Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
1984. szeptember 18., kedd o Takarmányforgalmazás a BAGE-nál ' Ha a tagok is úgy akarják... A Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés, a BAGE 1980-ban hozta létre takarmányforgalmazási főágazatát. A szervezeti egység jócskán kibővült az évek során, mind mennyiségét, mind fajtáját tekintve nőtt a forgalmazási, felvásárlási tevékenysége. Az egyesülés és a főágazat vezetői határozott elképzeléssel néznek a jövő elé is — ezek megvalósulása azonban nagyban függ a tagszövetkezetek közreműködésétől. A főágazat három fő részre tagolódik: takarmánykeverésre, termények-termé- kek forgalmazására és bértárolásra, valamint kiskereskedelmi munkára. Működésük hasznán a tagok osztoznak. Takarmánykeverő j ükét 1981-ben alakították ki Békéscsabán, a húskombinát korábbi hizlaldájában. A tízezer tonna takarmány keverésére alkalmas telep jelentősen javított a megye- székhely keveréktakarmány- ellátásán, hiszen a város korábban „fehér folt"-nak számított ebből a szempontból. Kezdetben egyedi receptúra, 1982 óta pedig az Agro- komplex Central-soya receptje alapján készülnek benne a keveréktakarmányok. A tápok 45 százalékát a kiskereskedelmi hálózaton keresztül, fennmaradó hányadát a nagyüzemeknek értékesítik. Érdekes, hogy mindössze két Békéscsaba környéki tsz van a vásárlók között. Ennek oka, hogy a BA- GE-tagok — ellentétben a jól bevált agrokémiai szolgáltatásokkal — még nem szokták meg, hogy egyesülésüktől takarmányt is vásároljanak. Egyelőre több szállal és éppen ezért erősebben kötődnek a megyei eabonaforgalmi vállalathoz, több kedvezményt is kap- nap tőle. Hogy a BAGE főágazata versenyképes legyen, tovább kell bővíteni szolgáltatásaik körét, és még kedvezőbbé keli tenni azokat. A tagüzemek takarmány- vásárlásának alacsony szintje jelenleg még nem okoz különösebb feszültséget. De feszítővé válhat a gond, ha az egyesülés megkapja az igényelt hitelt, amelyből új, ötvenezer tonna keverék készítésére alkalmas üzemet építenek, s mellé tízezer tonnás silórendszert. A berendezések kihasználása ebben az esetben már létérdekké válik, mégpedig úgy, hogy a benne kevert takarmányból nagyüzemi exportképes állatok hízzanak. Ezen a területen sokat kell tenni az ágazat és az egyesülés vezetőinek: meg kell nyerniük a tagokat, hogy adjanak alapanyagot, vegyenek kész tápot tőlük. Az előzetes felmérések szerint lesz igény a közös keverőbői kikerülő takarmányra. Már csak azért is, mert jobb lesz a mostaninál, s mind többen ismerik fel, hogy a takarmányozásban úgy lehet megtakarítani nagy összegeket, ha azt az állat a lehető leggazdaságosabban építi be szervezetébe. Ezt szolgálja majd az új keverőben készítendő tápok sora. Hasonló kételyekre ad okot a takarmány, termény és takarmánykiegészítő forgalmazásának helyzete. A felvásárlási tevékenység jövedelmezősége abból az ötven forintos árrésből származik, amelyet a növényolajipar ad minden mázsa felvásárolt szójára, napraforgóra. Ebből húsz forintot azonnal kézhez kap a BAGE-telepekre szállító termelő, harminc forint pedig a főágazat költségeit (tárolás, szállítás) fedezi. Ami haszon így is marad, azt év végén osztják szét a tagoknak. Kedvező ajánlat, mégis, alig veszi valaki igénybe a bértárolási lehetőséget. A három, összesen húszezer tonnás tárházban csak' tavaly tartott kukoricát az újkígyós! Aranykalász Tsz, de az idén már ők sem kérték a tárolást, ezért egyesülésen kívüli üzemek vették igénybe a tárolókat. Két tárházban a növényolajiparnak és a gabonaforgalmi által már megvásárolt terményt tárolták bérben, a harmadikban a BAGE keverésre váró kukoricája állt. Pedig a növényolajipar kedvező árrése mellett a BAGE felárat fizet tagjainak az átvett kalászos gabona és kukorica után is. Hogy miért nem adták el mégis az egyesülésnek a terményt? Részben, mert már leszerződtek a GMV-vel, amelyhez — mint már említettem — sok és erős kapocs fűzi a termelőszövetkezeteket. Említést kell tenni még a kiskereskedelemről, hiszen a tápok, takarmánykoncentrátumok majdnem fele a bolthálózatban talál gazdára. A tíz békéscsabai és környéki bolt kialakítása a múlt évben kezdődött, az idén befejeződött. Ügy tűnik, számukat nem érdemes tovább növelni, hiszen a BAGE elsősorban a nagyüzemek egyesülése, a boltok így is kellően megjavították a takarmányellátást a működési körzetükben. Az agráripari egyesülés tanácsa a közelmúltban áttekintette a takarmányfor- galmási főágazat munkáját. A tanács tagjai, az egyes üzemek képviselői megállapították, hogy a főágazat jól dolgozik, fejlesztésére vonatkozó elképzelések valós igények kielégítését célozzák meg. A hitellel megépítendő új keverőüzem és tárház megnöveli a főágazat alapanyag-ellátási igényét. Röviden: ha a mostanihoz hasonló idegenkedéssel viszonyulnak a főágazathoz a tagüzemek, és nem a főágazatnak adják el terményeiket, nem tőlük vesznek kész tápokat, az új létesítmények kihasználatlanok maradnak. Mivel — éppen a hitel szigorú feltételei miatt — erről szó sem lehet, meg kell győzni a BAGE szövetkezeteit, állami gazdaságait, hogy velük bonyolítsák táp- és takarmány-, valamint terményforgalmuk jelentős részét. A körültekintő marketing munkán kívül erre egyetlen lehetősége van a BAGE vezetésének: fokozni az önálló és éppen ezért független üzemek anyagi érdekeltségét. M. Szabó Zsnzsa Rába: Elkészült a háromszázaink kistraktor /Elkészült Győrött a há- rojnszázadik Rába-kistraktor. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban a kisgazdaságoknak, szakszövetkezeteknek szánt univerzális kistraktor sorozatgyártását a közelmúltban kezdték meg. A Rába 15 elnevezésű géphez az ekén kívül még számos munkaeszköz, s egyton- nás pótkocsi is kapcsolható. Gyártásához csehs'zlovák li- cencet vásárolt a Rába gyár, a maximálisan 17 lóerőt kifejtő motorját pedig Jugoszláviától vásárolja. A Rába-kistraktorokból eddig a kistermelőkön kívül vásároltak termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ipari üzemek, s egy a Ferihegyi repülőtérre is került belőlük. A gépeket árusító alkatrészraktárral is felszerelt telepeket — Győrött, Pécsett, Békéscsabán, Debrecenben és Lajosmizsén — nyitották meg, s ezeken a helyeken a garanciális és az egyéb javításokat, szervizeléseket is elvégzik. Főszezon a gyümölcsöskertekben A Zalákért Gyümölcstermelési Rendszer taggazdaságaiban megkezdődött a főszezon: a téli alma és körte szedése. A fákról leszedett gyümölcsöt gondos osztályozás után — a vevő kívánsága szerinti csomagolásban — azonnal szállítják, így az áru frissen érkezik rendeltetési helyére. A szüretre összesen mintegy harmincezer főnyi külső segítséget, elsősorban diákot várnak a gyümölcsösökbe. A legtöbb munkáskézre a Baki, a Zalaegerszegi, Zalaszentgróti és Nagy- kanizsai Állami Gazdaságban, a pacsai, egervári és miklósfalvi termelőszövetkezetben van szükség. A szüreten több mint tizenötezer középiskolás, egyetemi és főiskolai hallgató vesz részt. A zalai oktatási intézményeken kívül Vas, Veszprém és Somogy megyei diákok segítik a gyümölcsbetakarítást. Országos érdek. Miért támogatjuk a szénbányászatot? A magyar gazdaság berendezkedése és deklarált elvei szerint mind szűkebb teret kell adni a központi pénzügyi beavatkozásoknak, vagyis annak, hogy támogatásokkal segítsenek és elvonásokkal gyengítsenek egyes vállalatokat és ágazatokat. Ehhez képest sokak számára meglepő lehet, hogy a kormány a közelmúltban jelentős összegeket szavazott meg a szénbányászat fejlesztésére. Mi indokolja a központi mankót? Az okok elemzéséhez egészen a hatvanas évtized bégéig vissza 'kell mennünk. Mert például a szénbányászat kedvézőtlen létszámhelyzete az ágazatnak a XII. ötéves tervidőszakban megindított visszafejlesztésére vezethető vissza. ELÖREGEDÉS és létszámhiány A kezdeti nagyarányú és tudatos Iétszámleéoítést a vártnál és a szükségesnél jóval nagyobb mértékű spontán eláramlás követte. Az olajárrobbanás csak lassan fordította vissza a folyamatokat. A szén szerepének újraértékelését követően ugyan kormányintézkedések sora igyekezett stabilizálni a szénbányászat létszámhelyzetét, de a csökkenést csak mérséy kelni lehetett, megállítani nem. Bizonyítja ezt a következő adatsor: 1970-ben még több mint százezer, 1975-ben 86,4 ezer, 1980-ban 77,4 ezer, tavaly pedig 76,8 ezer volt az ágazatban foglalkoztatottak száma. A föld alatti létszám az 1970. évi 46,9 ezerről 1983-ra 31 ezerre, a vájárok száma 28,6 ezerről 15,1 ezerre esett vissza. Súlyosbítja a helyzetet a csökkent munkaképességű dolgozók számának növekedése, valamint a vájárok átlagos életkorának kedvezőtlen alakulása is. Mindez azzal járt, hogy a népgazdaság szénszükségletét az utóbbi időszakban csak jelentős túlműszak, illetve szabadnapi termelés igénybevételével lehetett megoldani. Ráadásul — miután az erőket a terme-j lésre összpontosították — a vágathajtásban és a bányafenntartásban jelentős lemaradás következett be, art^i viszont a következő esztendők termelését veszélyezteti. bérpreferenciAk Gondot okoz az is, hogy a bér- és kereseti körülmények ma már kevésbé teszik vonzóvá a fokozott veszélyessé- gű széntermelést. Ráadásul tavaly például — miközben a szocialista iparban 5,1 szá-» zalékkal emelkedtek az átlagbérek — a szénbányászatban preferenciával együtt is csak 3 százalékos bérnövelést tudtak elérni. Ugyanakkor a bányászatban — technológiai, munkaszervezési és biztonsági okok miatt — nincs lehetőség a bérszínvonalat nem terhelő keresetkiegészítési formákra, például vgmk-k alapítására. Mindezek — és egy sor egyéb feszültség feloldásának — figyelembevételével döntött úgy a kormány, hogy a szénbányászat (beleértve a Bányászati Aknamélyítő Vállalatot is), amennyiben maradéktalanul megfelel az idei fogyasztói igényeknek, felhasználhatja a tavaly megkeresett, de a bázisnál figyelmen kívül hagyott 49,2 millió forint bérpreferenciát. Ezen felül az ágazat továb-i bi 60 millió forint bérpreferenciában, a brikett-termelésben pedig többlettonnánként 120 forint, a vágathajtásban többletméterenként 3200 forint kedvezményben részesült. A munkaerő megtartására esélyt adó döntés az is, hogy a személyi tulajdonban épülő bányászlakásokhoz százezer forint állami támogatást adnak. NÖVEKVŐ BERUHÁZÁSOK Az ágazatnak azonban a közelmúltban nemcsak munkaerő-problémákkal, hanem fejlesztési gondokkal is szembe kellett néznie. A különböző elemzések megállapítják: a szénbányászat termelése az 1975. évi mélypont után enyhén, de fokozatosan emelkedett. Az 1981-es termelés megközelítette, az 1982-es pedig meghaladta az 1985-re előirányzott 26 mii-- lió tonnát. A szénfogyasztój igények kielégítése azonban fokozatosan romló műszakigazdasági feltételek mellett valósult meg. A termelési tervek tartása ezek javítását feltételezi, a vállalatok jelzései szerint ugyanis a fejlesztések elmaradása esetén már jövőre 10—15 százalékos csökkenéssel kellene számolni. Ami viszont többlet olaj- és szénimportot tenne szükségessé. Mindezek figyelembevételével döntött úgy a kormány, hogy az ágazat 1984-ben 350 millió forint költségvetési juttatásban részesül, és jövő évi géprendeléseihez további 250 millió forintra kap fedezetet. Ugyancsak a fejlesztéseket elősegítendő döntés, hogy a mányi I. számú bányaüzem idei 740 millió forintos beruházási keretét 970 millió forintra módosították. Mindezek olyan támogatások, amelyeket nem annyira az ágazati, mint inkább az országos (az energia'kiadások és a külkereskedelmi mérleg egyensúlya által motivált) igények indokolják. Molnár Patrícia Megyénk a BNY-n A Gyoma Kötőipari Szövetkezet legújabb pulóvereit cs együtteseit állította bi A Gyomacndrődi Fa. és Építőipari Szövetkezet svéd stílusú fenyőbútora Mindig sok csodálója akad az ENCI-cipőknek Újfajta háztartásvegyipari cikkeket állított ki a korösladányi METAKÉMIA Fotó: Lónyal László w m
