Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

1984. Június 1., péntek

o

Miért tanul a földnyilvántartó?

A nagybánhegyesi kiválóság titka

A szarvasmarhatelepen három szocialista brigád dolgozik. A délutános műszak dolgozói etetéshez készülődnek

V

ettük a hírt, hogy a megyei tsz-szövetség kéthetes tanfolyamot szervezett az üzemi föld- nyilvántartóknak, merthogy a mezőgazdasági miniszter középiskolai -végzettséget és szakképesítést írt elő e munkakör betöltéséhez. A szakképesítésről ez esetben föld- nyilvántartói szakvizsga, vagy földügyi szakigazgatási vizsga tanúskodhat.

Vajon nem túlzás ez, még akkor is, ha egyébként társadalmilag is pártoljuk és segítjük a termelésben részt vevők képzettségének, szaktudásának állandó emelését? Szakvizsgák nélkül az üzemi földnyilvántartók már nem is tudják beírni a megfelelő oszlopba a megfelelő számot? Függ-e valami egyáltalán az ő munkájuktól, miután a termelőszövetkezetek úgyis csak akkora és olyan földön gazdálkodhatnak, amekkora és amilyen a tulajdonukban van?

Mindenesetre, kell, hogy legyen valami fontos a dologban, mert tudunk arról, hogy már a régi rómaiak is összeírták a megművelt földek területét, meg azt is: mekkora az adott földterületek hozadéka. Nem másért tették, mint azért, hogy az összeírás alapján adót vethessenek ki a földhasználat haszonélvezőire. Ettől kezdve a földnyilvántartás fejlődése, változása állandó kísérő jelensége lett a föld birtoklásáért folytatott évszázados társadalmi harcnak Az elmondottakból már érzékelhető, hogy a nyilvántartás kettős feladatot, célt szolgált. Egyrészt azt rögzítette: kié a föld, másrészt, hogy ez a föld mekkora adónak jelenti az alapját.

Magyarországon egy, a XVIII. század közepén kelt törvénycikk még tiltotta a földek megadóztatását, s ez az adómentesség a nemesi kiváltságok olyan erős bástyája volt, hogy még a kalapos király sem tudta ledönteni : halálos ágyán kénytelen volt az általános földadóról szóló rendelkezését visszavonni. Így a földnyilvántartás még további száz évig a történelmi Magyarországon mindössze a birtokperekhez szolgáltatott csak adatokat, ha pontosan vezették.

A földadónak részben ma is fönnálló rendszerét nálunk a XIX. század második felében vezették be, eszerint a földadó tárgya minden gazdaságilag használható földterület, alapja pedig a közönséges gazdálkodás mellett tartósan elérhető tiszta jövedelem, amit a művelési ágak és a földminőségi osztályok szerint a terméseredmények, a terményárak és a gazdálkodási költségek figyelembevételével állapítottak meg. Ettől kezdve — több módosítással és kiigazítással ugyan, de — az aranykorona-érték jelezte a földek adóalapot jelentő minőségét.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megváltozott az ingatlannyilvántartás jellege is. A földadókataszter folyamatosan egy, a tervezést, a termelést és a jövedelemszabályozást szolgáló állami földnyilvántartássá alakult át, az új telekkönyvi szabályozás pedig a szocialista tulajdoni és használati viszonyok védelmét, jelentőségét fokozta.

E kettős nyilvántartás azonban a társadalmi és gazdasági fejlődés előrehaladtával- fölösleges párhuzamosságokhoz és ellentmondásokhoz vezetett. Épp ezért jó tizenkét évvel ezelőtt az állami

földnyilvántartást is meg a telekkönyvezési is földhivatalokra bízta a kormányzat. Ezek után már csak az egységes ingatlannyilvántartást kellett kialakítani, majd 1980 után, mikorra ez befejeződött, az üzemi földnyilvántartást megszervezni.

A mezőgazdasági miniszter 1980-as rendelete írta elő végül, hogy minden mező- gazdasági kombinátban, állami gazdaságban, erdőgazdaságban, termelőszövetkezetben, halászati tsz-ben és szakszövetkezetekben 1981 végéig el kell készíteni az üzemi földnyilvántartást. Ennek minden, az üzem kezelésében, használatában, tulajdonában levő földdarabot tartalmaznia kell, a fekvésére, területére, művelési ágára, minőségére, kataszteri tisztajövedelmére vonatkozó adatokkal.

Miután az ország földterületének csaknem 90 százaléka nagyüzemek tulajdonában van egy ilyen pontos és megbízható „leltár” legalapvetőbb társadalmi-gazdasági érdekeink érvényesítését segíti és teszi lehetővé. Nem kell ugyanis külön bizonyítani, és bizonygatni azt, hogy hazánk legfőbb természeti kincse a termőföld, aminek védelme és célszerű hasznosítása egyszerűen elképzelhetetlen a sajátos, üzemi célokat is kielégítő földnyilvántartás nélkül.

Ugyanakkor a mezőgazda- sági termelés színvonala, a korszerű termelési eljárások, a kémiai anyagok kiterjedt alkalmazása, a földügyek sokrétűsége a korábbinál jóval alaposabb felkészülést igényel ezen ügyek intézőitől. Elegendő, ha csak a művelési ág változásokhoz szükséges engedélyek beszerzését, az üzemek közötti önkéntes földcserék előkészítését, az illetmény- és háztáji földek nyilvántartását, a tsz- ekben a földjáradék fizetéséhez a naprakész adatok szolgáltatását említjük ennek érzékeltetésére, amiként azt Csukás ®yula, a TESZÖV titkárhelyettese is elmondta az üzemi földnyilvántartók kéthetes tanfolyamának május 21-i megnyitóján.

De folytathatnánk ezt az előbbi sort magának az üzemi földnyilvántartásnak a részletezésével is, hiszen a földhivataltól kapott tulajdoni lap másolat mellett ott kell abban állnia a földterület kimutatásának, a terület átnézeti térképének, a táblatörzskönyvnek, amely az üzemvezetéshez és -szervezéshez ad nélkülözhetetlen támpontokat, és így tovább.

Ha pedig mindehhez hozzávesszük azt is, hogy az ingatlannyilvántartás egységesítésével egy időben p megkezdődött hazánkban az új földértékelési rendszer előkészítése és kidolgozása is, akkor az már önmagában indokolja s megköveteli az üzemi földnyilvántartók ismereteinek bővítését, képzettségének növelését.

R

átermettségükön és hozzáértésükön is múlik, ; hogy a rövidesen bevezetésre kerülő új földértékelési rendszer beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Vagyis, hogy olyan rendszer legyen, amely elősegíti a termőföld fokozottabb védelmét, ésszerűbb használatát, a mezőgazdasági termelés fejlesztését napjaink viszonyai között és hosszú távon is, valamint szolgáljon alapul egy valós jövedelemszabályozáshoz, a munkától függetlenül keletkező járadékszerű jövedelmek megállapításához.

(Kőváry)

TOT-küldöttség járt a KHOH-han

A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának küldöttsége Eleki János főtitkár vezetésével május 19—30. között látogatást tett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Mezőgazdasági Dolgozók Országos Szövetségének meghívására. A küldöttség tanulmányozta a KNDK mezőgazdaságának helyzetét, ellátogatott több termelőszövetkezetbe és tárgyalt a koreai szövetség vezetőivel a kétoldalú együttműködés bővítéséről.

Gazdaságosabb

terményszárítás

Üj, gazdaságos terményszárítási módszert dolgoztak ki a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi karán. Egy ott tervezett adapter beépítésével lényegesen kevesebb energiával lehet működtetni a gazdaságokban használt szárítóberendezéseket.

Az új megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a szárítóberendezések döntő többségénél a terményen át- áramló meleg levegő sebessége az egész szárítási folyamat alatt változatlan. A szárítás utolsó szakaszában, amikor már kevesebb vizet kell elvonni, ugyanazon erősségű, mint kezdetben, s így az energiafogyasztás a végén már nincs arányban a szárítási eredménnyel. Az adapter a szárítás első szakaszában növeli, az utolsó szakaszában pedig csökkenti a szárító levegő sebességét. Ezzel megszünteti az utolsó szakasz energiapazarlását és megakadályozza, hogy a kívánatosnál magasabb hó csökkentse — mintegy elégesse — a termény fehérje- tartalmát.

Az új módszert elsősorban a kukorica szárításánál lehet eredményesen alkalmazni, de alkalmas a búza és más szemes termények felesleges nedvességének eltávolítására is.

Az Alkotó Ifjúság pályázaton díjat nyert berendezés gyártására pályázatot hirdettek, s ezt egy fiatal mérnökökből és más szakemberekből szerveződött budapesti gmk nyerte meg. A számítások szerint az adapter beszereléssel együtt mindössze 150 ezer forintba kerül és ez, a szárító kihasználtságától függően 10—15 nap alatt megtérül.

Az új módszer elterjesztésére, a berendezés hasznosítására a mosonmagyaróvári egyetemi kar az Alkotó Ifjúság Egyesülés energiaszervezési irodájával szerződést kötött, s kísérletek kezdődtek a módszer továbbfejlesztésére.

Szűrővizsgálatok a téeszekben

Az érdekképviseletéhez tartozó termelőszövetkezetek tagjainak évenkénti szűrő- vizsgálatára vonatkozó szerződést kötött a kecskeméti 2. sz. kórházzal a Kiskunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége. A megállapodás szerint rendszeresen ellenőrzik többek között a munkagépek kabinjainak levegőjét, az erőgépek vibrációját, a munkahelyek zajszintjét és levegőjének szennyezettségét, s elvégzik az összes ezekkel összefüggő szűrővizsgálatokat. Együttesen mintegy 76-féle adat kerül a szövetkezeti gazdák egészségügyi lapjára. Külön csoport foglalkozik majd a növényvédelemben dolgozók vizsgálatával, s a vegyszerekkel, mérgekkel dolgozók évente több szűrővizsgálaton esnek át. Emelett egyre több termelőszövetkezet, főként a különösen sok vegyszert használó kertgazdaságok, külön üzemorvost is foglalkoztatnak.

A nagybánhegyesi Zalka Tsz-ről legtöbbünknek a híres parenyica sajt, a Túró Rudi jut eszünkbe. A téesz ágazatainak sorában a tejüzem a harmadik helyet vívta ki magának. A termelőszövetkezet sokrétű tevékenységéhez éppúgy hozzátartozik a növénytermesztés, mint az állattenyésztés, mindegyik a maga eredményeivel. Gazdálkodásuk minősége kiváló, de a gazdaság vezetői szerint még jobbítható. Mindig szívesen vállalkoztak új dolgokra, mint például 1982-ben a Túró Rudi gyártására, amelynek kapcsán most országszerte ismertté vált a nagybánhegyesi Zalka Tsz. Mégis, miként lehetséges, hogy egy gazdasági bírsággal sújtott gazdaság kiváló?

Egy híján tíz

Az elnöki iroda ízlésesen berendezett, harmóniát sugall. A téesz vezetője a sertéstelepről érkezett, napi teendőit félbehagyva. A kérdésemre, hogy miként lett ismét kiváló gazdálkodó a téesz, az elnök a következőket mondotta el:

— Jó termőföldeken gazdálkodunk, szorgalmas a tagságunk, és az elmúlt évet szilárd alapokon indíthattuk. A teljes szántóterületet bevetettük, de az aszály csaknem 15 millió forint árbevétel-kiesést okozott. Ennek ellenére a búza átlagtermésével országosan 11— 12. helyezést értünk el, a megyében Csanádapáca mögött másodikok lettünk. A tagok összefogásával — nyugdíjasok, KISZ-esek, más ágazatok dolgozói segítségével — takarítottuk be az aprómagvakat, melyek az ágazat egyharmad bevételét adták. A kukoricát éjszaka takarítottuk be, hogy az egyéb szállítási kötelezettségeinknek is eleget tegyünk. A költségek ellensúlyozásaképpen gázfűtésre álltunk át, csökkentek a szállítási költségek, az energiatakarékos talajműveléssel, a többi ágazat eredményével pótoltuk a növénytermesztés bevételkieséseit.

— Az elmondottakon kívül még miben nyilvánul meg a tagság szorgalma ?

— Nyújtott műszakban, szombat-vasárnapi munkában járultak hozzá, hogy a jó termés időben fedél alá kerülhessen. A magtárak is a tagság összefogásával készültek el. Rohammunkával, de jó minőségben adták át a gépeket a szakemberek a kukorica betakarításának idejére. Ezek a példák mind a szorgalmat, a cselekvő ten- niakarást mutatják.

Az állattenyésztésben

eredményes a szarvasmarha- és a sertéságazat. Kiegyensúlyozottá teszik a közös gazdaság évközi munkáját. A 700 tehén évente átlagosan 5 és fél ezer liter tejet ad. Értékesítettek 700 hízó- és növendékmarhát, vemhes üszőt, a hízó- és növendékállomány zöme exportra került. Így mintegy 150 ezer dollárt termeltek ki a népgazdaságnak. A sertéságazatban az elmúlt 3 év alatt két és félszeresére nőtt a kibocsátás, ugyanakkor a

baromfi nem volt nyereséges, és a zöldségtermesztés sem sikerült, úgy, ahogy szerették volna. A kaszaperi és a nagybánhegyesi téesz egyesülése — 1980 — óta a legjobb termelési évet zárták. Ezért a közelmúltban kilencedszer megkapták a Kiváló Szövetkezet címet.

Szocialista kollektívák dolgoznak

A Holstein—magyar tarka keresztezésű állomány délutáni etetéséhez készülődnek az asszonyok a szarvasmarhatelepen. Megérkezett Molnár László telepvezető is. Az etetés, az aljazás, a fe- jés előtt elegyedtünk beszélgetésbe a munkáról, a szövetkezeti ágazati munkakörülményekről, demokráciáról.

— Én azt tudom, hogy ilyen szorgalmas kollektíva nélkül nem lehet kiváló eredményeket elérni — vallja Molnár László telepvezető. — Mert ha kell meszelnek, vigyáznak a rendre, a tisztaságra a szocialista brigádok. A tej tisztaságát tíznaponként ellenőrzik, amire majd a jövőben a bérezés is alapozódik.

— Szót is értünk. Mert nemrégiben a karámot kellett megépíteni, sürgettük ezért a vezetőinket, és az hamarosan el is készült — alkot véleményt az üzemi demokráciáról Takács Gyulá- né, az ezüstkoszorús brigád vezetője.

— Nem nehéz ez a munka?

— Megszoktuk, és szívesen is dolgozunk itt. Ha pedig nehéz az abrakos zsák, ketten emeljük. Közben lassan elérkezik az etetés ideje — indulnak, hogy a tápot a kocsiba öntsék, amivel azután az istálló állatait jóllakatják.

De még egy kérdés erejéig igyekszem szóra bírni őket.

— Maguk mit tehetnek azért, hogy a közösség becsületén esett csorbát kiköszörüljék — utalok a még forrásban levő Rudi-ügyre.

— Rajtunk nem állt —fogalmazták meg a körém gyűlt emberek — úgy fogunk dolgozni, mint eddig. Nem jól hatott ránk, hogy a szabályt nem tartották meg, de úgy gondoljuk, ha dolgozunk, nem ront a közösség megítélésen ez az

eset. Csak a munkánkkal tudjuk kiköszörülni a csorbát.

A vizsgálat lezárult

Horváth Endre téeszelnök, Balogh Dezső kereskedelmi vezető, Sipiczki Judit művezető társaságában beszélgetünk a tejüzemben a Túró Rudiról.

— A vizsgálat a tavalyi gazdálkodó évünket nem érintette. A megyei bíróság döntése csak most született meg. Vannak tények, amelyekkel nem értünk egyet, ezért fellebbeztünk a Legfelsőbb Bírósághoz — mondotta a közös gazdaság elnöke.

Felmerült bennem, hogy a termek jövedelmezőségét tekintve az utolsók közötti Túró Rudi gyártását vajon nem akarja-e abbahagyni a téesz? A befektetett beruházást már kifizette a termék, és sok gondjával együtt 19-ed részét adja a szövetkezeti árbevételnek, önmagában csak a tejtermékek készítése, szállítása, forgalmazása, a naponta termelt 60 —70 ezer Rudi nélkül is komoly, felelősségteljes vállalkozás. A hozzájuk közel eső területek ellátási felelősségét vállalták magukra.

— Nem gondoltunk rá, hogy abbahagyjuk — válaszol a három vezető kétkedésemre egyhangúlag. A jövő hónapban állítunk be egy félmilliós értékű homogenizáló berendezést , így a töltelék krémszerűbb lesz és az állománya egységes.

* * *

Az ellentmondás — hogy a gazdasági bírsággal sújtott téesz kapott kiváló címet — mindenki előtt feloldódik, aki a tsz 1983-as teljesítményével megismerkedik és átlátja, hogy időben két, egymástól független dologról van szó. A vállalkozás kockázattal jár, amit ez a közös gazdaság a Rudi kapcsán magára is vállalt. Az azonban mindenképpen a kollektíva egységét mutatja, hogy a hibát közösen akarják kijavítani. Nem meghátrálni, abbahagyni az érintett termék gyártását, hanem megbirkózni a hiba kijavításával és megfelelni a korszerűsödő feltételeknek. Ágazati vezetők megítélése szerint is csendben, eredményesen dolgozó kollektíva a nagybánhegyesi.

Számadó Julianna

Még egy utolsó mozdulat és aztán indulhat a Túró Rudi csomagolása a tejüzemben

A szerző felvételei