Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-10 / 160. szám
1984. július 10., kedd o EHSEIS Adós, fizess! Egyenlő jogok a kisvállalkozóknak A szocialista gazdálkodás ma már megszokott, dinamikus résztvevői a kisvállalkozások. A kis tőkeerejű cégek léte is attól függ, hatékony-e a gazdálkodásuk, körülte- kintő-e az üzletpolitikájuk, vagyis attól, hogy jól mérték-e fel a fogyasztók igényeit, időben és megfelelő minőségben szállítanak-e a megrendelőknek. Van még valami, ami létkérdés a kisszervezetek számára: időben és pontosan fizet-e a vevőjük? Ez még sokkal nagyobb tartalékokkal rendelkező közép- és nagyvállalatok számára is fontos, hiszen ha néhány nagy vállalat nem tud fizetni a bedolgozóknak — márpedig ez gyakran előfordul —, akkor e vállalat fizetési zavara végiggyűrűzik az egész gazdaságon. Mások is nehéz anyagi helyzetbe kerülnek miatta, s nő azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek érkezési sorrendben várják a pénzüket a banknál. Válaszol a bank Minthogy a kisszervezeteknek nincs említésre méltó tartalék tőkéjük, igencsak nehéz, sőt, kritikus helyzet alakul ki náluk, ha a velük partneri viszonyban álló közép vagy nagyvállalat az adósuk marad. Az elmúlt hónapok során több száz kisvállalkozás panaszkodott emiatt. Szóvá tették azt is — és joggá] —, hogy a fizetési módok megválasztásában, a követelések behajtásában nem élveznek azonos jogokat az úgynevezett első szektorral, vagyis a közép- és nagyvállalatokkal. Látva a problémákat, az illetékesek megpróbálták legalább csökkenteni a kiszolgáltatottságot. Hiszen a nagyokéhoz hasonló jogokkal már a kisvállalkozók is jobban védhetik magukat a nem fizető cégekkel szemben. Első lépésként valamilyen módon információt kel] szerezniük partnerük anyagi helyzetéről. Szerencsére a módszer már régóta ismert az első szektorban gazdái1 kodók körében. Az állami vállalatok és szövetkezetek a banktitok megőrzése mellett információt kérhetnek a Magyar Nemzeti Banktól leendő üzletfelük fizetési helyzetéről. A válaszlevélben a pénzintézet megírja, hogy az elmúlt egy év során a kérdéses cég rendben, időben eleget tett-e a fizetési kötelezettségeinek. Arról nem ad felvilágosítást, hogy a leendő üzletfélnek mennyi pénz van a számláján, de információjából következtetni lehet a vállalat pénzügyi helyzetére. Hamarosan, talán már az év második felétől, új bankári szolgáltatásként a kisvállalkozók is díjtalanul megkaphatják ezeket az információkat. Fontos záradék Am, pusztán ezzel a lépéssel még nem szűnik meg az alárendelt helyzetük. Csak akkor lehetnek a közép- és nagyvállalatok egyenrangú partnerei, ha a szerződéskötések idején a fizetési feltételeket is meghatározhatják: milyen módon, s főleg, mikor köteles számukra a vevő a pénzt átutalni? Eddig a szerződésekbe ilyen záradékot nem írhattak, s megbízásaikat a pénz behajtására a bank nem fogadta el. A tervek szerint hamarosan már mód lesz erre. Tehát kérhetik például azt, hogy a vevő előre zárolt számlára utalja a pénzt, de a bank is kezeskedhet az időben fizetésért. A jogok mellett kötelezettségeket is tartalmaz az új szabályozás. Csak akkor kérheti a kisvállalkozó követeléseinek ilyenfajta biztosítékát, ha maga is vállalja ezeket. A tervek szerint a kisvállalkozók az év második felében kapcsolódhatnak be a szállítók jogait érvényre juttató szabályozásba. Annak, aki él a jogokkal, és vállalja a kötelezettségeket, külön számlát kell nyitnia az OTP-nél, mert csak ily módon lehet őt a többiektől megkülönböztetni. Másrészt csak a külön számla ad garanciát arra, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének képes eleget tenni. Üj erőviszonyok Persze mondhatnánk, a két szerződő féltől függ, hogy megállapodnak-e a fizetés feltételeiben. És akárhogy vesszük, ez a mindenkori erőviszonyok függvénye. Ha a vállalat az erősebb, mert máshol is megrendelheti azt a munkát, csak jószándékától függ, ad-e biztosítékot a majdani fizetségre. Ha viszont a nagy cég termelése függ a filléres, de egyedi alkatrészt szállító kisiparostól vagy gmk-tól, minden valószínűség szerint a szerződésben szó lesz a fizetési kondíciókról. Ezen a helyzeten semmiféle központi utasítással, szabályozással vagy az előírások módosításával változtatni nem lehet, de a piaci verseny kibontakozása, a vevők és a szállítók növekvő száma és konkurenciája minden bizonnyal kiegyensúlyozottabb erőviszonyokat teremt. Lakatos Mária Szovjet elismerés a szegedi kenderiparnak A szovjet exportmegrendelések pontos, gyakran határidő előtti teljesítéséért, esetenként soron kívüli szállításokért, a kifogástalan minőségért a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviselete elismerő oklevélben részesítette a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat kollektíváját. Tavaly a tervezett 4,4 millió négyzet- méter ponyva helyett külön rendelésre csaknem 4,5 millió négyzetmétert szállítottak határidő előtt. Az idei első félévben az eredetileg rendelt 2,2 millió helyett két és fél millió négyzetméter ponyvát küldtek. A többlet egy része a földrengés sújtotta Uzbegisztánba került. Az anyagot konfekcionálva, vagyis hatvan négyzetméteres darabokban beszegve, befűzőkarikákka] ellátva küldték rendeltetési helyére, ahol jól felhasználhatták fedél nélkül maradt gyapot vagy más mezőgazdasági termény lefedésére, megóvására. Raktárbázist épít fővállalkozóként A Vegyiműveket Tervező Vállalat fővállalkozásban raktárbázist épít a Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru- nagykereskedelmi Vállalatnak Mályiban. A megbízást versenypályázaton nyerték el, és a megrendelés komplett, a kiszolgáló gépekkel, berendezésekkel együtt kialakítandó raktárrendszer felépítésére szól. A VEGY- TERV szakemberei az építészeti tervek mellett kidolgozták az épületgépészeti és biztonságtechnikai berendezések dokumentációit, valamint a raktározás technológiáját a számítógépes nyilvántartó rendszerrel együtt. Ezen túlmenően vállalkoztak olyan szervezési megoldások kimunkálására is, mint például az optimális szállítási útvonalak meghatározása a mintegy tízezer négyzetméter alapterületű raktárban, vagy az anyag- mozgató géppark karbantartási rendjének megtervezése. A VEGYTERV most első ízben épít fel fővállalkozásban saját fejlesztésű raktárrendszert, több hasonló létesítmény kialakításához eddig csak a dokumentációkat adták. A tervező vállalat szakemberei mindinkább arra törekednek, hogy a tervezőmunka mellett kivitelezőként is közreműködjenek elgondolásaik megvalósításában ; fővállalkozóként korszerűsítették már több vegyipari üzem folyamatszabályozási rendszerét. Technológiai eljárásokat automatizáltak. Tevékenységük kiszélesítését a megrendelők szívesen fogadták, de erre készteti a vállalatot az is, hogy a hazai gyakorlatban is mindinkább azt a vállalatot részesítik előnyben a megbízók, amely a tervek elkészítésén túl azok kivitelezésének irányítására is vállalkozik. A Villamosipari Kutató Intézetben több mint tíz éve foglalkoznak napelemek fejlesztésével és kísérleti előállításukkal. A szilícium lemezekbe félvezetőket építenek, amelyek a napsugárzást elektromos árammá alakítják. Az összeszerelt napelem egységek olyan helyen alkalmazhatók gazdaságosan, ahol a villamos hálózatra nem lehet támaszkodni: például a mérőállomások és hírközlő rendszerek esetében. A képen: Tóth Klára szilícium-elemekből úgynevezett modulokat készít (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) Kaszások, marokszedők, görheevök Az egyszerre lendülő kaszák élén megcsillan a nap. Ritka alkalom az idei nyáron. A napfény is, de még inkább a kaszasuhogás. — Én bizony 28 éve arattam utoljára így, az édesapám földjén — emlékszik Náfrádi Sándor, a GAMESZ vezetője, fekete mellénykéjét igazítva — azóta legfeljebb, ha füvet kaszálok olykor-olykor. De nem beszélhet tovább, megérti a brigádtagok villámokat szóró szeméből: haladni kell, mert lemaradnak szégyenszemre. Különösen Szabados Mihályné, a marokszedő nógatja, a marokszedő fával, a kukával integetve. Mintha soha nem is adta volna ki a kezéből, pedig 1958-ban állt be utoljára a kaszások mögé, szedni a markot, kötni a kévét. Ahogy most éppen Be- nyovszki Pálné teszi. Ennek is furfangja van. Csomóra fogott maroknyi búzát kell a szárak felől egymásba dugni, utána jól megtekerni, s kész a kévekötéshez az alkalmi kötél. Most szusszanhat kicsinykét, amíg a férje a nyelére állítja a kaszát, s megfeni. Ök ketten már a fiatalabb évjárat. Sosem arattak így még azért igen hamar belejönnek, nem maradnak le a többitől, olyan szégyent nem szeretne megélni a négytagú GAMESZ- brigád. Mert verseny folyik ám itt. A csorvási Lenin Tsz községhez közel eső búzatábláján. Tízszer három kaszás vágja valami fülnek hallhatatlan ritmusra a rendet, ugyanannyi marokszedő kaparja, köti kévébe a kenyér- héjszínű gabonát. A kaszák suhogását elnyomja már a nézők vidám zaja. Ki-ki a maga csapatát biztatja. Lehetünk összesen vagy háromszázan. A nagyközségi úttörőzenekar hangol egy közeli kocsi platóján. Ez csak fokozza a jókedvet. Tagadhatatlan viszont, hogy a legnagyobb sikeré Sztocsok Istvánnak van: csurgós kalapja, zászlóként lobogó, fakó klottgatya, harcsabajusza, s a szájából kilógó pipa ugyanúgy eredeti, mint a derekát övező, kötélen lógó víztartó edény, no meg a tokmany, benne a fenőkővel. Ügyhogy a szegedi tévések kamerája nem is igen mozdul el róla. Már csak azért sem, mert kaszásnak sem utolsó. Egyébként traktoros, búzát most vág először, akárcsak a másik két traktorostársa: Cséke Sándor meg Kosuva András. Marokszedőik: Kovács Jánosné, Harangozó Cyuláné, a két csirkegondozó, meg Benyószki Jánosné portás ugyancsak serénykedhetnek, hajladozhatnak mögöttük. Szépen süt a nap ránk, örülünk a vasárnapi, régen várt jó időnek. Megjön a ki- bicek hangja is. — Na. ha én így vágtam Tessék a görhéből! Valamikor ezen éltünk aratáskor volna, apám kizavar a világból — recsegi egy éltesebb férfi. — Nem is kaszáltál soha életedben — tromfolja le a közelből egy pirospozsgás asszonyka. Szó szót követ, a körül- állóknak kell őket lecsendesíteni. Vannak itt egyébként olyanok is, akiknek meg éppen- hogy a kritizálás a tiszte. Kovács János tsz-elnök a zsűri elnöke. Vele számolgatunk, hogy ha így akarnák a közös gazdaság 1200 hektár búzáját learatni az idén, akkor nem kevesebb, mint 400 Az aratás sztárja: Sztocsok István kaszás, meg négyszáz marokszedő kellene. — Nagyon megtetszett, amikor a KISZ-esek azzal jöttek, hogy rendezzük meg azt a hagyományápoló aratónapot — mondja az elnök, bemutatva bírálótársait. — Varga Gyuri bácsi, nyugdíjas tsz-elnökünk, éppen ezen a területen volt az ő szövetkezetük, a Vörös Október. Baráth Lajos bácsi meg a régi időkben bandagazdaként aratott évről évre. ök fogják elbírálni, ki, hogy érti ezt az ősi szakmát? Kérdem is Lajos bácsit: vállalkozna-e ezekkel a legényekkel ismét aratóbandát szervezni. — Hát, éppen lehetne belőlük válogatni — feleli elismeréssel, majd hozzáteszi: — lehet, hogy az én 73 évemmel már nem sokra menne a banda, de tegnap még kaszáltam. Közben lejár a verseny első órája. Az ünneplők tömege nemhogy fogyna, gyarapodik percről percre. Az aratóbrigádok most pihenőt tartanak. Sorba állva vonulnak a tarlón, aratódalokat énekelnek, ezért külön pont jár. Egy idősebb marokszedő né- ne odakiált egy öregembernek: — Jani bátyám, kend itt van? Akkor én hiába várom a kereszt tövében! Vagy már nem is emlékszik, miért kellene odajönnie? Általános a derültség. A dűlőút mentén tüzek lobbannak. A „früstök’ következik. A szalonnasütést ugyancsak pontozza a zsűri. Vége-hossza nincs a tréfálkozásoknak. Felröppennek a fűből a vizeskorsók. Hosz- szan isznak az aratók. Van, aki elölről kezdi a penge kikalapálását. Föláll az úttörőzenekar is. Rázendít. Emelkedőben a nap, emelkedőben a hangulat. A nagyközségi KISZ- bizottság szervező titkára, Bencsik János is elégedett: — Annak örülök, hogy ennyien eljöttek, s főleg, hogy a KISZ-es aratóbrigádok sem maradtak el az öregebbektől! Végszóra még az elnök is odajön. — Én meg nyugodt vagyok! Ezt a hektárt már learattuk. Csak 1199 maradt hátra, de most már annak is nekivágunk! Egy fejkendős, bőszoknyás néni görhével kínál bennünket kötényéből. Megkóstoljuk. Nem is olyan rossz. Kőváry E. Péter Az aratóverseny így alakult: első lett a Cséke Sándor vezette tsz-brigád, második a területi KISZ-esek csapata, harmadik az ÁFÉSZ-é, s a negyedik a GAMESZ-brigád A szerző felvételei
