Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

1984. július 21., szombat

l K/ivCj

■ _ V

Pénteken reggel utazott haza a szeghalmi Péter András Gimnázium 150 tanulója a Hidasháti Állami Gazdaság csárdaszállási építőtáborából. Százhetvenhárom hektáron a 6 brigád kitűnő munkával, 2 két alatt befejezte a hibrid kukorica címerezését

Fotó: Fazekas László

Megkérdeztük a Gabona Tröszt vezérigazgatóját

Gazdaságos-e a búzatermesztés?

A Gabona Tröszt vezér- igazgatója a közelmúltban sajtótájékoztatón ismertette a tröszt felkészülését az idei aratásra. Ez alkalommal beszélgettünk dr. Lénán Lajos vezérigazgatóval néhány, sokakat érintő kérdésről.

— Mennyi gabona felvásárlására készült a tröszt és megyei gabonaforgalmi vállalatai?

— Az idei népgazdasági terv 15 millió tonna gabona- terméssel számol. A gabonaipar ennek 46 százalékát, ezen belül a kalászosgabonatermés 65 százalékát tervezi felvásárolni. Ránk hárul a betárolás, a minőségmegóvás és a feldolgozás feladata is. Az átvételre szánt mennyiség hat százalékkal nagyobb a múlt évinél, mégis reálisnak tűnik. A kalászosok fejlődése szempontjából ideális volt a májusi és júniusi időjárás, kedvező feltételeket teremtett a kalászosok fejlődéséhez. A múlt év októberétől folyamatosan kötötték a megyei gabonaforgalmi vállalatok a szerződéseket. Az étkezési kenyérgabonánál a tervezett mennyiség 92 százalékát leszerződtük, takarmánybúzából csak 72 százalékát. Ez utóbbi az ipar számára nem kedvező, miután várható, hogy a nagyüzemek és a háztájik által igényelt takarmánybúzát étkezésiből kell átminősíteni, s ez jelentős veszteséggel jár. Egyébként a számok nem véglegesek, hiszen még most is kötünk szerződéseket.

— Javultak-c a gabonaátvétel feltételei?

— Igen. A kalászos gabonák átvételéhez 493 földrajzi helyen 903 átvevőhely áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Az ott található átvevővonalak száma 1763, tizeneggyel több, mint. tavaly. Emellett sor kerül tartalék fogadóhelyek előkészítésére is. Ezzel a kapacitással napi 12 órás átvételt figyelembe véve, 330 ezer tonna kalászos gabonát tudnak az átvevőhelyek fogadni, ami azonban kevesebb, mint a rendelkezésre álló kombájnok napi ’ kapacitása. A többlet tárolására ezért az idén is igénybe vesszük az üzemek tárolóit, bértárolás formájában. A várhatóan kedvező termés gyors átvételét segíti elő, hogy a betakarítás időszakában több relációban jelentős mennyiségű exportszállítási lehetőségeink lesznek. Ez lehetővé teszi, hogy az átvett búza egy része közvetlenül vasúti kocsikba, vagy uszályba kerüljön berakásra.

— Mekkora exportra számítanak, kívánják-e javítani a termelők exportérdekeltségét?

— Ilyenkor pontos számot még nem lehet mondani, tény azonban, hogy júliusban, mindjárt az aratás elején, megkezdjük a külföldre szállítást. Az üzemek exportérdekeltségével kapcsolatban azt hiszem, ideje eloszlatni egy tévhitet. A gabona ugyanis központi gazdálkodásba vont cikk. Például az 1983—84-es évben 2 millió tonnát kellett takarmánybúzává minősíteni, eny- nyivel csökkent az export. Jellege miatt nem lehet elkülöníteni egyik beérkezett tételt a másiktól, úgy mint, például a szarvasmarhánál, amelyiknél pontosan megjelölhető, hogy az egyik exportminőségű, a másik nem.

— A gabonaipar tárolóterei szűkösek. Javul-e az idén valamit a helyzet?

— össz-tárolókapacitásunk 4,3 millió tonna, egy-másfél millió tonnányi tárolótér hiányzik. Az idén 152 ezer tonnával bővítettük a raktáraink nagyságát. A világbanki hitelek segítségével jövőre újabb 120—130 ezer tonnányi raktárt építünk. Ez azt is jelenti, hogy hosszú távon szükség lesz a tsz-ek, állami gazdaságok bértárolására, mert az új raktárak inkább csak a régi, leromlott állagú tárolók pótlására elegendők.

— Sok Békés megyei üzemben panaszkodnak, hogy a GMV dolgozói nem viszik el időben a raktárukból a bértárolásra vállalt terményt.

— Ez csak helyi, szervezési probléma lehet, helyben is kell megoldani a megyei gabonafelvásárlóknak. De azt is hozzáteszem, előfordul, hogy központi utasításra áll a gabona a raktárban. Ilyenkor ezt meg kell érteni. Hozzáteszem, nem jár rosz- szul a termelő a bértárolással, hiszen mi időarányosan, progresszíven fizetünk érte, jó üzlet a termelőknek a bértárolás.

— A múlt évi aszály miatt lecsökkentették a keveréktakarmányokban a kukorica arányát. Meddig marad érvényben ez az előírás?

— Lecsökkentettük a kukorica arányát, de nem változott a tápok, takarmányok beltartalmi értéke, ezt fontos megjegyezni. Az aszály miatt mintegy egymillió tonna takarmányt kellett megmozgatnunk az ország egyik részéből a másikba, így ellátási kötelezettségünknek eleget tudtunk tenni. Néhol mutatkozott ugyan egyes fajtákból hiány, de valamilyen takarmányt mindig lehetett kapni az üzletekben. Ez az említett kukoricatakarékosságnak is köszönhető. A kukorica lecsökkenteti arányát az új termés betakarításáig kívánjuk fenntartani az egyes tápokban, még egyszer hangsúlyozom, a fehérje- és keményítőérték változása nélkül!

— Három éve,- hogy a gabonaipar új, emberi táplálkozásra alkalmas termékeket dobott piacra. Mennyire népszerűek ezek, kívánják-e a választékukat bővíteni?

— A hagyományos, valamint diétás és a konyhai munkát segítő étkezési termékekből egész évben kiegyensúlyozott volt az ellátás. A termékek növekvő forgalmában közrejátszott, hogy a fogyasztók megkedvelték például az étkezési búzacsírát, korpát, szójalisztet, az Unikom, valamint az Álba Regia termékcsaládot. Jelenleg húsz szaküzletben árusítják ezeket a termékeinket. Választékukat tovább bővítjük. Az év harmadik negyedében a két említett termékcsalád újabb változatai jelennek meg az üzletekben, köztük a diabetikus búzatö- retes, a kukoricás és a durum száraztészták, vagy például a Békés megyei GMV terméke, a pirított búzacsíra.

M. Szabó Zsuzsa

Életutak

Dolgos évtizedek Sarkadért

— Szegény munkáscsalád gyermekeként születtem 1928-ban — vallja Kesztyűs Lajos, a sarkadi pártbizottság nyugállományba vonult titkára. — Én vagyok a nyolc testvérem közül a legidősebb. Nálunk apám egyedül keresett, az anyám nem volt munkavállaló, nekem az iskoláskor elején már dolgozni kellett egy kis ennivalóért. Vizet hordtam az iskolai szünidőben és még mindig kisgyermek voltam, amikor a mai kendergyárban orsót válogattam. A malomnál voltam cseléd, a Magyar Föld B. T.-nél napszámos, majd 1943-ban váltottam ki a munkakönyvem, a cukorgyárban voltam kapáló gyerek.

Ezután cselédeskedtem a felszabadulásig. Csak a felszabadulás után kerülhettem be a cukorgyárba. Először segédmunkásként, aztán 1946-ban tanulónak. Három év múlva vonultam be katonának. Ez volt az az időszak, amikor a néphadsereg munkásokkal igyekezett feltölteni hivatásos állományát, így engem is tiszti iskolára küldtek. Egy évig — 1950-ben — végeztem a Zalka Máté Tiszti Iskolát, majd utána kineveztek alhadnaggyá. Hat évig voltam hivatásos tiszt, ekkor jött egy honvédelmi minisztériumi parancs, hogy aki nem akar tiszt lenni, az minden következmény nélkül leszerelhet. Az év szeptemberében- megkaptam a leszerelési parancsot.

Visszajöttem ide a cukorgyárba, 1959-ig itt dolgoztam. Közben társadalmi munkát végeztem a pártbizottságon. Innen kerültem az apparátusba. Egy évig voltam az agitációs és propagandaosztály vezetője, majd a járási MHSZ titkára, újabb egy év múlva visszakerültem a pártapparátusba,

ahonnan öthónapos pártiskolára Debrecenbe küldtek. Ekkor kerestek meg, hogy Sarkadon pártbizottsági titkárcsere történt, rám gondoltak, alkalmasnak találtak erre a feladatra, megválasztottak.

Mozgalmi életemből sok élményt gyűjtöttem. A cukorgyárba kerülve a SZÍT, a Szakszervezetek Ifjúsági Tanácsának tagjaként tevékenykedtem. Dolgoztunk egy hónapig a rigóvölgyi bányában, ahonnan szénben kaptuk a fizetést. A hadseregben pártvezetőségi tagként, DISZ-titkárként dolgoztam. Majd hazatérve a párttagszervezésbe kapcsolódtam be. Elsőként lettem tagja az MSZMP-nek és alapítója a községi munkásőr alegységnek.

A mezőgazdaság kollektivizálásában társadalmi munkásként Geszt felelőse lettem, de szerveztük a tagságot Kötegyánban, Bi- harugrán, Sarkadon és a környező falvakban. Üjjáépítettük, felavattuk az ellenforradalomban lerombolt szovjet hősi emlékműveket. Sok munkával telt el ez az időszak. Következett a szövetkezetek összevonása. Sarkadon a hétből három, majd ezekből egy közös gazdaság lett.

Közben képeztem magam, hogy olyan vezetővé váljak, aki képes minden társadalmi réteggel szót érteni. Az első lépés a nyolc osztály megszerzése volt 1959-ben. Egy évre rá öthónapos pártiskola Debrecenben. Innen Balatonaligára mentem mezőgazdasági szakmunkásképző előkészítő tanfolyamra. Szentesre három évig jártam mezőgazdasági szakiskolába, majd Hódmezővásárhelyen mezőgazdász-technikusi oklevelet szereztem 1961-ben. Egy év múlva három évre pártfőiskolára mentem. Ez

volt az a három év, amikor csak tanultam.

Mikor az 1960-as évek elején a községbe kerültem, itt egy nagy állóvizet találtam. A felszabadulás óta nem építkeztek, nagyon sok lett egyszeriben a tennivaló. Megkezdődött a bontás-építés, a városias központ kialakítása 1965 után. A másik nagy munka a Kossuth utca burkolatának kialakítása, a Lenin tér átépítése. Eközben olyan vezetők álltak mellettem, akik maguk is újítani akartak, fejleszteni a községet. Elkezdődött az emeletes lakások építése OTP-s kölcsönnel. ^

Megvalósult a közművesítés, az ivóvíz- hálózat kiépítése,-sok belvizes lakást felújítottak, újat építettek Sarkadon. Ez magával hozta a vízelvezető rendszer szükségességét. A társadalmi munka az évtizedek alatt szinte természetessé vált a községben. így épült a sportcsarnok, munkával és téglajegyekből, a nyolctantermes iskola, az óvodák és a járdák.

A családi életemről: én itthon vendég voltam. Minden idegszálammal a községért, az emberekért dolgoztam, minden időmet a közügynek szenteltem. Mindenkit serkenteni szerettem volna arra, hogy fejlődés csak akkor lesz, ha a lakosság összefog. Az iskolákat, az óvodákat a lakosság segítsége nélkül nem lehet karbantartani, az óvodák bővítése az üzemek segítségével valósult meg hosszú évek alatt.

Mindig komoly követelményeket állítottam saját magam elé, de a végrehajtó bizottság is arra törekedett, hogy az üzemek élén mindig minden poszton a legalkalmasabb ember álljon. Lassan húsz éve, hogy politikai képzési központ, esti középiskola működik Sarkadon. Ez az iskola évente 20 —25 embert bocsát ki. Esti egyetemre, szakosítóra. Mindig nagyon építettem a kollektív vezetésre, program szerint dolgoztunk a közös célokért. Csak így, ilyen

módon és ilyen vezetők, valamint a lakosság segítségével juthattunk előre.

Munkámat figyelemmel kísérték, elismerték. Megkaptam a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1970-ben, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója lettem ugyanebben az évben. Árvízvédelemért 1974-ben kaptam elismerést, Ifjúsági Érdemérmet 1980-ban. A Haza Szolgálatáért ezüst fokozatát ugyancsak 1980-ban vehettem át. Az idén pedig a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kaptam az elmúlt évtizedekben végzett munkámért.

Lejegyezte: Számadó Julianna Fotó: Fazekas László