Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1984. augusztus 30., csfltörtök o II Gyulai Húskombinátban ipari zsírt és vérlisztet készítenek Vállalati törekvések a hulladékok hasznosítására A tapasztalatok szerint a vállalatok nagy része még ma sem törekszik kellőkép­pen a hulladékok és másod- nyersanyagok hasznosítására, pedig jó néhány példa iga­zolja, hogy a hulladékként kezelt anyagok jelentős ré­sze jól hasznosítható, nyere­séget hoz, s egyben a válla­lat megszabadulhat a kör­nyezet szennyezéséért kirótt bírságtól. Különösen a kör­nyezetre veszélyes vegyi ter­mékek hulladékának újbóli felhasználásának nagy a je­lentősége. Számítások sze­rint az iparban felhasznált anyagoknak még ma is 20— 35 százaléka válik hulladék­ká, hasznosításukra szinte valamennyi vállalatnál nagy lehetőségek kínálkoznak. A Borsodi Vegyi Kombi­nátban keletkező hulladé­kokból egyre több olyan ter­méket állítanak elő, ame­lyek a konvertibilis piacon is jól értékesíthetők, vagy eddig importból beszerzett műanyagipari alapanyagot helyettesítenek. Az év első felében új műanyag-feldol­gozó üzemet helyeztek üzem­be, ahol nagy termelékeny­ségű fólia- és csőgyártó gép­sorokkal dolgoznak, s ezek a berendezések feldolgozzák a pvc-por és granulátumgyár­tásnál keletkező hulladék­anyagot is. A vállalat leg­újabb szabadalmát, az Ong- rokor 1001 korróziógátló szert szintén hulladékok fel­dolgozásával állítják elő. A Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalatnál a leg­több hulladék — a felhasz­nált alap- és segédanyag mennyiségének közel a fele — a műanyag poharak és élelmiszer-ipari csomagoló­eszközök gyártásánál kelet­kezik. A vállalat eleve olyan berendezéseket, gyártósoro­kat szerelt fel, amelyek a termelés során keletkező műanyag hulladékot megda­rálják és visszaadagolják a tárolókba. A közelmúltban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által is támogatott beruházással újabb négy pvc-darálógépet és mosó­tisztító berendezést vásárol­tak az etilénhulladékok újra­hasznosításához. A gépek üzembe állításával évente mintegy 800 tonna pvc-por és 500 tonna polietilén alap­anyagot takarítanak meg. A vállalatnál ma már szinte minden technológiai hulladé­kot feldolgoznak, meghatáro­zott receptúra szerint azt a friss alapanyagokhoz adagol­ják. A Dunai Vasmű hideghen­gerművében a lemezek felü­leti tisztítására kénsavas páclét használnak, ami te­kintélyes mennyiségű vas­szulfátot tartalmaz. Ezt a pádét kicentrifugázzák, sav- talanítják és kristályosítják, s az így nyert azúrkék vas­szulfátot tonnánként 1700 forintért értékesítik. Az évente keletkező 8—10 ezer tonna anyag legnagyobb vá­sárlója a Borsodi Vegyi Kombinát, ahol a kék festék gyártásánál használják fel. Egy másik üzemükben pedig ipari vizet lágyítanak vele. A BVK nemrég megnyerte a Balaton víztisztítására kiírt pályázatot is, s a munká­latokhoz nagy mennyiségű vasszulfátra lesz szüksége. A Dunai Vasműtől a Vegyipa­rt Termelőeszköz-kereske­delmi Vállalat is több száz tonna vasszulfátot vásárol, s azt csomagolva víztisztító, vízlágyító szerként árusítja. A Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál nagy mennyiségű olajtartalmú szennyezőanyag halmozódott fel, amit eddig elsősorban nyílt téri égetés­sel igyekeztek megsemmisí­teni. Ezzel azonban szeny- nyezték a levegőt. Nemrég elkészült egy olajipari égető- berendezés, mintegy 85 mil­lió forintos beruházással. Segítségével óránként 5 ton­na szennyezőanyagot lehet megsemmisíteni, s ma már bérmunkában más környék­beli üzemek, gyógyszergyá­rak, közlekedési vállalatok és mezőgazdasági szövetkezetek hulladékait is megsemmisí­tik. A Gyulai Húskombinátban keletkező hulladék 90 száza­lékát feldolgozzák, a hulla­dékból ipari zsírt és kere­sett hús- és vérlisztet készí­tenek. Az emberi étkezésre alkalmatlan melléktermé­kekből mindezt főzéssel, ste­rilizálással és sajtolással nyerik. A hulladékokat né­hány órán belül feldolgoz­zák, így magas marad a melléktermékek fehérjetar­talma. Ez különösen elő­nyös a húsliszt előállításá­nál, amelyből a Gabona­tröszt különféle tápokat ké­szít. Amióta ezt megszervez­ték, lényegesen csökkenteni lehetett az ország fehérje­behozatalát. A gyárban a hulladék feldolgozása nyere­séges vállalkozás, hiszen a három műszakos termeléssel ebben az évben 70 millió fo­rintos bevételre számítanak. Elkészült és megkezdte méréseit a Szaboles-Szatmár megyei Napkor község határában az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetének radarmeteorológiai ob­szervatóriuma. Az intézet felad ata, hogy az országos időjárás-előrejelzés és a vízügyi szervek részére adatokat szolgáltasson. A Szovjetunióban kifejlesztett berendezésekkel a felhő-csa­padék rendszerekről 2-6 órás, nagy pontosságú előrejelzéseket lehet észlelni, amelyeket az Országos Meteorológiai Szolgálat számítóközpontjában dolgoznak fel (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele) Újító a cukorgyárban A Sarkadi Cukorgyárban az évek során harmincketten érdemelték ki a Kiváló Újító jelvény valamelyik (bronz, ezüst és arany) fokozatát. Az arany fokozatot eddig ha­tan kapták meg. Sorrendben: Diószegi Imre gépészeti csoportvezető, Balatoni Lajos elektrikus, Sopronyi Károly gépészeti csoportvezető, Megyeri Gábor kazánházi műve­zető, Juhász István karbantartási csoportvezető és Kiss Lajos kazánházi csoportvezető. Az energiával való takarékosságnak ma különösen je­lentős szerepe van, ezért Balatoni Lajos elektrikus újítói tevékenységéről többet is szeretnék tudni. Mielőtt azon­ban vele beszélgetnék, Molnár Imre újítási előadótól ké­rek tájékoztatást. — Balatoni Lajos 1965-ben kezdte el, s azóta 68 beadott újítását fogadta el a válla­lat. Ezek kimutatott gazda­sági haszna együttesen 800 ezer forint, ami persze mai áron számítva ennél lénye­gesen több. Balatoni Lajos a trafóál­lomáson Czegény Sándor be­tanított munkással betono­záshoz készíti elő a szerelő­szintet. Nem éppen villany- szerelői feladat, de a körül­kerített trafóállomás terüle­tére belépni csak felügyelet mellett szabad. Itt ugyanis 22 ezer volt a feszültség. Az újításokra terelődik a szó. — Molnár Imre úgy tájé­koztatott, hogy már a hat­vannyolcadik újításánál tart. A sok közül melyikre gondol vissza a legszívesebben? — Talán a vagonmozgató berendezés működésének a szabályozására, egyenletessé tételére. Két év (két karban­tartási időszak) alatt lett kész. Az volt a kérdés: mi­lyen legyen a villanymotor és a kapcsolási mód. Négy társammal dolgoztam rajta. A szerkezet 1980-tól kifogás­talanul működik. — Mi ösztönzi inkább újí­tásra: a forint vagy a szak­mai presztízs? — Az utóbbi. Nem azért, mert nincs szükségem pénz­re, de mégiscsak többet je­lent az elismerés. Erősáramú villanyszerelő vagyok. Sze­rintem a szakmai hozzáértés meghatározója nemcsak a mindennapi jó munka, ha­nem inkább az a többlet, amit az ember a meglévőhöz képes hozzáadni. — Hogy érte ezt el? — Igyekszem lépést tarta­ni a fejlődéssel. Három évig saját költségen tanultam. (Régebben így volt.) Elvé­geztem a trafóállomás-keze­lői, a kapcsolóberendezés-ke­zelői és a villamosmű-kezelői tanfolyamot. Mindez együtt tette lehetővé, hogy elektri­kus munkakörbe kerüljek. — Ennyi elegendő ahhoz, hogy valaki rendszeresen újítson? — Azt hiszem, nem. En például sokszor tanulmányo­zom a szakmai könyveket, rendszeresen olvasom az Újítók Lapja és az ötlet cí­mű folyóiratot, s ha van időm, szívesen megnézem a Felkínálom és a Tudósklub című tévéműsort. Be kell vallanom még, hogy néha a kényszer visz arra, hogy újítsak, változtassak azon, ami megnehezíti a munkán­kat. Még annyit érdemes tud­ni, hogy Balatoni Lajos a villanyszerelők Kandó Kál­mán aranykoszorús szocialis­ta brigádjának a tagja és a gyári szakszervezeti bizott­ság elnöke. Pásztor Béla Fotó: Fazekas László Korszerűbb kutatói követelményrendszer Tartalmát tekintve telje­sítménycentrikus, új tudomá­nyos ismeretek feltárására, az eredmények gazdasági­társadalmi hasznosítására ösztönző kutatói követel­ményrendszert dolgozott ki és öntött határozati formá­ba a közelmúltban a tudo­mánypolitikai bizottság. A korszerűsített kritériumrend­szer a kutatóhelyi vezetőkre és a kutatókra egyaránt vo­natkozik, függetlenül az in­tézmények típusától és a ku­tatás szintjétől. Az újonnan megfogalmazott irányeivek- ről, azok céljáról tájékoztat­ták az MTI munkatársát a tudománypolitikai bizottság illetékesei. Az egységes kutatói köve­telményrendszerről 1976-ban hozott határozatot a tudo­mánypolitikai bizottság. A bevezetésével és az alkalma­zásával kapcsolatos tapaszta­latok igazolják, hogy betöl­tötte funkcióját: eredménye­ként növekedett a kutatók szakmai és idegen nyelvi tu­dása, munkájukat a korábbi­nál rendszeresebben szervez­ték és ellenőrizték, a kuta­tók tevékenységének megíté­lésében csökkentek a szub­jektív elemek. A tudomány eredményei iránt megnöve­kedett társadalmi igények ugyanakkor felszínre hozták a követelményrendszer hiá­nyosságait is. Kiderült, hogy a kutatók teljesítményének megítélésére nem annyira lé­nyegi, mint inkább formális paraméterek szolgáltak; az egyéni előrehaladás is in­kább az életkortól, mint az eredményességtől függött. Mindezek következtében csökkent a kutatók teljesít­ménye. A korábbi követel­ményrendszer felépítésében nem kapott helyet a kutatá­si eredmények hasznosítha­tóságának elve és igénye. A tapasztalatok arról is tanús­kodnak, hogy az intézetek­ben fokozódott az elörege­dés, a fiatalok lehetőségei nem gyarapodtak, sőt csök­kentek. A felülvizsgálásra azért is szükség volt, mert hazánk­ban a kutatóbázis nagyság­rendje megfelel ugyan az or­szág adottságainak, ám a ténylegesen produkáló kuta­tók aránya ezen belül ki­sebb a kívánatosnál. A tu­dománypolitikában egyre markánsabban kirajzolódik az a szándék, hogy ezt a ku­tatóbázist számszerűen nem szükséges növelni, hanem a minőséget kell előtérbe állí­tani. A kutatóhelyi vezetőkre és a kutatókra vonatkozó köve­telményeknek tehát olyanok­nak kell lenniük, hogy kellő alapokat adjanak a maga­sabb szintű kutatómunkához, vezetői tevékenységhez. En­nek megfelelően az új irány­elvek figyelembe veszik a ku­tatóhelyi sajátosságokat, az intézetek önállóságát, diffe­renciáltan kezelik az intéz­mények sajátos funkcióit és a tudományterületek adott­ságait. A korszerűsített követel­ményrendszer szerint a ku­tatói alkalmasság kritériu­mai között kiemelkedő fon­tosságú a szaktudás, az ide­gen nyelvek ismerete, az eredményekben megnyilvá­nuló elhivatottság és tehet­ség, s mindenekelőtt a nem­zetközi és hazai tudományos közvélemény által is elis­mert tudományos. teljesít­mény. Az irányelvek csak keretet adnak a különböző kutató­helyeken tevékenykedő veze­tőknek, az igazgatók az in­tézményi sajátosságoknak megfelelően fogalmazzák meg a követelményeket. A kutatóhelyi vezetőkkel kap­csolatos kritériumok kiala­kításakor az első helyre ke­rültek: a kimagasló tudo­mányos munkásságon alapu­ló nemzetközi és hazai szak­mai tekintély, illetve az irá­nyító-koordináló munkához szükséges szervezési ismere­tek és képességek. Fontos ezen túl több világnyelv is­merete, hogy a kutatóhelyi vezető kellőképpen ápolhas­sa tudományterülete nem­zetközi kapcsolatait, képvi­selni tudja intézményét a tu­dományos fórumokon. Ötszázezer tanulót várnak az őszi betakarításnál Egyenletesebb alkatrészellátást fgér a ROMOVILL A tanulóifjúság segítségét az idei őszi betakarítási munkákban sem nélkülözhe­tik a mezőgazdasági üze­mek. Dénes Lajos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes a diákok foglalkoztatásának előkészü­leteiről az MTI-nek elmond­ta: az idén más évekhez vi­szonyítva a növények érésé­nek eltolódása miatt szep­tember eleje helyett csak a hónap végén várják a tanu­lókat a földeken és a gyü­mölcsösökben. Ugyanakkor számolni keli több termény egyidejű érésével, ami a sze- dési munkák torlódását von­ja maga után*Mindez foko­zott szervezést és fegyelmet követel az üzemektől, s at iskoláktól egyaránt. Az állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek és az is­kolák többsége jó előre meg­állapodik a munka feltéte­leiben, helyében, s idejében. Az idén a tavalyihoz hasonló számban, megközelítően 500 ezer tanuló vesz részt a be­takarításban. Többségük a szőlő szüretébe, a gyümölcs szedésébe kapcsolódik be, il­letve a zöldségfélék betaka­rításában működik közre. Több ezren konzervgyárak­ban, hűtőházi üzemekben segédkeznek. A diákok te­vékenysége igen hasznos; év­ről évre a kézimunka-igé­nyes őszi termények mint­egy 25 százalékát szedik le, s ezek értéke az idén is vár­hatóan eléri a 4 milliárd forintot. A diákok általában öt napra cserélik fel az isko­lapadot a mezőgazdasági munkákkal. Többségüket na­ponta lakóhelyükről szállít­ják a földekre, gyümölcsö­sökbe. Egy részüket az álla­mi gazdaságok és a tsz-ek őszi táborokban fogadják. Döntő többségüket kőépület­ben helyezik el. Szükség szerint gondoskodnak a fű­tésről, s mindenütt meleg vízben fürödhetnek. Bizto­sítják számukra a napi há­romszori étkezést, a meleg ebédet. Különösen jó körül­mények között pihenhetik ki napi fáradalmaikat a Sza- bolcs-Szatmár, illetve a Bács-Kiskun megyei gazda­ságok tsz-táboraiban. A ta­nulók sok helyen munkaru­hát kapnak, ahol erre nincs mód, ott ruhakopási díjat fizetnek az üzemek. Az elő­írás szerint a diákok a vég­zett munka után járó bért közvetlenül kézhez kapják a gazdaságoktól. Az üzemek a tavalyihoz hasonlóan az idén is várhatóan mintegy 170— 175 millió forintot fizetnek ki a diákoknak. A RAMOVILL Szolgáltató Szövetkezeti Vállalat alkal­mazkodva az utóbbi évek gazdasági mozgásához, meg­változtatta az alkatrészellá­tás rendszerét. A lakosság részére javító kisvállalatok, gmk-k csak akkor képesek szolgáltatásaikat magas szín­vonalon nyújtani, ha — egyebek között — az alkat­részellátásban nincsenek fennakadások. Ezért a RA­MOVILL, mint alkatrész­készletező vállalat, egyre gyakrabban szolgálja ki megrendelőit előzetes írásos megrendelés nélkül, közvet­lenül a raktáraiból, vagy az e célra létrehozott üzletei­ből, melyeknek sorát folya­matosan bővíti. Az idén pél­dául a Prometheus Tüzelés- technikai Vállalattal közö­sen az ország tizenegy pont­ján létesítettek olyan üzletet, ahol radiátorokhoz, kazánok­hoz és egyéb energiatakaré­kos tüzeléstechnikai beren­dezések szereléséhez, javítá­sához szükséges alkatrésze­ket, tartozékokat árusít. Az üzlethálózat októberben újabb, 2000 négyzetméteres áruházzal bővül. A közvetlen üzlethálózat működtetése és bővítése mellett a RAMOVILL to­vábbi erőfeszítéseket tesz az alkatrészellátás gondjainak enyhítésére, önálló import­jogot kért, amelyet néhány napja meg is kapott, fgy már a jövő év elejétől több termékcsoportot a külkeres­kedelmi vállalat közvetítése nélkül megrendelhet, besze­rezhet. Ezzel főleg az apró, keresett, s éppen a nehézkes beszerzés miatt eddig idő­szakos hiánycikkekből lesz egyenletes és zökkenőmentes az alkatrész-utánpótlás — ígéri a készletező vállalat. S hogy mikor, milyen al­katrészből kell a legtöbbet beszerezniük, készletezniük, ahhoz a legmegbízhatóbb in­formációt saját szervizeik szolgáltatják. A vállalat szakemberei éppen a szervi­zelés, a garanciális és egyéb javítások során ismerik meg behatóan a különböző ház­tartási gépeket, híradástech­nikai berendezéseket, s az egyéb tartós fogyasztási cik­keket, illetve azok alkatré­szeit. E szervizek profilja egyébként az utóbbi időben lényegesen módosult, egyre több háztáji és kerti kisgép javítását igényli a lakosság, s már a jövő év elejétől 25 szervizben vállalják a kül­földről behozott vagy a ma­gyar gyártmányú személyi számítógépek szervizelését, javítását is.

Next

/
Thumbnails
Contents