Békés Megyei Népújság, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-15 / 165. szám

1984. július 15., vasárnap

o

Strandszínházi bemutató

Békés József: II legbátrabb gyáva

Nyár, vidámság, nevetés — Széplaky Endre, Jancsik Ferenc és a gyerekek Fotó: Veress Erzsi

J1 népi Lengyelország 40 éve

Rz Interpress lengyel sajtóügynökség,

a Központi Sajtószolgálat

és a Békés megyei Népújság közös pályázata

Tessék kérem, lehet jönni, lehet szórakozni! Itt látható a világ leggyávább bohóca és a leglustább macskája. Megtudhatjuk, mire képes a barátság és a szerelem. Hogyan győzik le a szörnyet, miként szabadítják meg az embereket a varázslattól. Tessék, folyton, folyvást! Biztosított a kacagás, ingyen a belépő.

Dobpergés, kikiáltó szava, cirkuszi hangulat. Fák lombjai alatt levő játéktér, jelmezes színészek, és természetesen jókora közönség, főleg gyerekek. Fürdőzés után finom szellemi táplálékot kínál az idén is a Gyulai Várszínház. Békés József, A legbátrabb gyáva című mesejátékát mutatják be a strandon a Békés megyei Jókai Színház művészei.

Megizmosodott, jó hagyomány, hogy nyaranta gyerekeknek szóló darabokat játszanak a gyulai fürdőben. Tamási Áron, Csukás István, Illyés Gyula voltak az eddigi szerzők, most e rangos gárdához csatlakozott Békés József, s hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy a bemutatott művében levő lehetőségeket nézve jogosan van köztük a helye. Szellemi áramkörökbe kapcsolódnak a strandszínházi bemutatók, hiszen a fürdőközönségnek eljátszott darabokat később bevitték a kőszínházba is, felvette őket a televízió, alighanem A legbátrabb gyávának is ez lesz a további élete.

Műve mottójaként Békés József úgy fogalmaz, hogy meséje nem a Szörnyről szól, hanem emberekről — gyerekeknek. És nem is a Szörny hatalmáról, hanem a legnagyszerűbb emberi érzések: a szerelem és a barátság hatalmáról. És nem szól a Szörny legyőzéséről sem. De szól emberi gyöngeségeink leküzdéséről. Mely néha nehezebb, mint a legfélelmetesebb szörny legyőzése.

Kínálja magát a képzőművészetből közismert igazság: minden kőtömbben egy szobor rejtezik, csak éppen a felesleges anyagot kell lehán- tani róla. Békés József mesejátéka is magában hordozza a remekmű lehetőségét, de érzésem szerint ehhez még dolgoznia kellene rajta. Feszesebbre, szorosabbra, mindenképp rövi- debbre lehetne fogni a darabot. Hasznára válnék. A strandon eljátszott mese ott, abban a környezetben, annak a közönségnek bizony sok, és nehezen befogadható. Más körülmények közé — színpadra, televízióban — elképzelve talán teljesebb élményt jelent majd a mesejáték, bár alighanem ahhoz is tömöríteni szükséges.

Sík Ferenc rendező és Tatár Eszter játékmester megvalósításában a mű egyrészt alkalmazkodott a strand körülményeihez, másrészt határozottan érződött, hogy az előadás későbbi bemutatók „kihelyezett” változata. A játék élénkebb színeinek erősítése, a cirkuszi elemek hangsúlyozása a strandoló gyerekközönség figyelmének megkötését szolgálta. A közeli hangosbemondó zaja és a szomszédos medencék zsivaja így is zavarta a játékot. (Talán jobb lett volna csendesebb zugot keresni a hatalmas parkban. Bőviben van olyan is, volt rá példa, hogy ki is

használták a korábbi években.) Az előadás nagyvonalú felvezetése — statisztaként például a Nemzeti Színház stúdiósait szerződtették — azt sugallja, hogy megér ez a mű „további miséket”.

Két főszereplőre, a bohócot alakító Hodu Józsefre és a lusta macska megszemélyesítőjére, Szabó Zsuzsára épül az előadás. Aránytalanul sokat vannak színen, és becsületükre váljék, hogy nem roppannak bele a túlzott feladatba, sőt, végig bírják játékkal, energiával, levegővel. Jancsik Ferenc és Széplaky Endre komédiázása jelent időnként „váltást”, hogy utánuk ismételten jöjjön a két főszereplő. Toma- nek Gábor, Farkas Tamás, Mészáros Mihály, Kalapos László és Kovács Edit kapott még említhető színészi feladatot, meg is oldották tisztességgel.

A háttér zenéjét Simon Zoltán állította össze. A környezetbe illő díszletet Bakó József, a sokszínű jelmezeket Fűzi Sári tervezte. A rendezőasszisztens Simon József volt.

Andódy Tibor

Új fáliahegesztü

Nem folyik el a tej

Oj tej csomagoló automatát konstruáltak a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet csomagológép-üzemében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészeti karának közreműködésével. A berendezéssel és a kapcsolódó új eljárással lényegesen erősebben lehet ösz- szehegeszteni a pvc-fóliát. A tejeszacskók esetében a mostani 1,5 százalékos hegesztési selejt 0,2 százalékosra csökkenthető, s ez a gyakorlatban évi több százmillió forint értékű gyárban, boltban elfolyó tej megtakarítását jelenti. A korszerű tej- csomagoló automata gyártását 1985-ben kezdik meg.

Pisztráng

nyárson

A szabadban készült különleges ételek közül is a legkülönlegesebbek közé tartozik a roston, vagy nyárson sült pisztráng. A Borsodi Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, illetve az IBUSZ miskolci igazgatósága között létrejött megállapodás alapján a jövőben a festői szépségű Garadna-völgyben levő pisztrángtelepen rendszeresen fogadják a miskolci IBUSZ-iroda által szervezett csoportokat. A kirándulók faszénparázs fölött süthetik majd az e célra legalkalmasabb 25—35 dekás pisztrángokat. Mindenkinek két nyársat kell forgatnia. Az egyikre a tisztított, sós-paprikás lisztbe forgatott halat fűzik, a másikra szalonnát. A szalonna zsírját rá kell csepegtetni a halra. Ettől, s a szabad tűztől kapja» utánozhatatlan ízét, zamatét.

A Garadna-völgyi telepen 16, kristálytiszta vizű tóban szivárványos- és sebespisztrángokat nevelnek. A nyárson sütéshez közvetlenül a felhasználás előtt fogják ki a halakat.

Kultúra O

Az elmúlt 40 esztendőben szerte Lengyelországban kiépült a kulturális intézmények hálózata. Művelődési otthonok, könyvtárak, színházak sokasága épült fel, többszörösére nőtt a könyvesboltok, filmszínházak, múzeumok száma, szépen fejlődött a könyvkiadás és a filmgyártás.

Az ’50-es és a ’60-as évek fordulóján a filmművészetben lengyel iskola létezett, amelynek megteremtői a többi között olyan alkotók voltak, mint Andrzej Wajda, Jerzy Kawalerowicz és Andrzej Munk. Jelenleg évente több mint 30 lengyel játékfilm, mintegy 600 rövid- film és 174 tévéfilm készül. Az olyan filmrendezők nevei, mint Krzysztof Zanussi, Jerzy Hoffmann vagy a fiatal alkotónemzedék közétartozó Juliusz Machulski, akinek a Vabank című első játékfilmjét a magyarországi mozikban is bemutatták, nemcsak Lengyelországban ismertek.

Ma már az ország 70 drámai színháza közül sok, így pl. a varsói Nemzeti Színház, a krakkói Régi Színház, vagy a lódzi és a wroclawi színházak Lengyelország határain túl is elismerésnek örvendenek. Feltétlenül említést kell tenni a lengyel avatgarde színházakról, elsősorban Tadeusz Kantor renKérdések:

dezőnek és szociográfusnak, a „Cricot 2” Színház megteremtőjének az előadásairól. A kritikusok és a nézőközönség körében továbbra is rendkívüli népszerűségnek örvend a Henryk Toma- szewski vezette wroclawi Állami Pantomim Színház.

A képzőművészeti ágak közül Lengyelországban rendkívüli módon kifejlődött a plakátművészet, ennek világhírű alkotója Andrzej Pagowski. 1968-ban jött létre Lengyelországban — Európában elsőként — plakátmúzeum, s itt rendezik meg rendszeresen a nemzetközi plakátbiennálékat. Kiváló eredményeket tud felmutatni a grafika, a szobrászat. Marian Konieczny varsói Nike-szobra, vagy a No- wa Huta-i Lenin-emlékmű- ve szép példája a háború utáni 40 esztendő lengyel szobrászművészetének.

A népzene és népi táncok bemutatásával foglalkozik a „Mazowsze” és a „Slask” ének- és táncegyüttes, valamint a sok-sok műkedvelő népi együttes. Lengyelországban több mint egymil- lióan vesznek részt a műkedvelő művészeti mozgalomban.

Lengyelország ad otthont számos nemzetközi fesztiválnak, a többi között a nemzetközi Chopin-zongo- raversenynek, a nemzetközi rövidfilm-fesztiváloknak, a ,,Varsói ősz” modern zenei fesztiválnak.

(Interpress — KS)

I. Hány játékfilm készül évente Lengyelországban?

1. 10 x. 50 2. Kb. 30

II. Melyik képzőművészeti ágban ért el nagy eredményeket Andrzej Pagowski ?

1. Szobrászat x. Plakát

2. Grafika

Egész évben készülnek rá

Hazánkban — mint eső után a gomba — úgy szaporodnak az olvasótáborok. Az első próbálkozások óta tíz esztendő telt el. E közművelődési kísérlet napjainkra mozgalommá terebélyesedett; sokféle céllal, módszerrel, programmal működő, több korosztályt is magába foglaló mozgalommá. Az alapvető célt még az indulás idején úgy fogalmazták meg, hogy az olvasótáboroknak pótolni kell mindazt, amit az iskola és a közművelődési intézmények nem tudnak megadni a különböző korosztályoknak. S különösen azoknak a fiataloknak, akik kulturális szempontból ingerszegény környezetben élnek.

Ezek a táborok az előbb említett célt nagyon különböző szinten, feltételek mellett próbálják megvalósítani. S egy kicsit magukra hagyatottan is, mert a tudományosan is megalapozott módszerek még hiányoznak. Szarvason azonban második esztendeje működik egy tábor, amely ezen a gondon talán segíthet.

A Debreceni Tanítóképző Főiskola szarvasi vízisporttelepén az idén június 30-tól július 7-ig rendezték meg az olvasótábort. Az eldugott táborhelyet könnyű volt megtalálni, mert a helybeliek jól ismerik a táborozókat. A viharos szélben a csónakok biztos helyen pihentek, a gyerekek pedig az épületbe szorulva készültek egy olvasmány dramatizálásához. A főiskolai hallgatók ötletei és ügyes keze nyomán egymás után születtek meg a mese megjelenítésének elengedhetetlen kellékei: a szomorú és vidám arcú Nap, a csiga, a felhők...

S hogy ne zavarjuk a foglalkozásokat, az udvaron ál- lig begombolkozva beszélgettünk a tábor vezetőjével, dr. Supp Györgyné főiskolai docenssel, azaz Györgyi nénivel. Először a tábor céljairól faggattam. Igen, így többes számban, mert a meghívóban megfogalmazott feladatok

sokfajta cél megvalósítását szolgálják. így — érzelmi, értelmi ráhatás eredményeként — a dolgozó nép és a társadalmi rendszerünk iránti tisztelet elmélyítését, a magyar nemzet, a nyelv, a hazai táj, a béke iránti szeretet erősítését, a hazáért végzett cselekvő felelősséget, a tanulók személyiségének olyan irányú alakítását, mely eredményeként kialakul bennük a hazáért végzett munka, cselekedetek igénye és készsége. Ugyanakkor a programok tág teret biztosítanak az önálló ismeretszerzés módszereinek megismerésére és gyakorlására, az önművelés igénnyé és készséggé válására.

— Nem sok ez egyszerre?

— Nem — állította határozottan dr. Supp Györgyné. — Sőt, szeretném kiegészíteni kísérletünk előbb felsorolt céljait azzal is, hogy mindezt összekapcsoljuk a pedagógusképzéssel. A hallgatóknak az olvasótáborral olyan gyakorlóié repet biztosítunk, amely révén a tanítási órákon alkalmazható módszereket sajátíthatják el. Ezeket ugyanis másutt gyakorolni nincs lehetőségük. A tábor munkájában részt vevő 20 hallgató egész évben készül — előre kiadott módszertani szempontok alapján — a tábor munkájának elméleti és gyakorlati feladataira. A felkészülés során született módszereket pedig év közben kipróbáljuk a könyvtári foglalkozásainkon. Tehát ide, Szarvasra már kipróbált, alaposan előkészített programmal jövünk. Aztán itt még egyszer mindenki újragondolja a feladatait. A hallgatók munkáját három — természettudományos, humán és képzőművészet iránt érdeklődő — pedagógus irányítja.

Némi küzdelmet folytatva

a széllel, sikerült belelapoznom a hallgatók által készített programokba. Szarvas lakosságáról, kultúrájáról, hagyományairól készült az egyik, s másik a könyv- és könyvtárhasználati foglalkozások rendjét, módszereit tartalmazta, de a tábornak otthont adó település történelmi múltjáról, hagyományairól, növény- és állatvilágáról, játékokról, és a hazafias nevelésről szóló valóságos kis dolgozatok egész sorát tekinthettem át.

— Foglalkozunk beszédműveléssel, tartunk könyv- és könyvtárhasználati foglalkozást, a hazafias nevelés során pedig egyrészt alapfogalmakat tisztázunk, jelképekkel, történelmi és haladó hagyományokkal ismerkedünk, másrészt tisztázzuk a nemzet és a nemzetiség fogalmát. A város szlovák lakosságával, nemzetiségi iskolájával például ezért ismerkedtek meg a gyerekek. De jártunk üzemekben, felkerestük Szarvas történelmi emlékhelyeit, s a munkás- mozgalom egyik kiemelkedő harcosával, Demeter Jánossal is találkoztak a gyerekek. Ezek mind a hazafiasság erősítését, az itt élő emberek munkájának megbecsülését szolgáló munkaformák. S mert negyedik osztályos, alsó tagozatos gyerekek vesznek részt, sok-sok játék, móka színesíti a tábor lakóinak életét. A jelentkezők között bizony nehéz volt válogatni, annyian szerettek volna eljönni a gyakorló iskolánkból. A válogatás során elsősorban a csonka családban élőket, a kulturális

szempontból hátrányos helyzetű gyerekre figyeltünk.

Györgyi „néni” itt rövid kényszerszünetet tartott a magyarázatban, mert a sóliszt kerámiázáshoz készülődő apróságok számtalan kérdéssel lepték meg. Csacsogtak, kívánságokkal ostromolták, sikereikről számoltak be. Aztán a munka megkezdődött, s folytathattuk a beszélgetést, a módszerekre áttérve.

— A foglalkozások forgatókönyveit a hallgatók készítik. Mégpedig az önművelés módszerének elsajátítása érdekében állítják össze. A jelenlegi tantervekben is érezhető már ez a törekvés, de azok, akik most tanítják, még nem tanulhatták, s ezért nehéz számukra. Ezzel a táborral a tanítójelölteket erre is felkészítjük. Az új módszer lényege a munkáltató foglalkozás. A pedagógus nem közli az ismereteket, hanem rávezeti a gyerekeket.

Egyébként készítettünk egy kutatási tervet, amely ha realizálódik, egy tanulmány- kötetben jelenne meg. Ebben a pedagógusok, hallgatók és a gyerekek mondanák el bizonyos szempontok alapján az olvasótábori tapasztalatokat.

Időközben a tábori napló is előkerül, meg az olvasónapló-pályázat dokumentumai. A képeken palacsintát sütő gyerekek, egy korábbi úszótanfolyam, s a táborélet vidám pillanatai rögzültek. A gyönyörű környezet, a kényelmes táborhely szolgál mindegyiken háttérül. Ezt a vízitábort nagy áldozatok és lelkes munka árán építették fel a főiskolások és tanáraik. S mindez kevés lenne, ha nem tudták volna megfelelő tartalommal megtölteni az új létesítményt. De hogy ezzel sincs baj, arról a bábosok, a vízi sport szerelmesei, s két esztendeje az olvasótábor tagjai gondoskodnak.

B. Sajti Emese

A rossz idő miatt az épületbe szorultak a gyerekek

Fotó: Kovács Erzsébet