Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

1984. július 5.. csütörtök 3U»)l.TiTc1 II zenei fesztiválok történetéből A Bayreuth-i fesztivál képeslapja Európa zenei életének vér­keringésében évről évre szí­nesebb arculattal, színvona­lasabb programmal, mind jelentősebb szerepet vállal a budapesti tavaszi fesztivál. A jövő évi jubileumi rendez­vénysorozat — felszabadulá­sunk 40. évfordulója alkal­mából — még magasabb mércével kíván a nemzetkö­zi zenei eseményekhez csat­lakozni. Alkalom nyílik a visszatekintésre, a zenei fesztiválok krónikájának a fellapozására is. Az első zenei fesztivált Richard Wagner álmodta meg. Alig ismerték, kezdő karmester volt, de nagyratö- rő terveiben már megszüle­tett a nagyszabású gondolat: egy szép réten, a barátaival épít egy hatalmas fabarak­kot, ez lesz a színháza. Meg­hívja a világ legjobb éneke­seit és zenészeit, akik éjjel­nappal próbálják az előadá­sokat, aztán mindenki jöhet, aki látni és ünnepelni akar. Belépődíjat nem szednek. Ünnep után azonnal lángba borítják a színházat, és tűz­be dobják a partitúrák egyet­len példányait.. . A fantasztikus álomkép helyett uralkodók, királyok adományaiból, a zenekedvelő közönség támogatásával, l&76-ban a világ első feszti­válszínházaként avatta fel Wagner a Bayreuth-ban fel­épített zenei Walhalláját. „Micsoda agyrém ez a vál­lalkozás” — mondotta őrült­nek vélt ötletéről, amellyel saját műveinek mintaszerű színpadra állítását kívánta a jövő számára biztosítani. A Festspielhausban, fenn­állása óta, a Wagner család utódai irányítják a nyáron rendezett ünnepi játékokat. Wagner nemcsak az opera­műfajt reformálta meg, ha­nem a színpad- és színház- technikát is, ő maga tervezte az akusztikáját, amelynek tö­kéletessége mindmáig utolér­hetetlen. Sehol olyan hang­zása nincs a wagneri zené­nek, mint itt. A zenetörténelem kiemel­kedő egyéniségeinek a köz­reműködésével adják elő Wagner műveit, és több mint egy évtizede nemzetközi if­júsági zenei fesztivál kíséri az ünnepi játékokat. A null- tarifa azonban csak utópia, Wagner megvalósulatlan ál­ma maradt. Az idén 'ünnepli ötvenéves fennállását Angliában a Glyndebourne Fesztivál Ope­ra. John Christie, a művé­szetpártoló földbirtokos hív­ta életre, aki gyakran volt Bayreuth vendége, finden vágya arra irányult, hogy a szigetországban is megerő­sítse a Wagner-kultuszt, és annak szentélyéül szánta a 300 személyt befogadó szín­házat Mezei operaként vált ismertté, kuriózumát a külö­nös környezete adja, mert tá­vol a lakott területtől, jel­legzetes angol mező ölében zajlik a fesztivál. Felesége tanácsára Bayreuth másolása helyett, eredeti programmal lépett fel, és a tehetséges fia­tal művészeknek nyújtott „kiugrási” lehetőséget. Ezt a szándékot hagyta örökül fiá­nak, aki Mozart, Rossini, Gluck, Prokofjev műveinek biztosít szabad teret. Rend­szerint május végétől augusz­tus végéig tartanak az elő­adások. A tengerentúli operaélet legnagyobb eseményeként tartják számon a Pacific Northwest Wagner Feszti­vált, amelynek legfőbb vonz­ereje, hogy több mint egy évtizede az igazi, hamisítat­lan Ringet hozzák színre, úgy, ahogy alkotója elképzel­te, megteremtette. „Találkozunk a Walhallá- ban” — így szól a meghívás a prospektusokban, és a fesz­tivál alapítója, Glynn Ross, aki a Seattle Opera inten­dánsa, a mítosz világához hű Tetralógiát ígér. Vonzódása a Wagner-művek iránt Bay- reuth-ból származik, ahol az ötvenes években Wieland Wagner tanítványa volt. Az ő kezdeményezésére először került sor Amerikában A nibelung-gyűrű zenedrámái­nak együttes színre hozatalá­ra. A monumentális mű ki­robbanó sikert aratott. Wag­ner csodájának nevezték. „Seattle a világnak a lenyű­göző Ringet adott” — írta a Los Angeles Times, és gran­diózus jelzővel illették Glyn Ross fesztiválját. Ö azzal fo­gadta az elismerést, hogy a Mester be nem teljesült vá­gyát váltja valóra. Wagner­nek ugyanis az volt a szán­déka, hogy egymillió dollá­rért áttelepedik az Újvilágba. Akkor ez nem sikerült, de a Wagner-fesztivál itt is meg­született Glynn Ross érdeme­ként. Erdősi Mária THE RING CAST A seattlei Wagner-fesztivál Diáklapszemle — Zalkalamajka Az örménykúti Zalka Má­té Úttörőcsapat lapja, a Zalkalamajka harmadik év­folyamának második száma a napokban jelent meg Mi mással kezdődhetett, ha nem a ballagó pajtások — rend­hagyó — búcsúztatásával? Nem közhelyekkel, szokvá­nyos jótanácsokkal köszön el a lap szerkesztője a búcsúzó diákoktól, hanem a kedves, közös emlékek visszaperge- tésével. A „Hiper-Super slágerlis­ta” ezúttal is érdekesre, han­gulatosra sikerült, nem így a „13 arc — 13 kérdés” cí­mű írás, melynek kérdései nemegyszer érdektelenek, s a válaszok sem elég szelle­mesek ahhoz, hogy ezt az érdektelenséget feloldják. Egyedül Molnár Gyöngyi kérdése — itt kivételesen a jelige is találó volt —, s az arra adott válasz érte el a Zalkalajmajkától megszo­kott színvonalat... Íme: „Kellett-e számológép a Zalka Kupa gólszámlálásá­hoz? Válasz: — Igen. Kapusunk folyton csak ezt kezelte, s nem a labdát.” Az „aranyszáj” sem a laptól megszokott, igazi di­ákhumorból merített. Sze­rencsére a „Zalka Kupa ’84” című írásból már szinte árad a személyes élmény, átélés adta izgalom. Szellemesek a hirdetések, s bizonyára so­kaknak okoz kellemes idő­töltést, fejtörést a lapban megjelent betűrejtvény is. Mint 'a lapból kiderült, a Zalkalamajka szerkesztősége elballagott. Nos, hadd gratu­láljunk mi is eddigi mun­kálkodásukhoz. N. A. Többször zsörtölődtem már, hogy fontos kérdések megvi­tatására röpke tíz percet szánnak, mely idő oly csekély, csak közhelyek elmondására elég. Most, mikor megint egy késői órán egy hasonlónak tűnővel találkoztam — bár ez tizenöt percet kapott — fordítottam az alapálláson. A Művelődés, jog és demokrácia című műsort azzal az elhatározással kezd­tem hallgatni, hogy az időhöz viszonyítom az eredményt, vagyis Varsányi Gyula beszélgetését Schmidt Péter alkot­mányjogásszal. Bár sokat jelent a hallgató szemszöge, még­sem ettől lett jó ez az adás, hanem, mert egy dologra kon­centráltak. A beszélgetés a kályhától indult ugyan, de nem volt baj elismételni a köztudottat: nálunk az alkotmány biz­tosítja mindenkinek a művelődési jogot, s az állam ezt lehe­tővé is teszi, ami csak szocialista rendszerben lehetséges. Az iskola tehát egyfajta szolgáltatás, de egyúttal monopolhely­zetben is van, s a kérdés az, hogy a szülők mennyire szól­hatnak bele. Képes-e valamilyen ellenőrzésre például a szü­lői munkaközösség? Működésüknek van-e jogi garanciája? A válasz röviden összefoglalva: különösebb jogi garancia nél­kül a lehetőség nagy, ha demokratikusan élnek vele. Am mindenki tudja, hogy ez milyen nehéz, hiszen a szülők és az iskola közötti függőviszony létezik, az egyik és a másik olda­lon is más-más érdekek munkálnak. De ennek dacára is le­het eredményt elérni, s példának az alkotmányjogász a szak­szervezetet említette, ahol a Munka Törvénykönyve biztosítja az érdekképviseleti jogot, s az mégiscsak ott érvényesül, és akkor, ha a munkás és a funkcionárius nem másképpen fog­ja fel. Visszatérve az iskolára, igenis a szülői munkaközös­ségek a demokrácia helyi letéteményesei, ha valós kérdések­kel foglalkoznak, és nem csak formailag léteznek, csupán az iskola kiszolgálására, kritika nélkül. Erre a végkövetkeztetésre is mondhatnánk: egy a sok köz­hely közül. Igen ám, de ha jó meggondoljuk, a közhelyek mély igazságokat tömörítenék, csak már annyiszor elhang­zottak, hogy elvesztették újdonságerejüket. De hát mit te­gyünk, ha még rfiindig mondani kell, mint ezt is, mert a tar­talma még mindig aktuális. Valóban demokratikus intézmény a szülői munkaközösség, beleszólási joga van az iskola életé­be, partneri segítséget is jelenthet, és talán jelent is ott, ahol olyanok képviselik, akik nem szűk szülői érdekből tényked­nek, hanem hozzánőttek a közösségi feladatokhoz. Akik nem azzal tudják le a munkát, hogy mindent szolgailag végrehaj­tanak, ami az iskolának sokszor csak vélt érdeke, mivel „ide jár az én gyerekem is, mi mást tehetnék?” Nem arról van szó persze, hogy, ha kell, ha nem szemben álljanak, de legyen tartásuk, azaz véleményük az adott iskola vagy osz­tály munkájáról, szelleméről. S ez utóbbit segítsenek for­málni. Antal Éva dokumentum-összeállításának főcíme A szerep­lők valóságos személyek, s hozzá az alcím Együttélés Mély- kúton. Ez utóbbiról később kiderült, hogy ugyancsak kétér­telmű, mert tényleges — egy apa és két lánya közötti — együttélés körül forgott a beszélgetés, melyre égy levél kap­csán került sor. Valószínűleg egy 38 éves távoli rokon írta, aki a 15 éves Terit el akarta venni, de nem is ez az érde­kes, hanem, hogy a két gyermeklány maga is állította, hogy az apjukkal kényszerhelyzetben voltak, amikor az anya kór­házban volt. S a nagyobbnak már azóta a gyermeke is meg­született, de az apaság még nem tisztázódott, és már nem is fog, mivel a szülők kibékültek, és már nem bolygatja a dol­got sem belülről, sem kívülről senki. Az apa természetesen alkoholista, hatszor volt már elvonókúrán, nem sok sikerrel. A tanács amit tud megtesz, ingyenes napközit biztosít a gye­rekeknek, segélyt is adnak, az anyának is szereztek munkahe­lyet, az állami gondozást is elintéznék, de arról hallani sem akarnak. Pedig szinte minden ivászat után elszabadul a po­kol. Egyébként a kétezer lakosú községben sokan isznak, de évente csak 25—30 embert tudnak elvonóra küldeni. Utó­gondozással is foglalkoznak, de alig van eredmény. És ezzel meg is állt a riporter tudománya, ami nem foglalható más­ban össze, mint: ez van. A műsorral kapcsolatban nem is ez a fő baj, hanem, hogy olyan volt, mint egy nagy találós kér­dés. Zavaros beszélgetés, a naiv kérdésekre elhadart, kásás, nehezen érthető beszéd, amiből úgy kellett a lényeget kihá­mozni. A gyerekek és a szülők szinte összefüggéstelenül mondták a magukét, aminek számukra volt ugyan értelme, a hallgatónak azonban az egész akár egy rejtvény. Talán az ér­deklődés felcsigázására történt, hogy a riporter még a levelet sem olvasta fel, vagy pár mondatban a lényeget, hogy tud­juk, mi is a probléma. Így az elmotyogott szavakból végül kisült azért miről is lenne szó, de annyira fárasztó, és emiatt az idegennek annyira érdektelennek tetszett az egész, ami a szörnyű, de valóságos helyzethez méltatlan volt. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Magyar előadóművészek kamarazene-felvételeiből. 9.00: Verbunkosok, nóták. 9.44: Garabonciás Boldizsár ze­nés sétái. 10.05: Okos Marci és az orosz­lán. 10.36: Alessandro Scarlatti: Ámor kertje. Egyfelvonásos opera. 11.40: Vallomások, 1942. Mesterházi Lajos regénye folytatásokban. XXI/6. 12.45: Szobotka Tibor: Hazugság — Száműzetésben. 12.55: Üj Melódia-lemezeinkből. 13.25: Eileen Farrell operafelvé­teleiből. 13.59: Napjaink magyar irodal­mából. 14.29: A világhírű kállói tánc három változatban. 15.05: Couperin: A francia nem­zet — szvit. 15.28: Mesterségünk címere. 16.00: Gyárfás Miklós hangjáté­kaiból. Detektív-játszma. Rádiókomédia. 16 47 : Donizetti: Stuart Mária — Mária és Talbot kettőse a III. felvonásból. 17.05: Híres előadóművészek fel­vételeiből. 19.15: Grieg: G-dúr szonáta. 19.35: Népzenekedvelőknek. 20.05: Kapcsoljuk a Pesti Víga­dót. Kb: 21.00: Üjhold. Részletek Romberg filmzenéjéből. 21.20: Verdi-kettősök. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Dániel Safran gordonká- zik. 23.00: Mozart-művek. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Venezuelai népi dallamok. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: „Énekeltem én: Demse Dávidné.” 12.50: Jager: Cockney rapszódia. 13.00: Kapcsoljuk a szolnoki stú­diót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Nyári délután. 14.00: Ritmus! 14.35: Fiatal katonakarmesterek bemutatkozó hangversenye a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. II/T. 15.07: SzirmaiAlbert operettjei­ből. 16.00: Tanzániai találkozások. III. 17.30: Kézfogások. 18.35: Közvetítés az országos úszóbajnokságról. 18.52: Hétvégi Panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Bubi, Dáma, Király, Asz. 21.30: Böngészde a Zenei Antik­váriumban. 22.30: Johnny Johnson. Részle­tek Weill zenés játékából. 23.2(^: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Berlioz: Rómeó és Júlia. — dramatikus szimfónia. 10.37: Fiatal együttesek felvéte­leiből. 11.05: Szeverényi Ilona és Vé­kony Ildikó cimbalmon játszik. 11.27: Régi fúvósmuzsika. 12.00: Kamaramuzsika. 13.07: Fél óra népzene. 13.37: Zenekari muzsika. 15.11: Az Észt Állami Férfikar hangversenye. 16.04: Zenei Lexikon. 16.24: Kodály: Kilenc zongora- darab. 16.55: Pophullám. 18.00: Rádióhangversenyekről. 18.30: In limba materna. 19.05: Hi-Figyelő. 19.35: Sherril Milnes operaáriá­kat énekel. 20.10: Képek és szobrok között. 20.30: A Molnár Dixieland együt­tes játszik. 21.04: A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat új leme­zeiből. 21.52: Napjaink magyar irodal­mából. 22.42: Napjaink zenéjéből. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Sztárok abc-ben. 17.25: Könyvekkel a városért, (ism.) Riporter: Pálréti Ágoston. 17.45: Uj felvételeinkből. A jász­berényi Palotási kórus énekel, közben az együt­tes észt karnagy vendégé­vel beszélget Kutas János. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beat-parádé. 18.25—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna, (ism.) 10.05: Katica. Csehszlovák film­sorozat. VII/3. rész: Ház- tűznéző. (ism.) 10.30: Árban. Csehszlovák film. 12.00: Képújság. 16.50: Hírek. 16.55: Sebesség — biztonság. 17.10: Alfonz, a papám. NDK film. 18.25: Képújság. 18.30: A popzene műhelyei. 3. rész: Indul a country. 19.00: Élet az ország közepén. 19.25: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Ne vedd el a gyermeke­met! Amerikai film. 22.05: Hírháttér. Nézetek, vélemények köz­érdekű kérdésekről. 22.55: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.55: Képújság. 17.00: Nemzetközi teniszverseny. Női elődöntő. Közvetítés Wimbledonból. 20.30: Sorstársak. 20.50: Nas Ekran. A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű nem­zetiségi műsora. 21.10:. A Rövidfilm-stúdiók mű­helyéből. 21.35: Tv-híradó 2. 21.55: Pastorale 1943. Holland tévéfilmsorozat. IV/2. rész. 22.45: Képújság. BUKAREST 15.05: Venezuelai képek. 15:25: Fiatalok stúdiója. 16.20: Szünidei matiné. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Dalok. 20.50: Világpolitika. 21.10: A döntés Csehszlovák film. 21.55: Könnyűzene. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Adás gyermekeknek. 18.45: Dokumentumadás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Külpolitikai adás. 21.00: Reklám. 21.05: Drámasorozat. 22.05: Tv%iapló. II. MŰSOR 19.00: Ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Tisztátalan vér — színházi előadás felvételről. SZÍNHÁZ 1984. július 5-én, csütörtökön 21 órakor a Gyulai Várszínpa­don: BÁTHORY ERZSÉBET 1984. július 6-án, pénteken 21 órakor a Gyulai Várszínpadon: A LILLA VILLA TITKA MOZI Békési Bástya: Napló gyerme­keimnek. Békéscsabai Szabad­ság, de. 10, este 8-kor: Ez igen! 4 és 6-kor: Nős agglegény. Bé­késcsabai Terv, fél 6-kor: Vész­jelzés a tenger alól, fél 8-kor: A hét mesterlövész. Békéscsabai Kert: Bye, bye Brasil. Gyulai Erkel, fél 6-kor: A birodalom visszavág, fél 8-kor: Manhat­tan. Gyulai Petőfi, 4-kor: Az olaszok hihetetlen kalandjai Le- ningrádban, 6-kor: Gyónás gyil­kosság után, 8-kor: Szűzforrás. Gyulai Kert: Forgalmi dugó. Orosházi Béke: Házasság sza­badnappal. Orosházi Partizán, fél 6-kor: A piszkos tizenkettő I—II. Szarvasi Táncsics, 6, 8 és 22-kor: Vámpír négy keréken.

Next

/
Thumbnails
Contents