Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

1984. augusztus 10., péntek Égessük-e a tarlót? H a másban nem is, egy dologban biztosan hasonlít a mezőgazdaság a futballra: mindenki ért hozzá és szurkol neki. Különösen így van ez azokkal a dolgokkal, amelyek a nagy nyilvánosság előtt zajlanak. Ilyenkor, aratás táján és után a tarlóégetés váltja ki a legtöbb vitát — elsősorban a külső szemlélők háborog- nak miatta. Az alábbiakban arra keressük a választ, igent, vagy nemet mondjunk a tarlóégetésre. Az már szakmai körökben is régóta tudott, hogy a ga­bona tarlójának égetése káros. Mert „segítségével” szer­ves anyag megy tönkre, olyan termék, ami egyszer hu­musszá alakulva növelhetné földjeink termőrétegét. So­kan ezért egyértelműen elzárkóznak tőle. A többség azonban úgy látja, nem tud mit kezdeni a földön maradt szárakkal, inkább elégeti. Hogy miért nem dolgozzák be a talajba, annak több oka is van. Elsőként talán azt kell említeni, hogy hiányzanak a gabonaszárat felszecskázó és bedolgozásra alkalmassá tevő berendezések. Lehetne éppen venni őket súlyos dol­lárezrekért, de napjainkban, amikor az alapgépek is meglehetősen öregek, nem jut rá. A másik érv az égetés mellett, hogy terjednek (örvendetesen!) az energiataka­rékos talajművelési módszerek. Ezek kiküszöbölik a mélyművelést, ezzel együtt a tarló beszántásának lehe­tőségét. Igazat kell adnunk azoknak, akik azt vallják: csupán a szármaradvány bedolgozása miatt nem fognak visszalépni a drágább mélyszántáshoz. Különösen a „civilek” emlegetik a tarlóégetéssel kap­csolatban a környezetszennyezést és a vadkárokat. Itt kell megjegyezni, hogy a füst, pernye szennyezi a leve­gőt, olykor közlekedési nehézségeket is teremt az utakon. Elsősorban akkor, ha nagy tömegű szalmát égetnek. Ma­gyarán: ha megszegik a tarlóégetésre vonatkozó szabá­lyokat. Mert — sok tévhittel ellentétben — a tarlóégetés nem tiltott művelet, a tűzvédelmi előírásoknak megfe­lelően végrehajtható. Ezen szabályzatot a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a megyei tűzoltó-parancsnok­ság munkatársai készítették el. Szerepel benne többek között az, hogy egyszerre legfeljebb tizenöt hektár tarló­ját lehet meggyújtani, az egyes szakaszok között védősá- vot kell hagyni. A gyakorlat nyelvén ezt azt jelenti, hogy ha szabályosan járnak el, nem lesz nagy füst, jut ideje a vadnak is elmenekülni. A vadak helyzetéről érdemes még néhány szót ejteni. Ismert, hogy a vadásztársaságok jó gazda módjára őrzik azt az állományt, ami vadászterületükön él. Joguk van arra is, hogy az állatok pusztulása esetén bejelentést te­gyenek a felettes hatóságoknak. Nos, a kimutatások sze­rint ilyen az utóbbi években nem fordult elő. Ez azt bizonyítja, hogy nem is olyan nagy a baj,- mint kívülről látszik! A tarlóégetésről tehát nyugodtan megállapíthatjuk: nem örvendetes, de egyelőre nincs jobb megoldás. Telje­sebb a kép, ha hozzátesszük: egyes helyeken kívánatos is, hiszen ha sok éven át ugyanazt a növényt termesztik, felszaporodnak a talajban a kártevők, kórokozók. A bú- zatorzsgombának például jó ellenszere a tűz. Tegyük hozzá: később kevesebb vegyszer kell a talaj fertőtleníté­sére. A tarlóégetés köréhez kapcsolódik a szalma sorsa. Tu­lajdonképpen része a mezőgazdaság által megtermelt biomasszának, érték. Sokan úgy vélik, vétek eltüzelni, hiszen alapanyaga a szerves trágyának. A gyakorlat azonban mást sugall. Különösen megyénkre jellemző az a szerkezetmódosulás, amely az állattenyésztésben ment végbe. Túlsúlyba kerültek az abrakfogyasztó ágazatok, amelyek nem igénylik a szalmát. A kalászos gabona aránya a vetésterületben ugyanakkor megyei átlagban a vetésterület majdnem negyven százalékát foglalja el. Terem tehát az értékes szalmából bőven. De vajon értékes-e ez a szalma? Annyiban biztosan az, hogy bálázására, kazlazására sok energiát, munkát fel­használnak. De hogy az állattenyésztésnek nem jelent értéket, az mind több helyen nyilvánvaló. Az üzemek „becsületből” bekazlazzák a szalmát, amely aztán meg­bontatlanul áll éveken át. Fészket rak bele az egér, meg­telepedik benne a róka, a bogarak, kártevők. A szérűs- kertek szántóterületet vesznek el a termelésből, inkább bosszantó, mint hasznos a létük. Korábban a papírgyárak megvették és cellulóznak fel­dolgozták a szalmát. Napjainkban a jobb minőségű cel- lulóznyárat használják, nem kell a szalma. Különösen igaz ez Békésre, ahol nincs papírgyár és hozzávetőleg mintegy félmillió tonna szalma halmozódott fel. Más üzemek talán igényelnék a tsz-ektől, gazdaságoktól, azonban a szállítás drága és nem éri meg messzire vinni a nagy tömeget. A szalma tehát marad — legalábbis egyelőre. N éhány szövetkezetben megpróbáltak olyan kazáno­kat munkába állítani, amelyekkel energia nyer­hető a szalmából. A tapasztalatok azt mutatják, nem Igazán hatékonyak ezek a berendezések. Ha a be­lőlük nyert hőmennyiséget összevetjük az előállítás költ­ségével, bizony azt mondhatjuk, semmit nem nyertek vele. A drága kazán, az alacsony hatásfok megkérdője­lezi a módszer létjogosultságát. Nem a tarlóégetés, hanem a szalma hasznosítása jelenti tehát az igazi, nagy gondot. Megoldása nem megyei, hanem országos gond. Jó lenne, ha nem sokat váratna magára, hiszen olyan érték megy veszendőbe a szalmával, amit nem engedhetünk meg magunknak. M. Szabó Zsuzsa Eredményes öntözögép-akcié A mezőgazdasági nagyüze­mek július 31-ig kedvezmé­nyes feltételekkel szerezhet­tek be új öntöző berendezé­seket, felszereléseket. A nagyüzemek a raktárakban meglévő készleteket vásárol­hatták meg, illetve az ipar által soron kívül gyártott gépekhez, szerkezetekhez jut­hattak hozzá. A MÉM ösz- szesítése szerint 117 millió forint értékű gép kelt el; összesen 37 üzem élt az al­kalommal és mintegy har­madával olcsóbban vették meg a különféle típusokat. Egyéb kedvezményeket is biztosítottak számukra, pél­dául preferált hitelt, és a lekötött tartalékalapok fel- használását is engedélyezték a kérelmeik alapján. Az üzemek a kedvezmé­nyes akció révén mindenek­előtt a felújításra váró öntö­zőrendszerek korszerűsítését oldották meg. Nagy teljesít­ményű szivattyúkat és öntö­zőegységeket állítottak mun­kába, ily módon hatékonyab­bá tették a már meglévő ön­tözőtelepek munkáját. Eze­ket a fejlesztéseket 1984-re az üzemek többsége nem is tervezte, az öntözési beru­házások ugyanis elég költsé­gesek, és a szűkös pénzügyi forrásokból ezekre most csak kevés helyen jutott. Az ak­ció jól segítette a rekonst­rukciókat, lehetőséget kínált az átalakítások gyors meg­valósítására. Különösen az aszály sújtotta megyékben volt nagy az érdeklődés. Számos Szolnok, Bács-Kis- kun, Csongrád és Békés me­gyei üzem használta ki az alkalmat. Több gazdaság, például a rákóczifalvi tsz és a Héki Állami Gazdaság a gabonát is öntözte az új be­rendezésekkel; egy-két ton­nás hektáronkénti többletet értek el,' s ez ugyancsak ki­fizetődő vállalkozásnak bi­zonyult. A mezőgépipar ezúttal példásan segítette a terme­lőket. Amikor a raktárkész­let kimerült, soron kívüli gyártásra vállalkoztak. A szekszárdi MEZŐGÉP Vál­lalat terven felül 238 gépet, az Alsó Tisza-Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság 90 beren­dezést, a Diósgyőri Gépgyár pedig 55 agregátort adott át a kereskedelemnek. A kész­let maradéktalanul el is kelt. A szekszárdi üzemből 8 ezer szórófej érkezett a terme­lőkhöz, s ezek most kitűnő szolgálatot tesznek a káni­kulai forróságban. Takarmánytartósító adalék A silózott takarmány tar­tósítására alkalmas adalék gyártását kezdték meg a Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki takarmánykeverő üzemében. Az amerikai Pio­neer cég receptje szerint ké­szülő koncentrátum meg­gyorsítja a tejsavas erjedést, ezáltal értékesebb, jobban el­álló takarmányt tudnak ké­szíteni a gazdaságok. A terméket Szekszárdon hazai szükségletre és osztrák exportra gyártja közös vál­lalkozásban a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság, a Kukorica­termelési Szocialista Együtt­működés (KSZE) termelési rendszer és a Pioneer cég. A sütőiparnak — ellátási felelőssége mellett — töre­kednie kell a minőségre, a választékbővítésre, s nem ha­nyagolhatják el a gazdasá­gosságot sem termelésük so­rán. Mindezen szempontok egyidejű érvényesülése nem megy mindig simán. Ezt a fogyasztó azonnal érzékeli, ezért van gyakran napiren­den a kenyér, a péksütemé­nyek minősége, választéka. S hogy mi minden befo­lyásolja e termékek minősé­gét, választékát, milyen gon­dokkal küzd a sütőipar, ar­ra Szarvason és Békéscsabán igyekeztünk választ keres­ni, kérdéseinkre feleletet kapni. Nem rendel a kereskedelem A Békés megyei Tanács II. számú Sütőipari Vállala­tának szarvasi üzemében napi 18—20 ezer péksüte­mény és 12 tonna kenyér készül. S mellette édesipari termékek gyártása javítja az üzemben a jövedelmezőséget. — Tudja, sokan keresik rajtunk az ízestáskát, amit nemrég még gyártottunk, csak közben veszteségessé vált a szabályozás miatt. Leálltunk, mert gazdaságta­lan terméket mi sem gyárt­hatunk. Szabott áras termék, és sajnos, úgy tűnik, felold­hatatlan az ellentmondás — elemzi a helyzetet Szeveré- nyi György üzemvezető. — A kenyerek választéka is hasonló okok miatt ilyen szegényes ? — A burgonyáshoz nincs burgonyapehely se import­ból, se hazai gyártásból. A rozskenyérre egyelőre nincs kereslet, mindössze két-há- rom ABC-áruház rendel 200—300 darabot. — Milyen az alföldi iránti igény? — Nem nagyon veszik az emberek, vagy nem rendel a kereskedelem. Mi egy átla­gos hétköznapon 250 alföldit, 1800 egy kilogrammos, 450 két kilogrammos veknit, és 800 3 kilogrammos cipót ké­szítünk. Az utóbbi három kenyér alapanyaga ugyanaz, csak á súlya-mérete más. A számokból érzékelhető, hogy eltolódik a rendelésállomány az egykilós felé, de ezen a környéken a sláger még min­dig a háromkilós cipó. Bi­zonnyal a sok tanya is befo­lyásolja ezt. A tanyavilág­ba hetente 1300—1500 kilo­gramm kenyeret viszünk, és leginkább a két-három kilós fogy, gondolom a kétna- ponkénti szállítás miatt — mondja az üzemvezető. — Milyen visszajelzések vannak a minőségről? — A megyében működő mi­nőségellenőrző intézet egyet­lenegyszer talált vizsgálatai során sületlen cipót. A mi megítélésünk szerint a liszt minősége nagyon változó, és laboratórium híján a pék gyúrás, sütés közben kísérle­tezi ki, milyen paraméterei vannak a lisztnek. Mire ar­ra a lisztre beáll az üzem, már nem ugyanazt a minő­séget kapjuk a malomból. Nagyon várjuk már az új lisztet, mert annak talán jobb lesz a sikértartalma. Év végén — jövő év elején A békéscsabai sütőipari vállalat igazgatójával dél­utánra beszéltem meg talál­kozót. A portán belépve megkértem a bácsit, mutas­sa meg az irodát. Mellém szegődött, és igen érdeklődő tekintettel vizsgálta, mit vi­szek a hónom alatt. Mon­dom neki: „Hoztam az igaz­gatójuknak egy kis kenye­ret”. Közben az irodához ér­tünk, és bementem, ő visz- szaballagott az őrhelyére. Szabó László éppen a fö- löttes szerv képviselőjével. Árendás Bélával beszélge­tett. A kenyérről, az új üzem indulásáról. A legjobbkor jöttem, lehet folytatni a me­ditációt. — Nézze meg legyen szí­ves, ezt a kenyeret, és kérem, mondjon el róla minden tud­nivalót, szakmai és fogyasz­tói véleményt — kértem az igazgatót. — Ez egy ma éjjeli sütés, szép, magas, egy kicsit sűrű bélzetű — mondja, s közben az ajtóban megjelent Mészá­Kertbarátok tanácsadója Sikeres termékszerkezet-váltás Nagy tömegekben repül­nek az amerikai fehér szö­vőlepkék. Az alma-, a kör­te-, a cseresznye-, a meggy-, a szilva-, a juhar-, az eper- fák leveleinek fonákjára ra­kott tojáscsomókból kikelő apró kis hernyók rövidesen megkezdik a károsítást. Szeptember közepére a fák egész lombozatát lerághat­ják, ha nem védekeznek el­lenük, ami pedig igen egy­szerű. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja sze­rint a kártétel „méreg” per­metezése nélkül is megaka­dályozható. Rendszeresen — hetenként legalább kétszer — figyelni kell a fákat, s ha észreveszik az első 1—2 le­veles, „pókhálós”, szövedé- kes hajtásvégeket, leveleket, azonnal vágják le és tapos­sák össze azokat. Ilyenkor ugyanis az apró hernyók még együtt vannak, egysze­rűbb az elpusztításuk. Ha késlekednek, a hernyók szét­másznak a fa koronájában, s akkor már a legbiztosabbnak tartott vegyszerekkel sem lehet jó hatásfokkal véde­kezni. Rövid idő alatt és példa­mutató módon oldották meg a termékszerkezet-váltást a Tatabányai Cementgyárban. Az elmúlt év végén ugyan­is véglegesen beszüntették ebben az üzemben a klinker égetését, s ezzel együtt a ce­ment gyártását. Környezet- védelmi szempontból szüle­tett ez a döntés, mert az öt klinkerégető kemence kémé­nyéből kikerülő nagy meny- nyiségű por erősen szennyez­te a város levegőjét, porral terítette be a közvetlen kör­nyezetet, sőt a távolabbi la­kónegyedeket is. A klinker- égetés megszüntetése óta sok­kal tisztább lett a város le­vegője, eltűnt a szürke por­lepel a házakról, a növény­zetről. A kemencék leállítását kö­vető alig több mint fél év alatt zökkenőmentesen ol­dották meg a gyár 650 dol­gozójának foglalkoztatását, és a több évtizedes tradíció megszakítása után is hasz­nos munka folyik az üzem­ben. A klinkerégetésnél. fel­szabadult dolgozók segítségé­vel például számottevően nö­velték a keresett mész ter­melését. Megkezdték az úgy­nevezett mikromész gyártá­sát, megoldották a darabos mész nagyüzemi oltását is, a gyár kőbányájából a ko­rábbinál több osztályozott kőzúzalékot szállítanak. Ugyancsak példás gyorsaság­gal megteremtették az öm­lesztett cement fogadásának a feltételeit. A térség továb­bi ellátására ugyanis Észak- Magyarország cementgyárai­ból ömlesztve érkezik a ce­ment a tatabányai gyárba, ahol azt tárolják, csomagol­ják és eljuttatják a megren­delőknek. Évi 200—300 ezer tonna ömlesztett cement fo­o ros Gábor, kezében egy cipó­val és egy komlós kenyérrel. — Elnézést főnök, azt hal­lottam, reklamáltak a ke­nyér miatt, mindjárt hoztam is mutatóba. — A reklamáció igaz — fogadtam a gyárvezetőt. — A kenyér minősége nem egyenletesen jó, és kicsi a választék. Az új üzem elké­szült, a sütőipaar mégis tü­relmet kér. Mikor lesz több­fajta, és több súlyú kenyér a boltokban? Hová,lett a ro­zsos, a nagyvázsonyi, a ku­koricás, a burgonyás ke­nyér? — Egyelőre hiába kész az üzem, nem működnek egyes gépek, berendezések. Az új technikai háttér tehát csak kialakulóban van, nagyon sok a gond a magyar gyárt­mányú élelmiszeripari gé­pekkel. Ezért kell türelmet kérnünk — kezdte Mészáros Gábor. — A burgonyáshoz nem lehet pelyhet kapni, az im­port nem érkezik, a hazai, ha lesz, 20—30 forinttal töb­be kerül. A vázsonyi ke­nyér a gyártás kezdetén gaz­daságos volt, aztán a szabá­lyozás egyik negyedévről a másikra veszteségessé tette. A kukoricásra nem volt ke­reslet. Ugyanakkor egyetér­tek azzal, hogy 12 forintért kilónként minőséget kell ad­ni — folytatta Árendás Béla. — Év végére, jövő év ele­jére elérhetjük azt, hogy egy tésztájú, de több súlyú-mé­retű kenyeret forgalmaz­zunk, és az alföldi, a komlós és a sima fehér kenyér mel­lé társul — ha lesz burgo­nyapehely — a burgonyás és a rozsos kenyér — fejezte be az igazgató. D magyarázat szükséges ígér a sütőipar, s a lakos­ság számít a megtartására. A magyarázat pedig gondja­ik megértéséhez szükséges. Hovatartozásukból ered, hogy az évi bérfejlesztés 2,7 százalék. Ez azonban közpon­ti szabályozás eredménye, változtatni csak az új bér­szabályozási rendszer fog rajta. Sajnálatos módon a munkaerő is elmegy az üzemből az éjszakai munka és az alacsony órabérek mi­att. Szakmunkások hagyták itt szép számmal a vállala­tot. így az évi 1,5—2 százalé­kos kenyérfogyasztás-csök­kenés mellett sem lehet ga­rantálni szakemberek híján az egyenletes minőséget. Nem jut közös nevezőre a kereskedelemmel sem az ipar. Amíg ők délután is tud­nának szállítani, a kereske­delem csak reggel, illetve délelőtt kéri a kenyeret. A melegen berakott kenyér pe­dig károsodik. A konténeres szállítás jelenthetne ebben megoldást, de a boltok rak­tárkapacitása ezt nem teszi lehetővé. A magyarázatot el kell fo­gadni, mert hiszen egyetlen vállalatnak sem érdeke si­lány minőségű termékek gyártása. Türelmet kapott a sütőipar, az ígéretet pedig bi­zonyára megtartják, nemcsak azért, mert maguk is fo­gyasztók, hanem lesz, aki számon kérje: a csaknem 70 ezer vásárlónak, és önmaguk becsületének is tartoznak ez­zel. Számadó Julianna gadására készültek fel. Vál­lalkoztak az egész cement­ipar tartálykocsijainak a karbantartására és felkészül­nek egy nehézgép-felújító bázis kialakítására is. A gyár műszaki dolgozói hozzáfogtak több új termék kikísérletezéséhez azzal a szándékkal, hogy azokat gyártásra, illetve bevezetésre ajánlják az iparágnak. Egyik új termékük az úgy­nevezett rapidcement. Ennek a szilárdsága sokkal nagyobb, mint az eddig gyártott ce­menté, és speciális, különle­gesen nagy teherbírású be­ton készítésére alkalmas. ígér a sütőipar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents