Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

1984. szeptember 19., szerda

NÉPÚJSÁG

|WWW#W##WWW#WW#IWW«##W»W#I##W#» I

I Harminc pengő JQ

a rendszer ára éve...

*######################################################*;

A „közigazgatásilag egyelőre egyesitett” Csanád, Arad és Torontál megyének az akkor éppen Tiszaföldváron székelő alispáni hivatalában szeptember végén diktálták gépbe a következő összefoglalót: „Folyó hó 20-án, szerdán az alispán több oldalról arról értesült, hogy az ellenséges nyomás a vármegye keleti részei, tehát az eleki járás ,és a battonyai járás határa és mellette fekvő községek ellen mind erősebbé vált. Az eleki járás fő- szolgabírájával ekkor már telefonon nem lehetett érintkezni, mert a telefonállomások csak katonai beszélgetéseket kapcsoltak... A battonyai járás főszolgabírójával a telefonérintkezés akadálytalan volt és ő tájékoztatta az alispánt elsősorban a vármegye keleti részén fellépő eseményekről. Ekkor már pár nap óta Bat- tonya község állítólag (ma már tudjuk, hogy az „állítólag” is túlzás, a leírtak valójában rémhírek voltak — a szerk.) fél-üteg tüze alatt állott, s a községben néhány haláleset és károkozás fordult elő. A tüzelő üteget a magyar hadsereg a következő nap elhallgattatta, de az ellenség a következő nap a tüzelést újból megkezdte."

Békés vármegye vezetőinek e napokbeli sorsáról dr. Marik Dénes ezt írta a Város a front mögött című könyvében: „A megyei vezető tisztségviselők és családtagjaik, a honvédtisztek feleségei és gyermekei már szeptember 21-ről 22-re virradó hajnalon elhagyták a várost. Szeptember 22-én a városi és egyéb állami szervek kiürítése kezdődött meg. A megye székhelyét Szarvasra helyezték át. A hivatalvezetők közölték beosztottjaikkal, hogy a kiürítés kötelező jellegű, és ha a hivatal alkalmazottai nem távoznak el újonnan kijelölt hivatali székhelyükre, állásukból le- mondottaknak tekintendők. Ennek ellenére a megyei és a városi kistisztviselők többsége nem követte vezetőit.”

Persze akkor már Szarvason sem volt rózsás a helyzet. A gimnázium igazgatója szeptember 27-én"ezt jelentette egyházi főhatóságának: „A tanítást négy helyiségben sikerült megkezdenünk... 480 tanulóval. Ez a létszám a fennforgó körülmények között elég magasnak mondható. A tanítás két hétig folyt, a legnagyobb nehézségek, aggodalmak között. Tanulóink életéről és biztonságáról gondoskodni volt legfőbb feladatom, hiszen a tanítási munka komolyságáról úgyszólván szó sem lehetett, a tanítás megkezdésének elrendelése erőszakolt dolog volt. A tanítást a délutáni órákra tettem, igy is a két hét alatt a légiriadók miatt két ízben egész délután, három esetben pedig néhány óra alatt elmaradt".

A főváros csak kevéssé érezte a valóságos helyzetet. Az országgyűlés felsőházának szeptember 21-i ülésén Lakatos Géza miniszterelnök helyeslő közbekiáltásokkal tarkított beszédet mondott: „Megállapítom azt, hogy ha érzékeny veszteségeket is szenvedtünk a jelen háború folyamán, mindamellett a magyar nemzetben élő erők még koránt sincsenek teljesen kimerítve. Még vannak harcba nem vetett erőtartalékaink, még vannak feltölthető katonai egységeink, s nem utolsósorban van magyar hazaszeretet, magyar lelkesedés, magyar élni akarás (Ügy van! Úgy van!) és van a Kémet Birodalom által velünk szemben vállalt

erkölcsi elkötelezettség. (Ügy van! Ügy van!)"

A mindennapok agitátorai sokkal szerényebb munícióval vívhatták csak csatáikat. Az Orosházi Friss Hírek már csupán egy továbbszolgáló szakaszvezető példáját állíthatta olvasói elé: „M. M.

üzent édesanyjának és kérte, hogy megtakarított pénzéből a gyulai Vöröskereszt javára 30 pengőt adományozzon. Ha hősi ellenállásban és a közösség iránt érzett jótékonykodásban minden magyar ilyen lesz, Hazánkon a pokol kapui sem vesznek erőt,”

De ez már csak lázas álom. A valóság sokkal szürkébb. Szeptember 23-án elrendelik az általános megyei mozgósítást, s ezzel kapcsolatban imigyen igazítják el a községi elöljáróságokat: „A bevonulok figyelmezte- tendők, hogy jó ruhát, lábbelit, takarót, evőeszközöket, valamint kettő napi útrava- lón kívül még kétnapi útra- valót vigyenek magukkal. Minden csoport vigyen magával létszámának megfelelő üstöt vagy kondért főzés céljából”.

Az Orosházi Friss Hírek szerkesztői is csak kínlódnak. Az első oldalon ugyan még címben közölhetnek egy részsikert — Arad—Nagyvárad térségében hatvan páncélost kilőttünk —, de utána már másról kell beszélniük: A szembajokat ma már mesterséges lázzal gyógyítják — Űj német napraforgófajtát termeltek ki — Erősödik a kommunista párt Svédországban — Milyen neveket viseltek régi őseink — „Ha a bíró nem vágatta le a tolvaj orrát... (Hogyan büntették régen a magántulajdon ellenségeit)" stb.

Az említett tiszaföldvári összefoglaló így folytatódott: „Az ellenség nyomása főképp a vármegye keleti részén mindjobban erősödött, Battonya már tűz alatt állott, és Csanádpalotáról is jelentés érkezett, hogy a határ felé partizánok tapogatóznak előre. 23-án este ... nyugtalanító hírek érkeztek a vármegye keleti részéből, és Battonya távbeszélőn értesítette az alispánt, hogy az ellenség a község alatt van."

Erről a napról Magyarország történeti kronológiája ezt mondjam „A Vörös Hadsereg alakulatai Dombegyház, Battonya (Békés vm.) és Csanádpalota (Csongrád vm.) térségében átlépik a magyar —román határt."

Akik a tilalom ellenére is hallgatták a moszkvai Kossuth rádió adását, azok szeptember 23-án egyebeken kívül arról értesülhettek: „Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányában nyomul előre. Magyarország katonai helyzete napról napra egyre katasztrofálisabbá válik. A déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távolságban vannak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok.

Másnap a londoni magyar nyelvű rádióadás a Károlyi Mihály elnöklete alatt tevékenykedő Magyar Tanács üzenetét közvetítette: „A

Lakatos-kormány még ma is a halogatás kétkulacsos politikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cselekvésre van feltétlenül szükség. A magyar haderőnek csatlakozni kell az egyesült nemzetek haderőihez a németek üldözésére és megsemmisítésére. Meg kell akadályoznia, hogy a szétzüllő- ben levő balkáni német erők Magyarországot Hitler utó- védharcainak színterévé tehessék."

Nőtt a közérdekű javaslatok száma

Hazánkban minden állampolgárnak az alkotmányban

rögzített joga, hogy részt vegyen a közügyek intézésében. Ezt erősítette és konkretizálta a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény, amely egységesen szabályozza az állampolgárok bejelentéseinek, javaslatainak panaszainak előterjesztését, vizsgálatát és érdemi elintézését. Ugyanakkor hatékonyan védi a bejelentést tevő állampolgárt, s a jog eszközeivel gátat vet az alaptalan cs felelőtlen bejelentéseknek. Vitathatatlan a törvény jelentősége a közéleti demokrácia kiterjesztésében. Nem véletlen, hogy a népi ellenőrök rendszeresen kísérik figyelemmel gyakorlati érvényesülését.

Az orosházi Népi Ellenőrzési Bizottság 1981-ben vizsgálta meg ezt a témát a városi tanácsnál és néhány szervnél. Az alapvizsgálat megállapította, hogy a törvény végrehajtására megszervezték az ügykezelés rendszerét, gondoskodtak az intézkedés módjáról és szabályozásáról. Előfordultak azonban különböző hiányosságok, különösen az ügyek besorolásában és minősítésében. Gyakran elhúzódott az ügyintézés ideje, s több esetben megfeledkeztek az ügyféléje értesítéséről. Végeredményben kisebb szabálytalanságokat tárt fel a vizsgálat, súlyosabb mulasztások nem történtek. A törvény érvényesülését azonban ezek is befolyásolják. Éppen ezért döntöttek úgy a népi ellenőrök, hogy utóvizsgálattal visszatérnek a témára. A napokban ismét górcső alá vették a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézését. Megállapították, hogy a városi tanács az alap- vizsgálat után hathatós intézkedéseket tett. A végrehajtó bizottság titkára az osztályvezetők részére utasítást adott ki a bejelentések, a javaslatok és panaszok intézésénél feltárt hibák megszüntetésére. Az utasításban a jogszabálynak megfelelően előírta, hogy a 30 napos határidőt meghaladó ügyek esetében az ügyfeleket írásban tájékoztassák az elhúzódás okáról és az intézkedés várható időpontjáról. Az utasítás szabályozta a szervezett fórumokon elhangzott, közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézésének rendjét. Ügy rendelkezett, hogy a helyszínen vegyék nyilvántartásba a felszólaló nevét, lakcímét, és az ügy érdemi intézéséről írásban tájékoztassák. A tanácstagoknak feljegyzési mintákat is kiadtak. Az utóvizsgálat során a népi ellenőrök azt is megállapították, hogy az ügyek minősítése és besorolása megfelel a jogszabálynak. A szakigazgatási szervek a 30 napot meghaladó ügyintézésnél — 1982- ben 15, a múlt évben pedig

egy ilyen ügy volt — a kiadott belső utasítás szerint jártak el. A tanácstagok a különböző beszámolókon feljegyzéseket készítettek. Az ügyfeleket pedig az előírásnak megfelelően tájékoztatták. Minden közérdekű bejelentés, javaslat és panasz a titkárságon kerül iktatásra. Innen adják ki az illetékes szakigazgatási szervnek intézkedésre. A titkárság az ügyek érdemi elintézéséről egy másolati példányon értesül. A más szervekhez továbbított ügyek anyagait is bekérik.

Annak is nagy jelentősége van, hogy a lakosságot érintő kérdések megfelelő nyilvánosságot kapjanak. Különösen ha szélesebb réteget érint a felvetés, a tanácstagi beszámolókon lehetőség van a tájékoztatásra. Sajnos, a tanácstagi beszámolóknál készített feljegyzések nem tartalmaznak erre vonatkozó adatokat, állapították meg a népi ellenőrök. A felelősségre vonás azonban megfelelő. Arányban áll a közérdekű észrevételek súlyával. Az alapvizsgálat óta változás történt a bejelentések, javaslatok és panaszok arányában. Ez alatt az időszak alatt a közérdekű bejelentések 75 százalékról 18 százalékra csökkentek, ugyanakkor a közérdekű javaslatok 15 százalékról 73 százalékra emelkedtek. Ez a megállapítás arra utal, hogy a lakosság igen aktívan foglalkozik a közéleti problémákkal. A múlt évben ezzel a témával a városi tanács is foglalkozott

ülésen. Megállapították, hogy a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok 90 százaléka a tanácstagi beszámolókon, jelölőgyűléseken, várospolitikai tájékoztatókon hangzik el, s csupán 10 százalékuk érkezik közvetlenül szakigazgatási szervekhez. Az ügyek többsége, mintegy 70 százaléka a kommunális szolgáltatásokra vonatkozik. A tanácsülés, s maguk a népi ellenőrök is megállapították, hogy legtöbb gond a közérdekű ügyek megvalósítása területén mutatkozik. A jelenlegi költségvetési keret nem teszi lehetővé, hogy minden közérdekű javaslat és bejelentés megvalósuljon. Éppen ezért ezeket az ügyeket rangsorolni kell, jelentőségük és közérdekű súlyuk alapján.'

A Népi Ellenőrzési Bizottság a pusztaföldvári termelőszövetkezetben is megvizsgálta a törvény végrehajtását. Megállapították, hogy megfelelően foglalkoznak a közérdekű ügyekkel, törvényes és demokratikus keretek között folyik a gazdálkodási tevékenység a tagság megelégedésére. A demokratikus fórumok megfelelően működnek, minden jelentős gazdálkodási és a tagok élet- körülményeit érintő kérdés ismertetésre került, összegezve a tapasztalatokat, alap- vizsgálat után mind a két egység megfelelően intézkedett a hiányosságok és a mulasztások pótlásáról. Fontosságuknak megfelelően körültekintéssel kezelik a közérdekű ügyeket.

Serédi János

A szocialista erkölcs — a szocialista fegyelem

A társadalom egészének csakúgy, mint kisebb alkotóelemeinek, a szűkebb közösségekhez ahhoz, hogy tagjai között az együttműködés a létüket biztosítani tudja, szükség van az együttműködést előíró, szabályozó rendszerre. Benne kifejezésre kell, hogy jusson az az érdek- rendszer, amely az adott kői zösséget és tevékenységet meghatározza és egybefogja. Ilyen előírásokat tartalmaz az erkölcs, a jog, de itt kell számon tartani az olyanokat is, mint a különböző szervezetek működési szabályzatai, az üzemi, munkahelyi előírások, házirendek. Ezek megszabják az adott területen tevékenykedőknek az ott tanúsítható lehetséges magatartási formákat, a kötelező érvényű, szükséges magatartásformákat, s igen gyakran azokat a nemkívánatosakat is, amelyek másutt lehetségesek, de itt, adott helyen és közösségben kifejezetten nem- kívánatosak, sőt ártalmasak vagy az egyénre vagy a közösségre vagy mind a kettőre. Ezen túlmenően a szűkebb, tágabb közösségekben kialakulnak a társadalmi egészre nem jellemző sajátos együttműködési szabályok is, amelyek az adott közösségek szokásrendjeként határozzák meg a tagok kapcsolatait, magatartását, helyét-szere- pét az adott közösségben, amely sajátos tevékenységi formákban ölt testét. Ez megjelenik a baráti kapcsolatok szervezeti rendjében csakúgy, mint a családok belső életrendjében, a családtagok egymáshoz való viszonyában.

Az előírások egyaránt tartalmaznak megengedéseket és tiltásokat, amelyeknek megfelelő tevékenység mint követelmény jelenik meg az egyes tagokkal szemben csakúgy, mint az adott közösséggel szemben annak más közösségekhez való viszonyában.

A követelmények érvényesítésének megvannak a kialakult eszközei, melyeket figyelembe venni és betartani az egyénnek és a közösségnek egyaránt érdeke, s tartósan nem lehet büntetlenül megszegni azokat. A büntetés arra szolgál, hogy rákényszerítse a vétkezőt a közösség érdekeinek megfelelő magatartásra, ami tulajdonképpen neki magának is, amennyiben az adott közösség tagja akar maradni, egyéni, személyes érdeke is. A szabályozás jelentős mértékben az erkölcsi szabályozás szerint működik, de vannak olyan előírások és szabályzatok, amelyek a jogi szabályozást követik, ezekben az esetekben a nemkívánatos magatartást adminisztratív eszközökkel is megtorolják.

Az előírásokban, szabályokban éppen a szűkebben vett közösség érdekel nyernek kifejezést, igy a szabályozás maga is csak az adott területet öleli fel, s eltér a más környezetben érvényes és ható szabályozó rendszerektől. Ugyanakkor a sokszínűség ellenére is meg kell, hogy legyen a különböző területek közötti szabályozás tartalmi összhangja, ezt biztosítja az erkölcsi szabályozás ' általános rendszere,

csakúgy mint az egész társadalomra érvényes jogi szabályozás. A legálisan műkö-i dő különböző szintű közösségek esetén ezt a tartalmi összhangot törvényes eszközökkel biztosítják. Nem legális feltételek mellett a szűkebb közösségek együttműködésében lehetnek és vannak is eltérések a társadalom egészét meghatározó er- kölcsi, jogi szabályozás tartalmától is, nemcsak formájától, annál is inkább, mivel az illegális tevékenység a nyilvánosan lehetséges magatartásokkal leginkább ellentétes, nemkívánatos, s ezért tiltott. ’

Az egyénekkel és közösségekkel szembeni követelményeknek megfelelő magatartás és tevékenység a fegyelem, aki annak megfelelően viselkedik, azt fegyelmezettnek, aki ettől eltér, ezzel ellentétesen viselkedik, azt fegyelmezetlennek nevezzük. Különbség van azonban tartalmilag az előírásoktól eltérő, szokatlan és a vele ellentétes magatartás között. Míg az ellentétes magatartás tartalmilag és formailag egyaránt szemben áll az adott közösség érdekeivel, s ezért a közösség ezt a magatartást nem tűri meg, az eltérés lehet csupán formai, melyben másként ugyan, mint ahogy általánosan már a közösség megszokta érdekei kifejezésének formáját, mégiscsak az adott közösség érdekei jelennek meg tartalmilag. Az érdekérvényesítésnek és megvalósításnak ezek a formái lehetnek rosszabbak, mint a már meglévők, de — és ezt nagyon^ fontos állandóan figyelemmel kísérni — lehetnek jobbak, hatékonyabbak is a régi formáknál, esetenként benne jelenik meg a kívánatos új, a jövő magatartását megjelenítő forma. Ebből is adódik, hogy fegyelmezettnek lenni nem azt jelenti, hogy a meglévő írott vagy íratlan magatartási szabályokat minden esetben betű szerint betartani, hanem érvényesíteni a közösségi érdekeket, amelynek az adott 'korban az adott előírások és szabályok képzik a leginkább használatos és gyakorolt formáját. Éppen ezért túl egyszerűsített lenne azt a követelményt támasztani, hogy elegendő a meglévő szabái lyok pontos betartása. A fegyelem és fegyelmezettség ennél sokkal többet tartalmaz magában.

A fegyelem állandóan változó tartalmú magatartást jelent, mivel az élet változásai mind újabb és újabb követelményeket támasztanak. Különösen így van ez a szocialista forradalom időszakában az új, szocialista fegyelem 'kialakulása során. Átalakultak viszonylag rövid idő alatt a társadalom alapvető közösségei, osztályok, rétegek, munkhelyi közösségek, családok, lakóhelyi közösségek, amelyek mind újabb és újabb együttműködési feltételeket követelnek tagjaiktól. Ezen változások követelményei máig sem megoldott feladatokat rónak a szocialista társadalom építése során, olyanokat, amelyek nem mérhetők közvetlenül méterekben, 'kilókban és forintokban, de közvetve azokban is jelentős a hatásuk.

A fegyelem alapját viszonylag szilárd együttműködési viszonyok teremtik meg, s elsajátításuk is ezen az együttműködésen alapuló hosszantartó együttműködést feltételező folyamat. A fegyelmet el kell sajátítani,