Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
1984. július 25., szerda o Újdonságok a gyomaendrödi Béke Tsz-ben Háromféle ízesítéssel — citrom, málna, narancs — készül a töltött csemege a termelőszövetkezet ostyaüzemében Fotó: Fazekas László Űj utak, új, jövedelmezőbb tevékenységek keresése, meghonosítása jellemzi a gyomaendrödi Béke Tsz kollektíváját is. Törekvéseiket egyre inkább siker koronázza. Az idén pecsenyekacsa tenyésztését kezdték meg. Az egykori birkaistállóban most kiskacsákat gondoznak, az év folyamán mintegy 230— 250 ezret, az asszonyok. Nem is akárhogy: — Eddig — mondja a főkönyvelő, dr. Galambos Imre — hét turnus pecsenyekacsát neveltünk fel, s szállítottunk el, valamennyit minőségi felárral vette át a baromfifeldolgozó. Tavasztól őszig nevelődnek a kiskacsák a Béke Tsz-ben, télen szünetel tartásuk. Ekkor — úgy tervezik — gombát termesztenek majd a néhai istállókban. „Üjdonság” a szántóföldeken is akad. Mustárt ezelőtt nem termeltek, most több hektáron díszük a növény, melyet a búza aratását követően a napokban takarítanak be. A búza aratásába egyébként az idén egy csehszlovákiai tsz, a bóli Haladás is besegített kombájnjaival és Skoda teherautójával, valamint hét szakemberével. Tavaly ősszel jött létre a kapcsolat a két szövetkezet között és tavasszal a Béke dolgozói segítették a vetésben a határon túliakat. Az újdonságok közt kell megemlíteni — hiszen eddig nem termelték szántóikon — a durum, vagy más néven kemény szemű búzát, amely keresett cikk a világpiacon. Jellegzetessége, hogy tojás nélkül is készíthető belőle tészta. Előnye még, hogy gyengébb adottságú talajokon is jól terem és a hagyományos búzánál jobban tűri a szárazságot. Megújulóban a már több esztendeje működő gumiüzem tevékenysége. E melléküzemágban készítettek már léggömböket, úszósapkákat, most pedig futball- belsőkkel kísérleteznek. Ha sikerül elérni a kellő minőséget, dolláros export lehet a dologból. —sz— Több tejet vásároltak fel az első félévben A tehenészeti telepek és a kistermelők az első félévben jó színvonalú tej- és tejtermékellátást tettek lehetővé. A felvásárlók az év első hat hónapjában hozzávetőleg 2 százalékkal több tejet vettek át tőlük, mint az elmúlt év azonos időszakában. Mindent egybevetve mintegy 16 millió literrel több alapanyag állt az ipar rendelkezésére. A tejtermelés növekedése azért is jelentős, mert tavaly az aszály miatt kevesebb takarmány termett, és így az állatállomány téli-tavaszi tartása, s a hozamok javítása gondos szakmai munkát követelt. Az üzemekben és a kistermelői portákon végül is — a tapasztalatok szerint — sikerült jó hatásfokkal értékesíteni a takarmányokat. A Tejipari Vállalatok Trösztjének összesítő adatai szerint a tejtermelés országszerte kiegyensúlyozott. Mindössze egyetlen hely van az országban — Hajdú-Bi- har megye —, ahol az elmúlt év azonos időszakához képest 5 százalékkal több tejet vettek át. Másutt 1—3 százalékkal javították a teljesítményt. Néhány megyében kisebb visszaesés következett be, ez azonban nem jelentős, és mindenekelőtt az állomány -cseréjével magyarázható. Másodvetés Az elmúlt hónapban folyamatosan áztatta az eső a szomjas földeket. Mintha törleszteni akarta volna két- esztendős mulasztását az időjárás. Elegendő nedvesség van a talajban ahhoz, hogy a másodvetésű növények magja hamar kicsírázzon, és a zsenge növény a föld fölé bújjon. Sok gazdaságban nem is mulasztják el a kínálkozó lehetőséget, s friss barázda jelzi a döntést. Mindenütt követni kellene az igyekvőket. MEDDIG ÉRDEMES KOCKÁZTATNI? Két esztendeje mintegy 100 ezer hektáron fordultak meg kétszer a vetőgépek. Tavaly az aszály áthúzta a termelői szándékot. A terv szerint pedig már tavaly is 130 ezer hektáron kellett volna másodvetésű növényeket termeszteni, az idén 160 ezer hektáron, a tervidőszak végén pedig 200 ezer hektáron. Agrotechnikai feltételek nem is hiányoznak ehhez, egyes felmérések szerint mintegy 300—400 ezer hektár olyan terület van az országban, amelyik másodvetésű növényekkel jói hasznosítható. A tavalyi aszály azonban kedvét szegte a termelőknek. Felszántották a tarlót, elszórták a magot, tehát pénzt költöttek a másodvetésre, ugyanakkor a haszon elmaradt. A költségek növekedése miatt nem szívesen vállalják a másodtermesztés kockázatát a gazdaságok. Sokan mondják, hogy a termelés kockázata kisebb, mint a fővetésű területeken. Ez voltaképpen igaz, hiszen a rö- videbb tenyészidő miatt kevesebbszer érheti kár a növényeket. Ám az is igaz, hogy a másodtermesztéshez is meg kell művelni a földet. vetőmagot kell vásárolni, be kell takarítani a termést akkor is, ha silány a növény. Számolás kérdése csupán, meddig érdemes kockáztatni. Sok helyen azt mondják: a kettős termesztésnek csak akkor van értelme, ha biztonságos termésre számíthatnak. AHOL LEHETSÉGES Ennek viszont számos feltétele van. Először is olyan vetőmagfajták kellenek, amelyek bírják a szárazabb körülményeket is. Ilyen fajták ismertek. Két esztendeje, amikor az időjárás nem volt mostoha a gazdálkodókhoz, a másodvetésű silókukoricák 18 tonna termést adtak hektáronként, s ez megközelítette a fővetésben elért 22 tonnás átlagtermést. A jó fajta azonban nem jelenti a biztos sikert. A kettős termesztés egyéb feltételeit is meg kell teremteni ahhoz, hogy a föld elegendő terméssel hálálja meg a szorgalmat, Ahol lehetségese meg kell nyitni az öntözővíz csapját; pótolni kell a tápanyagokat; s ami mindennél fontosabb, időben el kell vetni a másodvetemény magját. Az idő amiatt is sürget, hogy nyáron még senki nem tudja megjósolni az őszi időjárást, s a termést még a fagyok beállta előtt be kell takarítani. A szuperkorai kukoricák mindössze 85—90 nap alatt silózhatók, de ha későn kerül talajba a szem. elcsúszik a betakarítás ideje, megcsappan a termés. JÖVEDELMEZŐEN ÉRTÉKESÍTHETŐ Sok érv szól a másodtermesztés mellett, de mindenekelőtt a gazdálkodás jövedelmezőségének javítása buzdítja erre a termelőket. Ha ugyanis csökkenteni tudják a fővetésű takarmány- növények területét, helyükön árunövényeket termelhetnek, amelyeknek többsége jelenleg jövedelmezően értékesíthető. A gazdálkodás, a jövedelmezőség azonban csak akkor javul, ha a másodvetésű területeken is biztos a termés, ez pedig gondos felkészülést és fegyelmezett munkát kíván. V. F. J. Útépítők munkában Békéscsabán, június 5-én kezdték el a Bartók Béla úti vasúti felüljárón az útépítést, a hídpálya szigetelését és a feljárók aszfaltozását, július 17-én pedig be is fejezték. Még a korlátok festése maradt hátra. Mindezekről Nyeste Gábor, a Hódmezővásárhelyi Közúti Építőipari Vállalat békéscsabai főépítés-vezetőségének az építésvezetője tájékoztatott. Elmondta azt is, hogy 4 millió forintos munka volt. Közölte még, hogy augusztusban jönnek a hídépítők, akik a betontartókat hozzák majd rendbe. Az útépítők munkája közben Csabai Lajos főművezetővel együtt figyeltem az aszfaltbedolgozást. A gépláncban elöl haladt egy billenős tehergépkocsi, ráborítva forró aszfaltterhét a Vogele Super elnevezésű önjáró aszfaltozó gép ládájára ... A gép vibrátorral terítette szét a lávaszerfl anyagot. Milliméter pontossággal. Bogárhátúra alakította ki a felületet és a szegélyt úgy, ahogy Ferku József és Tölcsér Sándor az automatát beállította. Ketten vannak tehát a gépen, egyikük a vezető, másikuk az automata szabályozója, illetve ellenőrzője. Időnként cserélnek beosztást. Szemmel láthatóan annyira pontosan dolgoztak, hogy felkeltették a kíváncsiságomat. Meg is kérdeztem mindjárt Tölcsér Sándortól: — Hol tanulta ezt a mesterséget? — Nehézgépkezelő iskolán és rendszeres továbbképzéseken. — Mikor kezdte? — Még 1970-ben, 17 éves koromba jöttem a vállalathoz. Apám volt a brigádvezető, ő hívott. Aztán megtetszett ez a gép. A kereset sem volt rossz. — Télen nincs aszfaltozás. Olyankor mi a teendője? — Ferku Józseffel karba- helyezem a gépet. Úgy dolgozunk, mint a mezőgazdaságban, mondjuk a kombáj- nosok. Ismerjük is a gép minden alkatrészét. Ök ketten, és a két úthenger vezetője a Május 9. brigádhoz tartoznak. — Milyen történelmi esemény fűződik május 9-hez? — tettem fel az első kérdést Vámos János hengeresnek, aki egyúttal ' szakszervezeti bizalmi is. — A győzelem, a II. világháború befejezésének a napja. — Ez kapcsolatba hozható egy másik dátummal, április 4-gyel, amelynek jövőre lesz a 40. évfordulója. Nem terveznek külön vállalást az évforduló tiszteletére? — érdeklődtem. Láttam az arcán, hogy erre a kérdésre nehéz a válasz. Gondolkozott már rajta a brigádvezetővel együtt, de nem tudtak elhatározásra jutni. — Az idén nagyobb útépítés, amire mi be vagyunk rendezkedve, nincs. Csak kisebb munkákra kap megbízást a vállalat, mint amilyen ez a mostani is. Akkor lehet jól dolgozni, ha kilométereket haladunk egyfolytában. Abból, ha jól szervezzük a munkát, a vállalatnak is jelentős haszna van. így az egyik helyről a másik helyre való áttelepülésekkel sok a költség — magyarázta, amiből kiderült, hogy eléggé ért a közgazdasági kérdésekhez. De talán ezért is választották őt szakszervezeti bizalminak. Másképp hogyan tudná védeni társai érdekeit, és természetesen a sajátját is? Tölcsér Sándor — akiről közben azt is megtudtam, hogy az idén lett a brigád vezetője — dicsérte Vámos Jánost: — Mindnyájunkon túltesz szorgalomban és a közérdek védelmében. Ha valamilyen feladattal nem készülünk el munkaidő végére, ő maga kezdeményezi: „Húzzunk rá még egy órát! Ne vesszen kárba egy lapátnyi aszfalt sem!” Igaz, Mézes Pálnak, a másik henger vezetőjének, Ferku Józsefnek és másnak sem kell sokat magyarázni. — A művezető nem követeli? — Követeli, de ha nincs itt, akkor is csináljuk. — Térjünk vissza a felszabadulás és a XIII. pártkongresszus tiszteletére teendő vállalásra. Mit lenne érdemes? — Vállaljuk Békéscsabán és Gyulán egy-két iskolában, vagy óvodában — ha kérik —, a sportpálya aszfaltozását munkaidő után, ha a vállalat megbíz minket vele. Természetesen a mi részünkről munkadíj nélkül — jelentette ki Vámos János. A géplánc „gyalogosai”: id. Kiss Gyula, Gonda Imre, Balogh Albert és Tóth Imre, a Törekvés aranykoszorús szocialista brigád tagjai, élükön Kolozsvári Albert brigádvezetővel. A forró aszfaltot egyengették lapáttal a csatlakozásoknál, és — ahogy mondták — a slusszoknál (végeknél). Finom munka, jó szemmérték kell hozzá. A brigád tagjai okányiak. A brigádvezető, aki 46 éves, 1952-ben fejezte be az általános iskola 8. osztályát, s azóta dolgozik. — Még annak az évnek a nyarán befogtak munkára — emlékezett vissza, majd így folytatta: —, aztán útépítő lettem, és még jó, hogy munkát kaptam. A fiaimnak azonban már jobb a helyzetük. A nagyobbik most kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt. Géplakatos. A másik fiam még az általános iskola 4. osztályos tanulója. Több szakma közül választhat, vagy ha képes lesz rá, továbbtanulhat. Szemerkélt az eső, az útépítők behúzódtak a buszba, hogy megebédeljenek. Általában elégedettek az étkezéssel — mondták, ha kevés, „ráfejelnek”, ami azt jelenti, hogy hazaival pótolják a hiányt. Mindig meleg étel van ebédre. A munkahelyhez legközelebbi vendéglőből, vagy üzemi konyhából rendelik meg és szállítják ki. Most a békéscsabai Kossuth étterem konyhájának a főzt- jét ették. Sertéspörköltet. Nem tudom, hogy a szakács kivett volna-e a tányérjára egyetlen olyan szőrös bőrt, mint amilyenből jó néhány került az útépítők ételhordójába. Pásztor Béla Imj *-i-í$M&. ’*%£& ™; '"r 1 ipwiww® m jm 1 , m<- UH i jjj^^Ups. - 1 A Salgótarjáni Ötvözetgyár építésekor — 1938-ban — még nem gondoltak a környezetvédelemre. Az üzem nem kímélte a környék levegőjét, mintegy harminc évvel ezelőtt némileg korszerűsítették ugyan a gyárat, de a kéményeken távozó füst továbbra is szilicium- dioxid port tartalmazott. Most viszont megoldódott a probléma: olyan porleválasztót szereltek fel, amely naponta 10—12 tonna port fog vissza a zsákos szűrőiben. A 140 millió forintos környezetvédel mi beruházás költségeit a gyár, az Ipari Minisztérium és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács közösen fedezték (MTi-fotó — KS)
