Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
1984. július 8., vasárnap o Gyulai Várszínház Báthory Erzsébet Báthory Erzsébet: Béres Ilona és Thurzó nádor szerepében Avar István Fotó: Béla Ottó A népi Lengyelország 40 éve Az Interpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgálat és a Békés megyei Népújság közös pályázata A tudomány eredményei o Ezerhatszáztíz. Északon a félhold-ívű királyi Magyar- ország, keleten az Erdélyi Fejedelemség, közéjük ékelődve a török. Mohács után nyolcvannégy évvel az északi és keleti országrész között is dúl a politikai és hatalmi harc, a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek ütközőpontjain a tizenhetedik század fordulója ugyancsak nyughatatlan viszonyokat talál. Itt, ezen az ütközővidéken áll a csejtei vár, és itt, ebben a várban (vacsorázás közben) lepi meg, és tartóztatja le Thurzó György nádor a vár úrnőjét, Báthory Erzsébetet. A vád: lányok kínzatása, halála, vérfürdő. A vád azonban (hallgatólagosan) sokkal bonyolultabb, és lényegében is másfajta. Báthory Erzsébet, a megholt és egykor nagy hatalmú, törökverő Nádasdy Ferenc hitvese, aki rokonának, Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek feltétlen híve, megelégelte a Habsburg uralmat (Nagy László könyvéből idézünk): „oly mértékben ... hogy elhatározta: várainak fegyvereseivel is segíti a királyi Magyarország megszerzésére törekvő fejedelmet." Mindez — Habsburg oldalról nézve — felségárulás. Főbenjáró bűn, melynek büntetése teljes vagyonelkobzással jár. (Űjból Nagy László könyve): „Ezt a lépését fia — pontosabban annak nevelője — és vejei nem nézték tétlenül. Rávették Thurzó György nádort: fogassa el az (Báthory Gáborhoz) úton lévő (?) asszonyt és kíséretét. A politikai bűn eltussolására pedig kifundál- ták a jobbágylányokkal való kegyetlenkedés históriáját, amiért nem járt fővesztés és birtokelkobzás.’’ Így történt. Így történhetett. De az elfogott szolgák, és más „terhelő tanúk” vallomását kínzással, rábeszéléssel, ígéretekkel szerezték, majd négy közül hármat azonnal megöltek. Mondhatnék ugye: rémtörténet. Az. Rémtörténet a tizenhetedik század elejéről, amikor ugyancsak nem volt válogatós az ember sem módszerekben, sem másban; amikor a leggonoszabb praktikákra is ráüthették a „lel- kiismeret-felmentő” bélyeget: „a cél szentesíti az eszközt". Nevezhetnénk az egészet korabeli „koncepciós pernek” — ha nem is látni mindent világosan és egyértelműen, ha Báthory Erzsébet „csejtei szörny”-híre a kor szokásai, hatalmi erkölcse közepette részben (vagy nagyobb részben) igaz is lehetett — ez több évszázad távolából is nyilvánvaló. Hiszen a nádor, Thurzó György, korlátlan hatalma (és önmaga érdekei ürügyén) megtehette, hogy a törvény előírásainak semmibevevésével lépjen fel az asszony ellen. Meg is tette, ebben nem ingadozott. És mi volt az „önmaga érdeke”? Csekélység: Thurzó, a Habsburg- nádor, erdélyi fejedelemségre tört, és gyűlölte a valóságos fejedelmet, Báthory Gábort. A kör zárul: Báthory Erzsébet Báthory Gáborban látta (láthatta) a Habsburg fennhatóság lerázásának egyetlen útját, egyetlen lehetséges letéteményesét. Hogy mindez a politikai cselszövések és más praktikák sorozatában hogyan adhatott ürügyet Erzsébet „likvidálására”, nos, részleteiben rejtély, és talán kideríthetetlen. Darabjával a Gyulai Várszínházban debütáló Nagy András mégis e rejtély feltárására tesz kísérletet, mondhatnánk úgy is azonban, hogy felmutatva a nádor eljárásának bizonyíthatóan törvénysértő módját, a külső és belső indítékokat keresi, azokat szeretné mozaikkockánként egésszé ösz- szeállítani, azokat akarja közelebb hozni, mélyre ásva az emberi lélekben, összevetve a cselekedetek rugóit, az érdekszövevényeket, a személyiség lehetséges torzulásainak honnan-érkezését. A szerző egy interjúban kifejti, hogy vonzódik az elvontság, a stilizáció iránt amit — mintegy legkézenfekvőbben — drámaszerkesztési választása is bizonyít: a dialógusnak és a monológnak különös-izgalmas (külön életet élő és mégsem különélő) vegyítését, egymás mellé építését. Mindebből (ami persze a hallgatóságtól a megszokottnál is nagyobb koncentrációt kíván) áll össze a végső kép, a hangulat, a mondanivaló, mely a cselekmény történetiségét tekintve nem zár le semmit, nem old meg semmit, csak arra vetít keményen hasító fénycsóvát, hogy Báthory Erzsébetet (ha „szörny” volt, ha nem, ha csak a kegyetlenségben is kora asszonya) a csáládi-ud- vari-nádori maffia előre kitervelte« és következetesen fosztotta meg hatalmas birtokaitól. A terv — vélhetően — egyetlen biztos pontja az asszony mind erőteljesebb Habsburg-ellenessége volt, mely — mint említettem —, ha felségárulássá minősül, a hatalmas birtoktestekből semmi nem jut az örökösöknek... Maradt tehát a befalaztatás, a „gyanú törvényerőre emelése”, és — erről ugyan nincs, szó a darabban — hirtelen és szintúgy rejtélyes halála 1614. augusztus 21-én ... Az előadást Sík Ferenc rendezte, a két főhős mellett néma szereplőkkel, vonuló, égő gyertyákat hordozó lányokkal, felsíró jajongó kórussal: jelezve, hogy a koncepciós vádnak némi igazságalapja is lehetett, hiszen találó „koncepciós pert” felhasználható, gyanúra okot adó bűnökre szükséges építeni, anno 1610-ben is. Mozgalmas és vibráló Sík színpada, miközben maradéktalanul koncentrálhatunk a dikcióra, a monológokra, a külön csapáson járó, de találkozni kénytelen, lélek- mélyről érkező felszakadásokra, a tudatos, szinte ink- vizítori vallatásra. Vallatásra, mely (feltehetően) soha be nem következett, de Báthory Erzsébet és Thurzó György találkozása a csejtei várban valóságos esemény, ha tartalmát örökre titok is fedi. A két szereplő, Béres Ilona és Avar István nagy feladattal birkózott meg, sikeresen. Béres Ilona Báthory Erzsébet-képe elementáris erejű, az asszonyiság, a nagyúri gőg és az emberi összeomlás tökéletes rajza; szemei, keáe, testének minden rezdülése-hajlása beszél és elbeszél. Avar István szerepe-alakítása nyersebb, kegyetlenségében is fakóbb, láthatóan az író Báthory Erzsébetre figyel sokkal erőteljesebben. Nagy taps volt a jutalmuk, megérdemelték. És a sikeren túl: elgondolkoztató színházi est a várban, mely hasonló életnek, a történelemnek szintúgy tanúja volt. Sass Ervin A tudományos bázis újjá- teremtése és bővítése a népi Lengyelország fennállásának első éveiben a legjelentősebb feladatok közé tartozott. A háborús veszteségek ezen a téren is óriásiak voltak. A 600 főiskolai laboratórium közül csupán 3 maradt épségben, a személyi veszteségek egyes területeken elérték a 60 százalékot. Jelenleg a szocialista szektor minden kétszázadik dolgozója tudományos dolgozó. A főiskolák és egyetemek milliónál több minősített szakembert képeztek ki, doktori címet nyert kb. 50 ezer személy. A népi Lengyelország legfontosabb tudományos vívmányai közé tartoznak a matematika, a fizika, az elméleti és alkalmazott mechanika, a vegyészet eredményei. Kérdések: „Józanul élni” — ez a jelszava az immár 8 éve igen jól működő békési alkohol- mentes klubnak, amely jelenleg 62 tagot számlál. A programjuk változatos, vannak TIT-előadások, orvosi előadások és sok-sok kiránVilágszerte ismertek a neurofiziológiai, a központi idegrendszer, kivált az agy integráló tevékenységével kapcsolatos kutatások. Ugyancsak nagy hírre tettek szert prof. Tadeusz Krwawicz eredményei a szem kriosebészetében, Jan Miadonski kutatásai a süketség, Adam Gruca eredményei a gerincoszlop betegségeinek műtéti gyógyításában. Az 1944. július 22-én közzétett júliusi kiáltványban a lengyel nemzeti felszabadítás! bizottság bejelentette, hogy a népi állam „a tudomány és művészet képviselőit különös gondoskodásban részesíti”. Az eltelt negyven évben a tudomány fejlődése, eredményei igazolják, hogy ez az ígéret teljesült. (Interpress — KS) dulás. Legutóbb például egy 3 napos kirándulást tettek, ellátogattak a Balatonhoz, majd Sopronban, Kőszegen, Bükfürdőn jártak. Felkeresték a Duna-kanyart és a fővárost is. Koncz Józsefné I. Hány főiskolai laboratórium volt Lengyelországban a második világháború előtt? 1. 200 X. 600 2. 1000 II. Melyik tudományágban ért el nagy eredményeket Krwawicz professzor? 1. Kémia x. Matematika 2. Orvostudomány alkoholmentes klub Békésen tárgyalóteremből A mutatóujj 183 ezer forintért Ugyan mikor született az emberben az a csalafinta gondolat, hogy társát tévedésbe ejtse, s ezáltal kárt okozzon neki, ő maga pedig ígv jusson haszonhoz? A választ az idők homályában kell keresni. Abban a korban, amikor kezdett felbom- lani az ősközösség és megjelent a magántulajdon első csírája. Nem véletlen, hogy a csalást az ősi bűnök egyikének tartják, a bűnelkövetés klasszikus formájának. Az ókori Babilon nagy törvényalkotója, Hammurábi súlyos büntetéssel fenyegette meg az elkövetőket. A mi Kálmán királyunk sem kímélte őket. A történelem során sok minden megváltó- zott, a csalás elkövetési módja azonban alig. Most is megtévesztéssel igyekszik haszonhoz jutni az elkövető. Büntető Törvénykönyvünk a következőképpen fogalmaz: aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el. Tehát a csalás elkövetési tevékenysége tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás. A tévedésbe ejtés a valótlanságnak valós tényként történő feltüntetése, vagy való tény elferdítése, megmásítása. A tévedésben tartás pedig az elkövető magatartásától függetlenül keletkezett tévedés el nem oszlatása, vagy megerősítése. A tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás tartalma a csalás tárgyául szolgáló ügylet jellegétől függ. Nem szükséges azonban, hogy az egész ügyletre kiterjedjen, csak az kell, hogy olyan lényeges körülményre vonatkozzék, amellyel kapcsolatos tévedés a bekövetkezett kárral okozati összefüggésben van. A károsult hiszékenysége, köny- nyelműsége — amit az elkövető a megtévesztésnél kihasznál — a csalásban való bűnösség megállapításánál közömbös. Épp így közömbös a megtévesztő magatartás primitív, könnyen felismerhető jellege is. Persze, az elkövető mindig abban bízik, hogy megtévesztő magatartását nem fedik fel. Ebben a tudatban élt és követte el a csalás bűntettét Orbán Ferenc békéscsabai lakos is. A 44 éves férfi 1980 januárjában egyéni baleset-biztosítási szerződést kötött az Állami Biztosító békéscsabai fiókjánál. A szerződés értelmében halála esetén 330 ezer forintot fizetett volna a biztosító, állandó rokkantság bekövetkeztében a szerződés feltételei között meghatározott rokkantsági foknak megfelelő kártérítés illette meg. A korábban megkötött CSÉB—20 biztosítási szerződést CSÉB —80 típusú szerződésre módosította. Ezenkívül lakásbiztosítással is rendelkezett. Szó ami szó, Orbán nagy súlyt helyezett a biztosításra. Mi késztette erre a nagy körültekintésre? Az önkéntelenül adódó kérdés természetesen nem akkor vetődött föl, amikor a szerződéseket kötötte, hanem jóval később, amikor a békéscsabai Városi Bíróság felelősségre vonta. Vitathatatlan, hogy igyekvő ember volt. Sok mindenbe belekezdett, ám legtöbbször eléggé meggondolatlanul. Családi élete is megsínylette. Időközben feleségétől különvált. Gyarapodni minden áron, ugyanakkor nagy lábon élni, valahogy nem fér meg egymással. Mikor pénzzavara támadt, a biztosítási kötvény égetni kezdte a zsebét. A gondolat lassan megfogant, s tettrekész elhatározás lett belőle. A baleset-biztosítási szerződés megkötése után néhány hónap múlva bejelentést tett az Állami Biztosítónál. Előadta, hogy május 14-én karos-lemezvágóollót vitt a kezében. Közben a bal kezét áramütés szerű rándulás érte, s emiatt a szerszám kicsúszott a kezéből. A leesés «Ikerülése érdekében a jobb kezével utánakapott és a második ujja a vágóéi közé csúszott. Így történt a csonkulás. A bejelentés alapján az Állami Biztosító az egyéni balesetbiztosításra 167 ezer 500 forintot, a CSÉB—80 biztosítási szerződésre 15 ezer forintot, a lakásbiztosításra pedig 1200 forintot fizetett ki a részére. Szép summa ütötte tehát Orbán markát. A telhetetlen ember azonban nem elégedett meg ennyivel. Ez lett a veszte. Ismételten kárbejelentést tett. A csonkulásosát meg is mutatta. Ezúttal a bal lábának első és második ujja- hiányzott. Azt állította, hogy mezőgazdasági munkát végzett, s közben egy ekét emelt meg, amely kicsúszott a kezéből. A bal lábára esett és elvágta a két ujját. A kárrendezés azonban nehezebben ment most, mint korábban. A biztosítónál kezdtek kételkedni a szavaiban. Erre sebtében módosította a baleset körülményeit. Ezúttal a balesetet nem eke, hanem személygépkocsi okozta. 1982. augusztus 30- án Polski 125 típusú személygépkocsija útközben gumidefektet kapott. A szükséges javítások elvégzése érdekében a gépkocsi bal oldali kerekeit kiszerelte. A kocsi mellett állt, amikor az emelőről leesett a lábára. Ez okozta a csonkulásos balesetet. A módosított változatot is aggályosnak találta a biztosító. Nem fizetett. Orbán továbbra is követelte, hogy egyéni baleset-biztosítása alapján 234 ezer 500 forintot, a CSÉB—80 biztosításra pedig 22 ezer 500 forintot fizessenek ki részére. Ez az összeg meg is illette volna, de közben megindult a nyomozás. 1983 májusában a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte. A tárgyaláson Orbán tagadta bűnösségét. Mindvégig azt állította, hogy a balesetek pontosan úgy történtek, ahogy azokat bejelentette a biztosítónál. Védekezését a bíróság nem fogadta el. Tanúk egész sorát és több szakértőt is meghallgatott. Az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a vádlott jobb keze második ujjának amputációja nem keletkezhetett olyan módon, ahogy azt előadta. Az olló vágóélének kiképzése olyan, hogy roncsolása esetén a megmaradt csonkon úgynevezett összeroppa- násos törést okoz. A sérülés valamilyen keskeny élő eszköztől keletkezhetett. Megerősítette a műszaki szakértő véleményét az is, hogy olyan mozdulat mellett, ahogy a vádlott állította, rtem keletkezhetnek olyan sérülések, amilyeneket elszenvedett. Ha utánakap az ollónak, úgy nemcsak a második ujja sérül meg, hanem a többi is. A bal láb első és második ujjsérülésé- vel kapcsolatban aggálytalanul állapította meg a szakértő, hogy a gépkocsi okozta sérülési mód gyakorlatilag ki van zárva. Ha a gépkocsi ráesik a vádlott lábára, úgy a sebe mindenképpen szennyeződik. Az első ellátást végző orvosi feljegyzésekből viszont egyértelműen megállapítható, hogy a sebe tiszta volt. Továbbá, ha valóban a gépkocsi okozta volna a sérülést, akkor roncsolt, zúzott sebszélek jönnek létre. Sőt, a két ujjon kívül a többi is megsérül, és a lábfejen roncsolás, csonttörés keletkezik. A bíróság ennek alapján állapította meg, hogy a vádlott a valótlan kárbejelentésével bűncselekményt, illetve annak kísérletét valósította meg. A békéscsabai Városi Bíróság dr. Zsombok András büntetőtanácsa Orbán Ferencet csalás bűntette •; és annak kísérlete miatt két év és három hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Ugyanakkor kötelezte, hogy térítse meg a kárt az Állami Biztosítónak. A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott nős, családos állapotát. Súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy cselekményét társadalmi tulajdon sérelmére követte el. Továbbá azt is, hogy élősdi, harácsoló életszemléletből fakadóan akart munka nélkül nagy pénzösszeghez hozzájutni. Az ítélet ellen Orbán' és védője felmentés végett fellebbezett. A Békés megyei Bíróság a fellebbezést alaptalannak találta. Helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. (Serédi>
