Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-10 / 160. szám

1984. július 10., kedd Énekszóval bolgár földön A békéscsabai Bartók Béla vegyes kar és a gyulai Er­kel Ferenc vegyes kar nyolcvantagú együttese ked­ves meghívásnak tett eleget, amikor június 22-én autó­busszal útnak indult Bulgá­ria Vraca nevű városába. A meghívás előzménye, hogy múlt év őszén a vracai ve­gyes kórust fogadta a bé­késcsabai és a gyulai ének­kar, s megyénk több helysé­gében nagy sikerű hangver­senyt adtak. Vraca az Iszkár-vidék 58 ezer lakosú legnagyobb tele­pülése. Ipari csomópont is: egyben kultúrközpont is: opera- és prózai színházzal, képzőművészeti galériával. Az egynapos autóbusz-utazás után elfoglaltuk szálláshe­lyünket a vracai diákszálló­ban. Másnap megismerked­tünk a város nevezetességei­vel, amelynek műmárvány­nyal kirakott főutcáját és fő­terét virágágyak, díszbok­rok, hatalmas szökőkút éke­síti. A térség körül már a illetve a XV. század elején épült. Kísérőnk elmondta, hogy ez a bolgár szíjjártók céhének volt a temploma. A török uralom alatt nem en­gedték meg, hogy a leigá- zott keresztények Allah di­csőségével dacolva égbe nyúló templomokat építse­nek. így a félig földbe bújó templommal kellett a jám­bor vargáknak és szíjártók­nak megelégedniük. Az ipa­rosmesterek vallási buzgó- ságáról tanúskodik, hogy a kívülről szinte nem is lát­szó templom padozatát pom­pás márványoszlopok borí­tották, freskók díszítették. A felszabadulás után kezdő­dő városrendezés során ke­rült napfényre ez a kis céh­templom, egy fölötte levő. korszerűtlenné vált épület lebontásával. Az aluljáróból kiérve lát­tuk a Balkán Szállót, amely az ötvenes években a város reprezentatív szállodájának készült, s ma is a város leg­mozgalmasabb idegenfor­Képünkön: a gyulai Erkel vegyes kar múlt érdekes emlékeire buk­kanhattunk: a Hemusz Szállótól jobbra is, balra is egy-egy XVII. századi lakó­torony tömör bástyái idézik a régmúltat. Az első fellépésünk Rázga József karnagy vezetésével Vraca városában volt, a pártbizottság székházában. A békéscsabai és a gyulai kórus először külön-külön. majd együttesen lépett fel. A békéscsabaiak műsorában szerepeltek Kodály Zoltán, Bárdos Lajos. Marenzió, Passerau művei és William L. Dawson angol zeneszerző néger spirituáléja. A gyulai vegyes kar XVI—XVII. szá­zadi madrigálokat, Haydn-, Schubert-, Kodály-műveket adott elő. Bolgár nyelven el­énekeltük Georgiev. Neked éneklünk című bolgár éne­két, Francis Salabert In­dulj, szép égi szekér és Pet- rovics Emil Játszik a szél című énekét. A hálás közön­ség tapssal és virágkosarak­kal fejezte ki tetszését. Nagy sikert aratott Altorjai Tamás szólóéneke is. Ugyanezt a műsort megismételtük > a Vracától mintegy 60 kilomé­terre levő Bjala Statina vá­roskában is, hasonló sikerrel. Lehetőségünk nyílt arra, hogy Szófiába látogassunk. A sok látnivalóból szá­munkra egyik legérdekesebb volt a Lenin téri aluljáró közepén — a földből alig kiemelkedő — Szveta Petka Szamardzsijszka templom, amely a XIV. század végén. galmi objektuma. A földbe süllyesztett aluljáró másik oldalán megnéztük a GUM néven ismert központi áru­házát. A legfelső emeleten levő étteremből láthattuk a Bolgár Nemzeti Bank palo­táját, s mellette a fehér osz­lopos Georgi Dimitrov mau­zóleumot, melynek ajtajában ezüstsujtásos dolmányú, tol­las fövegű bolgár gárdisták állnak éjjel-nappal díszőrsé­get. Sokak által látogatott esemény a minden órában végbemenő őrségváltás. Az Alekszander Nevszki téren megcsodáltuk a hatal­mas székesegyházat, amely sárga, csillogó kupoláival már messziről felkeltette ér­deklődésünket. A második világháború alatt megsérült templomot helyreállították. Monumentális képei a leg­jobb orosz és bolgár festők­től származnak. A templom belseje alabástrom és már­vány díszítésű. A pincéjé­ben levő kriptákban helyez­ték el a nemzeti galériához tartozó legszebb bulgáriai ikonokat, egyházi kincseket. Látogatásunk utolsó előtti napján a vracai énekkar ba­ráti találkozót rendezett a kultúrházban. Itt kellemesen eltöltöttünk néhány órát ba­rátainkkal, akiket már az előző év őszén itthon meg­ismertünk. Apróbb ajándé­kokkal kedveskedtünk egy­másnak, s elhatároztuk, hogy ezt a barátságot to­vább ápoljuk. Dr. Domokos Jenő Leleplezték a múzeumalapító szoborportréját Orosházán A szoboravatas utáni pillanatok. Előtérben Nagy Gyula, az orosházi múzeum nyugalmazott igazgatója Vasárnap délelőtt zsúfolá­sig megtöltötte az érdeklő­dő közönség az orosházi mú­zeum épületét, termeit, hogy részt vehessen a múzeum­alapító Juhász Balázs szo­borportréjának leleplezésén és az ünnepi aktust követő kiállítások megnyitóján. Az emeleti feljáró for­dulójában elhelyezett szob­rot — Rajki László szob­rászművész alkotását — Nagy Gyula, az orosházi múzeum nyugalmazott igaz­gatója avatta fel. Szólt a múzeumalapító, egykori orosházi polgári iskolai ta­nár munkásságáról, aki 1927-ben mutatta be gyűjte­ményét először Orosháza nagyközönségének, az akkori polgári fiúiskola két termé­ben. Később a gyűjtemény a padlásra került, mígnem negyven évvel ezelőtt érke­zett el a lehetősége annak, hogy a gyűjtemény méltó helyre kerülhessen. — Vizsgáljuk meg lelki­ismeretünket — mondotta Nagy Gyula —, hogyan ápoltuk eddig példaképünk emlékét. A kegyelet 1969- ben emléktáblát készíttetett velünk, az ősszel megjelenő ,,Tanulmányok Orosházáról és környékéről” című kötet­ben a múzeum hőskoráról szóló tanulmányomban Ju­hász Balázs munkássága a középpont. A méltó tiszte­letadásra azonban ez a szo­bor teszi fel a koronát. A kifejező, szép műalkotás avatása után Koszta Rozá­lia festőművész nyitotta meg a múzeum emeletén az „Orosházi népi festők és fafaragók” című kiállítást, majd megtekinthették a vendégek a Juhász Irén mu­zeológus-régész által beren­dezett „Szkíták a város előtt” című régészeti kiállí­tást is. (s—n) KÉPERNYŐ Állandóan csökken az esélyegyenlőség lehetősége, kevés a versenyképes iskola, s az egyetemi felvételizők tudásának színvonala továbbra is évről évre gyengébb — hangzott el a múlt keddi Stúdió ’84 adásában. Amikor Baló György a műsoridő felét rászánta a felvételi vizsgák tapasztalatára, megkérdezte a minisztérium, a Budapesti Műszaki Egyetem és az ELTE illetékeseit. A három lesújtó válasz csak be­vezető volt, s ebből is a felvételizők tudásszintjének nega­tív irányú állapotváltozása már régen nem újdonság. Any- nyira nem, hogy egész alsó- és középfokú oktatásunk mi­nőségét kérdőjelezi meg, hiszen, ha a legjobbak — mert csak ők próbálják ostromolni a felsőoktatás bástyáit — egyre gyengébbek, akkor milyen a közepesek és a többiek tudása. Milyen felkészültségű nemzedék kerül ki az isko­lákból, hogy a 21. század küszöbén, annak követelményei­nek megfeleljen? És ennek milyen hatása lesz? De men­jünk tovább. A szakközépiskolákból — mondották — csak elvétve vesznek fel diákokat az egyetemekre, már a felvé­telizők döntő többsége is a gimnáziumokból jön. S a mű­szaki pályákra alig van túljelentkezés, vagyis választék, s így a mérce is alacsonyabb. Ennek megint beláthatatlan kö­vetkezményei lesznek rövid és hosszú távon, sőt, mivel ez sem e pillanatban megindult folyamat — már vannak is. Hogy mi az oka? Részben a mérnöki hivatás presztízsének csökkenése, de még ennél is inkább az, hogy a gimnáziu­mok leányiskolák lettek, s a nők mindig alacsony számban választották a műszaki pályát. Egyébként is a gimnázium nem erre orientál. Ezzel — a gimnáziumnak adott finom oldalvágással — a különben elemi csapásként kezelt hely­zet a műszaki egyetemek vonatkozásában le is került a na­pirendről. Nem így a nézőkben, mert gondolom, rajtam kí­vül még sokakban azonnal felmerült egy csomó kérdés. Még jól emlékszünk ugyanis a kiváló technikumokra, a középfokú oktatás sokáig volt egyik erősségére, ahonnan a népgazdaság minden ágazatába igen jól felkészült középká­derek kerültek, s ugyanakkor bázisai voltak a műszaki és agrárjellegű felsőpktatásnak. Ezekbe zömmel fiúk jártak, azzal a szülői megfontolással, hogy ha mégsem sikerülne — vagy más közbejött akadály miatt elmaradna — a tovább­tanulás: mint technikusok, akkor is szép és komoly jövő előtt állnak. S ez így is volt. Jól képzett technikusok sora került ki, és állta meg példásan a helyét a szakmában, az életben. Akik pedig egyetemet végeztek vagy főiskolát — és nem kevesen voltak! —, azok is hálával gondoltak vissza iskolájukra, oly §okat nyújtott nekik. Ez az oktatási for­ma szűnt meg annak idején egy tollvonással, s már akkor voltunk sokan, akik szörnyen elhibázott lépésnek tartottuk a jövőre nézve. No meg azért is, mert ugyan minek azt megszűntetni, ami jól funkcionál, s az utána következőnél eleve lejjebb venni a mércét. A bajok később ütköztek ki, amikor egyre jobban hiányozni kezdett a termelésben jól bevált technikusi gárda utánpótlása, s mára elértünk oda: igenis szükségesek a technikumok, s öt osztállyal tervbe is van véve az újjászervezésük. Hát ilyen gazdagok vagyunk..., hiszen, ha meglesz is és működni kezd. mikor fogja kitöl­teni a többfajta űrt?! A szombati filmkoktélból nekem legjobban Tamási Eszter tetszett. A finom elegancia, a természetes — és pont ezért minden kellemkedés nélküli — kedvesség és a tárgyszerű­ség. Az, hogy nem beszélt túl semmit, csak éppen infor­mált. A szórakoztatást a műsorra hagyta, s be is jött töb- bé-kevésbé. Pedig hát, mintha nemcsak az alibiből lett vol­na túl sok, de már Petrocelliből is. Kezdés előtt legalábbis, de aztán csak meggyőzött ez a kedves fickó, az amerikaiba oltott olasz, hogy ez a fajta, vagyis az erőszakmentes krimi mégiscsak üdülés. Igaz, messze áll a remekműtől, szériában gyártják, de számos erénye van. Az persze a műfajból ered, hogy a jó diadalmaskodik a rosszon, hogy győz az ész és a logika; a profimunkából pedig a kerek, hihető és izgalmas sztori. Nem is ezekre gondolok, ez mind természetes, ha­nem a mellékesen sugallt dolgokra, mint például Petrocelli és Maggi vonzó házassága. S ők, az ideális házaspár most nem is voltak egyedül: a másik pár, a gyanúsított fekete orvos és felesége ugyanezt a típust képviselte. Ide sorolom még a barátságot, a gyengék segítését, a hivatástudatot és minden olyat, ami az elidegenedett világban oly nagy ér­ték. De még azt is, hogy nem kell adás előtt a gyerekek­kel közelharcot vívni, hiszen ezeket a filmeket ők is meg­nézhetik. Menő Manóban nem lehet csalódni, annyi új ötlet szüli. Didi, a botcsinálta kapus is megtette a magáét, főleg, ha ezt a fajta humort szereti az ember. És muszáj szeretni, mert muszáj nevetni rajta, annyira képtelen az egész. A Kivágások nem sokat ért volna, ha nincs benne a szajré szó két mássalhangzójának ismételt felcserélése. Ez tette frenetikussá. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RÁDIÖ 8.25: 1848 tábornokai. 9.00: A hét zeneműve. 9.30: Végvári Rezső: Inaktelki muzsika. 9.39: Találkozás a Hang-villá- ban 10.05: MR 10—14. 10.35: A Cseh filharmonikus ze­nekar felvételeiből. 11.43: Vallomások, 1942. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Rákóczi. Kacsoh Pongrác daljátéka. 14.41: Arcképek a lengyel iro­dalomból. 15.05: Liszt: Tasso — szimfoni­kus költemény. 15.27: Thyl Ulenspiegel kaland­jai — II. 16.00: Zengjen a muzsika. Az amatőr zenei mozgalom híradója. 16.30: Gogol: Pétervári elbeszé­lések. 17.05: Találkozásom a népzené­vel. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Gyárfás Miklós hangjáté­kaiból. Mesterfogás. 20.01: Mozart: C-dúr (Jupiter) szimfónia. ?(i.31: Hatékonyság es irányítás. Domány András tudósítá­sa. 21.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 22.20 : Tíz perc külpolitika. 22.30: Zenekari muzsika. Közben: 22.50: Késő este. 10. rész. 23.00: A zenekari muzsika foly­tatása. 0.l0:Koncz Tibor dalaiból. PETŐFI RÁDIÓ . 8.05: Népzene Franciaországból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Körjáték. 13.45: Zenés délután. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Tini-tonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Pilinszky Zsigmond ma­gyar nótákat énekel. 19.07: Francia sanzonok. 19.25: A felejtés hagyománya. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Magyar anekdotakincs. 21.05: Ismeretien ismerősök. Jacques Préyert. 22.05: Nótacsokor. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Három a kislány. 9.30: Barokk muzsika. 10.30: Dzsesszarchívum. 11.05: A keleti szélhez. 11.30: A hugenották. 12.07: Két kantáta. 13.07: Bent a szekrényben. 13.59. Világújság. 14.19: Az I Musici di Roma ka­marazenekar játszik. 15.02: Schütz-művek. 15.27: Bécsi klasszikus muzsika. 17.02: Koloratúr-áriák. 17.19: A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zeneka­rának hangversenye. 18.30: A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.05: A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi műso­ra Pécsről. 19.35: Kórusművek. 19.56: Mindent vállaltam. Irodal­mi összeállítás. 20.16: Mascagni: Fritz barátunk. Háromfelvonásos opera. 21.55: Üj kamarazene-felvétele­inkből. 22.40: A realizmus és a neo- avantgarde ma. 22.50: Késő este. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Akit régen hallottunk. Jimmy Hendrix énekel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. 17.30: Gyerekdalok a nyárról. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Melis György operettdalo­kat énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Deák „Bili” Gyula új felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. (ism.) 10.05: Katica. Csehszlovák film­sorozat. VII/4. rész: Sze­relmi bájital. (ism.) 10.30: A császár pékje. Cseh­szlovák film. (ism.) 12.20: Képújság. 16.45: Hírek. 16.50: Energia — Apadnak a for­rások, IV/l. rész. A sze­gények és a gazdagok, (ism.) 17.25: Szól a nóta. 17.55: Képújság. 18.00: Méregtemetők. Dokumen- tum-riportfilm. 18.35: Reklám. 18.40: Felkínálom . . . népgazda­sági hasznosításra. 19.25: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-toma. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Mike Andros. Amerikai bűnügyi tv-filmsorozat: Elrabolták vagy meggyil­kolták? 21.20: Stúdió ’84. A televízió kulturális hetilapja. 22.20: A szárnyas Rubik. Doku­mentumfilm. 23.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.55: Képújság. 19.00: Autó-, motorsport. 19.20: Egymástól tanulnak. Ri­portműsor. 19.50: Berlioz: Requiem. Fran­cia film. 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Pastorale 1943. Holland tv- filmsorozat IV/3. rész. BUKAREST 15.25: Vakáció a képernyő előtt. 15.45: Népdalfesztivál. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Olvasók, akikkel büszkél­kedünk. 20.50: Román kórusművek. 21.00: Sosem volt nyár. Tv-já- ték. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Tarka autóbusz — adás gyermekeknek. 18.45: Catherina Ribetró szóra­koztatja önöket — köny- nyűzenei adás. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Témák és dilemmák — belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.50: Reklám. 20.55: Éjszaka éltek — ameri­kai játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Népszerű-tudományos film. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.45: Reklám. 20.50: A forradalom emlékmű­vei — dokumentumadás. 21.35: Hírek. 21.40: Dzsessz a stúdióból. 22.25: Irodalom. SZÍNHÁZ 1984. július 10-én, kedden 21 óra­kor a Gyulai Várszínpadon: A LILLA VILLA TITKA 1984. július ll-én, szerdán 21 órakor a gyulai Városi Tanács udvarán: MISZTÉRIUM A SZENT SZÜLETÉSRŐL MOZI Békési Bástya: Nős agglegény. Békéscsabai Szabadság, du. 4 és 6-kor: Napló gyermekeimnek, 8-kor: Szüzforrás. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Bűnös életem, fél 8-kor: Tűtorony. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Az Olsen-banda bol­dogul, fél 8-kor: Te rongyos élet! Gyulai Petőfi, 4-kor: Hó­fehérke és a hét törpe, 6 és 8-kor: Gyónás gyilkosság után. Orosházi Partizán, fél 6-kor: A piszkos tizenkettő I—II. Kós/lft a kiállításról Koto- i Varu.i m.u-i.-i

Next

/
Thumbnails
Contents