Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
1984. július 28., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A szabadságharc főispánja Verasztó Antal: Nagyapám Előbb a vihar járta, majd ö, kaszával, a fiirjszavú rétet. Míg a sárkányfű alá menekült Tavaszból látóhatárnyi rendet vágott, a fészekalj pacsirtákat mind kikerülte. Lábanyomát eltűnt gyalogösvények őrzik. Ember volt, — közülünk való! A múlt század több neves közéleti személyiségének — közöttük báró Wenckheim Bélának (1811— 1879) megyei és országos szereplése a mai napig feldolgozatlan. Nevét Békésben elsősorban azzal tette nevezetessé, hogy az 1848—1849-es szabadságharc során (1848 május 3-tól) megyénk főispánja, aki a világosi fegyverletételig viselte e tisztségét. Itt jegyzem meg, hogy a megyénkben két Wenckheim család bírt — beházasodás révén — hatalmas földbirtokokat. A megye északi részén Körösladány központtal a bárói ág, míg a középső területen a grófi címet viselő. A Wenckheim bárók képviselték a haladást, a közéleti szerepet, az állattenyésztés fejlesztését, a Sárrét vízrendezésének a mielőbbi megindítását, lebonyolítását stb. Megemlítendő még, hogy a török hódoltság utáni megye első középiskolájának alapítója, támogatója Wenckheim Ferencné sz. Rosenfeld Karolina volt, aki evangélikus létére a mezőbe- rényi, majd a Szarvasra telepített gimnáziumot istápol- ta. Wenckheim Béla a reform- nemzedék tagja, aki előbb a megye alispánja (1837—40). majd országgyűlési követ (1843—44) volt. Az elnyomatás első éveiben bujdosnia kellett, majd amnesztiát kapva visszatért Körösladányba. Figyelme előbb a lótenyésztés felé fordult. A telivérek, a hátaslovak tartása nemcsak úri passzió, hanem a kor fontos közlekedési velejárója az úttalan Alföldön. Kiváló lovas, Pestről Körösladányba 120 angol mérföldet (193 km) lovagolt 9 és fél óra alatt 5 lovon; Gyuláról pedig Zsombolyára 114 km-t hat óra alatt tett meg négy lovon, melyek saját tenyészté- sűek voltak. Testvére, László a megyében az első földbirtokos, aki 1848. március 22-én Gyulán a vármegyeház udvarán tartott népgyűlésen nyilvánosan lemondott a robotról és egyéb földesúri jogokról. Wenckheim Béla és néhány földesúri társa az elnyomatás időszakában a kiegyezéshez vezető utat egyengették. Erre mutat az a magatartása is, amikor őt Albrecht főherceg (az ország kormányzója) fölszólította, hogy a mágnások bevonásával lovas bandériumot szervezzen és Ferenc Józsefnek kíséretet adjanak Budára utazásakor. A válasz eléggé vakmerő és kockázatos volt: „Felség! Én és társaim csak a megkoronázott király előtt lovagolunk!” 1851-ben alakították meg a csákói vadásztársaságot, mely tulajdonképpen politikai körként működött, s a megyebeli haladó főurakon kívül a Bihar megyei Tisza Kálmán és Komáromi György is tagja volt. Ők, ha csekély mértékben is, de részesek lettek a magyar alkotmány visszaállításában. Sok-sok keserűséggel, néha reménykedéssel telített évek váltogatták egymást, míg végül 1867-ben megalakult az And- rássy Gyula vezette kormány, melynek belügyminisztere Wenckheim Béla lett, aki 1871-től 1879-ig (haláláig) a király személye körüli miniszteri tárcát vezette. (Ez a miniszterség a külügyi tárcának felelt meg.) Hat kormányban töltötte., be ezt a tisztséget, egy ízben (1875-ben) mint miniszterelnök is. Az utóbbi évek történelemkutatási koncepciói a volt földbirtokos osztály felé fordították a figyelmet. A szeghalmi gyűjteménybe is több tárgy és dokumentum került a környező táj földesurainak javaiból. Egy ízben nagyszámú levelezőlap került a birtokunkba, melyek közül az egyik felkeltette a figyelmet. A Kisbért ábrázoló lapor\ Wenckheim Béla lovasszobrát fedeztem fel. Kíváncsi voltam, hogy mi lett a sorsa ennek a szép alkotásnak és ezért érdeklődő levelet intéztem az ottani általános iskola igazgatójához. Goóz István igazgató válaszlevele sok érdekes adattal gazdagította eddigi ismereteimet. A közlésből kiderült, hogy a szobrot Fad- rusz János alkotta. Szakkönyvek tanúsága szerint a kitűnő mester életében három lovasszobrot készített. Mária Terézia szobra Pozsonyban került felállításra 1896-ban, melyet az első világháború után leromboltak. Mátyás király sokak által ismert kolozsvári lovasszobrát 1902-ben leplezték le, míg a kisbéri Wenckheim- szobrot 1901-ben. Így elmondhatjuk, hogy hazánkban- ez az egyedüli köztéri Fadrusz-szobor, mely tény tovább emeli értékét. A szobor állításának indító okait nem ismerjük, mert a volt kisbéri méntelep iratanyaga Becsbe került, s mivel magánkézben van, így a kutatás megoldhatatlan. Annyi bizonyos csupán, hogy Wenckheim Béla miniszter Ferenc József királyt országjáró útjain rendszeresen elkísérte, s amikor a király 1889-ben egy hadgyakorlat során Kisbérre látogatott, az őt fogadó és kalapját levevő minisztert ábrázolja a szobrász. A kisbériek szerint Wenckheim Béla, mint a telivéreket szerető lótenyésztő, sokat segített az 1858-ban létesített ménesbirtok fejlesztésében is. A szobor sorsa és története változatos. 1901-ben Darányi Ignác földművelés- ügyi miniszter leplezte le a Batthyány család romkápolnája mögötti Pokoldombon. 1941—1942-ben az akkori ménesparancsnok a parkot átrendezte és a szobor a kastély előtti térre került. Itt később barbár kezek a kantárszárat letörték, megcsonkították az alkotást. 1967-ben egy reggelre arra ébredtek a kisbériek, hogy a szobruk eltűnt! Az éjszaka folyamán emelőszerkezetes gépkocsival leemelték talapzatáról, és Bábolnára vitték. Az érvelés szerint a kisbéri ménes megszüntetésével a szobornak már nincs helye ott. Az akkor alakuló, fejlődő bábolnai ménes telephelyén „jobban mutat” — érveltek. A kisbériek fellépésére végül visz- szakerült a lovarda és a kastély (ma kórház) közötti hangulatos térre Fadrusz János szép alkotása. Gyulán is volt szobra a haladó gondolkodású Wenckheim Bélának. Előbb a népkerti csarnok előtt, majd a takarékpénztár előtti parkban állt. Kastélya Fáspusztán gyermekotthon szerepét tölti be. E kitűnő hazafit még ellenfelei is korrekt, lovagias férfiúnak tartották. Az utókor és főleg a marxista történelemtudomány még nem minősítette. Körösladányban a katolikus temetőben, az Ybl-tervezte kriptában nyugszik. Sajnos, az épület az enyészet sorsára jutott, a műemléki felügyelőség helyreállítaná, de nincs, aki gondnokságot vállalna felette. Jó lenne, ha a nagyközségi tanács felülvizsgálná eddigi álláspontját és gazdájává válna az épületnek. A kisbériek valami hasonlóra már példát mutattak . .. Miklya Jenő Tóth-Máthé Miklós: A csupor A szép, virágdíszítésű mázas csuprot is vitte magával az öregember, amikor legidősebb fiához, Imréhez költözött a városba. Hosszú évek óta abból itta a tejet reggelenként, hát az új helyen sem akarta másból és másként. A kenyeret gondosan a tejbe aprította, és úgy kanalazgatta ki jóízűen. — Nekem már csak így esik jól, Klárikám — mond- * ta a menyének —, ilyen parasztosan. De nem ám csak enni jó belőle, hanem ránézni is. És végigsimítani a kezemmel, ott, ahol még az apám is simogatta. A csuprot mindig ő mosta el használat után, aztán föltette a polcra. Jól mutatott a házgyári lakás gyufásdo- boznyi konyhájában, és valahányszor rápillantott az öregember, úgy érezte, nagyobbra nő, terjedelmesebbre. És ilyenkor a virágok helyén, a hasán, élesen kirajzolódott a régi ház, a porta és mindaz, ami már csak az emlékezetében élt. Egy este vendégek érkeztek. Imre hivatali főnöke látogatott el a feleségével, vacsorára. Jó hangulatban töltötték az időt, sokáig ott maradtak. Az öregember már régen aludt a kisszobában, amikor a két asszony kiment a konyhába kávét főzni. Na, meg egy kicsit azért is, hogy ezalatt a férjek nyugodtan beszélgethessenek a hivatali dolgokról. — Gyönyörű — akadt meg a főnökné szeme a csupron. — Látszik rajta, hogy eredeti. Hol szereztétek? — Az apósomé — mondta Klári —, ő hozta a faluból. — Megnézhetném? — Parancsolj. Klári levette a csuprot, a főnökné forgatta, nézegette. — Az uram gyűjti az ilyesmit — mondta —, már két szekrény dugig van velük, de ettől elbújhatna valamennyi. Nem adjátok el? — Tudod, ez amolyan emlék az apósomnak, még az apjától maradt. . . — Emlék ? Ja, az más . . . — mondta csalódottan a főnökné, és visszaadta a csuprot. Aztán bementek a szobába, és meghallgatták a főnök legújabb vicceit. Ezután néhány parti kanaszta következett, és elmúlt már éjfél, amikor a vendégek szedelőzködtek. — Istenien éreztük magunkat — mondta a főnök —. legközelebb majd ti 'jösz- tök el hozzánk. A háziak lekísérték őket a kocsihoz. És ekkor Klári egy papírba csomagolt tárgyat nyújtott át a főnöknének. — Csak otthon bontsd ki — mondta, és aztán még sokáig integettek az autó után. Szép este volt, csillagos. Tomka Mihály: Az égi réten jár egy piros kombájn Az égi réten jár egy piros kombájn, arat-arat fejünk fölött a tallón, búzavirág hull június-hajadra, kéket arat az égi tündér-tallón. Szalma ég, felgyújtja éji hold, már senkivel se érném el e máglyát, a földi tallón hagytad lányruhád, ha éghetetlen lenne, azt se bánnád. Mint vadszőlő, elrejtelek, befutlak, sötét gyöngyöket termek én neked, de ha zokogsz, rázkódom én is, ében-gyümölcs a sárba lepereg. Az égi réten jár egy piros kombájn, játékszer aranyló gyermekünknek, nem arat, csak figyel, mint egy csillag, megy, visszajön, és újra elmegy ... Benyó Ildikó: Természetcsodáló Benyó Ildikó: Mártélyi Tisza bohóccal
