Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-09 / 186. szám
1984. augusztus 9., csütörtök o Szeptemberben: boltavatás Békéscsabán Filterek és fttszerszámok Az idei búzával rakják az uszályokat Domboriban. A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat helyi telepéről szállítják a kenyérnek való gabonát az úszó szállító óriá- sokra MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Bizonytalan zöldségtermelők A legfontosabb: az érdekeltség A piacon mindenki bosz- szankodik. A háziasszony sokallja a zöldség- és gyümölcsfélék árát, a termelő pedig kevesli. Mindenki a maga pénztárcája szerint mérlegeli a helyzetet, ezért az ellentmondás is érthető. S ebből aztán az is következik, hogy felszínen marad a bosszankodás, az érdeklődés homlokterében marad a zöldségtermelés és -forgalmazás. A zöldségtermelés népgazdasági jelentősége is figyelemfelkeltő. A statisztika szerint a mezőgazdaságilag művelt terület 1,5—1,8 százalékán termelnek zöldséget, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés értékének 4,7—4,9 százaléka származik az ágazatból. Elégedetlen termelők Az exportnövelés egyik lehetőségét is kínálja a zöldségtermesztés. Hazánkban átlagosan 85 kilogramm zöldséget fogyaszt egy ember évente, 70 kilogrammot frissen, 15 kilogrammot feldolgozott formában. Ezzel szem- ben az egy főre jutó zöldség- termelés 190 kilogramm. A termelés tehát meghaladja a fogyasztást, így a felesleget más piacokon lehet értékesíteni. A zöldségtermelés a rubelelszámolású élelmiszer- exportnak több mint 30 százalékát adja, a nem rubelelszámolásúnak pedig 5 százalékát. A külpiaci értékesítésben meghatározó szerepe van a tartósított termékeknek, de a friss zöldségek exportja is jelentősen emelkedett az elmúlt években. Az agrárgazdaságnak tehát fontos ágazata a zöldség- termelés. Ezért a megkülönböztetett figyelemnek párosulnia kellene a megfelelő termelői érdekeltséggel. A valóságban azonban nem így van, legalábbis a termelők magatartása erre utal. Az elmúlt évtizedben csökkent a zöldségfélék termőterülete, jelezve, hogy valamivel elégedetlenek a termesztők. Az ingadozás 100—130 ezer hektár között váltakozott a hetvenes évek derekán, a nyolcvanas évek elején ismét csökkent a termelői kedv. Növekvő költségek Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik jelentése egyebek között megállapítja: „1970—1982 között sok volt a bizonytalansági tényező, az esetenként egymásnak is ellentmondó kormányzati intézkedések hosz- szabb-rövidebb ideig alapvetően befolyásolták az ágazat fejlesztését." Sokszor háttérbe került tehát a termelők érdekeltsége, emiatt ingadozott a termőterület, bizonytalanná vált egyes zöldségfélékből az ellátás és az export is. Az érdekeltségre rendkívül érzékenyek a zöldségtermelők. Az elmúlt esztendőkben növekedtek a termelési költségek, drágább lett a műtrágya, a növényvédő szer, a föld műveléséhez szükséges gázolaj, legutóbb emelkedtek a munkabérek közterhei. Mindezek megváltoztatták a termelés jövedelmezőségét. Elsősorban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok mondtak le a zöldség- termelésről, valamelyest növekedett viszont a termelési kedv a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A falusi portákon ugyanis nem voltak olyan érzékenyek a költségek növekedésére, mint a nagyüzemekben. Jelenleg a zöldségféléknek több mint a felét a kistermelők állítják elő. Egyes fajoknál még ennél is nagyobb az arány. A nagy kézimunkaerőt igénylő uborkának a 75 százalékát, a hajtatott zöldségféléknek mintegy 80 százalékát a háztájiban termelik. Persze a kistermelők sem hazafiúi kötelességből hajladoznak az ágyások fölött, őket is a biztonságosan elérhető, tisztességes jövedelem hajtja. Ha ezt nem találják meg az ágazatban, másutt keresik lehetőségeiket. Rontja a termelés fejlesztésének esélyeit az is, hogy a hazai mezőgépipar nem érdekelt a gépellátás javításában, így a nagyüzemek és a kistermelők gépellátása rendezetlen. A zöldségtermelésben ugyanis speciális gépeket használnak, a pótalkatrész-ellátás azonban akadozik, emiatt esetenként használhatatlanok a drága masinák. Korlátozza a technológiák fejlesztését, hogy az importból származó gyomirtó és más növényvédő szerek esetenként hiányoznak. N vásárlók igénye Az ágazatnak egyik legsúlyosabb gondja a feldolgozás alacsony színvonala. A piacon ízlésesen csomagolt, jó minőségű árukat keresnek, ezzel szemben a konzervipari gépek többsége erkölcsileg és műszakilag is elavult. Ehhez képest fejlettebb a hűtőipar, de a hűtőlánc kialakítása még akadozik, a kereskedelemben sok helyütt hiányoznak a hűtőpultok. Végül is nem a keresett minőségű áruhoz jut a vevő, s ez különösképpen a külpiaci értékesítést gátolja. Amint láttuk, számos műszaki-technikai hiányosság hátráltatja a zöldségtermelés és -feldolgozás fejlesztését, amelyeket meg kell szüntetni. De még ennél is sürgősebb a megfelelő termelői érdekeltség kialakítása. Gép ugyanis csak akkor kell, ha a termelőnek kedve van zöldséggel foglalkozni, ezért a termelői és forgalmazói érdek egyeztetése mindkét félnek érdeke,' s így lehet legjobban szolgálni a vásárlók igényeit is. V. Farkas József Különös illatfelhő tölti be olykor a békéscsabai Ku- lich-lakótelep levegőjét. Kamilla, citromfű, és más gyógynövények aromája lengedez a Herbária Kazinczy utcai üzemének közelében. Bogár nem lehet A békéscsabai egyike a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalat tizenkét üzemének. A nagyvállalat 260 fajta gyógynövénnyel foglalkozik, ebből Csabán 25 alkotja a repertoárt. A dolog érdekessége, hogy 117 teakeveréket állítanak elő ezekből a növényekből, tizenhétre nőtt a filterezett termékek száma. Mindez úgy lehetséges, hogy egy-egy gyógynövény tisztán és keverékekben is előfordul. A herbáriások alapanyagukat két módon szerzik be. ÁFÉSZ-eken keresztül felvásároltatják a vadon termő növényeket, illetve termeltetési szerződéseket kötnek az ÁFÉSZ-ekkel, termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. A termeltetett növényekhez természetesen biztosítják a vetőmagot és a technológiát. Jó üzlet a gyógynövénytermesztés, szívesen vállalkoznak rá az emberek, tény azonban, hogy szakértelmet igényel, és kockázatos. A nagyobb mennyiségeket a Herbária-telep teherautóival szállítják be a megye- székhelyre, a kisebb tételeket postán hozzák. Nagyon fontos a füvek, növények tisztasága. Szabványban rögzített, mennyi lehet benne a sajátszármaradvány és az, hogy bogár például egyáltalán nem fordulhat elő a gyógynövényben. A minőséget garantálja, hogy minden egyes szállítmányból mintát vesznek, elküldik a Gyógynövénykutató Intézetbe, s ha onnan megérkezett a kedvező vélemény, akkor kerülhet csomagolásra, majd forgalomba a vizsgált tétel. A tapasztalatok kedvezőek. A békéscsabai üzem termékeinek nyolcvan százaléka nyugati exportra kerül — kifogástalan minőségben. Bizonyság erre, hogy például a múlt évben a második helyen végeztek az üzemek közötti versenyben. Csak harmincán A Kazinczy utcai telepen mindössze harmincán dolgoznak, főként asszonyok. Munkájuk nem túl nehéz, hiszen szárított anyaggal dolgoznak, amiből nem is lehet egyszerre nagy súlyt emelni. Fizetésük négyezer forint körül mozog, a közelmúltban kaptak jelentős béremelést. Éppen a hiányzó létszám okozza az üzem vezetőjének, Mázán Györgynek a legtöbb gondot, hiszen exportfeladataiknak csak úgy tudnak eleget tenni, hogy újabb dolgozókat állítanak munkába. Munkájukat nagyban segíti egy olasz gyártmányú filterező gép. Az ügyes kis masina két éve kerül birtokukba. Drága volt, de úgy tűnik, megérte megvenni. A pneumatikus és elektromos egységeket magába foglaló berendezés 31 műveletet képes elvégezni. Felül betöltik- az őrleményt, és oldalt kijön belőle a dobozos filteres tea. Az utóbbi időben egyre több, hiszen belföldön és külföldön megnőtt a filteres tea becsülete, mind többen keresik a boltokban. Szeretnének még egy gépet vásárolni, hogy három műszakban, két gépen gyárthassák a kelendő árut. Nem titok, jobb áron el lehet adni a magasabb feldolgozottsági fokú teákat így, mint amikor csak bálázva szállították a megrendelőnek. A filterező munkatermében egy tasakoló és egy nyomdagép is dolgozik. Ez utóbbi az NDK-ból származik, és a csabaiak egyik büszkesége. Azokat a kis öntapadós címkéket készítik vele, amelyeken rajta van többek között az ár és a szavatossági idő. Küldenek címkét más telepeknek is — egy biztos: nélkülözhetetlen a gép, mert a Herbáriánál minden tasaknak pontosan tartalmaznia kell, mikor készült. A pontosság és tisztaság alapvető követelmény a munkájukban. A gyógynövények reneszánszukat élik, ez köztudott. Mind többen vélik úgy, hogy „fűben, fában” van az orvosság. Igazat kell nekik adni — bizonyos mértékben. Mert mint a gyógynövényforgalmazók vallják, az első minden esetben az orvos. Ha ő megállapítja a bajt, és teát javasol, akkor érdemes a növényekhez fordulni. Gyógyszerész a vezető A megyeszékhely, sőt az egész megye lakói régóta nehezményezik, hogy mindössze Orosházán van egy ÁFÉSZ-gyógynövényszak- üzlet. Mivel nem a Herbária üzemelteti, nem kapható benne a termékek mindegyike. Rövidesen megoldódik a nagy gond. Hónapok óta látható a békéscsabai Tanács- köztársaság útján egy üzlet- helyiség, amely sejteti, hogy rövidesen Herbária-bolt nyílik a megyeszékhelyen. Az üzemvezető elárulta, hogy a napokban kezdték meg a berendezését, felszerelését, szeptember elején megnyitják. A városi tanács segítségével sikerült ilyen kedvező helyen üzlethelyiséget venni. Az új üzlet területe nem nagy, de a közeli telepen létrehoznak egy kis kézi raktárai, abból folyamatosan pótolják majd, ami a boltban elfogyott. Az üzlet vezetője gyógyszerész képzettségű dolgozó lesz, aki majd segítséget tud adni a megfelelő tea kiválasztásában. Kapható lesz a boltban minden hazai tea és teakeverék, valamint nagyanyáink elfeledett, és ismét divatossá vált fűszerszámai. A kozmetikumokat keresők is megtalálják, amit szeretnének, valamint a tőkés piacról származó fűszereket, és a gyógyhatású gin- zenget. Végül egy kis érdekesség. Megkérdeztem Mázán Györgytől, melyek a legkeresettebb teafélék. Az igények híven tükrözik, milyen bajaink vannak nekünk, magyaroknak, közel az ezredfordulóhoz. A legnépszerűbbek: a hurutoldó, az elhízás elleni, az álmatlanság elleni és a közérzetjavító teakeverék. M. Szabó Zsuzsa Exportra csomagolják a tasakolt gyógynövényt „ Fotó: Fazekas László
