Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
^ 1984. július 7., szombat Ilin VUII H A r-------------------------------------------------------------------------------------------1 r Hflü Y VILÁG Kikötői futószalag Váltás az EGK-ban Hajéból—vagonba módszer a leningrádi tengeri kapuban A kereskedelmi kikötőket gyakran nevezik egy-egy ország vagy város tengeri kapujának. Bővítésük esetén szélesebbre tárják a város tengeri kapuját. Ám Lenin- grádban a kereskedelmi rakpart hossza gyakorlatilag változatlan maradt, a kereskedelmi kikötő áruforgalma, áteresztő képessége viszont az utóbbi öt évben 70 százalékkal nőtt. Nagy forgalmú útkereszteződés Oleg Tyeherov, a Leningrádi Kereskedelmi, Áruforgalmi Kikötő vezetője így értékeli ezt a folyamatos fejlődést : —- A kikötők lényegében nagy forgalmú útkereszteződések, csomópontok, ahol a gigantikus méretű forgalomhoz jó közlekedésszabályozásra van szükség. Befutnak ide kereskedelmi tengerjárók, folyami' uszályok, fehérhajók, a parti vizeken manőverezik a kisegítő parti teherflotta számos hajója, a rakpartokon robognak, szla- lomoznak, rakodnak a tehergépkocsik, az önjáró rakodógépek, targoncák, itt csikorognak, tolatnak a teherszállító vasúti szerelvények. öt kereskedelmi-közlekedési szervezet rendelkezik a közlekedési eszközök felett, és mindegyiknek megvan a maga szakmai érdeke. Ennek következtében időről időre magasra szökik a közlekedési láz, hol a közlekedési dugók miatt, hol a szállítóeszközök esetleges hiányától. A hétvégekre gyakran minden a visszájára fordul, mert a dokkok fele üres. szünetel a rakodás. Az okok egyik lényeges közös eredője: a vállalati korlátok. Minden közlekedési szervezetnek saját tervezési gyakorlata, termelési mutatórendszere, munkarendje, érdekeltségi, premizálási rendszere van. II közös érdekeltség Ám van közös cél: érdekeltség abban, hogy növekedjék az áruforgalom, az áteresztő képesség. Ezt mérlegelték a kikötői szakemberek, amikor kölcsönösen egyeztették tevékenységüket. Az együttműködés azon az. elven alapult, hogy kedvező egyensúlyba hozzanak minden kikötői résztevékenységet. hogy az áruforgalom és rakodás ütemtervét minden szervezet szempontjából előzetesen és operatívan egyeztetni, egységesíteni kell. A kikötőben ezer tonnákban mérik a szállítmányokat, százasával számlálják a hajókat, vasúti kocsikat, tehergépkocsikat, és nagy a szóródás a rakfelületek, rakterek, a befogadóképesség, a teherbírás számbavételekor. Ezért az információ-feldolgozásban jelentős segítséget nyújt a kikötő számítógép- központja. A számítógép segítségével összeállított ütemterv tíz napra készít prognózist. Ezenkívül minden reggel operatív megbeszélést tart a kikötő koordinációs tanácsa, elemzi az elmúlt huszonnégy óra kikötői munkáját, és szükség szerint változtatja az ütemtervet a következő napra. Ennek eredménye, hogy miközben egy- egy teherszállítmány még a nyílt tengeren fut a kikötő felé, itt a kikötőben már megszervezték a zökkenő- mentes kirakodást. Fele idő alatt — Az ilyen előtervezés és operativitás teszi lehetővé — amint ennek az együttműködési formának a kezdeményezője, Oleg Tyeherov, a leningrádi kikötő vezetője elmondotta —, hogy elkerüljük az egyensúlyvesztést a kikötői munkaerő- és termelési tartalékok kiaknázásában, e hatalmas méretű kikötői futószalag minden egyes állomásán. A rakodómunkában a munkatermelékenység öt év alatt így nőhetett 77 százalékkal. A hajóból vagonba alapelv alkalmazásával háromszorosára nőtt az optimális áruátrakodás mennyisége. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az áruforgalom mintegy kétharmada. pontosan 70 százaléka nem kerül közbülső kikötői tározásra. Ez azt is eredményezi, hogy a címzettekhez ma fele annyi idő alatt jutnak el a rakományok, mint fél évtizede. A leningrádi kikötőcsomópont kiszolgálásából derekasan kiveszi a részét az autóközlekedés is. A számadatok is ezt tanúsítják: a kikötőt kiszolgáló folyami teherszállítók és uszályok száma fél évtized alatt a tizenötszörösére emelkedett, a hasonló rendeltetésű tehergépkocsiké pedig az ötszörösére. A leningrádi tapasztalatokat a Szovjetunió harminckilenc tengeri és hatvankét folyami kikötőjében is átvették. Az ilyen munkarendben működő kikötőkben az áruforgalom nagysága országos átlagban tizenöt százalékkal nőtt. Jurij Snyitnyikov, APN—KS Véget ért a franciák elnöksége az EGK-ban: július 1-től ír miniszterek töltik be az elnöki posztot a tanácsüléseken. Megfigyelők arra számítanak, hogy a franciák erőteljes egységesítési törekvései után most csendesebb időszak következik az EGK életében, legalábbis ami az elnökség kezdeményezéseit illeti. Írország a miniszteri tanácskozásokon legutóbb márciusban hallatta a szavát: akkor majdnem megtorpedózta a ..Tízek" agrárpolitikájának reformját. Követelésére módosították a tejtermelésre vonatkozó döntést. A brit Financial Times megfogalmazása szerint az írek valószínűleg a taktikai lépésekre helyezik a hangsúlyt a stratégiaiak helyett. Mintha ezt tükrözte volna Garret Fitzgerald ír miniszter- elnök hétvégi beszéde, mikor is az ír elnökség céljait vázolta: „A gazdaságpolitikák olyan egybehangolására törekszünk majd, amivel legyőzhetjük a magas munkanélküliséget." A közös piaci országok közül Írországban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta: 17 százalék. A miniszterelnök azt is közölte. hogy betartják a határidőket, s szeptember 30-ig befejeződnek a spanyol és portugál belépést előkészítő tárgyalások. Ez sem lesz könnyű, még kevésbé az, hogy időben pénzt „szerezzenek" a közösség kasszájába, amely ősszel kimerüléssel fenyeget. Lehet, hogy ez a feladat több erőfeszítésébe kerül majd Fitzgeraldnak, mint ameny- nyi Mitterrandnak kellett ahhoz, hogy közös piaci partnereit rávegye a brit hozzájárulás ügyének rendezésére Az ilyen változásoknál elkerülhetetlen a mérleg készítése. Tény, hogy a „Fon- tainbleau-effektus" valószínűleg még jó ideig érződik: a franciák épp a stafétabot átadása előtt tudtak áttörést elérni a legmakacsabb közösségi probléma, a brit költségvetési hozzájárulás frontján. A francia elnökség más téren is sikeresnek bizonyult: március végén rendeződött az agrárkérdés, s a „Tízeknek” sikerült megállapodást elérniük, hogy nem emelik a garantált felvásárlási árakat, visszafogják a leginkább feleslegeket halmozó, s ezért sok kiadással járó közösségi tejtermelést, csökkentének egyes támogatásokat. Hogy ez végül is gondot okoz több millió agrártermelőnek, főként az NSZK-ban — ez más probléma. A francia elnökség idejére esett az EGK történetének egyik legnagyobb válsága. A franciák következetesen munkálkodtak az EGK megerősítésén. Végül is nem rajtuk múlott, hogy elnökségük utolsó rendezvénye, a fejlődő országokkal, pontosabban az EGK-val társult afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal tartott miniszteri értekezlet eredménye egyelőre várat magára. A britek változatlanul —, s joggal — bizonytalannak látják a közösség pénzügyi jövőjét, hiszen az EGK kasszáján — ahogy Brüsszelben mondják — egy 2,3 milliárd ecu-s (mintegy 2 milliárd dolláros) „lyuk” van. Az írek legfőbb feladata ennek a lyuknak a betömése lesz. Nyilván mindent megtesznek az érdekében, hiszen Írország sokat köszönhet az EGK-nak: a közösség egyik elmaradott országaként komoly pénzügyi támogatásokat kapott. Tavaly ebből 700 millió dolláros bevételi többlete származott, majdnem annyi, mint a görögöknek, egy lakosra vetítve azonban csaknem háromszor annyi Feltehetően azt szeretnék, ha ez a jövőben sem lenne másképp . . Rakodás az argentin Rio Corrientc.s hajóról a leningrádi kikötőben (Fotó: apn—KS) Tervezőasztalon a világ leghosszabb csatornája Görögországi útijegyzetek Q Emlékek, legendák a múltból Három méterrel csökkent az elmúlt évtizedben a Szovjetunió közép-ázsiai területén levő Aral-tó vízszintje, mert egyre kevesebb utánpótlást kapott a beletorkolló két nagy folyamból, az Amudarjából és a Szirdarjából. Szerencsére most már közelebb került a Szovjetunió legnagyobb édesvízi medencéjének megmentése: az állami tervbizottság felkérésére a víz- gazdálkodásban dolgozó legnagyobb tervezőintézetek hozzákezdtek egy 2500 kilométer hosszú csatorna tervezéséhez. Ez a csatorna vezeti el a jövőben a szibériai folyók vizének egy részét Közép- Ázsiába. A terv előkészítése két évig tartott: az ezzel megbízott állami szakértő- bizottság részletesen megvizsgálta a hatalmas vállalkozás minden elképzelhető változatát és a várható következményeket. A csatornaterv 1986-ban ölt végleges formát. Elkészülte után a világ leghosszabb csatornája 27,2 milliárd köbméter vizet továbbít majd az Ob és az Ir- tis folyamvidékéről a gyapot fő termesztési területére. Kazahsztán déli és Üzbegisztán északi részén, amelyek határán az Aral-tó terül, napjainkban évente nyolcmillió tonna „fehér aranyat’’ szednek. A vízhiány miatt azonban • mostanáig az 58 millió hektárnyi hasznosítható területnek csak egynyolcadát lehetett öntözni, s intenzíven hasznosítani. A 13—15 méter mély, s 200 méter széles csatorna építésének már első szakaszában megművel- hetővé válik legalább 1,5 millió hektár, s emelkedni fog az Aral-tó vízszintje is. A távlati elképzelésekben Közép-Ázsia nemcsak gyapottermesztő vidékként szerepel, hanem ott lehet majd a Szovjetunió első számú éléskamrája. Szakértők szerint már az évszázad végére Közép-Ázsia nem csak saját, hanem más területek élelmiszer-szükségleteinek jelentős részét is kielégítheti. A szibériai folyamok vize egyszersmind segíti a további iparosítást, megköny- nyíti az ottani jelentős szén-, kőolaj-, földgáz- és vasérclelőhelyek kiaknázását. A csatornatervről már évtizedek óta vitáztak. Kutatóintézetek tucatjai végeztek vizsgálatokat, míg megállapították: az építkezés nem okoz környezeti ártalmakat Nyugat-Szibériában. Megalapozatlanok az olyan külföldi vélemények is, hogy a Szibéria—Közép-Ázsia csatorna éghajlati változásokat okozhat más földrészeken. Az eddigi kutatások szerint a csatorna Szibéria és Közép-Ázsia természetes éghajlati és hidrológiai viszonyait sem fogja jelentősen befolyásolni. A csatorna vízgyűjtőjének helyét is éppen úgy választották meg, hogy az Ob és az Irtis medencéjének mezőgazdasága se szenvedjen kárt. A vizet Bjelogorjenál, Hanti-Manszijszk közelében vezetik le az Óbból, majd az Irtis amúgy is mocsaras bal partján vezetik tovább Tobolszkig. Maga a csatorna tulajdonképpen ott kezdődik. Noha a csatorna medrét semmivel sem bélelik ki, a szakértők — az ottani talaj sajátosságai miatt — csak minimális, a tíz százalékot sem meghaladó vízveszteséggel számolnak. Az új csatorna tehát ilyen szempontból is jóval tökéletesebb lesz a már meglevő legnagyobb közép-ázsiai csatornáknál. Veria nyugat-macedóniai település. igen rohamos tempóban fejlődő város. Húsz-huszonöt év alatt megkétszereződött a lakossága, ma már meghaladja az 50 ezer főt. Az elmúlt két évtizedben néhány kisebb ipari üzem létesült, de inkább a tartomány kereskedelmi központjává vált. helyesebben tovább erősítette ezt a több évszázados pozícióját. A feljegyzések szerint Veria már az időszámítás előtt is jelentős központja volt e szép hegyekkel ékesített, termékeny völgyekben gazdag területnek. A környező hegyekből lezúduló három folyó találkozásánál levő domboldalon egy kápolnában őrzik Pál apostol kőbe ágyazott lábnyomát. Ez a „lábnyom" jó] szolgálja a város ősi történetéről szóló legendákat, és hozzájárul a hitbuzgalom, a vallási érzületek állandó fenntartásához, de ahhoz is, hogy a lábnyomról készített különféle emléktárgyak sokak számára jó üzleti vállalkozást, megélhetési lehetőséget biztosítanak. A múlt azonban nemcsak így köszön vissza Veriában. Az ó- és a középkor emlékei gyakran a fejlődést, az előrehaladást is lassítják. Az iparosodás, az urbanizáció, a város infrastruktúrájának kialakítása, a víz, a csatorna és egyéb közművek kiépítése természetesen szükségessé teszik a régi házak lebontását, vagy legalábbis átalakítását. De ahová nyúlnak, szinte mindenütt található olyan épületmaradvány, amelyekre a műemlékvédelmi hatóságok azonnal ráteszik a kezüket, és addig nincs további építés, míg az engedélyt a folytatásra meg nem adják. Felbecsülhetetlen értékű történelmi tárgyakat, épületeket, vagy azok maradványait mentik meg így a végső enyészettől, a betonba ágyazástól. Az ozmán uralom alatt — mivel a törökök tiltották a keresztény vallás gyakorlását — nagyon sok rejtett házi kápolnát építettek, s ezek közül mostanában igen sok kerül napvilágra. Érthető tehát, hogy ezeket az értékes épület- és műkincsemlékeket nem akarják elherdálni, elveszíteni, mint korábban másokat, mint például Verginában . . . Vergina. Kis falu, mintegy 12 kilométerre Veriától. Görög'országi utazásaink egyik leglátványosabb fejezete vc^lt. Itt található a több ezer éves múlt emlékeinek — kifosztottsága ellenére is — egyik rendkívül bőséges tárháza. E kis falu szomszédságában több mint száz esztendeje, 1860-ban egy francia archeológus hatalmas épület maradványait tárta fel. A pompás épületmaradvány nyomán a történelmi és a régészeti kutatások megállapították, hogy a francia régész a macedóniai Fülöp király, a világhódító Nagy Sándor apjának nyári kastélyára bukkant. Az épületmaradvány a tengertől most ugyan 60—70 kilométerre van, de több mint 2 ezer évvel ezelőtt a tenger vize elérte ezt a vidéket is, s a magaslat tetejére emelt épület gyönyörű kilátást biztosított a tenger felé az uralkodó és családja, a vendégsereg számára. A száz évvel ezelőtti feltárást akkor nem folytatták. A görög kormány az 1930-as években adott megbízást az ásatások folytatására. A nevezetes történelmi hely feltárása további kutatásokra buzdított. A véletlen is segített. Egy környékbeli paraszt ekéje egy kődarabban akadt meg, és hiába próbálta az akadályt kiásni, meg sem tudta mozdítani. Az archeológusok folytatták a megtalált kő kiásását, s mint később kiderült, egy márványból épített fejedelmi sírkamrára bukkantak. A sírkamra nagysága, márványzata, a kamrában márványból kifaragott trón és más régészeti jelekből megállapították, hogy e teljesen kifosztott kripta bizonyára valamelyik macedón fejedelem síremléke volt. A történelmi legendák, a kastélymaradvány, a fejedelmi sír olyan következtetésre sarkallták a régészeket, hogy minden bizonynyal ezen a környéken található meg Nagy Fülöp síremléke is. Ezt a feltételezést azokból a mondákból is kiszűrték, amelyek arról regéltek, hogy Fülöp ezen a vidéken halt meg. éspedig akkor, amikor egyik lányának az essküvőjére érkezett a verginai nyári palotába. A legendák arról is szóltak, hogy nagy pompával, hatalmas királyhoz méltóan temették el. A legenda valósnak bizonyult. A görög Andronikosz régészprofesz- szor vezette kutatócsoport a '70-es évek végén megtalálta Fülöp macedón király sírját, benne a felbecsülhetetlen értékű műkincseket, amelyeket jelenleg a szalo- niki régészeti múzeumban őriznek. Napjainkban tovább folynak a kutatások. A közelmúltban Vergina kertjeinek tövében, közvetlenül egymás mellett öt fejedelmi királyi sírkamrát tártak fel. Az érdeklődők csak kívülről szemlélhetik a régészek munkáját. A tájékozottak szerint ismét rendkívül gazdag anyagra leltek, amelynek feldolgozása, értékelése most van folyamatban. Kerkay László (Kövctke^k: 3. Theo bácsi és a politika) Nagy Fülöp nyári palotájának maradványai Vergina mellett (Fotó: a szerző felvétele — KS)
