Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
1984. július 1., vasárnap o n vasút nem lazíthat Beszélgetés Bajusz Rezsivel, a MÍV vezérigazgatéjával Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója II népi Lengyelország 40 éve flz Interpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgálat és a Békés megyei Népújság közös pályázata B békekezdeményezés O Egyre többször olvashatunk mostanában a magyar vasútról. Olykor felháborodott olvasók panaszkodnak a piszkos és késő vonatok miatt, máskor a MÁV illetékesei beszélnek súlyos gondjairól. E kettős szorításban rendkívül nehéz egy vezér- igazgató helyzete, különösen akkor, ha mindössze fél éve áll az ország vérkeringését jelentő MÁV élén. Bajusz Rezső vezérigazgatóval az idei tennivalókról, a gondokról és saját céljairól beszélgettünk. — Mióta felemelték a menetjegyek árait, rossz idők járnak a MÁV-ra, rohamosan csökkent az utasok száma, s velük a' bevétel. Ráadásul a szállítások sem érik el a korábbi szintet. Várhatóan meddig tart ez a tendencia? — Az év első négy hónapjának adatai alapján úgy tűnik, hogy az utasforgalom csökkenése megállt, sőt, minimális, 0,9 százalékos növekedés következett be. Ez még önmagában nem sokat jelent, hiszen nem mindegy, hogy valaki Budapestről mondjuk Ceglédig vagy Debrecenig utazik. Az utaskilométerek száma mintegy 2 százalékkal emelkedett, tehát általában hosszabb távra váltottak menetjegyet. örvendetes az is, hogy a nemzetközi utasforgalom bővült, a szocialista országokból 20 százalékkal több utas váltott a vonatainkra menetjegyet. Sajnos, az áruszállítás adatai már nem ilyen kedvezőek. Bár az ipari termelés nem csökkent, mégis 4,2 százalékkal kevesebb árut szállítottunk, mint a tavalyi év ugyanebben az időszakában. Igaz, a kevesebb árut hosszabb távra vitték a vagonok. Most széles körűen elemezzük az adatokat, hogy kiderítsük a csökkenés okát. Valószínűnek tartom, hogy nemcsak az ország iparának termelése befolyásolja az áruszállítást. Például 1968- ban «is jelentősen mérséklődött a MÁV hazai szállítása, ugyanígy az 1972-es esztendőben, amikor visszafogták a beruházásokat. Versenytársaink, a közúti szállítók viszont alig érezték még a gazdasági teljesítmény hullámzását. Az elemzés még nem fejeződött be, de véleményem szerint a forgalom mérséklődését erősítette, hogy a versenytársak jobban kihasználják az utóbbi években a lehetőségeket, s nagyon sok cég mindinkább saját teherautóival küldi el termékeit. — Bár attól nem kell félni, hogy a MÁV kiszorul a piacról, mégis most létkérdés a forgalom és a bevétel növekedése. A MÁV állami támogatására egyre kevesebb a pénz. Milyen módon lehetne ilyen magas jegyárak és tarifák mellett visszacsábítani az elpártolt utasokat és szállítókat? — Az elmúlt két évben 30 millióval kevesebben utaztak nálunk — ennyi embert valószínűleg a következő években sem tudunk visz- szacsábítani. Az eddig adott kedvezményeink nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért 1985-től kezdve másfajta előnyöket adunk majd utasainknak. Már megtettük a kezdeti lépéseket, például a nyári szezonban 7 vagy 10 napra bérletet lehet váltani a Balaton partján, a nyugdíjasok hétfőtől péntekig 20 százalékos kedvezményt kapnak stb. Az előszállításra adott kedvezményen is módosítanunk kell. Nagy eredménynek tekinthetjük majd, ha végre sikerül néhány százalékkal növelni az utasforgalmat, s nem csökken tovább az áru- szállítás. Sajnos, nem emelhettük fel az export-import szállítások tarifáit. Emiatt az idei bevételünk körülbelül 400 millió forinttal lesz kisebb a tervezettnél. — Az utasok nemcsak a magas viteldíjak miatt pártoltak el a' vasúttól. Sokszor késnek a vonatok, és nem is mindig tiszták a kocsik ... — Nézze, naponta 2400 vonatot indítunk, ennek mindössze 2,3 százaléka késett az év első négy hónapjában, 0,3 százalékkal kevesebb, mint tavaly. Ez az arány nem túlságosan magas, figyelembe véve a pálya állapotát. Persze ez nem vigasztalja az éppen késő vonaton utazókat. A tisztaságra sokan panaszkodnak, ám több mint 300 millió forintba kerülne a gépesítés. Emberi erővel sem győzzük, mintegy 300 kocsitakarítóval többre lenne szükségünk. Ezért minden negyedik kocsi piszkosan indul el. Pénz és munkaerő híján sajnos, igen keveset tehetünk. — Ez utóbbi megállapítás valószínűleg a vasút egészére érvényes, az egyre nyomasztóbb munkaerőhiány miatt mind nehezebben birkóznak meg a feladataikkal S változatlanul igaz, hogy a magyar vasút technikai színvonala, a mozdonyok, a kocsik és a pályák állapota tovább romlik. Egyre több szakaszon kell például a sebességet korlátozni. Előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik a több tízmilliárd forintba kerülő korszerűsítés. — Körülbelül 35 milliárd forint pótolhatná a több évtizede fölhalmozódott elmaradást, egy ötéves terv időszaka erre kevés. A költségvetés pedig jelentősebb összeggel nem támogathat bennünket, hiszen egyéb fontos célokra is kevés a pénz. A munkaerőhiány szintén aggasztó méreteket ölt, 132 ezer ember dolgozik nálunk, körülbelül 12 ezerrel kevesebb a szükségesnél. Főleg a számunkra rendkívül fontos, alig gépesített munkaterületeken kevés az ember, nincs elég sa- rus, váltókezelő, kocsirendező. Bár rengeteg túlmunkával, a szabadnapok ledolgozásával egy hónapban megkeresik a tízezer forintot is, mégsincs „túljelentkezés”, mert a munka rendkívül megerőltető. Sokszor kérdezték már tőlem, hogy vajon sajnáltatni akarom-e a MÁV-ot az ilyesfajta statisztikákkal. Nem, de a valóságot mindenkinek tudnia kell. Információim szerint az ország sok más vállalata is hasonlóan súlyos problémákkal küszködik. A különbség csak annyi, hogy mi nem csökkenthetjük a „termelésünket”, mi nem lazíthatunk. Mi nem indíthatunk kevesebb vonatot, mert az árut, az utasokat el kell vinni, mondhatni mindenáron. Remélem az 1985-ös szabályozóváltozások köny- nyítenek majd a helyzetünkön. Jobban meg tudjuk majd fizetni a munkatársainkat, és így sikerül megállítani a munkaerő elvándorlását. — Az ön kinevezése óta mindössze fél év telt el. Az új vezetéstől általában nagyszabású reformokat, gyökeres változásokat várnak. Mit tart ön a céljának, mint a MÁV vezérigazgatója? — Munkatársaimmal együtt szeretnénk a * további romlást megakadályozni, és a következő években lassú javulást elindítani. De ez nemcsak a vezető személyétől függ, hiszen' elődeim is sokat tettek a vasút későbbi sikeres gazdálkodásáért. Az általuk elindított változásokat, kedvező folyamatokat próbáljuk felgyorsítani. Csodákat, ugrásszerű változásokat mi sem produkálhatunk, ehhez sok milliárd forintra lenne szükség. Lakatos Mária A háborús megpróbáltatások meghatározóak voltak Lengyelország külpolitikájában is, amellyel immár négy évtizede az európai és a világbéke megőrzésének ügyét szolgálja. Ezt tükrözte már 1948 augusztusában a wroclawi nemzetközi értelmiségi békekongresszus, majd az 1949 áprilisában megrendezett első béke-világkongresszus. Lengyelország az ENSZ- ben támogatta a Szovjetuniónak azt a határozattervezeti javaslatát, hogy egy- harmadával redukálják az öt nagyhatalom haderejét és tiltsák be az atomfegyver alkalmazását (1948). Az ún. Rapacki-terv egy közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését javasolta. A Lengyel Népköztársaság akkori külügyminisztere, Adam Ra- packi 1957 októberében ismertette a tervet az ENSZ- közgyűlés XII. ülésszakán. 1962-ben Lengyelország a genfi leszerelési bizottságban (amelynek 1959-től a tagja) előterjesztette a módosított formájú Rapacki- tervet a közép-európai hagyományos és atomfegyverzet korlátozásáról. Két évvel később az európai biztonság ügyével kapcsolatos kérdések megvitatása céljából valamennyi európai ország, továbbá a Szovjetunió és az USA részvételével egy konferencia összehívását jaKérdések: vasolta. Ily módon lassan mindinkább utat tör magának az európai biztcfnsági és együttműködési konferencia eszméje, amely a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányának 1975. augusztus 1-én történt aláírásával ölt testet. Ezzé] párhuzamosan Lengyelország aktív tevékenységbe kezd az ENSZ-főtit- kár 1974. évi, a leszerelési világkonferencia összehívását szorgalmazó javaslata megvalósítása érdekében. Az említett javaslat részbeni megvalósulásának tekintendő az ENSZ-közgyűlés két — 1978-ban és 1983-ban tartott — leszerelési ülésszaka. 1978 decemberében az ENSZ-közgyűlés határozatban szentesítette azt a lengyel javaslatot, amelynek célja a békére való nevelés. A helsinki záróokmányt aláírt államok madridi találkozója a nyolcvanas évek küszöbén védekezésre kényszeríti Lengyelországot. Kénytelen szembeszállni azokkal a próbálkozásokkal, amelyek az ország problémáit a belső politikai helyzetének és nemzetközi pozíciójának a megingatására kívánják felhasználni. A stockholmi bizalom- és biztonságerősítő konferencián már ismét a béke ügyéért tevékenykedhet Lengyelország. , (Interpress — KS) I. Melyik évben terjesztették elő a Rapacki-tervet? 1. 1957-ben. x. 1960-ban. 2. 1965-ben. II. 1978 decemberében az ENSZ-közgyűlés határozat formájában fogadta el azt a lengyel javaslatot, amelynek témája ... 1. A békére való nevelés. x. A közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtése. 2. A fegyverkezési verseny megfékezése. tárgyalóteremből Lángokban a kukoricás A felelőtlenség, a nemtörődömség, a gondatlanság sajnos, nem ritka jelenség. Olykor jelentős károkat okoz a társadalmi tulajdonban. A legsúlyosabb kárt a gondat- laságból keletkezett tűz okozza. A közelmúlt legemlékezetesebb esete a Magyar Pamutipar újpesti gyárában történt. Leégett a hatalmas fonoda. A kár .— leírni is rettenetesen sok — több mint 116 millió forint volt. Megyénkben, szerencsére az ilyen nagy kárt okozó tűzesetek nem fordultak elő. Mégse szólhatunk az elégedettség hangján. A gondatlanság nálunk sem ritka jelenség, amikor a tűzvédelmi szabályokat figyelmen kívül hagyják. Különösen nyáron, vagy ősszel, a betakarításkor van súlyos következménye az ilyen felelőtlen magatartásnak. A battonyai bíróság tárgyalta Lugóczki Antal és Szabó József bűnügyét. Gondatlan közveszélyokózás vétsége miatt kerültek a vádlottak padjára. Mind a ketten a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben dolgoztak. Ősztől tavaszig a gépműhelyben tevékenykedtek, nyáron és őszszel pedig növényvédelmi feladatokat láttak el mint traktorvezetők. Rendszeresen részt vettek balesetoktatásban, s a legfontosabb tűzvédelmi szabályokkal is tisztában voltak. Annál szembetűnőbb, hogy az előírások betartásáról mégis megfeledkeztek. Egyikük sem gondolt arra, hogy a cirokszárégetés- sel nagy kárt fognak okozni a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetnek és a szomszédos Mezőhegye- si Mezőgazdasági Kombinátnak, s végül a bíróság fogja őket felelősségre vonni. — Hogyan került sor a cirokszár égetésére? — vetődött fel a kérdés a tárgyaláson. Mint kiderült, az égetést nem a termelőszövetkezet tábláján végezték. A szövetkezet növényvédő és agrokémiai főágazat-vezetője, akinek irányítása alatt dolgoztak, megkérte Lugóczkit, hogy egyik barátja magán- tulajdonában levő cirokföldjén égesse el a cirokszárat. Az is kiderült a tárgyaláson, hogy a főágazat-vezető az égetéshez írásbeli engedélyt senkitől sem kapott, az égetést senkinek sem jelentette. Lugóczki szívességből elvállalta a megbízatást. A múlt év szeptember 24-én reggel bejött a munkahelyre. Elhatározta, kimegy a cirokföldre. Szabó pedig önként vállalkozott, hogy segít neki a cirokszár elégetésében. Lugóczki felült az egyik erőgépre, melyhez egy kétfejes eke volt kapcsolva, és kiment arra a területre, ahol a magántulajdonban levő szántóföldek sorakoztak. Egy rossz gumiköpenyt is magához vett. Szabó pedig egy nagy nyomású, szórófejjel ellátott, vízzel megtöltött tartállyal követte. Aszályos időjárás volt. A nap melegen sütött. A két hektáros területen vagy másfél méter magasra nőtt cirokszár sárgállott. Csak egy vakdűlő választotta el a termelőszövetkezet kukoricásától. Lugóczki hozzálátott a védőszántáshoz. Csupán kétszer fordult. A termelőszövetkezet kukoricásának felőli oldalán viszont nem végzett szántást. — Miért nem szántott ezen az oldalon? — kérdezte a tanácsvezető bíró. — Ügy véltem, hogy a tarack miatt ezen a részen nem szükséges a védőszántás. Mintegy 6 méter szélességű sáv választotta el a kukoricástól a cirkot. Végeredményben a két hektárnyi cirokterületet 3 oldalról fogta közre a szántás. Szélessége azonban nem haladta meg a 90 centimétert. Lugóczki fél 9-kor kezdett el szántani. Mikor befejezte ezt a munkát, a víztartályhoz kötötték a gumiköpenyt. Ezúttal Szabó ült fel az erőgépre, Lugóczki viszont meggyújtotta a gumiabroncsot. Társa az erőgéppel többször megfordult a táblán. Az égő gumiabroncstól lángra kapott a cirokszár. Délelőtt fél 12-kör fejezték be a munkát. Ügy vélték, a tűz elhamvadt, s továbbterjedésétől nem kell tartani. — A magukkal hozott vizet kifecskendezték a leégetett táblán? — Nem, úgy gondoltuk, erre már nincs szükség. Tévedtek. Ahogy elhagyták a helyszínt, a tűz kezdett lassan feléledni a cirokföldön, s északnyugati irányból délkelet felé átterjedt először a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezet kukoricatáblájára, onnan pedig a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát kukoricására. A tüzet 13 óra 49 perckor vette észre az egyik mezőkovácsházi lakos, és azonnal bejelentést tett a tűzoltó-parancsnokságnál. Néhány perc múlva kiérkeztek a tűzoltók, de akkor már a két tábla valósággal lángokban állt. A tűz nagy terjedelme miatt további segítségre volt szükség. összesen 8 egység 8 járművel és 42 fővel vett részt a tűz oltásában. A munkát 15 óra 50 perckor fejezték be. Megakadályozták a tűz továbbterjedését. Védőszántással és vízsugárral védték a termelőszövetkezet kukoricatáblája mellett húzódó akácerdőt. A mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelő- szövetkezet 87 hektárnyi kukoricásából 35 hektáron pusztított a tűz. Csak egy dűlő választotta el a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát 194 hektár kukoricaterületétől. A tűz átterjedt erre a táblára is, és 40 hektáron okozott kárt. A szakértők megállapítása szerint a két gazdaságnak együttes vagyoni hátránya több mint 765 ezer forintot tett ki. A tárgyaláson nem vitatták a vádlottak a vád tárgyává tett cselekményt. Beismerték, hogy a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezet kukorica- táblája mellett végeztek ci- rokszárégetést. Lugóczki azt is beismerte, hogy a termelőszövetkezet kukoricása felöl védőszántást nem végzett. A bíróság azt is megállapította, hogy a védőszántás szélessége lényegesen kevesebb volt az általánosan alkalmazott 3 méter szélességű védőszántásnál. Amennyiben a tőlük elvárható figyelmet, vagy körültekintést tanúsítják, a tűz- okozást megelőzhették volna. A védőszántás sem volt megfelelő. Sőt az egyik oldalon, méghozzá a kritikus oldalon hiányzott is. A vádlottak túl korán távoztak el a helyszínről. Mindezek a körülmények — állapította meg a bíróság — együttvéve alátámasztják a vádlottak gondatlanságát. Nagyon jól tudták, hogy a ciroktábla mellett húzódik a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz nagy kiterjedésű kukoricatáblája, s azon túl pedig a Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát kukoricása, s az erdő sincs messze. A tűzoltóság gyorsan cselekedett, nagy erőket vont össze, s csak ennek köszönhető, hogy a vagyoni hátrány nem haladta meg az egymillió forintot, amely súlyosabb kárt és súlyosabb büntetést is vont volna maga után. A battonyai bíróság dr. Garami Emil büntetőtanácsa Lugóczki Antalt 8 hónap szabadságvesztésre és 5 ezer forint pénz-mellékbüntetésre, Szabó Józsefet pedig 6 hónap szabadságvesztésre és 4 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette. A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlottak büntetlen előéletét és beismerő vallomását. Súlyosbító körülményként értékelte, hogy cselekményükkel a társadalmi vagyon került veszélybe. Az ítélet jogerős. (Serédi)
