Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-03 / 154. szám
1984. július 3., kedd iiZIjÜUi-TiTcl Gyulai Várszínház: 0 Lilla villa titka Mi a Lilla villa titka? Először is, hogy szókimondó. Hogy csípős, de nem annyira, hogy fájjon. Aztán az is, hogy ebben a villában kitalált az író, Fekete Sándor egy olyan világot, amelyben napjaink annyi jellegzetes figurája megtalálható, a szektás, nyugállományú forradalmártól a csak keleti valutáért ölelkező kislányokig. Aztán még az is, hogy olyan ez a Lilla villa, mint valami elvarázsolt kastély: önfeledten nevethetünk manapság zajló életünk fonákságain, kulisszák mögötti nyilvánvalóságain, amelyek csak itt, és csak így hangozhatnak el ugyan, de, hogy elhangzanak, az is jelez valamit. Leginkább, hogy mindenről lehet szólni, csak meg kell találni a módját. És a nevetés ugye, gyógyít. Nem kigyógyít, csak gyógyít; könnyebbé varázsolja (igen!) azt, ami nehéz, ami gombócot csinál az ember torkában; mert szembenézve önmagunk bajaival, balfogásaival, butaságaival, nevethetünk önmagunkon ilyenek vagyunk, minek is tagadnánk? Van aztán a Lilla villának másféle titka is. Olyan vállalkozásba kezd a tulajdonos, Lilla mamica, amilyen vállalkozásba csak ebben a színpadi Lilla villában kezdhet akárki. De hát ez a színpadi valóság (ha nem is azonos a másikkal) mégiscsak annak a (görbe)tükre, mégiscsak arról tréfálkozik, suttog, amiről „nem beszélünk”, amiről inkább hallgatunk, ha szólnánk is olykor. Visszautalva mindezekre: olyan ez a Lilla villa a gyulai várszínpadon, „valóságosan” Balatonláposon (északi vagy déli part, vagy mind a kettő?!), mintha Karinthy bűvös széke metamorfózist játszatni: ki ide belép, felhagy minden alakoskodással, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy az igazat mondja. Ha kell, ha nem. Egyszerűen „nevén nevezem a dolgokat, ha még szójátékkal is” — rohamokat kap Lillától Dali elvtársig (a megyétől) minden szereplő, ahogy a Lilla villa bűvkörébe ér. Fekete Sándor nagy ötlete ez a Lilla villa, és a titka is, ami éppen attól vált ki hahotát, nevetést, gunyoros mosolyt, és elnéző kuncogást (mikor melyik a helyénvaló), hogy a titkok már régen nem titkok, csak titokzatosan titkolózva titokká „nemesítjük” azokat. Vagy nemesítettük? (Például a nemek örökzöld játékát, és a szemérmes hallgatás (fél- renézés) alkalmasint tökélyre fejlesztett tudományát. Meg attól is. hogy egy egész országon áthullámzó tréfás szólásokkal (viccekkel) íme, így is találkozhatunk, és „áll Gyula vára tovább rendületlenül". A Lilla villa [őnnka&szonya és Viktor, a vereség bölcselője — Kállai Ilona, Avar István Fotó: Béla Ottó Annak a titoknak a feltárása, hogy minek titkolnánk felnőttségünket? Hogy tudjuk, mikor nevethetünk önmagunkat is gúnyoló tréfáinkon, és mikor nem vicc már a tréfa, hogy ne tréfáljunk . . . Igen, felnőtt emberek jönnek a Lilla villába, akik felfedeznek még valamit (a szolgálatkész kislányok bájain és a Balaton vendégmarasztaló hullámain kívül), felfedezik, hogy hús-vér emberek valameny- nyien, és felfedezik, hogy szebb úgy az élet, ha barátságos. Ha nem fűti a jóra törekvésen kívül másféle fűtőanyag, ha rájönnek a nagy igazságra: (amit Viktor bácsi összegez a darab vége felé) „Vágy megpróbáljuk a valóságot az álmainkhoz igazítani, vagy álmainkat igazítjuk a valósághoz, és akkor elégedettek lehetünk.” Mondhatnám, de nem teszem, hogy éppen elég eny- nyi bölcselkedés a Lilla villában, bár ha nem lenne, hiányozna. Ennyi didaktikát még ez a „két pásztorórában” elmesélt történet (kabarétréfák sorozata, néha bohózat, néha zenés vígjáték) is elbír, sót, megkövetel. Az pedig, hogy mikor, min nevetünk, a néző magánügye. Tájékozottságára, humorérzékére van bízva. A lelke rajta, ahogy a közmondás leszögezi. Csak az ujjúnkra vigyázzunk, szöge- zés közben ... De aki ráüt, az se vegye tragikusan. Ideje érkezne ezután annak is, hogy a Lilla villa titkát esztétikai mérlegre helyezzük. Miközben ugyan már eddig is erről volt szó (másról se volt szó), meg kell mondani a következőket: a Lilla villa titka jó írói matériát adott Bodrogi Gyulának, a rendezőnek, hogy (rövid idő alatt) összehozza ezt a tapsos sikerű, hangulatos várszínházi estét. Szokatlan talán, hogy nem veretes történelmi drámával kezdtek, különben is ideje válogatja, mikor melyik a történelmibb, a veretesebb? Mert (régi igazság) nem mindig a néma csend, a ka- tartikus, drámai mélységek oldanak fel és visznek előbbre (valahonnan valahová), hanem a felszabadult nevetés is, a csípősre fűszerezett baráti simogatás. jóakarat. jószándék. Miként Fekete Sándor javító-nevelő játéka teszi, hiszem, hogy nem kevés sikerrel. Parádés a szereposztás, és parádés alakítások is megszülettek ezen az ősbemutatón. Kökény Győző nyugállományú forradalmár (Csákányi László) és Viktor, a vereség bölcselője (Avar István) a szerep és a színész nagy találkozását igazolják; Kállai Ilona (Varró- né Széphalmi Lilla, vagyis Mamica) ízlését és egyensúlyozó képességét pedig ez az alakítás, hiszen a minduntalan szétfutó cselekmény- szálakat bravúrosan tartja kézben, tartja összefonva. A lányok, akik szívből, vagy bosszúból, netán túlórában „szolgáltatják” bájaikat (Rá- tonyi Hajnal, Kubik Anna, Pregitzer Fruzsina), vérszegény szerepeikbe, hogy mégis életet lehelnek, dicséretükre mondható. Kiemelten a roppant tehetséges Pregitzer Fruzsina, aki mint „túlórás” Bözse egyszerűen ellenállhatatlan. Tartarescu (Zana József), Trumbecki (Szuhay Balázs) és Kovac, a fordított háztetővel (Verebéig Iván) néha a bohózat határait (bocsánat!) súrolják, nem kimondottan a tiszta derű. sokkal inkább az öblös hahota felé terelve a nézőtér reagálásait. Persze, különösen a második pásztoróra helyzetei csábítanak erre, és hol az a színész, aki megállja az efféle csábításokat? Mégis leírható, hogy a mértéktartást sem felejtették, és ez a legfőb dicséretük. A fiatalok, akik (egyelőre) mo- nogám hittel szeretik egymást. Viki (Nyertes Zsuzsa) és Joe (a kellemesen ko- médiázó Straub Dezső) lehetnének szerelmesebbek. még akkor is, ha (bár körülöttük és miattuk alakulnak a bonyodalmak) nem kapcsolódnak valami erőteljesen a darabhoz, amiben életet kaptak. Marad még egy sokszínű, értő, és jól kimunkált alakítás, a Kautzky Józsefé, Dali elvtárs szerepében, melyet inkább az elsők között említhettünk volna. A díszlettervező Bakó József tökéletesen áthidalta a várbelső nehézségeit, villadíszlete olyan szervesen kapcsolódik a vár falaihoz, ablakaihoz, felső traktusához, hogy nehéz lenne megállapítani, melyik a díszlet, melyik a vár? Jó teret ad a játékhoz (még a sok lépcsőn járást is feledhetjük), miközben látványnak sem utolsó: ügyes munka. Hogy az a néhány zenei betét (Rónai Pál jegyzi), dal-tánc szükséges volt-e, kérdés. Valahogy úgy éreztük, ha már nyári színház, legyen az is. Felfogás dolga, előre nem vitt semmit, inkább mankónak tűnt, a néha lelassuló, elfáradó cselekmény holtpontjainak túléléséhez. Túléltük, nevettünk, hahotáz- tunk. Hogy milyen előadást kaphattunk volna időben is hosszabb, elmélyültebb felkészüléssel, nos, az is a Lilla villa titka marad. Sass Ervin KÉPERNYŐ ÜNNEPELT A TÉVÉ, s egy kicsit mi is, a nézők. Elsősorban talán azért, mert az utóbbi szűk egy évben aligha lettünk elkényeztetve. Kevés, igen kevés az új, a jó műsor, a film. Ezen a tévétalálkozós héten sem volt sok új, de legalább volt film. -Sok jó, és persze mind hazai készítésű. Ismétlések megint, amely valahogy elkényelmesíti a nézőt. „Rossz passzban van a tévé, gyertek nyugodtan, úgyis megismétlik, ne üljetek előtte!” — szokták mondani egyre többet a barátok egymásnak. S ez önmagában nem is olyan rossz dolog. Mármint az, hogy nem ülünk a tévé előtt. Ahogyan Berend T. Iván, a veszprémi találkozó zsűrijének elnöke mondotta a szombati díjkiosztón, fárasztó volt végignézni ennyi filmet, összeállítást, prózait és zenéset Főleg az utóbbit. Talán azért, mert mind a mai napig nem sikerült a helyére tenni a képernyős revüt, operettet. Kell, az nem vitás. De feltétlenül így? Szükséges éreznie minduntalan a nézőnek, hogy a szöveg és a versezet éppen most tisztíttatott meg a portól, a rendezői felfogás legalább any- nyira ál, mint a mondandó, a tartalom, mint a giccsesen túlcsorduló, affektálós előadásmód, a rokokós díszlet, a kosztüm? Ezeket a műfajokat csak így, egyféleképpen lehet színpadra és kamera elé állítani? VITRAY TAMÁSBAN NEM LEHET CSALÓDNI! Tudom, unásig mondták, leírták ezt már róla. Azt is, hogy a Magyar Televízió egyetlen igazi személyisége, ö a fundamentum, a Mester Mennyi sorozatműsora van a tévénknek, amely a negyedik—tizedik adás után legalább annyira kopottá lesz, mint egy rosszul játszott operett. De a Csak ülök és mesélek nem kophat el. Valamennyien tudjuk az okát: mi, a nézők készítjük. De ez önmagában még kevés lenne biztosítéknak. Egy harmadikos gimnazistát, egy tanácselnököt, egy hajómodellező mérnököt, egy édesanyát nemcsak megtalálni, de bemutatni, megszólaltatni is tudni kell Ahogy Vitray Tamás teszi, ahogyan munkatársaival teszi. Ahogyan együtt tudnak dolgozni. Politikusán, értelmesen és humánusan. Tévésen és érdekesen. HARAGSZOM A BETÜREKLÁMRA. Tapasztalataim szerint nem vagyok egyedül. Bosszant már eleve az is, hogy a cégeknek, a megrendelőknek súlyos ezreseibe kerül ez a pár villanás. Amiből a nézők aligha látnak valamit'is. Mert aligha tartunk ott a gyorsolvasásban, hogy másodpercnyi idő alatt elolvassunk, felfogjunk két-három címet, kettő— négy telefonszámot. Az intelligenciatesztek szerint ilyen képességű ember nem sok van az országban. Arról nem is beszélve, hogy én például nem akarok kukoricatörő adaptert vásárolni. Hajókazánt, üdítőtöltő gépsort, más hasonlókat sem. Még akkor sem, ha az árnyalt, dimenziósnak tűnő betűket el tudnám olvasni .. . A SZOMBATI TÉVÉHÍRADÓBAN volt egy rövid tudósítás, mely szerint hazánkban először rendeznek természetvédelmi tábort. Ez már önmagában sem igaz, mivel minden Békés megyei tudja, hogy a csabai ifjúsági és úttörőház és a megyei múzeumi szervezet már évek óta tart ilyeneket, évről évre, rendszeresen. Az egyik táborlakó kislány mondata is megdöbbentett. A Szűcsi-erdő fái alatt valahogyan így hangzott, amit mondott: Most már nem gaznak nézem a védett növényeket, a kakascímert, a hegyilent... S ekkor az jutott eszembe, hogy ennek a gimnazista lánynak eddig, iskolai tanulmányai során nem volt alkalma, lehetősége mindezt megtanulni? No, nemcsak a növények (állatok) felismerését, hanem a természetet, mindannyiunk környezetét védő szemléletmódot? Ma, amikor a hazai, kipusztulásra ítéltetett állat- és növényfajok Vörös Könyve szinte napról napra vastagodik, nagyon lesújtó ilyet hallani. És elgondolkodtató is. NÉHA MÁR A KÖNNYEM IS KICSORDULT szombaton este. Nos, most nem a keserűségtől, hanem inkább a jókedvtől. Jó volt a Telepódium Kölcsönlakás című bemutatója. Még akkor is, ha ismert volt az alaphelyzet, előre tudtuk a befejezést. De Kabos Lászlónak, Kállai Ilonának, Tábori Nórának, Bodrogi Gyulának mindig lehet nevetni. Csak az a kár, hogy ritkán adódik erre alkalmunk. SOROZAT NÉLKÜL NINCSEN TÉVÉ — tudja ezt már mindenki. De ezentúl nem(csak) hétköznapokon, hanem vasárnap este is kénytelenek leszünk a képernyőt bámulni, ha nem akarunk kimaradni Marco Polo kalandjainak sorából. És akinek e késői vetítéskor már aludnia kellene, hogy másnap pihenten dolgozhassák? Nos, ő sem veszít most semmit. Ahogyan a tévétől megszokhattuk, ezt a sorozatot is meg fogják ismételni. Előbb vagy utóbb . . (nemesi) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Alkalmi tudóstársaságok. 9.00: A hét zeneműve. 9.30: Katonadalok.. 9.44: Nádi hegedű. 10.05: MR 10—14. 10.35: Gergely Anna nótákat énekel. 10.52: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 11.44: Vallomások 1942. Mesterházi Lajos regénye folytatásokban. “XX1/5. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza. A királyné csipkekendöje. 14.21: Fúvószene a múlt század elejéről. 14.42: Napjaink magyar irodalmából. 15.05: Zenekari operarészletek. 15.31: Daloló, muzsikáló tájak. 16.00: Kopernikusz. 16.21: Kamarazene. 17.05: Társadalom es iskola. 17.35: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 19.15: Gyárfás Miklós hangjátékaiból. Halálugrás. 20.00: Élet az Erdőháton. 20.30: Faragó Laura népdalokat énekel. 20.53: A Rádió lemezalbuma. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kórusművek. 22.50: Késő este. 23.00: Barokk operákból. 0.10: Tárogatómuzsika. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.35: Melódiakoktél. 13.30: Zenés állatkerti séta. 14.00: Zenés délután. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Kamasz-panasz. 18.35: A King’s Singers és a könnyűzene. X 5. 19.05: Győri Szabó József nótákat énekel. 19.25: Az atomenergetika és a nemzetközi stabilitás. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Magyar anekdotakincs. 21.04: Ilosfalvy Róbert operett- felvételeiből. 21.33: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 22.30: Könnyűzene Ránki György szerzeményeiből. 23.20: A mai dzsessz. IJI. MŰSOR 9.00: Újdonságainkból. 9.40: A Schönberg együttes hangversenye. 11.05: Népdalfeldolgozások. 11.45: Zenekari muzsika. 13.07: Térdeplő Rosa. 13.27: Az Alba Regia Napok műsorából. 14.00: Világújság. 14.20: Szendrey Karper László (gitár) hangversenye. 15.21: Smetana-ciklus. XII'8. 16.19: Kórusmuzsika. 16.45: Labirintus. 17.00: Operarészletek. 17.39: Üj Schubert-lemezeinkből. 18.30: Na maternjem jeziku. A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.05: In der Muttersprache. A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.35: A tavaszi fesztivál hangversenyeiből. 20.49: Könnyűzene. 21.40: Shriley Verrett felvételeiből. 22.20: Marie-Claire Alain (orgona) hangversenye. Bach-művek. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Az Euritmics együttes slágerei. 17.15: Nők negyedórája. 17.30: Monyók Ildikó, a kecskeméti színház volt tagja énekel sanzonokat. 17.45: Napjaink. 17.50: Könnyűzene vonósokra. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Bonnie Tyler felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna, (ism.) 10.05: Katica. Csehszlovák filmsorozat. 10.35: Rali. Bolgár film. 11.45: Képújság. 16.20: Hírek. 16.25: Ewa, Ewa. Lengyel film. 17.00: Sztárok a jégen. Amerikai film. 17.20: Képújság. 17.25: Rubens. Belga filmsorozat. 18.20: Dél-alföldi Krónika. 18.55: „Emlékezés a primadonnára.” Házy Erzsébet operettfelvételeiből. 19.30: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Etűd balkézre. Bolgár tévéfilm. 21.35: Stúdió *84. A televízió kulturális hetilapja. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.30: Képújság. 18.35: Orbán Dezső és barátai. Portréfilm. (ism.) 19.05: Erdek-cél-ok. Riportműsor. 19.25: Sakk-matt. 19.45: Abidjan fényei és árnyai. 20.30: Beach Boys-koncert. 21.25: A szilisztrai sírkamra. 21.35: Tv-híradó 2. 21.55: Reklám. 22.00: Pastorale. Holland tévéfilmsorozat. IV 1. 22.50: Képújság. BUKAREST 15.30: Rajzfilmek. 15.40: Népdalfesztivál. 16.00: Nők világa. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Könnyűzene. 20.50: Portrék. 21.10: A remény jegyében. Tv- játék. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Kicsiny világ. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.50: Reklám. 20.55: Találd fel magad. elvtárs! 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Népszerű-tudományos film. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: A szürrealisták slágerlistája. 20.45: Reklám. 20.50: A szabadság útjain. 21.35: Hírek. 21.40: Zenei adás. 22.25: A könyv ideje. SZÍNHÁZ 1984. június 3-án, kedden 21.00 órakor a Gyulai Várszínpadon: A LILLA VILLA TITKA 1984. július 4-én, szerdán 21.00 órakor a Gyulai Várszínpadon: BÁTHORY ERZSÉBET MOZI Békési Bástya. 4 és 6-kor: Klapka légió, 8-kor: Megbilincseltek. Békéscsabai Szabadság: Roncspalota. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Prof. Kuruzsló I—II. Gyulai Petőfi: Házasság szabadnappal. Orosházi Partizán: ^01 kiskutya.
