendelkezik állandó kiállítási teremmel, és hogy ott közben felmerült a múzeum és képtár építési terve, ami hamarosan megvalósul, megbeszélést folytattam Gyula város küldöttségével is. Időközben felkeresett Vámos Imre és felvetette szülőhazám fejlesztési terveit, elmondta a már megvalósított létesítmények történetét. Arra kért, hogy műveim egy részét szülőközösségemre, Battonyára hagyatékozzam. Ezzel egyetértettem ...” így került Molnár-C. Pál életművének legjelentősebb része szülőfalujába, Battonyára. Sajnos a festőművész a nagyon áhított megvalósítást már nem élhette meg — 1981 júliusában, nyolcvanhét évesen, Budapesten elhunyt. Temetésén Battonya díszpolgárának kijáró tisztelettel küldöttséggel vettünk részt. A Farkasréti temetőben kevéske battonyai földet is elvegyítettünk sírjába .. . Képeivel mégis hazajött Battonyára. A Molnár-C. Pál-emlékház és képzőművészeti gyűjtemény ünnepélyes megnyitására — a nagyközség felszabadulása 40. évfordulója keretein belül — ma, 1984. szeptember 21-én kerül sor. Dr. Takács László Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.21: A világ geológusai Moszkvában. 8.37: Sosztakovics: Szonáta. 9.03: „Vár egy új világ.” 69. 9.33: Óvodások műsora. 9.53: Lottósorsolás! 10.05: Varázsigék, ráolvasások, áldozati imák a finnugor népköltészetben. 10.30: Mezéi András versei. 10.35: Nóták. 11.00: Kilátó. 11.45: Verdi: Don Carlos. 12.30: Ki nyer ma?— Szarvason. 12.45: Hétvégi Panoráma. 13.45: A megkoronázott forradalom — VI. rész. 14.33: Kreisler-művek. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Budapesti művészeti hetek. Interjúk Babits Mihállyal. 15.50: „Szabad madár" — népdalszvit. 16.00: Szerpentin ... 17.05: Horváth László (klarinét) felvételeiből. 17.37: Mit javít a korrekció? 18.02: Volt egyszer egy vadnyugat. Részletek Morricone filmzenéjéből. 19.15: Népdalok. 19.35: Vonzódások. 20.35: Operettkedvelöknek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Emlékezetes hangversenyek. 23.09: Szimfonikus zene. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az izraelita felekezet húszperce. 8.25: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.40: örökzöld dallamok. 9.31: Intermikrofon. 9.53: Lottósorsolás! 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.14: Éneklő Ifjúság. 13.30: Muzsika Zsuzsika meséi. ■ 13.45: Zenedélután. 14.00: Római ritmusok. 14.35: Vásárrádió. 15.15: Kesergő, palotás és friss. 15.25: Könyvről — könyvért. 15.35: Egészségünkért! 15.45: Zenekari felvételekből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Slágerek mindenkinek. 19.15: Legkedvesebb verseiből válogat Benkő Gyula. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Teázás közben. 21.35: A shadows együttes felvételei. XXX/10. rész. 22.15: Népdalok. 22.30: Igen is, nem is. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Hobbi Dominó. 9.30: Operaáriák. 10.00: Zenekari muzsika. 11.05: Bach-triószonáták. 11.52: Szimfonikus zene. 13.07: Szintézis. 13.37: Operakórusok. 14.00: 25 éves „A Szabó család”. 15.00: Brahms-hangverseny. 16.49: Magyar képeskönyv. 17.08: A magyar muzsika múltjából. 17.38: Szimfonikus zene. 18.01: Dietrich Fischer-Dieskau Liszt- és Mahler-dalfelvé- telei. X/9. rész. 18.50: Aczél Géza: Képversek című antológiája. 19.05: Opeaaáriák. 19.35: Üj Mozart-lemezeinkböl. 20.30: Diszkotéka. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30: Dzsesszzene. » SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A bugaci népdalkor énekel, a kiskunfélegyházi ct- terazenekar játszik. 17.20: Tervek, célok, eszközök. Riporter: Tamási László. 17.40: Délutáni minikoktél. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Iskolatévé. Elektromos töltés, (ism.) 9.30: Barangolás a művészetek tájain. NSZK film. (ism.) 10.15: Környező világunk. Angol dokumentumfilm. (ism.) 11.05: Templomi művészetek Lengyelországban. 11.30: Képújság. 15.05: Iskolatévé. 15.25: Orosz nyelv kicsiknek. 15.35: Lila fecske, (ism.) 16.00: Mi és a komputer. 16.35: Hírek. 16.45: Régész szemmel az irokéz indiánok nyomában. 17.20: Pannon Krónika. 17.50: Reklám. 18.00: Ablak. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Csak ülök és mesélek. 21.05: Nyitás: Csütörtökön. A Magyar Állami Opera- ház újjáépítésének története. 21.30: A csónak megtelt. Svájci —NSZK—osztrák film. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.50: Képújság. 18.55: Egy kis kirándulás. Lengyel film. V/3. (ism.) 19.20: Az állatok nyomában. XIII/9. 19.30: Siegfried Thiele: Énekek a Naphoz, (ism.) 20.00: Leánykérés éjjel kettőkor, (ism.) 20.40: Tv-híradó 2. 21.00: Reklám. 21.05: Hat láb föld. Angol filmsorozat. 22.00: Képújság. BUKAREST 15.05: Hangszeres muzsika. 15.20: Rajzfilmek. 15.30: Kulturális híradó. 15.50: A volánnál — autóvezetőknek. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Tények és távlatok. 21.30: Utolsó kiadás. Kanadai film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Művelődési adás. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Autogramok. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Aktualitások. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Shogun. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Kulturális mozaik. II. MŰSOR 18.15: Művelődési adás. 18.45: Tudományos könyvek kirakata. 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Ablak a zenei műterembe. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Dokumentumadás. 21.50: Forró övezet — amerikai film. MOZI Békési Bástya: Balfácán. Békéscsabai Szabadság, de. 10, du. 4 és 6-kor: Mária-nap, 8-kor: Rossz fiú. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: A matróz, a kozák és a hamiskártyás, fél 8-kor: Amok. Békéscsabai Kert: Pie- done Egyiptomban. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Klapka-légió, fél 8-kor: Kémek a lokálban. Gyulai Petőfi: A Jedi visszatér. Orosházi Béke, 5-kor: Katasztrófa földön-égen I—II. Orosházi Partizán, fél 4-kor: A beszélő köntös, fél 6 és fél 8-kor: Sok pénznél jobb a több. Szeghalmi Ady: Szeretők.
