Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-31 / 204. szám
1984, augusztus 31., péntek fraim-fiTd Mire jó a mélyhűtött vér? Beszélgetés az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet osztályvezetőjével Évtizedekkel ezelőtt még megfelelt, ha az orvosok a vércsoportfaktorok gyors meghatározása mellett elegendő vérmennyiséget tudtak a rászoruló betegek rendelkezésére bocsátani. A biológiai és orvostudományok fejlődése természetesen nem állt meg ezen a szinten. Ma már ott tartunk, hogy a vért alkotóelemeire bontva kapják a betegek, és ezek fel- használás előtt, akár fagyasztva is, hosszú időn át tárolhatók. Szakszerű fogalmazással élve: a kriobiológia nem jelentéktelen hasznot nyújt orvosoknak, betegeknek egyaránt. Dr. Harsányi Veronikával, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet osztályvezetőjével arról beszélgettünk: milyen hasznos célokra lehet felhasználni a mélyhűtött emberi vért? — Mi tehát a kriobiológia? — Az alacsony hőmérséklet hatását vizsgálja biológiai anyagokon. Fő célja, hogy a biológiai anyagok működő- képességét, például a sejtek életképességét, hosszú időn át megőrizze. A teljes vért folyékony állapotban tárolva csak néhány hétig lehet a betegellátásban felhasználni. Ha azonban komponenseire szétválasztjuk, megfelelő eljárásokat alkalmazva, hosz- szabb ideig tudjuk tartósítani. — Melyek ezek a komponensek, elemek? — A vérben található egyrészt a sárgás színű plazma, amely különféle fehérjéket tartalmaz. A plazmát mínusz 25—30 fok körül lehet tárolni. A plazmából különböző fehérje-elemeket nyerhetünk, ezek is részben fagyasztással, részben fagyasztva szárítással tarthatók hosszú ideig. Ezenkívül az úgynevezett alakos elemek, sejtek találhatók a vérben. Legnagyobb mennyiségben a vörös vérsejtek vannak jelen, és ezeket is lehet fagyasztva tárolni, de ennél az elemnél ez nem olyan egyszerű. Ugyanis a sejtekhez védőanyagot kell keverni: glicerint, bizonyos cukrokkal, sóoldattal keverve. Így azután különböző hőmérsékleten lehűtve tárolható a vörös vérsejt. A mínusz 25—30 fokos hőmérsékletnél hat hónapig, mínusz 80 foknál tíz évig is megtartja tulajdonságait. Leghosszabb ideig folyékony nitrogénben, mínusz 196 fokos hőmérsékletnél lehet tartósítani. — fis amikor felhasználják? — Felhasználás előtt felolvasztjuk, és kimossuk a védőanyagokat. — Mire jó a mélyhűtött vér? — Tulajdonképpen nagyon sok mindenre. Hogy csak néhány példát említsek: ritka vércsoportokból tartalékokat lehet képezni. Ilyen csoport például az AB RH-negatív. Vannak azután olyan emberek, mint a jehovisták, akiknek betegségük esetén a saját vérüket kell biztosítani. Vallásuk ugyanis tiltja az idegen vér beáramlását a szervezetükbe. Szép számmal akadnak különlegesen ritka vércsoportú egyének. Az ő részükre is biztosítanunk kell megfelelő mennyiségű saját vért. De jelentősége van egy másik sejtkomponensnek, a vérlemezkének, mely a véralvadásban játszik fontos szerepet. A vérlemezkét is védőanyag hozzáadásával lehet fagyasztva tárolni. A fehérvérsejteket betegellátásra nem szoktuk fagyasztani. Több csoportjukat különböztetjük meg. Az egyik a lim- fociták csoportja, amely a szervezet védekezésében működik közre, és laboratóriumi vizsgálatokhoz fagyasztják. — Milyen fontos sejtről érdemes még szót ejteni? — Az úgynevezett hemo- poetikus őssejtek, vérképző sejtek legnagyobb mennyiségben a csontvelőben fordulnak elő, kisebb számban a keringő vérben. Az őssejt érdekes tulajdonsága, hogy mivel éretlen sejt, belőle a későbbiek folyamán a szervezet számára az a vérsejt képződhet, amelyre az embernek éppen szüksége van. Csontvelő-átültetésnél egészséges embertől nyert nagyszámú őssejt vihető be a betegbe. Egyes betegektől saját csontvelőt lehet fagyasztva tárolni, későbbi felhasználásra. Vannak olyan betegek is, akiknél a keringő vérbe nagyszámú őssejt kerül. Tőlük vérből lehet gyűjteni, és intenzív kezelés után (pl. gyógyszeres vagy sugár- k er elés), a beteg saját őssejtjeit visszakapja, melyek azután az elmondottak szerint működnek. — Lehetséges-e, hogy valaki eljön önökhöz azzal a kéréssel; vegyenek tőle bizonyos mennyiségű vért, mondván, soha nem lehet tudni, mikor szorul vérátömlesztésre? — Ha biztos lenne az, hogy fél éven belül felhasználná az illető a vérét, akkor lehetséges volna ez a megoldás. Egyébként sajnos nem, mert folyékony nitrogénben kevés a hűtőtároló hely. Egyelőre annak is örülünk, ha azt a mennyiséget tartósítani tudjuk, amire feltétlenül szükség van. Reméljük, az idők folyamán többre is lesz lehetőség, külföldön — igaz, csak néhány országban — ez már járható út. — Honnan lehet még vért szerezni, ha az itt tárolt ritka csoportokból az igényt nem lehet kielégíteni? — Nemzetközi vérbankok működnek, például Párizsban, Amszterdamban. Több- száz-féle ritka vörösvérsejtet tárolnak fagyasztva, de kaptunk már az NDK-ból is ritka csoportú mélyhűtve tárolt vörös vérsejtet. — Biztosan néhányan kételkednek a tartósított vér minőségét illetően? — Nyugodtan elmondhatom, hogy a (mínusz 150 fok alatt) mélyhűtött vér minősége évekig nem romlik. A fagyasztott vér sejtszáma ugyan csökken a fagyasztás után, és az adalékanyagok kimosásával, de a vér értéke ugyanolyan, mint friss korában. — Mi a további tervük? — Szeretnénk országszerte, a megyei vérellátó állomásokon, bevezetni a vörös vérsejtek mínusz 25—30 fokon való mélyhűtéses tárolását. Erre talán még ebben az évben sor kerülhet. Tegnap — egyszerű vérátömlesztés. Ma: mélyhűtött vérelemek, véralkotókból készült gyógyszerek. Holnap? Talán a fehérvérűség, a vérzékenység, és más, véralapú, gyógyíthatatlan betegségek végleges eltűnése? Lehet. Ami azonban biztos, az az, hogy az önkéntes véradók segítsége nélkül sem a tegnap, sem a ma nem lenne valóság, és a holnapban sem lehetne bízni. Mert a mesterséges vér létrehozása még a holnaputánban is csak terv. És addig ezt a talán legfontosabb „gyógyszert” csak egyfajta „gyár” termelheti: az áldozatra kész emberek szervezete. Köszönjük. Szatmári Judit Aki sokat beszél... A munkával két dolgot lehet tenni. Vagy elvégzi az ember, vagy elkerüli — mondta egy alkalommal a békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet néhai elnöke, Andó Pál egy brigádgyűlésen. A közbülső megoldásra kár szót vesztegetni. Az élcnek szánt gondolat mélyebb tartalmát még a legnotóriusabb felszólalók is megértették. Mert bizony a sok szótól nem mozdul a kátyúba ragadt szekér. De hiszen ezt magyarázni se kell. Azóta jócskán eltelt az idő. Rá is cáfolt. Mégis van közbülső megoldás. A munkáról beszélni is lehet. És bizony annak is van foganatja. Hogy hogyan? Magam is meglepődtem, amikor az egyik vállalat adminisztratív dolgozójával hozott össze a véletlen. — Azzal egyetértek, hogy differenciálni kell. Aki többet dolgozik, nagyobb a felelőssége, az többet is keressen. Csak hát... — Talán nem így van? — Az üzemben lehet mérni a teljesítményt, de vannak munkakörök, ahol ez nem könnyű feladat. A kollégám például hasonló munkát végez, mint én, persze nem ugyanazt, csak hasonlót, mégis kétszer emelték már a fizetését. — Bizonyára megvolt rá az ok. — Volt hát, folyton siránkozott. — Miért? — Mert sok a munkája. — És tényleg sok? — Ö, dehogy, semmivel sem több, mint az enyém. De folyton verklizte, hogy neki temérdek a teendője. Ügy, mint a tv a reklámot. Addig verklizte, míg el nem hitték neki. Én meg szerénykedtem, hát tessék, itt vagyok, észre sem vesznek. Megfeledkeztem volna az esetről, ha nem beszélgetek egy gépkocsikísérővel. Pestre szállít zöldárut. Hosszan ecseteli, milyen nehéz a munka. Sőt, milyen nagy a felelőssége, hiszen a bevételekről pontosan el kell számolni. Történetesen én is dolgoztam ilyen munkakörben. Ismerem a Bosnyák téri nagypiac emberizzasztó, de- rékroppantó hajnali hajráit. Csakhogy ezt zömmel a hórukk-emberek végzik, nem a gépkocsikísérők. Mikor a tapasztalataimra emlékeztettem, meg se bökken, csak a vállát vonja meg. — Ha azt mondom, nem nehéz a dolgom, akkor hülyének néznek. Magam alatt vágom a fát. Van ebben némi igazság. Nem véletlen, hogy annyi szólás-mondás és közmondás foglalkozik a sokat beszélő, a nagyot • mondó emberekkel. A természetnek ezerszínű a palettája. A teljesítmények mérésénél azonban nem szabad a szavakra hagyatkozni. Serédi János flz év lakóháza ’83 A Budapest III. kér., Erdőalja út 75/B családi házat Felcsuti László és Földes Zsuzsa építészek tervezték, házilagos kivitelezésben készült Két évvel ezelőtt az Építési és Városfejlesztési Minisztérium. meghirdette „Az év lakóháza 1983” pályázatát a fővárosi és megyei tanácsok bevonásával. Hazánkban ma minden öt lakás közül négy magánerőből épül, tehát az építészeti kultúra elterjesztése és fejlesztése a közízlés formálásában egyre sürgetőbbé vált. Az országos pályázat célja is elsősorban az volt, hogy jó példákat szolgáltasson a tervezőknek, kivitelezőknek és építtetőknek a gazdaságos, ugyanakkor formailag is ízléses, környezetbe illő épületekkel. A sikeres versenyen a beküldött 250 alkotásból 54 jutott tovább az országos zsűri elé. Hagyományos és csoportos kivitelezésű családi házak, több lakásos házak, bővítés, korszerűsítés, már megvalósult pályaművek közül választotta ki a bíráló bizottság a kilenc legjobbat. A két első helyezett mellett hét alkotó miniszteri dicséretben részesült. Képeinken bemutatjuk az év lakóháza 1983. díjas családi, illetve lakóházát. Mártélyon látható, a Tisza út^ 14. szám alatt a másik első^ díjas lakóház, amelyet Németh Péter építőipari technikus tervezett A fehér falú, cseréptetős ház belső térelosztásakor a kényelmet, a mai életmódnak megfelelő környezet kialakítását tekintették elsődlegesnek a tervezők A gondatlanság okozta az idén is az ételfertőzések, mérgezések zömét. Miként az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben elmondták, az év első felében több mint 200 esetben, 2342-en betegedtek meg ételfertőzés, mérgezés miatt — csaknem annyian, mint az előző évek hasonló időszakában — 350 beteget kórházban kezeltek. Főleg a vendéglőkben, az éttermekben, kifőzdékben, az iskolai, az óvodai főző-, tálalókonyhákban készített, illetve kiszolgált ételek fogyasztása idézte elő az egészségkárosodást. Egyes üdülőtáborokban és lakodalmakban is előfordult ilyen megbetegedés. Étéi okozta tömeges fertőzéseket az idén jobbára az év első negyedében tapasztaltak: 11 esetben több mint ezren betegedtek meg. A legtöbb helyen a helytelenül készített vagy tárolt disznósajt, a tojásos, a tejszínes cukrászsütemény, a fagylalt volt a fertőzés forrása. A gombás ételek fogyasztása miatt 165-en szenvedtek fertőzést, mérgezést az év első felében. A közegészségügyi, laboratóriumi vizsgálatok során megállapították, hogy azokon a helyeken, ahol étel- mérgezés történt, megszegték a közegészségügyi szabályokat, az ételkészítés technológiai előírásait. A szükségesnél kevesebb ideig sütötték vagy főzték, illetve nem megfelelő helyen vagy hőmérsékleten tárolták az ételeket. Mindezek következményeként az élelmiszerekben, ételekben nagymértékben elszaporodtak az egészségre ártalmas baktériumok, vagy azok káros anyagcsere- termékei, toxinjai, méreganyagai. A különféle Salmonella- és a Staphylococ- cus-mikrobák sok megbetegedést okoztak. Bizonyos körülmények között egyes ételekben elszaporodtak az úgynevezett feltételes ételmérgezést okozó baktériumok, amelyek az ételmérgezés általános tüneteit idézik elő. Szennyeződés révén a botullzmus — izom- bénulásos mérgezés — kórokozójának méreganyaga jutott házi füstölthús-készít- ményekbe. Azok a káros mikrobák, amelyek korábban jutottak az élelmiszerbe vagy az élelmiszer alapanyagába, szintén betegséget okoztak, mert azokat nem pusztították el megfelelő sütéssel, főzéssel. A fertőzött edények használata is hozzájárult egyik-másik ételártalomhoz. Kimutatták, hogy néhány helyen konyhai dolgozó hordozta az ételekbe került kórokozókat. Ahol a vizsgálat során mulasztást állapítottak meg, a hatósági szervek felelősségre vonták a szabálysértőket, és intézkedtek, hogy a jövőben ne történhessen ilyen mulasztás. Takarmányfa A trópusokon egy új takarmánynövény van terjedőben, egy alacsony termetű fa, amelyet „fűként” vetnek, és gyakran vágnak, így hajtásai állandóan fiatalon maradnak: a Leucaena leu- cocephala. Ez a növény Mexikóban őshonos, de termesztésével kísérleteznek már a délkelet-ázsiai szigeteken és a csendes-óceáni szigetvilágban is. Rosttartalma — ahhoz képest, hogy fa — nem túl nagy, de azért általában 30 százalék feletti. Ettől még nem érdemelne ilyen nagy figyelmet, ám fehérjetartalma igen nagy, 25 százalék körüli — nemesítés nélkül. A legtöbb létfontosságú aminosavból sokkal többet tartalmaz, mint számos más takarmánynövény. Igen csapadékigényes, de nagy termőképességű. Megfelelő agrotechnikával hektáronként 30—40 tonna szárazanyag-termést is elértek vele. Például Mauritiuson egy helyi fajta — öntözés nélkül — hektáronként 35 tonnát termett. E növény elterjesztése, nemesítése és leghatékonyabb agrotechnikájának kidolgozása igen nagy jelentőségű lenne a nagy fehérjehiánnyal küzdő trópusi és szubtrópusi területeken. flz ételmérgezések idei tapasztalatai