Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
1984. július 7„ szombat o Vigyázzunk rájuk! Veress Erzsi képösszeállítása Megkérdeztük az MHB megyei igazgatóját: Hogyan segíti a bank az üzemek gazdálkodását? Megyénk gazdasági egységei az idei év első negyedében a közismert körülmények között dolgoztak. Békés megye ipari teljesítménye összességében — de az élelmiszeripar nélkül — 6,4 százalékkal nagyobb volt, mint a tavalyi év azonos időszakában. Ez a dinamikusabb fejlődés egyúttal azt is jelenti, hogy a különböző hitelek és állami támogatások összege is emelkedett? — kérdeztük Krattinger Mártont, az MNB Békés megyei Igazgatóságának igazgatóját. — Mielőtt részletesen válaszolnék a kérdésre, szeretném előrebocsátani, hogy az 1984. év. népgazdasági tervének fő célja továbbra is az ország nemzetközi fizetőképességének fenntartása, ennek érdekében a gazdaság külső és belső egyensúlyhelyzetének megszilárdítása. Idén azonban az előzőeknél erőteljesebben jut kifejezésre az a törekvés, hogy a külgazdasági egyensúlyi helyzet javítását a tartósan eredményes belföldi gazdasági folyamatok alapozzák meg. Ennek módja elsősorban a termelés növelése, jövedelemteremtő képességének fokozása. A jelzett termelésbővülést tehát a bank is jelentős eredményként értékeli, hangsúlyozva, hogy ebben azok a gyáregységek is érintettek, amelyek finanszírozása nem a megyében történik. A termelésnöveléshez számottevő rövid lejáratú hitelnyújtási többlet kapcsolódott, bár ebben más gazdálkodási tényezők is szerepet játszottak. Várhatóan a forrásalakulásban tapasztalható tendenciák ezt az évet is jellemezni fogják. Az élelmiszeripar nélkül és iparban a kifizetések 12 százalékkal nőttek az 1982. évihez képest. A forrásösszetételen belül a saját erő részesedése az előző évi 90-ről 94 százalékra emelkedett, ellensúlyozva a hitelek és állami támogatások mérséklődő arányát. A szabályozó- változások jelentősen csökkentették ugyan a gazdálkodó szerveknél visszamaradó saiát fejlesztési forrásokat, de a szövetkezeti közös alapokból származó pénzeszközök — nagyobbrészt kölcsönök — viszont csaknem megduplázódtak. — A megyénkben tevékenykedő gazdasági egységeknek napjainkban mennyi rövid, közép-, illetve hosszú lejáratú tartozása van? Hogyan alakult évtizedünkben az állami támogatások összege? — A megyei igazgatóság által finanszírozott gazdálkodó szervek összhiteltarto- zása 1984. március 31-én 3 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál. Ezen belül a rövid lejáratú köl- csönállomány döntően néhány élelmiszeripari vállalat készletezési és értékesítési problémái, valamint a mezőgazdasági nagyüzemeket ért múlt évi aszálykár kedvezőtlen pénzügyi hatásai következtében 12,1 százalékkal nőtt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom, hogy a bank a hatékony gazdálkodás, az indokolt forrásellátottság követelményét érvényesítő, az élelmiszergazdaságban a nagyobbrészt objektív okok miatt kialakult pénzügyi helyzetet kellően mérlegelő finanszírozási gyakorlatot folytatott és folytat jelenleg is. A közép- és hosszú lejáratú hitelvisszafizetési kötelezettség viszont 8 százalékkal volt kisebb a bázisnál. Ez a korábban felvett hitelek törlesztésével, illetve a szigorúbb feltételekhez kötődő hi tel lehetőségek k»l indokolható. A számok azt tükrözik, hogy a vállalatok és szövetkezetek eladósodása nem túlzott a bankkal szemben. A beruházási forrásként kimutatott állami támogatás 1983-ban 45 százaléka volt az 1980. évinek. A visszaesés döntően az állami szektort érintette. — Melyek azok az ágazatok, amelyek az ipar átlagánál nagyobb növekedést produkálnak? Esetleg van-e olyan közöttük, amelyikre csak megyénkben jellemző ez a növekedés? — A megye szocialista ipara az első negyedévben — döntően terméksorok alapján számítva — összesen 7,2 százalékkal növelte a termelését. Az országos átlag 4 százalék volt. Az élelmiszeripar megyénkben 9,7 százalékkal több terméket állított elő az első három Hónapban. Egyébként ez az ágazat országosan is nagyobb ütemben növelte termelését, mint az ipari átlag. Békés megyében meghatározó volt a Gyulai Húskombinát termelésfelfutása, 41 százalékkal több sertést vásároltak, illetve dolgoztak fel, mint egy évvel korábban. Ha ezt leszámítanánk, az élelmiszeripar termelési volumene csak 1,2 százalékkal nőtt volna• Az építőanyag-ipar termelésbővülése csak kis mértékben haladta meg a megyei ipari átlagot, de értékét külön növeli, hogy az ágazat termelése gyorsabb ütemben bővült az országosnál. Itt a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat dinamikus árukibocsátása volt a meghatározó. — Hogyan alakult, illetve hogyan alakul Békés megye exportja 1983—84-ben? — Az általunk finanszírozott gazdálkodási szervek tavalyi nem rubelelszámolású exportja információink szerint dollárban 16, forintban számítva pedig 1,3 százalékkal csökkent. A jelzett körű megyei export csaknem háromnegyedét az élelmiszeripar adta, így a dollárhozam-kiesés négyötöd része is ebben az ágazatban következett be. Ez az ismert tényezőkkel — aszálykárok, értékesítési nehézségek, nyomott árak stb. — volt ösz- szefüggésben. A külpiaci lehetőségek idért" is kedvezőtlenek. Az 1984. évi teljesítést a meghatározó termékekre — hús, gabona — Vonatkozó központi döntés alakítja. Az élelmiszeripar nélküli ipar teljesítése is az átlaghoz hasonló tendenciákat mutatott. — Hogyan lehet ebben a helyzetben előrelépni? — Megítélésem szerint a piaci igényekhez még jobban igazodó termékszerkezet, illetve termékválaszték kialakításával és a termékek árának és minőségi verseny- képességének további javításával. Az idei év várható teljesítéseire még korai lenne prognózist adni. Tudniillik az export nagyobb hányada mindig a II. félévben realizálódik. Napjainkig az valószínűsíthető, hogy a tőkés kivitel értéke a döntően leértékelő irányzatú árfolyampolitikánkból adódóan forintban eléri, vagy kismértékben meghaladja az előző évit. A rubelelszámolású export alakulását a kontingensekből adódó lehetőségek határozzák meg, növekvő iráyzatban. — Milyen összeget folyósítottak megyénkben energiaracionalizálási beruházásokra az elmúlt években? — Ezekre a beruházásokra a bank külön hitelkeretet biztosít a gazdálkodó szervek rendelkezésére, az ilyen jellegű beruházásaik más források melletti finanszírozására, különféle preferenciákra. Az energiaracionalizálási beruházások elsősorban az élelmiszergazdaságban valósultak meg. Az élelmiszergazdaságnak a VI. ötéves terv során ilyen jellegű beruházásokra napjainkig 64 millió forint hitellehetőséget biztosítottunk. Ezek a beruházások rendre 3 éven belül megtérültek, illetve megtérülnek. — A téeszek és állami gazdaságok tavaly megsínylették az aszályt. Milyen pénzügyi következményei vannak az aszálynak? Van-e valamilyen külső támogatás, amely az aszály sújtotta egységeket segíti? — Tavaly 24 téesz zárta év végi mérlegét pénzügyi hiánnyal, amelynek összege 363 millió forint volt. Ebből 11 téesz önmaga rendezte pénzügyi hiányát 98 millió forint összegben. Két szövetkezetét hagyományosan szanáltak, ami 39 millió forint volt, további 11 -et pedig gyorsított eljárással szanáltak 226 millió forint összegben. Az állami gazdaságok pénzügyi hiány nélkül zárták az évet. 1982-höz viszo- nyítva a nyereség a téeszeJenéi egyharmadával, a szövetkezeti bruttó jövedelem egyötödével esett vissza. Az állami gazdaságok nyeresége tavaly szintén egyharmadával, bruttó jövedelme pedig egytizedével csökkent. Az aszály sújtotta mezőgazdasági nagyüzemek közül az előbb említett 11-nél, 54 millió forint saját erő mellett 84 millió forint dotációt, 47 millió forint országos és 37 millió forint megyei termelőszövetkezeti kölcsöntámo- gatást kapott. Ezenkívül kaptak 4 millió forint szanálási hitelt a már szintén említett pénzügyi hiány rendezésére. Két téesz 8 millió forintos fejlesztési támogatásban is részesült. A legtöbb gonddal küszködőket a gépek beszerzésében hitellel segítjük. A téeszek és állami gazdaságok idei fejlesztési alapja a beruházási támogatással és hitelekkel együtt megyénkben az 1983. évinél mintegy 350 millió forinttal kevesebb. — Von-e fizetésképtelen gazdasági egység napjainkban Békés megyében? — Kérdéséből inkább a hitelképtelenségre vonatkozó érdeklődést vélem kicsengeni. Jelenleg nincs a megyében hitelképtelen gazdálkodó szerv. Átmeneti jellegű fizetési nehézségek viszont mutatkoztak az év eltelt időszakában is. A hitelképességet- egyébként folyamatosan figyelemmel kísérjük, ilyen vonatkozásban viszonylag kedvezőnek ítélhetjük meg a megyei összképet. Csak egy tartósan alacsony hatékonyságú vállalatot tartunk nyilván. Lovász Sándor Életutak Dr. Lipcsei István — 1927. november 20-án születtem Bé- késsámsonban. Szüleim agrárproletárok voltak. Először 7 éves koromban mentem el dolgozni, répabogarat szedtünk az uradalmi birtokon. Az elemi iskolát hamar be kellett fejeznem, mindössze három és fél osztályt tudtam kijárni. Muszáj volt elmennem cselédnek. 1943-ig kiskanász, bojtár és libapásztor voltam a hódmezővásárhelyi Fehér-tó környékén. Éjszaka a jászolban aludtam, vagy ha az istálló széna- tartójában nem volt széna, akkor ott. Ezt követően 3 évig a makai puszta egyik agglegény juhásza volt a gazdám. Százhúsz birkát kellett gondoznom. S mennyi volt a bérezés? Hát nem vastagon zsírozta meg a kását. Tízéves koromban a szolgálatom fejeben kaptam egy nyári szandált, egy csizmát, egy öltöny ruhát — téli nadrág és nagykabát — és néhány pengőt havonta. 1943-ban már könnyebben lehetett napszámba járni. Ezért hazamentem, és apámmal együtt a helyi uradalomhoz, vagy a módosabb parasztokhoz szegődtünk el. 1945-ben apám négy hold földet kapott. Februárban, 17 évesen beálltam önkéntes katonának. Ezért én is kaptam másfél hold földet és egy házhelyet a faluban. Nem sokáig szolgáltam, mert a katonaság létszámát le kellett építeni. Július elején már ismét otthon voltam. A felszabadulást követően megalakult a faluban egy ifjúsági szervezet, később csatlakoztunk a MADlSZ-hoz. A kommunista pártba 1945 májusában léptem be. S hogy miért pont ebbe a pártba, erre bizony nehéz így utólag válaszolni. Azt hiszem, a döntésem inkább érzelmi okokra vezethető vissza. Talán azért sem választottam más pártot, mert úgy éreztem, hogy nekem nem lehet ott a helyem, ahol azok vannak, akiknek az istállójában kellett aludnom. A szüleim is a kommunista pártba léptek be. (Egyszer egy párttaggyűlésen, amikor az ifjúsággal kapcsolatos feladatainkat vitattuk meg, a következőket mondtam: a mi generációnknál nagy volt az érzelmi kötődés a szocializmus iránt. De ebben kevés tudatos elem volt. Napjainkban a fiatalok értelmileg kötődnek a szocializmushoz, de az érzelmi kötődésükön mindenképpen javítani kell. Ez elsősorban az idősebbek feladata.) Beléptem a pártba és részt vettem a különböző helyi rendezvényein. Mindent megcsináltunk, amit ránk bíztak. 1947-ben felépítettük a Békéssám- son—Tótkomlós közötti kisvasutat. Gerő Ernő avatta fel. 1948-ban megkeresett az akkori MADISZ-titkár, elmondta, szervezik a traktorállomást. Mezőhegyesen indul a traktorostanfolyam, van-e kedvem elmenni. Persze, hogy volt. így kerültem a gépállomásra traktorosnak és ott lettem politikai helyettes. Ez a mai fogalmaink szerint a pártalapszervezet titkárát jelenti. És jöttek a különböző iskolák, tanfolyamok. 1951-ben behívtak a békéscsabai gépállomás alközpontjába, a politikai alosztályra. Innen iratkoztam be a gödöllői mezőgazdasági akadémiára. Ezt az iskolát 1952 őszén elvégeztem, kitűnő bizonyítvánnyal. Mindehhez a három elemi alapom volt. Igaz, világéletemben szerettem olvasni és tanulni. Az akadémia után a Földművelésügyi Minisztériumba kerültem politikai munkatársnak. Két évig dolgoztam itt. Közben elvégeztem az egyéves pártiskolát. 1954 őszén visszahívtak Békés megyébe. Az orosházi járási pártbizottság gépállomásokkal foglalkozó titkára lettem. Amikor ez a funkció 1956 végén megszűnt, akkor a komlósi gépállomásra mentem dolgozni. Egy év múlva visszahívtak dolgozni a pártbizottságra. Akkor lettem az agitá- ciós és propagandaosztály ^vezetője. 1964 őszéig töltöttem be ezt a funkciót. Közben elvégeztem a kétéves pártfőiskolát. 1971 tavaszáig a járási pártbizottság másodtitkára voltam, majd ezt követően, nyugdíjba vonulásomig, ez év március 31- ig a járási hivatal elnökhelyettesekén tcíol- goztam. Mindezek közben 1956-ig elvégeztem az általános iskola 6 osztályát. 1959-ben jelentkeztem a tanácsi akadémiára, mert tudtam, hogy aki ezt jeles eredménnyel végzi el, az felvételt nyer a jogi egyetemre. Sikerült, 1961-ben beiratkozhattam a jogi egyetemre. Igaz, egy év halasztást kérnem kellett, mert közben a pártfőiskolára jártam. De 1967-ben átvehettem a diplomámat. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, elmondhatom, hogy nem volt hiábavaló. Az elképzeléseim, amelyek a legszebb álmaimban születtek, ha nem is olyan rózsaszínűén, de a lényegét tekintve megvalósultak. Sőt, jó néhány olyan dolog is, amiről még álmodni sem mertünk. A téesze- sítéskor Bene Józsi bácsi így agitált: gyertek a téeszcsébe, mert ez lesz a boldogulásunk útja. Meglátjátok, motorbiciklivel járunk majd Szegedre a színházba. Amikor ezt mondta, ha egy motorbicikli volt a faluban, akkor sokat mondok. Most autóval járnak a falubeliek Szegedre, ha a szabadtéri előadást akarják megnézni. Azt sem tagadhatjuk, hogy sok mindent — így utólag nézve — másként kellett volna csinálni. Én megpróbáltam a legnehezebb időkben is Lipcsei Pistának megmaradni, és mindent megszűrni ezen a „nehéz szűrőn”. Lejegyezte: L. S. Fotó: Veress Erzsi
