Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

1984. augusztus 19.. vasárnap [nagyvilág NÉPÚJSÁG Barangolás Romániában —1984 Bukarest egyik ipari büszkesége: a gépgyár Gazdasági centrum jának hét gyára van, s egy évtizede létesült a gépgyár­tóipar a városban. Országos jelentőségű intézménye a szőlészeti és borászati kuta­tóintézet. Látogatásunk alkalmával ing. Simion Babes igazgató és Kovács Adorján főmérnök mondta el, hogy 1945 elején kezdték el a kísérleti mun­kát egy 17 hektáros telepen. Nagy teljesítményű, kor­szerű borászati üzeme van az intézetnek. Az igazgató és a főmérnök egybehangzó vé­leménye szerint minden fel­tételt megteremtettek ahhoz, hogy kiváló minőségű, min­den piacon értékesíthető ita­lokat állítsanak elő. igazából kitör a vihar, a hul­lámok elborítják a sétányt is. Számomra azonban nem elsősorban a kétségtelenül szép város és a tenger je­lentette a fő látványosságot, sokkal inkább a Konstancá- tól nem messze tengerbe tor­kolló tenger—Duna-csatorna. Valóságos óriás. Pár héttel korábban adták át a forga­lomnak. Ez a világ harma­dik leghosszabb hajózható csatornája. A 64.2 kilométer hosszú csatorna 400 kilomé­terrel rövidíti meg a hajó- utat a tengertől Magyaror­szág, Ausztria, Csehszlová­kia és az NSZK felé. A csatorna tengerparti zsilipjeit jói látni a mellette átívelő hídról. Hatalmas ha­jókat engedtek le a tenger­re, és emeltek fel, hogy a kanális vízén haladjanak to­vább. A zsilipek félelmetes méretűek. Hosszúságuk 310 méter, szélességük 25 mé­ter. Olyan szivattyúk dol­goztak itt, amelyek egyetlen másodperc alatt 250 köbmé­ter vizet képesek bepumpál­ni a zsilipmedencébe. Láttuk, amint éppen egy tengerről felemelt hajó elin­dult felfelé a csatornán. Csa­tornán? Inkább tekintélyes szélességű mesterséges fo­lyón. A csatorna átlagos mélysége 7,5 méter. Uszá­lyok is közlekedhetnek itt, mégpedig hat olyan uszály köthető össze, amelyek fe­délzetén egyenként 3 ezer tonna (30 vagon!) árut lehet szállítani. A tengerjáró ha­jókból az ötezer tonnát vagy ennél kevesebbet vivők rö­vidíthetik meg útjukat. A csatornán ■ hat híd ível át. Mindegyik . építészeti re­mek. Nem közvetlenül a csatornával kapcsolatos, de tőle elválaszthatatlan a be­ruházás Ialomitában. A vá­roska határában 1979 óta Duna-híd épül. Iker vasút­pálya, és egy-egy irányban négy-négy sávos autópálya kap helyet rajta. A híd jö­vőre elkészül. <KS) Lehet az egyik esztendő fontosabb a másiknál? Az idei évnek több minden meg­különböztetett jelentőséget kölcsönöz a Román Szocialis­ta Köztársaságban. Idén — augusztus 23-án — ünnepük az ország felszabadulásának 40. évfordulóját. ' Gyulafehérvár, ez a több mint kétezer éves város an­nak az Álba megyének szék­helye, amelyet — szív alakú határvonalaira utalva — az ország szívének is szoktak nevezni. Az erdélyi síkságon helyezkedik el, 425 ezer lakó­jának fele kilenc városban él. A többiek hegyvidéken, vagy sík tájon épült községekben találják meg boldogulásukat. Alig akad olyan település, amelyet ne érintene folyó lábát az ember. Mintha nehe­zen tűrné a hegy ezt az új­fajta honfoglalást: az úton omlások nyomait kerülgeti a kocsink, s hálát adhatunk az égnek, hogy a szikladarabok más időt választottak ma­guknak a helyváltoztatásra. Szép és kemény mindenna­pokat élnek azok, akik itt keresik a kenyerüket. Azért dolgoznak, hogy még szebb, komfortosabb legyen az élet: az övéké és másoké otthon, a lakott területeken. — Nincs ahhoz hasonló ér­zés, mint amikor hosszú, és megfeszített munka után át­adunk valamit az országnak — mondja Drasovean Vic­tor, a vízierőmű-építkezés pártbizottságának titkára. — Huszonnégy óráig tartott a föld alatti szerelés egyfolytá­ban, mielőtt sikerült beköt­ni a sugagi 2. vízierőművet Az ország szíve hosszú távú rendezési tervek alapján történik — nem is le­het ez másként egy dinami­kusan bővülő európai nagy­városban. A román főváros vezetői­nek (Budapesthez hasonlóan) elsősorban a lakosság gyors felduzzadásából fakadó prob­lémákkal kell megbirkózniuk. Bukarest népessége a máso­dik világháború után alig valamivel haladta meg az egymilliót, a hatvanas évek legelején másfél millió körül járt, napjainkban viszont el­éri a 2,25 milliót. Ebből két­millió jut magára a városra, a maradék pedig a Bukarest­hez tartozó, s annak köz­igazgatásilag hetedik kerüle­tét alkotó 29 faluban él. A szakértők szerint az ezred­fordulóra a lakosságszám — az immár fél évtizede ér­vényben levő beköltözési korlátozások ellenére — kö­rülbelül két és fél millióra emelkedik. Mindebből következik, hogy a lakásépítés a román fővárosban is kiemelt fel­adat. Idén például 23 ezer új otthont akarnak átadni, s az állami lakásépítés némileg csökkenő iramát a felújítá­sok, rekonstrukciók előtérbe helyezése ellensúlyozza. Víztározó a Sebes völgyében vagy patak, a vízhálózat 220 kilométer hosszú, a bányák aranyat, ezüstöt, rezet és más nemesfémeket adnak. A megyei pártbizottság székházában prof. dr. Joan Moceanu ideológiai titkárral beszélgetek, s óhatatlanul szó esik gazdasági kérdésekről is. — Elsősorban jó eredmé­nyekkel ünnepeljük a 40. évfordulót, és készülünk a párt XIII. kongresszusára, amely 1990-ig határozza meg az építőmunka további lép­csőfokait. Az utóbbi eszten­dőkben mindig az elsők kö­zött végzett a megye a szo­cialista munkaversenyben: 1982-ben első, tavaly második díjat kapott. Ez annál fonto­sabb, mert nagy gabona- és szőlőtermesztő vidékeink vannak, a Kárpátok nyugati részén fontos bányák működ­nek,- szerszám-, varró- és mosógépek, bútorok, cipők, szőnyegek készülnek itt. Ex­portálunk Magyarországra is. A szépség patakja az országos energiahálózat­ba. S közben pillanatok alatt kellett dönteni, választ adni. És sikerült! A változások városa Valószínűleg alaposan el­csodálkozik az a turis­ta, aki néhány évi kihagyás után mostanában látogat el ismét a román fővárosba. Az idegen lépten-nyomon a vál­tozás jeleivel találkozhat, új lakónegyedek, parkok, léte­sítmények tanúsítják Buka­rest ütemes fejlődését. Eltűntek már az 1977. évi márciusi földrengés nyomai is, begyógyították a sebhe­lyeket. Szerencse volt a sze­rencsétlenségben, hogy a vá­rosrendezők a helyreállítási munkák során fokozottabban érvényesíthették a távlati át­alakítási elképzeléseket. Bu­karest fejlesztése ugyanis napjainkban jól átgondolt. — Bukarest egyben Romá­nia legfontosabb ipari köz­pontja is: itt összpontosul az ország gazdasági életének számos kulcságazata. A fő­városban csakúgy, mint a négy évtizede a haladás új útjára lépett állam más vi­dékein, új üzemek, gyárak százai létesültek. Az ipar gyors előrelépését érzékelteti, hogy míg 1948-ban például alig egyharmadát adta a nemzeti jövedelemnek, ad­dig napjainkban annak csak­nem kétharmadát állítja elő. A teendők sorában szomszé­dunknál a hatékonyság és a termelékenység mellett a ta­karékos gazdálkodást, az ön­erőre támaszkodást és a nyereséges termelést rang­sorolják előre. Emellett olyan strukturális és körzeti változtatásokat is érvényesítenek, amelyek Bu­karest jövőjére is kihatnak. A kormányzat ugyanis foko­zatosan mérsékelni szándé­kozik a túlzott fővároscent- rikusságot, persze nem az itteni ipari kapacitás leépí­tésével, hanem úgy, hogy más megyékben, az ország távolabbi területein gyorsabb fejlesztési iramot diktálnak. Megint csak a számok nyel­vére fordítva a szót: a het­venes évtized közepén az or­szág iparának egynegyede Bukarestben koncentráló­dott, azóta ezt mintegy 10 százalékkal sikerült csökken­teni. A Küküllők völgyében A Kis- és a Nagy-Küküllő völgye a szomszédos szocia­lista ország világszerte híres borvidéke. A két folyó ta­lálkozásánál van Balázsfal- va, a 23 ezer lakosú város, ahol az elmúlt négy évtized­ben korszerű ipar teremtő­dött. Fafeldolgozó kombinát­Sadoveanu, a nagy ro­mán kritikai realista író — egyszerre költőien és a való­ság talaján maradva — a szépség patakjának nevezte a Sebest. Keskeny köves med­rében csörgedezik vagy ép­pen zúg tovább a folyó. Kü­lönböző magasságokban tá­rozók gyűjtik össze vizét, hogy erőműveket működtes­senek vele. Háromezer mun­kás dolgozik az építkezése­ken. A havasok egyik csodálatos völgyében, a Tau nevű kis település közelében jó mé­lyeket lélegzünk a tiszta, ma­gaslati levegőből. A vad és zabolátlan vidéken megveti (Foto: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) llj lakótelep a román fővárosban — Mi jellemző a Kiiküllő- melléki borokra? — Sajátságos karakterük van. Jellemzőjük a frisseség. Savasabbak, aromásabbak más szőlővidékek borainál, és igen sokáig eltarthatok, mi­nőségük nem károsodik. Az üzemhez tartozik az intézeti szakemberek saját fejlesztésében létesített, sző- lőmagkinyerő részleg is, ahol évente 30—40 tonna nyers magot gyűjtenek össze kü­lönböző célokra. Ezzel vég­eredményben a szőlőnemesí­tés, -telepítés, -termelés, -fel­dolgozás. -értékesítés kutatá­sának és gyakorlati munká­jának a teljes körét valósít­ják meg a baiázsfalvi inté­zetben. Víz, víz és egy óriás A Duna-delta sajátos ter­mészeti képződmény, csodá­latos — helyenként mesesze­rű — vízivilág. Európa má­sodik legnagyobb folyója óriási területen bomlik ezer­nyi apró ággá, alkot hatal­mas, tiszta vizű tavakat. A Duna Tulcea környé­kén szakad három fő ágra. A forgalmas kikötővárosig feljönnek még a hatalmas tengerjáró hajók is, ame­lyek mellett elhaladva úgy érzi az ember, mintha a kis turistahajóknak nem is maradna helyük a vízen. A román turisztikai vállalat, az OJT kényelmesen beren­m­SS' w Konstanca látképe dezett, gyors mozgású hajó­kat indít a delta bejárására. Ilyen hajón — osztrák, né­met, angol és svéd turisták társaságában — indultunk útnak mi is. Amíg a nagy hajókkal is járható főágon, a mintegy 70 kilométer hosszú Sulinál) csorogtunk a tenger felé, kí­sérőim a deltáról meséltek. Azt mondták, sokat jártak erre, mivel mind a hárman szenvedélyes halászok. A Duna-delta pedig valóságos halparadicsom. — Erre az egyetlen út a víz. Ezernyi sziget bújik meg a nádasban, s. ezek közül né- hápy lakott. Volt időszak, amikor ki akarták innen té- lepíteni az embereket, de ők nem mentek. Itt vannak ott­hon. S valóban, a szigeten apró házikók és mindenütt a jel­legzetes, felfelé kunkorodó orrú csónakok, száradó ha­lászhálók. Konstanca: történelmi ki­kötőváros a Fekete-tenger partján. A végtelen víz kék­je leírhatatlan látvány, a vá­ros kiépített kő- és beton­partját szakadatlanul, har­sogva támadják a hófehér tarajú hullámok. A tenger mélyen alatta, van a parti sétánynak, mégis — kísérő­im szerint — ha úgy isten-

Next

/
Thumbnails
Contents