Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
1984, Július 17., kedd kell készülni. A mai fiatalok 8—10 centiméterrel magasabbak, mint az előző nemzedék volt, tűrőképességük viszont kisebb. Nehezebben illeszkednek bele a közösségi életbe. A fizikai állóképességükre tehát súlyt kell helyezni, de figyelembe kell venni a belső tartásukat is. Az sem mindegy, hogy milyenek a családi körülmények. A parancsnoknak ismernie kelj a legszemélyesebb gondjaikat is. Mindezt szem előtt tartja a szolgálatba való beosztáskor. De nemcsak a parancsnok segít, nevel, formál a közösség. Maga az őrs. A kis- katonák egymást. Az őrsön az egymásra utaltság sokkal nagyobb, mint a civil életben egy brigádban. S talán ennél fogva erőteljesebbek a közösségi élet szálai. De térjünk vissza a bevezető mondatra — mikor lesz tejbegríz? — kérdi a kiska- tona. És ezt a lehető legtermészetesebben teszi. Mégpedig azért, mert amikor nincs szolgálatban, s túl van a napi kiképzésen, ő maga is öntevékenyen járu] hozzá a saját ellátáshoz. A határőrsön kertészkedéssel és hizlalással is foglalkoznak. Akad olyan őrs, ahol naponta személyenként 16 forinttal tudnak az étkezéshez hozzájárulni, saját kis gazdaságukból. A munkára való nevelésnek ez igen jó módszere. Ha tágabban vizsgáljuk a kérdést, jó felkészítés a polgári életre is. Ezt szolgálja végső soron a felelősségvállalás, a helytállás, a politikai képzés, a közösségi életre nevelés is. Nem mellékes az sem, hogy az orosházi határőrkerületben súlyosabb fegyelemsértés évtizede nem történt. A hazafias nevelésbe éppúgy beletartozik a munkára nevelés, a proletár internacionalizmus, a más népek tisztelete, a politikai és szakmai képzés, mint a helyi lakossággá] való együttműködés határaink őrizetében. — A határállomáson a hazánkba érkező külföldiek az én magatartásomon keresztül ítélik meg a Magyar Népköztársaságot. Ennek tudatában végzem a feladatomat — mondta az egyik határőr katona a gyulai határállomáson. Nem mindegy, milyen véleménnyel ítélik meg a magatartását. Rajta keresztül valamennyiünkről képet alkotnak. A határőr fiatalok udvariasak, a határsértőkkel szemben viszont nem ismernek tréfát. Felelősségteljes feladatuknak híven tesznek eleget. Serédi János — Mikor lesz már tejbegríz? Ez a kérdés csak azért tűnhet szokatlannak, mert egy határőr katona tette föl a parancsnokának. Ha azonban a körülmények mélyebb összefüggéseit is szemügyre vesszük, egyáltalán nem számíthat furcsának. Ugyanakkor mégis magyarázatra szorul. Olyan belső atmoszférát tételez fel, melyet az előző nemzedék — amelyik évtizedekkel nőtte ki a sorkatonai szolgálatot — nem ért meg, hiszen más tapasztalatokat őriz magában. Legfeljebb a csodálkozástól a fejét rázza, s kijelenti: könnyű ma katonának lenni, de bezzeg a mi időnkben... Nem kis nosztalgiával emlékszik vissza az akkori ugratásokra, mintha azoktól keményedett volna meg. A bevonulás előtt álló fiatalok sem sokat tudnak. Csak amennyit az apák, nagyapák mesélnek, vagy amiről az ismerősöktől hallanak. Nem csoda, ha tele vannak kérdőjelekkel. A határőrség hivatalos állományára nem akármilyen teendők várnak a bevonu- t lást követő napokban. Viszonylag rövid idő alatt szellemileg és fizikailag egyaránt olyan nevelésben kell részesíteniük a 18-19 éves fiatalokat, hogy rájuk lehessen bízni a legfontosabbat, a határok őrizetét. A nevelőmunka a kiképzéssel nem fejeződik be, hanem tart egészen a leszerelésig. Ennek a munkának az eredményességéről győződhettek meg három megye vezető újságírói, amikor az orosházi határőrkerületnél tettek látogatást. A kerület parancsnokságár) a szóbeli tájékoztató után több őrs tevékenységével ismerkedtek. Elekre is ellátogattak. Az őrs azokban a napokban kapta meg az élenjáró alegység kitüntetést, mégpedig a szocialista versenymozgalomban elért eredményei alapján. Ezt a címet háromszor érte már el, sőt, hétszer volt kiváló is. Mi rejlik a cím mögött, milyen erőfeszítések ? A tapasztalatok arról szólnak, hogy hosszú, kitartó nevelő munka áll mögötte. Röviden szólva, a hazafias nevelés. Ennek pedig nagyon sok összetevője van. A felelősség felébresztése, a feladatok tudatos vállalása éppúgy, mint a politikai ismeretek gyarapítása, a proletár internacionalizmus, vagy a szülőföld sze- retete. A rendszeres szakmai kiképzés, mely párosul a politikai oktatással, a katonai fegyelem következetes betartása pedig a demokratikus fórumokkal. Nem véletlen, hogy a határőr katonáknak többsége KISZ-tag. A szolgálat ideje alatt látókörük kiszélesül, fegyelmezett, komoly feladatok végrehajtására alkalmas felnőttekké válnak. Olyanokká, akikre bátran rá lehet bízni a határok védelmét — mondta Petruzsán György határőr százados, a kitüntetett eleki törzs parancsnoka. Az eleki őrsön szolgálatot teljesítő katonák egytől egyig KISZ-tagok. A taggyűlések nagyon élénkek. A katonaélet és a közösségi gondok egyaránt szerepelnek a napirenden. A szocialista munkaverseny egyik fő mozgatója éppen a KlSZ-szerve- zet. Hogy részt vesznek-e a versenyen, vagy sem, azt az állomány gyűlése dönti el. Az őrs ugyanakkor nagyon eleven kapcsolatot tart fenn a község lakosságával, ami a legkülönfélébb formában nyilvánul meg. A fiatal határőrök részt vesznek a művelődési ház programjában, segítik az úttörőgárdistákat, kiveszik részüket az MHSZ munkájából, s ott vannak a különböző sportrendezvényeken is. A község is támogatja az őrsöt a határőri teendők ellátásában. Jelenleg négy önkéntes határőrcsoport működik. Eredményes tevékenységüket igazolja, hogy megkapták a Kiváló Határőrközség címet. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy Elek több nemzetiségű község. Németek, románok, magyarok, szlovákok lakják. Helytállásuk egyben tükrözi, hogy hazánkban megvalósult a lenini nemzetiségi politika. Ez az alapja annak, amire olyan eredményesen tud építeni az orosházi határőrkerület vezetősége. Az elismerő cím elnyerése enélkül elképzelhetetlen lett volna. Az őrs és a község mindennapos kapcsolatában születtek meg a jó eredmények. A nap 24 órájából 2 ója a kiképzés, 8 óra a szolgálat, a többi a pihenésé és az ön- , tevékeny gazdasági munkáé. Első helyen természetesen a szolgálat áll, amire testileg és szellemileg egyaránt fel fc»,., ^ ■:« , . . 1 A Gyulára érkező hazai és külföldi vendégek legtöbbje nem mulasztja el felkeresni a Vár- fürdőben üzemelő ÁFÉSZ gyógyforráspavilont. Különösen azok látogatják e pavilont, akik kedvelik a különböző aromájú gyógyteákat Fotó: Balkus Választásokra készülve Végéhez közeledik az 1980- ban kezdődött választási ciklus, hamarosan megkezdődnek az előkészületek az 1985- ös általános választásokra. Ez akkor is kiemelkedő eseménye lenne közéletünknek, ha minden a megszokott módon történne, de ezúttal másról is szó van. Időközben ugyanis a parlament elfogadta az új választási törvényt, amely szakít egy sor korábbi évtizedes beidegződéssel. Kötelezően írja elő például a kettős, vagy többes jelölést, ami azt jelenti: jövőre a szavazóurnáknál nemcsak szavaznunk, hanem valóban választanunk is kell. S a jó választáshoz sok minden szükséges. Ismerjék meg a jelöltet Rengeteg múlik például a jelöltállításon, a jelölő gyűléseken. A népfrontbizottságoknak már most megfelelő politikai előkészületeket kell tenniük arra, hogy mindenütt megismerjék a közéleti munkára alkalmas személyek minél szélesebb körét. A tanácsokkal együtt azokat a módszereket is ki kell dolgozni: hogyan tudják majd megfelelően bevonni a jelölt- állításba, a jelölő gyűlések előkészítésébe érdemben a szakszervezeteket, az ifjúsági szövetséget, a nőmozgalmat, a szövetkezeti érdek- képviseleti szerieket, a nemzetiségi szövetségeket, egyházakat. Hiszen az nem lehet kétséges, hogy minél átfogóbb nemzeti közmegegyezésre építve történik a választások előkészítése, annál nagyobb esély van arra, hogy ez a kiemelkedő közéleti esemény valóban az új választójogi törvény betűje és szelleme szerint bonyolódjék le. A tanácsok szerepének fejlesztése — s ennek megfelelő tudatosítása — ugyancsak fontos politikai feltétele a választások sikerének, Annál is inkább, mert az elmúlt időszakban többször találkozhattunk még a közéleti ügyeink iránt egyébként érdeklődő állampolgárok körében is azzal a szkeptikus véleménnyel: úgy sincs pénz semmire, a tanács képtelen feszültségeket megoldani. II tanács dönt A kimozdulás receptje azonban ma már adott. Nem titok, hogy hamarosan lényegesen megváltoznak a tanácsi gazdálkodásra vonatkozó előírások, a helyben képződő bevételek többségét nem vonják el többé, hogy azután azokat a megye újra elossza, hanem helyben költhetik el, a községi, városi tanácstestület döntése szerint. Az önkormányzat tehát nemcsak politikai jelszó, hanem egyszersmind gazdasági realitás is lesz. S ennek tudatában bizony már át kell értékelnünk a tanácstagok közéleti súlyáról, szerepéről vallott eddigi nézeteinket is. Hiszen a népképviseleti testület tagjai fognak dönteni arról, mire költsék a pénzt, milyen fejlesztésbe fogjon előbb a település. Ilyen körülmények között pedig már cseppet sem mindegy, kiknek szavazunk bizalmat, tanácstagi mandátumot, kit választunk árra, hogy a döntésekben a mi érdekeinket, véleményünket is képviselje, tolmácsolja. Nemrégiben a Parlamentben, a megyei tanácselnökök értekezletén Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára így fogalmazott: a jövőben nemcsak az a kérdés, hogy hogyan, hanem az is, hogy mire választunk tanácstagokat. Ennek tisztázása ugyanis növelheti a több jelölthöz szükséges vállalkozói kedvet, és az állampolgári érdeklődést a testületek (nem pedig a hivatal!) munkája iránt. Már a választások előkészítésének időszakában rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk vele: a következő években a tanács munkájának minősége sokkal inkább meghatározó jelentőségű lesz az adott településen lakók életének minőségére, mint eddig bármikor. A hozzáértő, jó tanácsi vezetés, élve a növekvő anyagi önállósággal, a gazdálkodási — sőt, vállalkozási — lehetőségekkel, sok mindent el tud majd intézni a lakosságnak, amit esetleg egy másik településen még hosszú évekig nem tudnak megszerezni. Például azért, mert nem véve tudomást az új követelményekről, a megváltozott helyzetről, a támogatást továbbra is felülről várják, ahelyett, hogy a helyi erőforrások jobb kiaknázásán munkálkodnának. Kire szavazunk? Ezért is fontos, hogy széles körű előzetes közvélemény-kutatással kerüljenek . előtérbe egy-egy településen azok az emberek, akik a következő választási ciklusra akarnak is, tudnak is közéleti tisztséget vállalni, akik a leginkább alkalmasak erre. Persze, nekik is lehetnek különböző elképzeléseik arról, hogyan kellene a választók érdekében tevékenykedni, melyek a legfontosabb megoldandó feladatok. Éppen ezek az eltérő vélemények szolgáltathatnak majd alapot arra, hogy magunk is állást foglaljunk, s annak a jelöltnek szavazzuk meg a bizalmunkat, akinek a programjával a leginkább azonosulni tudunk. Ez lesz az alap a későbbiek során a számonkérésre is. Talán az eddigiekből is kiderül, hogy a választásokra való felkészülésből mi, egyszerű állampolgárok sem maradhatunk ki. Hiszen számítanak a döntésünkre, s ez nem kis felelősséggel jár. Deák András Megszüntethető a lúdtalp n szigetközi árvízkatasztrófa 30. évfordulóján B gátak most nagyobb árhullámnak is ellenállnak Egyszerű, de rendszeres tornával megszüntethető a gyermekek jelentős részénél tapasztalható lúdtalp. A kecskeméti kórház ortopéd szakorvosai a helyi óvónőképző intézet gyakorló óvodájában és a Kerekegyházi Általános Iskolában — az általuk kidolgozott gyógytorna alkalmazásával — egyetlen év alatt megszüntették a gyermekek körében egyébként itt is átlagos arányban előforduló lúdtalpat. A kísérletről film és videó-szalag készült. Szemléltető eszközként használják majd a leendő óvónők oktatásához, bemutatják a körzeti orvosoknak, a testnevelést és az egészségügyet oktató tanároknak, sőt az érdeklődő szülőknek is, mivel a rendkívül egyszerű tornagyakorlatok otthon is köny- nyen elvégezhetők. A lúdtalp, a lábfejboltozat süllyedése, kellemetlen és egyre terjedő deformálódása hazánkban már szinte népbetegségnek számít. A sorkötelesek 80 százaléka szenved tőle. Kialakulásának két fő oka van. Az egyik az, hogy napjainkban nem illik, s bizonyos helyeken valóban nem is lehet mezítláb járni, a másik pedig az, hogy a gyermekcipők tervezésénél többnyire nem veszik figyelembe az egészségügyi szempontokat. Vasárnap egész Szigetközben megemlékezéseket tartottak a 30 évvel ezelőtti árvízkatasztrófa évfordulóján. 1954. július 15-én és 16-án négy helyen szakadtak át a gátak — az első Ásványrárónál —, majd július 20-án a Győr révfalui kerületét védő körgát is. Félmilliárd köbméternyi víz zúdult ki a folyóból, víz alá került 26 ezer hektárnyi gabona, kapásnövény, kert, rét és legelő. Több mint húsz szigetközi községet ért árvízkár, csaknem kétezer lakóház dőlt össze, több ezer épület megrongálódott. A védekezés költsége, a helyreállítás több száz millió forintot emésztett fel. A Duna nagyarányú áradása a magyar szakaszon már július első napjaiban megkezdődött. A védekezésre már ekkor minden erőt mozgósítottak. Rajkánál a Mosoni-Duna medrét kőgáttal zárták el, s így itt meg is akadályozták a gátszakadást, ami azzal fenyegetett, hogy Mosonmagyaróvárral együtt az egész Szigetköz víz alá kerül. Az áradás azonban olyan nagy volt, hogy másutt az évtizedeken át elhanyagolt gátak nem tudtak ellenállni a víz erejének. Átszakadásuk után azonnal, nagy erőkkel megkezdődött a szervezett mentés, amiben oroszlán- részt vállalt a néphadsereg, a határőrség, a rendőrség és segítettek szovjet katonák is. Emberéletben nem esett kár, az értékesebb ingóságokat, s a jószágok nagy részét sikerült kimenteni. A Szigetközön kívül veszélyes helyzet alakult ki Almásfüzitő és Esztergom térségében is. Almásfüzitőnél néhány nap alatt több kilométer hosszú új gátat építettek, így sikerült megvédeni az ipari vidéket. Erőteljes védekezés folyt végig az egész 410 kilométer hosszú magyar Duna-szakaszon, a betorkoló folyószakaszokkal együtt több mint 800 kilométeren; tízezrek dolgoztak a partokon. A veszély elmúltával gyorsított ütemben építették újjá a szigetközi falvakat. Megerősítették a gátrendszert is, e munkálatok költsége meghaladta a fél milliárd forintot. A gátak ma az 1954-es- nél lényegesen magasabb árhullámnak is képesek lennének ellenállni. Hazafias nevelés a határőrségnél
