Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. június 9., szombat NAGYVILÁG N É PŰJ Űj atomóriás a Baltikumban A világon ma még egye­dülálló teljesítménnyel, más­fél millió kilowattal kezdte meg működését a Balti-ten­ger menti Litván SZSZK- ban az ignalini atomerőmű első energetikai egysége. Mellette már épül a követ­kező, hasonló teljesítményű berendezés. Mint Jusztinasz Nyekra- sasz, a Litván SZSZK köz­ponti energetikai és villamo­sítási termelő egyesülésének vezetője elmondotta: a szov­jet atomenergetikában jelen­leg a fő gondot az építők és a tervezők az energetikai egységek és az erőművek egészének egységnyi terme­lését fokozó eljárásokra for­dítják. Segítségükkel csök­kenthető az erőművek be­ruházási költsége, valamint a villamos áram termelési költsége. Ismert tény, hogy minél nagyobb a reaktor- blokk egységnyi teljesítmé­nye, annál gazdaságosabb az üzemeltetése. Az ignalini erőműben csatornarendszerű, nagy teljesítményű, milliós reaktorokat helyeznek üzem­be. A csatornarendszerű reaktorok előnye a hagyo­mányos rendszerű reaktorok­kal szemben abban áll, hogy a fűtőanyag üzem köz­ben is cserélhető. MEGBÍZHATÓ, VESZÉLYTELEN Napjainkban a Szovjetunió kőszénben, kőolajban és föld­gázban viszonylag szegény európai területein a villamos energia termelésének alap­vető növelését az atomerő­művek biztosítják. Ezek je­lentős mennyiségű szerves fűtőanyag megtakarítását is lehetővé teszik. Egy három­millió kilowaltos hőerőmű évente kilencmillió tonna kőszenet használ fel. Ennek a mennyiségnek a szállítá­sához több ezer vasúti sze­relvényre lenne szükség. Az azonos teljesítményű ignalini atomerőműhöz egy év alatt összesen 65 tonna nukleáris fűtőanyagra van szükség. A sűrűn lakott Balti-ten­ger vidékén igen fontos sze­repet kap a környezetvéde­lem. A hőerőművek hamu­val, kénanhidriddel, és más mérgező anyaggal szennye­zik a levegőt, és nagy meny- nyiségű oxigént használnak fel. Ilyen káros hatások az atomerőműveknél nem lép­nek fel, tehát építésük gaz­dasági és ökológiai szem­pontból egyaránt indokolt. A szükséges elővigyázatos­sági intézkedések garantál­ják az atomenergetika biz­tonságos fejlesztésének lehe­tőségét. A Szovjetunióban — ahol elsőként majd harminc esztendővel ezelőtt, a Moszk­va melletti Obnyinszkban helyezték üzembe a világ el­ső atomerőművét —, a mai napig egyetlen atomerőmű­ben sem történt baleset, és sehol sem szennyezte a kör­nyezetet. Az ignalini atom­erőműben — a többi szovjet atomerőműhöz hasonlóan — megbízható szigetelőrendszer, gáztisztító, szennyvíztisztító, ellenőrző rendszer, és auto­matikus reaktorbeállító üze­mel. Mivel a szovjet atom­erőművek megbízható és ve­szélytelen üzemeknek bizo­nyultak, így a közvetlen szomszédság sem okoz fé­lelmet a lakosságban. Az ig- nalini atomerőműtől mind­össze néhány tíz kilométer­re új város épült: Sznyecs­kusz. DUPLA VILLAMOS ENERGIA Az atomerőműveik a leg- megbízhatóbban és a leg­gazdaságosabban folyamatos. egyenletes terheléssel mű­ködnék. Ugyanakkor az energetikai rendszer terhelt­sége a különböző napszakok­ban erősen eltérő. Ezért van szükség a hidroakkumuláló erőművekre, amelyek az éj­szakai órákban felhasználják a többletenergiát (az alsó medencéből a felső medencé­be szivattyúzzák a vizet), a reggeli és esti órákban pedig a lezúduló víz a turbinalapá­tokat hajtva villamos ener­giát termel. Ezzel a hidro­akkumuláló erőművek ki­egyenlítik az energetikai (Fotók : APN—KS) rendszerben jelentkező ter­helési eltéréseket, javítják az atomerőművek és hőerőmű­vek üzemeltetési hatásfokát. Az ignalini atomerőmű el­ső ütemének, és újabb hő­erőmű vi kapacitások üzembe helyezésével a köztársaság villamosenergia-termelése megkétszereződik. Ez a lit­ván gazdaság egyre növek­vő villamosenergia-igényé- nek kielégítése mellett lehe­tővé teszi a szomszédos szov­jet köztársaságok energiael­látásának javítását is. APN—KS Az ignalini atomerőmű vezérlőpultja Pérez de Cuellar a főtitkári idő felénél Szép lehet, de okos nem Nőkről — nemcsak nőknek Hivatali periódusának fél­idejéhez érkezett Javier Pe­rez de Cuellar ENSZ-íőtit- kár, aki két és fél esztende­je került a világ legnehe­zebb és legkényesebb dip­lomáciai posztjára, a 158 ta­gú világszervezet gépezeté­nek élére. 64 éves, s hosszú diplomá­ciai szolgálat sok tapaszta­lata áll mögötte. Nyugodt modora, a látványos gesztu­sokat kerülő munkastílusa kissé elkeseríti a világszer­vezetnél akkreditált és szto­rira áhítozó tudósítókat, ám neki diplomáciai hitvallása a feltűnés mellőzése. „Mit akarnak, tán fejest ugorjak egy üres medencébe?” —• kérdezte vissza egyik sajtó- értekezletén, enyhe megro­vással a türelmetlen újság­íróktól. „Le ton fait la chanson”, idézi máskor a francia köz­mondást, vagyis a melódia teszi a szép dalt, nem a har­sány előadás. A főtitkár tisz­tában van a világszervezet lehetőségeivel és korlátáival. Különösen azzal, hogy olyan időszakban került nehéz posztjára, amikor nagyon ki­éleződött a viszony a világ két legnagyobb hatalma kö­zött, a Biztonsági Tanácsban ritkán van egyetértés az öt állandó tag között, s a fő­titkárra következésképpen még nagyobb feladatként há­rul az ENSZ-szervek olajo­zott működésének elősegíté­se, az ellentétek elsimítása. Pérez de Cuellar tapasztalat­ból tudja azt is, hogy a diplo­máciában a kevés általában több, mint a sok — a me­rész, de hasztalan vállalko­zások helyett többet érnek a feltűnés nélküli apró­munka kisebb, de legalább kézzelfogható eredményei. Különösen áll ez a világ- szervezetre, amelynek haté­konyságát és tekintélyét úgyis sokfelől lebecsülik, újabban már a befogadó or­szág, az Egyesült Államok magas rangú tisztségviselői is becsmérlően nyilatkoznak róla, sőt az anyagi hozzájá­rulás megvonását fontolgat­ják egyes szakosított szerve­zeteitől. „Jól meg kell fontolnom egy utazás előnyeit és hát­rányait, hátha üres kézzel térek vissza” — felélte Cu­ellar, amikor arról faggat­ták, nem vállalkozik-e sze­mélyes közvetítésre a négy éve tartó iraki—iráni hábo­rúban. Valószínűleg nem­csak néhai elődjének, Dag Hammskjöldnek meggondo­latlan és tragikus kimenete­lű kongói utazására — re­pülőgépének lelövésére — gondolt. Legalább annyira arra is, hogy egy valószínű kudarcra ítélt vállalkozással csak tápot adna az ENSZ, egyes szervei és tisztségvi­selői tevékenységét árgus szemmel figyelő bírálóknak Mindennek ellenére Pérez de Cuellar két és fél esz­tendeje egyáltalán nem a New York-i üvegpalotába zárkózva, jelentések összeál­lításával, protokolláris teen­dőkkel, beszédek mondásá­val, az ENSZ-adminisztráció szervezésével telt- el. Bár nem akart utazó nagykövetté válni, e rövid idő alatt mégis 51 országban járt már, köztük Magyarországon. Nem tartja távol magát a világ idült válsággócaitól sem. A tíz éve tartó ciprusi válságban közvetlen közve­títésre vállalkozott. Az ira­ki—iráni konfliktusban Olof Palme svéd miniszterelnök jószolgálatait vette igénybe. Most pedig körutat tesz a „diplomáciai vákuumban”, ahogy a Közel-Kelet betoko- sodott válságát nevezi. Pérez de Cuellar nem rej­tőzik kényes posztjának dip­lomáciai semlegessége mögé. ha valami égetően időszerű, konkrét kérdésben kérdik a véleményét. Amikor a na­pokban szóba került, hogy Reagan elnök hadihajókat küld a Perzsa-öbölbe, hogy a „szabad hajózás biztosítá­sa” ürügyén'beavatkozzék az iraki—iráni háborúba, az ENSZ-főtitkár kifejezte el­lenvéleményét. Ugyanúgy nem habozott az elsők kö­zött támogatni a négy kon­tinens hat országának közös felhívását a nukleáris fegy­verkezés befagyasztására — amit Washington azonnal el­utasított. Javier Pérez de Cuellar a főtitkári periódus derekán nem gondol újabb öt évre, nem készül újra jelöltetni magát. „Ki akarom tölteni ötéves főtitkári perióduso­mat” — fogalmazza meg sze­rényen célját napjaink rea­lista ENSZ-főtitkára. László Balázs „Itt szép lehetsz, de okos n^m!” — mondta egyszer egy külföldi ismerősöm va­lahol Nyugat-Európában. Mondhatta bárhol, hiszen a téma nem ismer országhatá­rokat. Persze vannak kivé­telek. Néhány ilyen kivéte­les esetről számolt be nem­rég a Newsweek című ame­rikai hetilap a gyengébb nem helyzetét Nyugat-Euró­pában felmérő cikkében. Az egyik történet például tipikus női sikersztori. Egy 35 éves, ma is szép, szőke ex-maneken nem kisebb je­lentőségű helyen törte át a férfiuralom korlátáit, mint a londoni tőzsdén. A léleg­zetelállítóan bátor hölgy két évvel ezelőtt próbálta meg a „lehetetlent”. Lemerészke­dett a tőzsde földszintjére, a tőzsdei élet mindeddig csak férfiak uralta szívébe. Oda. ahol a nagy üzletek köttet­nek. Ekkor történt, hogy a tánc- és kondicionáló ter­mek cégtulajdonosa, Debbie Moore személyesen bejelen­tette — mert ő volt a bá­tor —, hogy részvényesek rendelkezésére bocsátja a tulajdonában levő vállalko­zásokat. Az alkuszok csak egy pillanatra bénultak meg a csodálkozástól, azután tu­catszámra jegyezték a rész­vényeket a hölgy legnagyobb megelégedésére. Mi tagadás. Debbie valóban csinos voll, de végű] is nem ezért az erényért adományozta neki „Az év üzletasszonya” címet a kizárólag férfiakból álló, hagyományosan tiszteletre­méltó brit intézmény, az „igazgatók testületé”. Ma már egyre több fiatal nő foglalja el a nemrég még kizárólag csak a férfinem számára fenntartott vezetői posztokat. Az akadályok azonban nagyon lassan há­rulnak el, és vezetőnek len­ni a nyugat-európai orszá­gok többségében változatla­nul a férfiak előjoga. Ezt támasztják alá a szá­mok is. Angliában például a munkaerő negyven száza­lékát. a nők teszik ki. De a vezető állásoknak csak tíz százalékával rendelkeznek. Portugáliában és Svájcban (utóbbiban a nők csak most kaptak teljes szavazati jo­got) már valamivel jobb a helyzet: a vezető posztok 13 százaléka jut nőknek. Spa­nyolországban és Hollandiá­ban azonban ez az arány mindössze hatszázalékos. Ki­lenc európai országban ösz- szegyűjtött tapasztalat alap­ján egy 1981-ben közzétett tanulmány arról számolt be, hogy a nyugat-európai vál­lalatok 74 százalékában nincs nő vezető állásban. A cégek fele pedig úgy nyilat­kozott, hogy a jövőben sem kíván ezen a helyzeten vál­toztatni. Egyesek jó példaként em­legetik, hogy a „London Stock Exchange” (londoni tőzsde) 4300 bejegyzett alkal­mazottjából 55 nőnemű. Va­lóban, ahhoz képest ez már valami, hogy 1977-ben még mindössze két női munka­társ volt a kutatási osztá­lyon. Semmi kétség, hogy csak a statisztikák javításá­ra szolgálhatnak a francia nemzetgyűlés összetételét tükröző adatok is. A francia parlament 491 helyéből mindössze 28 a nő­ké. A Francia Tudományos Akadémia tagjai közé elvét­ve választanak nőt. Az NSZK-ban sem sokkal jobb a helyzet. Egy vezető kölni bank 331 főnöki széke közül mindössze 18 nőké, de ezek elég távol vannak a „csúcs­tól”. Ami pedig a fizetéseket il­leti, itt még több a pótolni­való. A férfiak fizetése ugyanis jóval magasabb a hasonló beosztásban levő női vezetők fizetésénél. Egy ki­mutatás szerint a francia nők férfitársaik fizetésénél gyakran egyharmaddal is ke­vesebbet kapnak. A kulcs­iparágak, például a vegyipar, és az autógyártás pedig mintha „tiltott terület” len­ne a női vezetők számára. Hogy mi errő] a nők vé­leménye? Nos, nem rejtik véka alá keserűségüket. A női vállalkozók egyesülésé­nek bonni igazgatója — ez­úttal nőről van szó — így vélekedik: „Az emberek nem hajlandók változtatni a ha­gyományokon, amelyek sze­rint a nőnek otthon a helye. Ha egy nőnek ennek ellenére sikerül felküzdeni magát, el­várják tőle, hogy fiatalos és nőies legyen, ám férfiként gondolkozzék, és úgy dol­gozzon, mint egy ló. A nyu­gatnémet cégek többsége — tette hozzá — női vezetőt csak mint jelképet alkalmaz. Ezzel ugyanis ej akarják hi­tetni magukról, hogy lépést tartanak a korral.” Az idő pedig — előbb vagy utóbb — a nőket igazolja. Számos jel arra utal, hogy inkább előbb. A különböző szakiskolákban a női hallga­tók száma egyre inkább túl­súlyban van. A nők többsé­ge tisztában van azzal, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom. A történelemben ugyanis először fordul elő a szakképzettség szerepének növekedése miatt — mondja egy olasz szociológusnő —, hogy a férfi és a női nem egyenértékű versenytárs a munkaerőpiacon. Minden objektív akadá­lyon túlmenően van azonban egy egyáltalán nem elhanya­golható bökkenő. Sok nőt ugyanis még fel kell világo­sítani; ha egyenlők akarnak lenni, meg kell tanulniuk, hogy mindenekelőtt maguk tartsák saját magukat egyen- jogúnak — vélekedik egy brit kutatónő. Szegő Agnes ********************.********************************************************* * * j Határ a csillagos ég *. ötszáz-egynéhány év múlva — jósolja az amerikai kor­* mány Los Alamos-i kutatóintézetének asztrofizikusa, * Eric Jones — egybillió (!) ember rajzik szét a naprend­* szer bolygóira, holdjaira és kisbolygóira, sőt, a távolabbi * csillagrendszerek planétáit is célba veszik a telepesek. * Véleménye szerint még nyolcmillió év sem kell, és utó­* daink meghódítják az egész Tejútrendszert. Téziseit az .#. dmerikai tudományfejlesztési társaság ez évi ülésén ter­jesztette elő a napokban. * Frank Drake, a Cornell Egyetem csillagászprofesszora * azt vetette ellen, hogy a csillagközi utazások nagyon drá­* gák. Ezért nem látogatnak idegen űrhajók a Földre. A * terjeszkedés megfelelő tere mindenki számára a saját naprendszere — mondtd Drake. *■ Jones szerint viszont a kozmikus népvándorlás teljesen * megfelel az ember kutató, felfedező ösztönének. Ha az * ember ilyen feltartóztathatatlanul elterjed a világűrben, * alkkor nyilván más galaktikák értelmes lényei is, ha lé­* teznek, erre az útra lépnek — tette hozzá a tudós. A J Naprendszer szerinte csak az első lépés, az „ugródeszka”. * Először a Holdat kell felhasználni. Ott kicsiny a nehézke­sé dési erő, viszont hatalmasak a nyersanyagtartalékok. A Holdon nagy „űrvárosokat” lehet építeni, és olcsón kilő- * ni őket a Naprendszer távolabbi tájai felé. Később a * Merkur bolygó nyersanyagait kitermelve gigantikus, a * Nap körül keringő ndperőműveket lehet fölszerelni. Ezek * elegendő energiát adhatnak a bolygók viszonylag kényei- ^ mes berendezéséhez. így nem lehet anyagi akadálya, hogy * a Naprendszer „lakossága” nemzedékenként akár megkét- * szereződjék, és ötszáz éven belül az emberiség lélekszá- J ma elérje az egybilliót. Ekkor szükségképpen sorra kerül- * nek a távolabbi Naprendszerek is. Az első cél a Barnard * csillag lehet, az ide hat fényévnyire levő szomszéd. Ez # csupán hatvanéves út lenne a ma elképzelhető leggyor- sabb űrhajóval, amely tulajdonképpen „vitorlás" lenne: * hatalmás ernyői a mikrohullámú sugarak tolóerejét hasz- J nálnák ki. És így tovább, a csillagokig — fejtegette a pro- .g. fesszor. Kinek van ilyesmire pénze, miért ne lenne a földön- 5 kívülieknek, ha az embereknek lehet — ezen lehet elméi- -8- kedni. Azon is, hogy van-e értelmük egyáltalán az ilyen & fantáziadús tervezgetéseknek. De még ez is értelmesebb, J mint fegyverekre kidobni a pénzt, amiként a tudós or- szágának kormánya teszi, más országokat is maga után # rántva. Arról nem is szólva, hogy e különös tervek értei- í mességére, vagy értelmetlenségére is csak akkor derül- J hét fény, ha mindenekelőtt megéri az emberiség legalább -S- a következő ötszáz évet. •& # ******** * 4c * * ** * * * ** * * * ** ** * =k ** * *** * * =k ** ***** * ** *** * * * * * *** * * * ** * * * *** * ***** * *4 A második energetikai blokk épületének munkálatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents