Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-22 / 196. szám

1984. augusztus 22., szerda Eredményes volt a NEB-vizsgálat De milyen lesz a foganatja? mAe 'totirAtju icnsOljiTun HAJDÚ­BIHARI MfiCYAR S/OCIfltlSIA MUMKBSPBRIHBIOU­Fiatal nyugdíjasok. Haj- dú-Bihar megyében évente mintegy 5 ezer rokkantsági nyugdíjkérelmet bírálnak el. Az 1983 szeptemberében vég­zett összesítés, szerint 20 ezer 488 saját jogú rokkantnyug­díjast tartanak nyilván. Zömmel a 40—50 éves kor­osztály kerül olyan helyzet­be, hogy betegsége — főként szív és érrendszeri panaszok — miatt nem tud tovább dolgozni. A megyében 183 huszonkilenc évesnél fiata­labb férfi, és 135 hasonló ko­rú nő kap rokkantsági nyug­díjat. A 30—34 év közötti korosztályból már többen (207 férfi, 153 nő). A 35—39 éves rokkantnyugdíjasok szá­ma sem kevés: 317 férfi, 234 nő. Az orvosszakértői bi­zottságok véleménye az, hogy a kérelmezők csaknem egyharmada megfelelő reha­bilitációs rendszer esetén bátran élhetne a rendszeres foglalkoztatás lehetőségével. Kétmillió négyzetméteren. Lassan négy éve lesz, hogy a Debreceni Köztisztasági Vállalat és a Kertészeti Vál­lalat — Debreceni Városgaz­dálkodási Vállalat néven — összeolvadt. Két fő tevé­kenységük a köztisztasági szolgáltatás, és a kertészeti (részben szolgáltatás, rész­ben termelési) feladatkör. A tavaszi nagytakarítást is együtt végzik a két főágazat munkásai, így nem állhat elő olyan helyzet, hogy a park tiszta, a körülötte levő utak pedig még nem, vagy fordít­va. A majdnem kétmillió négyzetméternyi területet Debrecenben húsz úttisztító és harminchárom alkalmi dolgozó takarítja-tisztítja, részben a gépek segítségével. Debrecen — különösen a töb­bi, hasonló nagyságrendű vá­roshoz, és legfőképpen a ta­nács által erre áldozható pénzösszeghez képest — tisz­ta; tisztasága megfelelő. Közöttük az egyik debre­ceni ... Érdekes könyv látott napvilágot a közelmúltban: Gyulay István író Agybank címmel huszonnégy honi fel­találó portréját írta meg a kötetben. A sorsvillanáso­kon túl a „nehéz” emberek legérdekesebb mondásait, aforizmáit is összegyűjtötte a fiatal szerző, aki eddig szo­ciográfiai regényekkel, ifjú­sági kötetekkel, mesékkel je­lentkezett. A huszonnégy fel­találó sorában ott van a deb­receni Szabó István is, aki a híres görgős eke szülőatyja. m >~wr- •***■ csoMcdt yv f n* AD Régésztérkép Csongrád me­gyéről. Csongrád megye gaz­dag lelőterülete a régészeti kincseknek. Az elmúlt évek során számos jelentős ásatást végeztek itt a régészek. Ezek közül említést érdemel a csanyteleki, az ópusztaszeri, a nagymágocsi, a gorzsai, a deszki, a székkutasi és a most folyó dorozsmai ásatás. Egy évtizedes múltra tekint visz- sza a megyei régészeti topog­ráfia előkészítése. Ennek alapján elkészülhet majd a régésztérkép Csongrád me­gyéről. A térképen mindazok a lelőhelyek, eltűnt faluk fel­fedezhetők lesznek, ahol egy­szer ásatások folytak. Hanglemez — kölcsönbe. Ezelőtt fél esztendővel nyitot­ta meg Szegeden, a Kelemen utcán a Mini-Max hangle­mezkölcsönző üzletét az elektromos szövetkezet. Az eltelt hónapok forgalma alapján úgy látszik, jó ötlet a fekete korongok bérbeadá­sa. Havonta általában 300 darabért teszik le a nem cse­kély, 500 forint biztosítékot a zenekedvelők, és ráadásul a 24 órai birtoklásért 86 forin­tot fizetnek. Termelési nagydíj. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési nagy­díját nyerte el a hajdúbö­szörményi Béke Termelőszö­vetkezet. A Béke Tsz a Haj­dúság egyik legdinamikusab­ban fejlődő közös gazdasága. Az elmúlt három esztendő átlagában 5,5 tonna búzát, 9,1 tonna kukoricát, 50 tonna cu­korrépát takarítottak be hektáronként. A vágóállat­termelést öt, a tejtermelést huszonhét százalékkal nö­velték. A MEGVB PAflTBgOnSAiQ CS A MpOYS TMAACS IAP.M Nem törekedtek csodára Jánoshidán, ami azonban a településen történt, mégis majdnem annak mondható. Bár lehet, hogy csak a szo- katlansága miatt. Többször tíz- és százmilliós beruházá­sokhoz szokott agyunkkal szinte fel sem tudjuk fogni, hogy potom négymillió fo­rintból Jánoshidán felépült egy iskola. Akárhogy is néz­zük, ami történt, nem nevez­hető tanterembővítésnek, jóllehet hivatalosan annak indult. Levelező vetélkedő szo­cialista brigádoknak. Au­gusztus végéig lehet jelent­kezniük a megye üzemeiben, vállalatainál működő szocia­lista brigádoknak arra a ve­télkedőre, amelyet a Ságvári Endre Szakszervezeti Műve­lődési Központ és a Magyar Népművelők Egyesülete Szol­nok megyei Szervezete hir­detett meg. A vetélkedő négy levelező fordulóból, közös rendezvénylátogatásból és a nyilvános döntőből áll. „Fészekrakás” kedvezmé­nyes hitellel. A családalapító fiatalok közül igen sokan él­nek a berendezkedést meg­könnyítő, kedvezményes áru- vásárlási hitel lehetőségével. Júliusban Szolnokon, a Dr. Csanádi körúti OTP-fióknál hetvenhatan vették igénybe e lehetőséget, az előző havi 49 igénylővel szemben. Jászbe­rényben 15, Törökszentmikló- son 20 fiatal házaspár vásá­rolt így, előtörlesztés nélkül bútort, háztartási gépeket. DÉIMGYAR0RSZÁ0 „Zöldéi!” a Tisza. Zöld békalencse-áradat vonul le a Tisza magyarországi alsó szakaszán. Ahol gyorsabb a vízfolyás, ott a folyó közepén sűrű tömeggé sodródik össze a zöld ár, a csendesebb sza­kaszokon viszont szétoszlik, és sok helyen — mint példá­ul Szegednél — kicsapódik a partra is. A Tisza „zöldellé- se” nyár végi jelenség, csak­nem minden évben tapasz­talható kisebb-nagyobb mér­tékben. A békalencse, a ta­vak, az állóvizek növénye, a holtágakban termelődik, s zömét a Körösök szállítják a Tiszába. • A lakosság jobb ellátásá­ért. Szocialista brigádjaink — tudatja a Szegedi Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat — csatlakoztak a pártunk XII. kongresszusa és a hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulója tiszteletére kibonta­kozott országos munkaver­senyhez. Valamennyi egység­ben ígéretet tettek arra, hogy udvariasabb lesz a kiszolgá­lás, több árut találhatunk a gondolákon és polcokon. összeállította: K. J. Az üzemanyag gyakori té­ma világszerte. A fogyasztás emelkedik, nőnek az árak, mi pedig behozatalra szorulunk. A kérdések sem véletlenek. Milyen a gépjárművek ki­használtsága? Előírásszerű-e a menetokmányok és egyéb nyilvántartások vezetése? Hogyan alakulnak a költsé­gek, fordítanak-e gondot az üzemanyag takarékos fel- használására? Megfelel-e a jogszabályoknak a magán­gépjárművek igénybevétele? Többek között ezekre a kér­désekre keresett választ a bé­késcsabai Népi Ellenőrzési Bizottság a Körös Kazán­gyártó és Gépipari Vállalat­nál, továbbá a Békés megyei Patyolat, a Tüzeléstechnikai, a Moziüzemi Vállalatoknál, valamint a Szolgáltató és Termelő Szövetkezetnél és a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. Foghíjas szerződések A vizsgált vállalatok, szö­vetkezetek szállítási felada­taik nagy részét saját gép­járműveikkel végzik. Bérelt fuvareszközt csak esetenként vesznek igénybe. A forga­lomból kivont járműveket autóbontóknak, vagy a MÉH- nek értékesítik. Csupán a Moziüzemi Vállalatnál for­dult elő, hogy a kiselejtezett tehergépkocsi fő darabjainak hasznosítását, vagy értékesí­tését nem tudták bizonyíta­ni. Az üzemi személygépko­csik magáncélú használatát csak a termelőszövetkezetnél szabályozták. A szabályozás megfelel az előírásnak. Egy esetben azonban szabályta­lan engedélyezés történt, és a térítés összege nem lett be­fizetve. Megfelelően történik a saját dolgozók részére a tehergépkocsik igénybevéte­le. Általában lakásépítés, lakhelyváltoztatás esetére kedvezményes térítési díja­kat alkalmaznak, más ese­tekben pedig a hivatalos ta­rifát veszik figyelembe. El­térő a gyakorlat a Kazán­gyártó Vállalatnál, ahol min­den jellegű igénybevételt kedvezményes díjjal szá­molnak el a szabályozás el­lenére. A Patyolatnál a szer­ződéses üzemeltetésre tör­tént áttérés után a vállalati szállítások rovására nőtt a külső szerveknek végzett fu­varozás. Szúrópróbaszerű el­lenőrzéssel állapították meg a népi ellenőrök, hogy a gépjárműveket érvényes me­netokmányokkal üzemeltetik. A termelőszövetkezetekben azonban előfordult, hogy azonos óraállásokon belül két menetlevelet is kiállítot­tak, és azokat az összesítők­re is felvezették. Az egyik tehergépkocsi érvénytelen menetlevéllel tett meg 393 kilométert. A múlt évben közhaszná­latú személygépkocsik igény- bevétele csak a termelőszö­vetkezetnél fordult elő. A gépkocsikat Budapesten és Debrecenben működő ipari szolgáltató ágazatok vették igénybe. A szerződéseket vi­szont hiányosan töltötték ki. A bemutatott 22 számla kö­zül kettőhöz bérleti szerző­dés nem volt csatolva, így a bérlet időtartamát, a meg­tett távolságot, az igénybe­vevők nevét nem lehetett azonosítani. A 22 számla kö­zül csak egyhez volt menet­okmány csatolva. Nagy gya­korisággal szerepelt az ok­mányokon Siófok, Balatonal­mádi, Balatonfűzfő útirány. Az igénybevételek indokolt­ságára a termelőszövetkezet nem tudott tájékoztatást ad­ni. Nőnek a költségek A saját tulajdonú személy- gépkocsi hivatalos célra tör­ténő igénybevételéhez szük­séges keret nagyságát min­den esetben a felügyeleti, il­letve az érdekképviseleti szervek határozzák meg. Az átalánydíjak nagysága meg­felel az előírásoknak. A sa­ját tulajdonú személygépko­csi eseti igénybevételének engedélyezése körültekintő­en történik, kivételt képez a Kazángyártó és Gépipari Vállalat, valamint a terme­lőszövetkezet. A vállalat ok­tóber 6-án személygépkocsi­val Gyomaendrődre vitt el két dolgozót. Ugyanakkor egy másik dolgozó egyedül utazott saját személygépko­csijával ugyanebbe a hely­ségbe. Megfelelő nyilvántar­tás hiányában a népi ellen­őrök a termelőszövetkezet­ben az engedélyezett kilomé­ter felhasználását teljes kö­rűen vizsgálni nem tudták. A szállítási költségeket a kazángyártó, a Patyolat és a szolgáltató szövetkezet rész­letesen, a termelőszövetkezet pedig csak a tehergépkocsik­nál ellenőrzi. A Tüzeléstech­nikai Vállalat a költségeket nem veszi teljes körűen számba. Valamennyi egység­nél az egy kilométerre eső költségek növekedtek. A leg­kisebb költségnövekedés a Moziüzemi Vállalatnál volt. Az 5 tonnánál nagyobb te­herbírású gépkocsival csak a kazángyártó és a termelő- szövetkezet rendelkezik. A kazángyártó 1982 óta fizeti az „üres futás” után a térí­tési díjat. A költségek ösz- szege a múlt évben jelentő­sen csökkent. A termelőszö­vetkezet 617 kilométer után elmulasztotta a térítési díj bevallását és befizetését. A gépjárművek kihasználtsága a kazángyártónál, a Patyo­latnál és a szolgáltató szö­vetkezetnél romlott. A tüze­léstechnikai vállalatnál vi­szont javult. A szövetkezet­ben a jelentett adatok jelen­tősen eltérnek a tényleges kihasználási mutatóktól. A statisztikában rendszeresen 100 százalékot meghaladó ki­használást jelentenek. A né­pi ellenőrök számítást vé­geztek és megállapították, hogy a múlt .évben a tény­leges kihasználási mutató mindössze 54,4 százalék volt. A gépjárművek üzem­anyag-felhasználását rend­szeresen értékelik, a túlfo­gyasztó járműveket mindad­dig nem üzemeltetik, amíg a túlfogyasztás okát meg nem szüntetik. A termelőszövet­kezetnél és a Patyolatnál menetlevelek alapján törté­nik az üzemanyag elszámo­lása. A menetleveleken és a havi kilométerösszesítőkön azonban a teljesítmények nem egyértelműek. Új vállalkozási formák A munkaidőkeretet belső szabályzatban rögzítették. A foglalkoztatást nem lépték túl. A termelőszövetkezetben azonban előfordult a sze­mélygépkocsi-vezetőknél, hogy 16—18 órás foglalkoz­tatás után, pihenőidő be­tartása nélkül, újabb felada­tot kaptak. A vizsgált idő­szakban a gépkocsivezetők káresetet nem okoztak. A közúti gépjárműbalesetek száma is olyan alacsony, hogy nyilvántartást sem ve­zetnek. A vállalati gépjár­művek egy részét nem fő­állású gépkocsivezetők üze­meltetik. A megbízás alap­ján vezetett gépjárművek dolgozói az előírás alapján különböző mértékű pótlék­ban részesülnek. A menet­okmányok beszerzése, nyil­vántartása megfelel az elő­írásoknak. A termelőszövet­kezetben azonban a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartására szolgáló fü­zet vezetése pontatlan. A menetlevelek felhasználásá­ról szóló előírásokat sem is­merik megfelelően. Az új vállalkozási formák három gazdasági egységnél hoztak létre új üzemeltetési módot. A Patyolat által ki­alakított szerződéses üzemel­tetési rendszer részben meg­felel az előírásoknak. A szer­ződésben azonban nem a ren­deletnek megfelelően rögzí­tették az anyaggazdálkodás­ra, a fuvarozásra, az adat­szolgáltatásokra vonatkozó előírásokat. A kazángyártó­nál egy gépjármű magánsze­mély részére történő bérbe­adása során nem vették fi­gyelembe az idevonatkozó rendelkezéseket. Többszöri ellenőrzések hatására sem változtattak ezen az üzemel­tetési módon. A termelőszö­vetkezet gépjárműveinek egy része költségtérítéses üze­meltetési rendszerben dolgo­zik. Az üzemeltetési rend­szer kialakításának helyessé­ge adatok hiánya miatt azonban nem értékelhető. A költségek átlagkilométerre való vetítése az adatszolgál­tatási rendszer hiányossága miatt nem tükrözi a valósá­got. * * * összefoglalva a tanulságo­kat, a népi ellenőrök meg­állapították, hogy a gazdál­kodó egységeknél a gépjár­művek jogszerű üzemelteté­se általában megfelelő. A feltárt rendellenességek és a különböző szabálytalanságok megszüntetésére javaslatot tettek. A vizsgálat tehát eredményes volt. Mégis fel kell tenni egy kérdést. Mi­lyen lesz a foganatja? Hi­szen ezeknél a gazdálkodó szerveknél külső és belső el­lenőrzés már foglalkozott a gépjárművek üzemeltetésé­vel. Most maguk a népi el­lenőrök is megállapították, hogy a külső szervek vizs­gálatát követően mindenütt intézkedtek. A végrehajtás viszont sehol sem valósult meg maradéktalanul. A ter­melőszövetkezetnél a < hibák döntő többsége jelenleg is fennáll. Nyilván ennek a megállapításnak is szerepe volt abban, amikor úgy dön­töttek, hogy utóvizsgálattal még visszatérnek a jövőben erre a témára. Serédi János Ilyen is van Talán június volt, amikor másodszor is szóba hoztam, hogy a békéscsabai posta előtt foghíjas és nem éppen esztétikus (sőt: balesetveszélyes) a járdaszegély. A másodszori szóba- hozatal után jelentkezett a Szegedi Postaigazgatóság, és kö­zölte lapunkkal, hogy „a békéscsabai 1. sz. megyei postahi­vatal a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat kezelésében van, melyet az igazgatóság havi 120 000 forintért bérel... Az in­gatlan közterületre eső épületszerkezeti részeinek karbantar­tása és felújítása a bérbeadó kötelessége”. Nos, nem tudom, hogy a bejárati ajtó előtti járdaszegély „kinek a kötelessé­ge”, ettől függetlenül örömmel jelenthetem, hogy hosszú idő után a foghíjakat eltüntették. Van még öröm és sikerélmény a világon... Közös hasz­nunkra. * * * Régóta készülök rá, hogy megírom a békéscsabai bicikli- zők természetrajzát. Hogy mit miért csinálnak, hol hogyan bicikliznek. Aztán valahogy elmaradt a dolog (pedig ugyan­csak gyűjtögettem a feljegyzéseket), mígnem a sétáló- és parkolóutca egy csapásra feldobta a kerékpárosokat, felte­hetően, hogy most már ebbe az utcába is behajthatnak. Be is hajtanak, és ha nem vigyáz a „sétáló”, úgy beletolat­nak hátulról vagy oldalról, hogy nézheti magát! Igen, igen, érdekes teremtmények a csabai biciklizők! Ülök a Kossuth téren egy pádon, aztán felállók, hogy elinduljak valamerre. Abban a pillanatban (a járdán!) felbukkan egy kerékpáros, és szinte súrolva a kezemben tartott táskát, eltapos mellet­tem. Utánanézek. Kihajt a szobor elé, ott leír egy rosszul si­került nyolcast, aztán a zebrán (!) átgurul a Centrum Áruház elé (az emberek között), odahajt a kirakathoz, megáll, meg­nézi, majd újra felül a két kerékre, és távozik a sarki il­latszerüzlet felé. Természetesen a járdán. Más. Igaz. ezúttal motorkerékpárról van szó, tehát annál inkább meglepőbb a történet. Áll egy motoros a Körös Hotel Széchenyi utca felőli oldalánál, nem messze a presszó fagy- laltosajtajától. Cseveg valakivel, majd odalépdel a motorjá­hoz (amit a járdán állított fel), berúgja, ráül, odapörköli a gázt, megy vagy húsz-huszonöt métert a járdán (!), onnan le az úttestre és elszáguld. Utólag bosszankodom, hogy a rend­számát nem írtam fel. /'Egyáltalán: meg kell állapítanom, hogy a csabai biciklisek birtokba vették a gyalogosok számára kijelölt közlekedési területet, tehát a járdát is. Hogy miért? És hogyan tehették? Erre sehogy sem illik, hogy „ilyen is van”. Ne legyen! * * * Hallgattam pár hete dr. Czeizel Endrét, a televízióban. Le­nyűgözően fejtegette véleményét a genetika legújabb kérdé­seiről, a magyarságtudatról és egyebekről. Egyetlen monda­tát írtam csak fel, hogy elgondolkozás és megismerés végett egyszer közzétegyem. Szól pedig ez a mondat ä következő­képpen: „Semmivel sem vagyunk többek (mi, magyarok), és semmivel sem vagyunk kevesebbek, mint mások.” Megmondom őszintén: a nyolcvanas évek egyik legkorsze­rűbb és legfigyelemreméltóbb mondatának tartom. Azért, mert igaz. * * * Nézem a görögdinayehegyeket Békéscsabán, a repülőtér fe­lé vezető út mentén. Nézem és ámuldozom az árakon, hogy mennyiért mérik azt a szép, dinnyeformába öltözött piros vi­zet. (Tudják mennyiért.) Miközben a legkülönbözőbb magya­rázatok és indoklások hangzanak el, hogy ezért és ezért olyan drága, én egészen másra gondolok. Arra, hogy vajon elkelnek-e ezek a dinnyehegyek? Mert láthatóan „nem kelnek”. Az áruk azonban megingathatatlan, gőgös, kivagyi. És „nem kelnek”. Ha pedig nem, akkor meg­maradnak. Legalábbis nagyon sok megmarad belőlük. De (töprengek érthetetlenül) meddig maradnak meg? Meddig „marad meg” a dinnye, az élvezhető csemege minőségében? Két napig? Egy hétig? Vagy tovább? De hogyan konzervál­ják? Vagy mit csinálnak a dinnyehegyekkel, ha ott marad­nak az eladók nyakán? Leértékelik, mondjuk 30 százalékkal, majd ötvennel, végül ingyen osztogatják? Valaki felvilágosít, hogy ez már közgazdaságtani kategória. Tudom is én! Kategória ide, kategória oda, változatlanul bosszant, hogy mitől lettek olyan drágák, amilyenek. * * * Akadt egy-két kánikulai napunk az elmúlt hetekben. S miután gyalog közlekedem, elmentem jó néhányszor a Jókai Színház épülete előtt is. Jelentem, hogy a galambok és a guanó okozta bűz és undor elérte a maximumát! A látvány sem mindennapi, ezt a nemzetközi bábfesztivál résztvevői is megállapíthatták. Egyet nem értek, most már két-három esztendeje. Valóban nem lehet tenni semmit a színház (és tessék megnézni: a közgé, az OTP és lassan a városi tanács) épületére köHözött galambok elűzésére? Kérem az állatbarátokat (magam is az vagyok), ne kapjanak szívrohamot, és ne mondják azt, hogy majd elkövetkezik a természet jóságos gesztusa, az eső, és lemossa a falakat, a járdát. Tudniillik a galambok az eső után is folytatják normális életüket, termelik a guanót és lelökik a bezápult tojásokat. De kérem: mi lesz ezzel a szerencsétlen színházépülettel? Mi lesz, ha újra vakolják és festik a homlokzatát, és újra visszatelepednek rá a galambok? Jó, télen nem lesz bűzös az utcának az a része. De hát a városközpontról van szó! Tegyünk már valamit... Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents