Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-06 / 157. szám

1984. július 6., péntek o ? n siui>»"fiT9-------­K íméli a környezetet Újdonság: a KTC A szórólap meglehetősen szerény külsejű, annál érde­kesebb a tartalma. A KTC új magyar szabadalom — hirdeti; gyártja: az orosházi Üj Élet Tsz. Pár sorral lej­jebb: Ez a találmány a Köz­ponti Váltó és Hitelbank Rt. Innovációs Alapjának és a Pannónia Műszaki Fejlesztő Agrárinnovációs Közös Vál­lalat (BAKSA) innovációja. A részletekről Varga Sán­dor, az orosházi Űj Élet Tsz agrokémiai ágazatának ve­zetője világosít fel. A röviden Pannónia-társa- ságnak nevezett vállalkozás kereste meg az orosháziakat a szabadalmazott találmány­nyal, hogy vállalkozzanak a Környezetkímélő Tápanyag- cövek, röviden: KTC előál­lítására. Az orosháziak ter­mészetesen belementek az üzleti vállalkozásba és ku­tatni kezdték a gyártás mód­ját. Mert érdekes módon a szabadalom ennek technoló­giáját nem tartalmazta. Felkeresték a Péti Nitro­génművek dolgozóit, akik ér­tékes tanácsokat adtak a műtrágyák keverésével, ol­vasztásával kapcsolatban Megtudták tőlük, hogy a sza­badalom megvalósításához gépet is kell konstruálniuk, amely alkalmas a három alapműtrágya, a nitrogén, a foszfor és a kálium felol­vasztására, „csőbe töltésére". De előbb következzék a KTC leírása. Lényegében egy kemény papírból készült cső, ame­lyet parafinnal kezeltek és feltöltöttek a már említett műtrágya olvadékával. A csövet a földbe — főként fák mellé — kell helyezni, úgy, hogy előzőleg lyukat fúrunk a talajba, egy kihe­gyezett fával. A nedvesség és j talajban élő mikroszer­vezetek hatására a papíron apró nyílások keletkeznek, amelyeken fokozatosan kiol­dódik és a növény gyökeré­hez vándorol a műtrágya, nagyjából annyi, amit a nö­vény — elsősorban a fa — igényel. Ebből adódik a kör­nyezetvédő jelleg: hogy tud­niillik nem sodorja magá­A Vaskút Fejlesztő Vállalat egyre több olyan fejlesztésbe kezd, amelynek eredményeként a kohászati és gépipari vállala­tok nagyobb arányban alkal­mazhatnak új hazai ötvözeteket és alapanyagokat, s így csök­kenthetik importjukat. Egyebek között kifejlesztették az úgynevezett gyorsacélt, amely a korábban használatosnál tisz­A robotok térhódítását — úgy tűnik — semmi és sén- ki nem akadályozhatja meg. Az első, kereskedelemben kapható robotok a ’60-as évek második felében jelen­tek meg Japánban. Hogy ma hány robot dolgozik a vilá­gon, pontosan senki nem tudja. Oka: tisztázatlan, mi az a robot. Az Egyesült Ál­lamokban csak azt a szer­kezetet tekintik robotnak, amelyet a számítógép vezé­rel. Japánban a fejlettebb manipulátorokat is, amelye­ket csupán elektronikus kap­csolások sorozata késztet pontos munkára. Sokba kerülnek Akárhogy is nézzük, ma már több tízezer robot és fejlett manipulátor működik a világon, a legtöbb' Japán­ban és az USA-ban. Nem kevés az átlagosan és egy időben 2—4 ember munká­val a talajvíz, vagy a víz­összefolyás a műtrágyát, így elmarad a túlzott és ezért káros felhalmozódása is. A tápanyagcövek „műkö­dése” tehát nagyon egysze­rű. Előállítása annál kevés­bé. A gyártás felelőse, Rajki Antal, a háztáji főágazat ve­zetője legalábbis erről győ­zött meg. Körbejártuk a kis üzemet, amely régen gép­műhely volt, közben a gyár­tási próbálkozások egyes szakaszairól beszélt. Legnagyobb gondjuk abból származott, hogy a műtrá­gyakeverék pontosan 160 Celsius-fokon olvad meg. Az olvasztóberendezést a tsz- ben készítették, több próbál­kozás után az a kettős falú változat bizonyult jónak, amelyben olaj közvetíti a me­leget a tűzforrástól a műtrá­gyáig. Erre viszonylag köny- nyen rájöttek. A nagyobb fejtörést az jelentette, ami­kor a tartályból ereszteni kezdték a műtrágyaoldatot. Az ugyanis gyorsan lehűlt és megdermedt a kifolyóban. A mostani megoldás végre jó­tább, jobb minőségű, zárvány­mentes alapanyag. Ezeket az acélokat főleg a szerszámgyár­tásnál alkalmazzák előnyösen. A Győri Magyar Vagon- és Gép­gyár és a Tungsram Rt. már nagyobb tételeket vásárol belő­le. Nemrég sikerült a legkor­szerűbbnek számitó, éltartósítást biztosító, úgynevezett felrakó hegesztő anyagokat is kialakí­taniuk. ját helyettesítő szerkezetek száma a Szovjetunióban, az NDK-ban, vagy Bulgáriában sem. Magyarországon — amint azt a közelmúltban Győrött megtartott III. ipa­ri robotszeminárium négy­száz hazai és külföldi részt­vevője hallhatta — mindösz- sze 90 robot található. Leg­többjük úgynevezett munka­darab-ellátó, vagyis olyan szerkezet, amely nagy súlyú munkadarabokat rakosgat a megmunkáló berendezésekre. A kevésből viszonylag sok a hegesztő, és akad köztük fes­tékszóró, valamint egy-két szerelő berendezés is. A hazai szakemberek — hasonlatosan az amerikaiak­hoz — robotokon olyan szer­kezetet értenek, amely szá­mítógép vezérlésű, tehát vi­szonylag könnyen átprogra­mozható, és kétségtelenül többre alkalmas, mint a kö­tött programozású manipu­látor. Ezek többsége hegeszt, fest, nem túl bonyolult szé­nák tűnik: apró kis lángok melegítik a papírcső felé fo­lyó műtrágyát. A paraffinozáshoz egy ki- szuperált, üzemi konyháról származó üstöt használnak. A papírcsövek végét pneu­matikus préssel szorítják össze, hogy majdan köny- nyebben behatoljon a földbe és hogy ne illanjon el belőle a tápanyag. A munkaaszta­lokon már kész tápanyagcö- vekek hevernek, töltik velük az első dobozokat. Az érté­kesítésig sok a dolguk — mondja Rajki Antal —, mert szeretnék a munkafolyama­tok nagy részét gépesíteni, de jól haladnak, az idén megjelenik a piacon a KTC. A tervek szerint az idén ötvenezer darabot szállíta­nak az AGROKER-eknek és a Hermesnek, a két forgal­mazónak. Az első piaci fel­mérések kedvező eredményt hoztak: máris nagy az ér­deklődés a tápanyagcövek iránt. Elsősorban a dunántú­li szőlőkben lesz nagy ke­letje, de vevőként számíthat a szövetkezet a kiskerttulaj­donosok mind népesebb tá­borára. A debreceni és a keszthelyi agráregyetem vizsgálatai szerint ugyanis jól szerepelt a találmány a gyümölcsösök tápanyagellá­tásában is. M. Szabó Zsuzsa A Vaskút egy másik kutatási területe a jelentős nemzeti va­gyonúnknak számító karbonátos mangánérc gazdaságos felhasz­nálása és hasznosítása. Nemrég megszületett egy új szabadalom, amelynek révén a mangánérc­ből megfelelő feldolgozással lombtrágyához, szuszpenziós mű­trágyához jut a mezőgazdaság, tiszta mangánhoz a híradástech­nikai ipar és a kohászat. relést végez. Ilyen jellegű munka bőven akad Magyar- országon, és éppen ezek azok a feladatok, amelyek ellátá­sára mind kevesebb a vál­lalkozó. Igen ám, csakhogy a robot nem olcsó játék. Egy egy­szerű munkadarab-előállító legkevesebb egy-két millió forintba kerül, a több robot­ból álló rendszer pedig en­nek a többszörösébe. A bo­nyolultabb tevékenység el­végzésére alkalmas fejlett szerkezetek 5—8 millió fo­rintnál alább nemigen kap­hatók. Ennyi pénz a mai fej­lesztésszűkében még egy nagyvállalat számára sem kevés. Ráadásul a robottal helyettesített munkás béré­nek csupán 10 százaléka ma­rad adózatlanul a vállalat­nál, és nem száz százaléka, amint azt a szakemberek szerint a fejlődést sürgető józan ész megkívánná. A. robotok hazai alkalma­zásának elősegítésére 1976­Fölszámoltak 360 tanya­helyet, nyertek vele néhány hektár termőterületet. És mit vesztettek? Mert az igaz, hogy a fo­lyamat feltartóztathatatlan, a tanyákról kihalnak az öre­gek, a fiatalok közül pedig csak egy-kettő vásárol ezek­ből az elhagyott fészkek­ből, főleg üdülőnek, de a megélhetés kis szigetei, a földtenger eme pusztulásra ítélt zátonyai elporladnak mégis szép lassan. Űtjában vannak az „ezerhektáregy- ben” tábláknak, a hatalmas teljesítményű talajművelő, betakarító gépeknek. Le kell hát bontani az amúgy is düledező, magá­nyosan árválkodó házacská­kat, kiirtani' a diófát, a mo­gyoróbokrot, kivágni az om­ladozó istállókat körülvevő akáccsoportot, nyír- és nyár­kordont. Hisz tényleg min­dent fölvert már a gaz, a növényi és állati kártevők melegágya. Neki a bulldózerrel, neki az ekével és a nagyüzemi gazdaság megszabadul a bú­zát, a kukoricát, a napra­forgót, a cukorrépát fertőző gócoktól, a táblaművelést akadályozó, s képbe nem il­lő foltoktól. Nyernek vele egyúttal talán több száz hek­tár termőterületet is, de mit veszítenek! Azt, amit valójában a ta­nyahelyek felszámolásával egyidőben minden további nélkül pótolhatnának is. Való, hogy a kilátást immár semmi — egy fa, egy bokor, egy épület — nem akadá­lyozza, nem határolja be. Amerre szem ellát és amed­dig, gyönyörködhet a véget nem érő sík vidékben, amely ősszel fekete, tavasszal zöld, nyáron sárga, tehát még szí­nes is. De szép-e igazán? Lehet-e szép ez a kultúrsi- vatag? — ahogy azt Nagy István, a békési Egyetértés Tsz főagronómusa elnevez­te. Ök ugyanig kényszerből gyorsították föl a tanyák el­takarítását, annak a 360 ta­nyának a felszámolását, ame­lyet az emlékezetes árvíz pusztított valójában el. Nagy István mesélte azt is, hogy azóta a fiatalabb traktorosok és kombájnosok igen gyakran tévednek el a határ ugyancsak egyforma termőtáblái között. Amikor a C/l-re küldik őket, a D/l- nél bukkannak fel, mert ne­kik ezek a betűk semmit nem mondanak. így aztán néha a B/3 helyett az A/2-t permetezik. Mivel nincs tá­jékozódási pont. Nincs egy fasor, egy csenderes, amely ban a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium az Országos Mű­száki Fejlesztési Bizottsággal közösen pályázatot hirdetett, csupán 58-an jelentkeztek, 25 pályamunkát fogadtak el, vagyis elég kevés vállalat volt bátor, még kevesebbnek nyílt alkalma arra, hogy az­zá legyen. Van gyártó Ám akiknek sikerült szert tenniük az új technikára, azok azóta is hangoztatják annak előnyeit. A robotok­nak nem árt meg a munka, képesek a nap 24 órájából 24-et végigdolgozni ebéd- és cigarettaszünet nélkül, jósze­ri nt az ember szempontjá­ból bármilyen mostoha kö­rülmények között. Az előbb említett pályázat nyertesei 1980-ig a robotoknak köszön­hetően átlagosan 40 száza­lékkal növelték termelékeny­ségüket, ugyanakkor több mint kétezer szakmunkásuk megszabadult a kézi szerelés nyűgétől, kapott a korábbi­nál érdekesebb, izgalmasabb munkát. Hogy kevés itthon a ro­bot, az azért is meglepő, utat mutatna, amely tám­pontul szolgálhatna a mun­ka kiadójának is, a pontos helymeghatározáshoz. Aztán panaszkodnak is ezek az ifjú traktorosok és kombájnosok, merthogy na­gyon vigasztalan dolog a kombájn, a traktor gázolaj­gőzt lehelő árnyékában le­nyelni az ebédet. A búzatáb­lák kellős közepén. Jólesne a susogó nyár alá húzódni, madárfüttyöt, tücsökciripe­lést hallgatni a gépdohogás- tól zúgó fülek megcsendesí- tésére. No, de hol? Nosztalgia lenne ez csu­pán? Alig hihető. Már csak azért is,' mert éppen maguk az új tájkép megfestői is til­takoznak immár saját „mű­vük és művészetük” ellen, s most új irányzatra esküsz­nek féT, ám ez az új irány­zat szívnek, szemnek is ked­vesebb az előbbi végletnél. A növényi fertőzést ter­jesztő, elhagyott, művelt táblákba ékelődő romos ta­nyákat, tanyahelyeket tény­leg mindenképp fej kellett számolni. De ez még nem elégséges indok ahhoz, hogy a szélverések ellen is vé­delmet adó „majdnem-erdő- sávokat” ugyancsak száműz­zük az Alföldről, hogy Tes- sedik fái ne kaphassanak többé helyet az országút szélességű dűlőutak, az egy­re szaporodó belvízelvezető csatornák egy-egy, vagy akár mind a két oldalán. Megfelelő helyen tervszerű­en telepítve. Nemcsak a szemnek szép, nemcsak tájékozódásul szol­gál, s nemcsak ehet, hűsöl- het alatta a földművelő, más haszna is van a fasoroknak, facsoportoknak, erdőcskék- nek a faluhatárnyi síkságon. Kérdezzük csak meg a vadá­szokat. Nem kiknek csupán úri passzió a felröppenő fá­cán alábucskáztatása, meg a tapsifülesek karikára lövé­se, hanem azokat, akik fe­lelősséget éreznek az élő ter­mészet egyensúlyának meg­tartásáért, a vadgazdálko­dás felvirágoztatásáért — tőlük kérdezzük meg: mi haszna ezeknek? Kiváltképp most, mikor az élő nyúllal, fácánnal együtt szaporod­hatnak az ország dollárbevé­telei. Többszörösen üdvözölhet­jük hát az Egyetértés Tsz gazdáinak elhatározását Bé­késen. Ök ugyanis úgy dön­töttek, hogy „rekultiválják” az általuk kialakított kultúr- sivatagot. Fákat, erdősávo- kat telepítenek, mindenüvé meliorált területeiken, ahol erre csak lehetőség nyílik. mert Magyarországon több vállalat foglalkozik robot-, illetve manipulátorgyártás­sal. Ilyen a Tungsram, a Ba­kony Művek, a Mikroelekt­ronikai Vállalat gyöngyösi gyára és még mások. Több vállalat készül arra, hogy robotokat gyártson. A cse­peliek melegüzemben hasz­nálatos, nagy terhelhetőségű robotok gyártására vásárol­tak licencet. Produktumuk lesz az első KGST-robot, amely akár egytonnás mun­kadarabok mozgatására vál­lalkozhat. Figyelemre méltó­ak a Videoton elképzelései is. A székesfehérvári válla­lat exportsikerekkel kecseg­tető robotok nagy sorozatú előállítását tervezi. Háromszor annyi is kevés Furcsa a kevés robot azért is, mert létezik magyar ro­botprogram. Az OMFB dol­gozta ki az Ipari Miniszté­rium megbízásából. A mun­kában részt vettek az érde­kelt intézmények és vállala­tok, többek között az MTA Valami tehát elkezdődött, és reménykedjünk, hogy nem is marad elszigetelt kezde­ményezés. Erre talán a most felnövekvő nemzedék is biz­tosíték lehet. Éles szemű pe­dagógusok felfigyeltek rá ugyanis, hogy a mai gyere­kek már kora kisiskolás kor­tól nagy-nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel fordulnak a természet felé. Tanúi lehe­tünk annak, hogy megyénk­ben a madártani tábor, amely évekkel ezelőtt csu­pán néhány, társai közt kü­löncnek számító gyerekkel nyitott kaput, az idén már többszörös túljelentkezéssel küzd. De megszaporodtak a természetbarát-szakkörök is. Fiaink, úgy lehet, így vála­szolnak a mi korábbi közö­nyösségünkre, élő természe­tet rontó életvitelünkre. Miért mondom ezt? Mert ha nem is általánosítható, de élő példa lebeg előttem. A telepen, ahol lakom, mi, fel­nőttek, sintér után kiáltot­tunk a házak között szapo­rodó kóborkutya-had éjsza­kai szerenádjaitól kialvatla- nul. Ezek a sokak által csa­vargó kölköknek kikiáltott gyerekek pedig, akiket min­denki tiltani próbált a „biz­tos bolhás!” négylábúaktól, fogták magukat, s ha mind­nek nem is, ám néhány ki­vert ebnek gazdát kerestek a messzibb környék kertes házaiban. Mert ezek a ku­tyák minden bizonnyal apró kölykökként kerültek az emeletes házak lakásaiba, a gyermekek megörvendezteté- sére. Egy-két hónap eltelté­vel azonban megnőttek a szerencsétlenek, s velük a gond is. Következett a leg­egyszerűbb megoldás: ki az utcára velük! Azt hiszem, legtöbben na­gyon nehezen akarjuk meg­érteni, elfogadni az életnek azt az örök igazságát, amely szerint nem is okozhat igazi örömet az, amivel semmi gond nincs. Pedig ki-ki sa­ját életében is tapasztalhat­ja, hogy ez így van. A tanyákat lebontjuk, a helyüket felszántjuk, tovább semmi gondunk velük. És ezzel vége annak az öröm­nek is, amit az alföldi táj oyújtott eddig. S ha nem te­kintjük szívünk ügyének, saját gondunknak eme öröm újraélesztését, visszaszerzé­sét — miként azzaj a béké­siek is megpróbálkoztak —, valami nagyon-nagyon fon­tossal, semmi mással nem pótolhatóval megint szegé­nyebbek leszünk és mara­dunk! Kőváry E. Péter Számítástechnikai Alkalma­záskutatási Intézete, amely­nek munkatársai már intel­ligens, úgynevezett látórobo­tok kifejlesztésén fáradoz­nak. Az ipari vezetők szerint sok oka van annak, hogy ná­lunk ritka a robot. Közülük a leginkább gátló: hiába ígéri a robotizálás a terme­lékenység számottevő növe­lését, a mai szabályozási fel­tételek mellett a szerelés- technikai beruházások léleg­zetelállítóan és főleg érthe­tetlenül sokba kerülnek. Rá­adásul műszaki fejlesztési források nemigen vehetők igénybe ilyen célokra, a fej­lesztési alapok pedig bántó­an szűkösek. A szakemberek véleménye szerint a robotgyártásban és főleg a felhasználásban kö­rülbelül 20 évvel vagyunk lemaradva a világ élvona­lától. A már említett ipari ro­botszemináriumon bejelen­tették, a közeli években megháromszorozódik Ma­gyarországon a robotok szá­ma. Az ipari vezetők véle­ménye szerint ez kevés. Mónus Miklós Egy csomagba öt KTC kerül Foto: Kovács Erzsébet Hazai alapanyagok a feldolgozóiparnak Nem szabad késlekedni Miért kevés nálunk a robot? fl hét kérdése Alföldi táj — újrafestve?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents