Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-28 / 150. szám
1984. június 28. csütörtök o Környezetvédelem ez is' Egy kerületről — nagy felelősséggel A gyomaendrődi Béke Tsz kettes, nagylaposi kerületében vagyunk. Az agronómiái iroda egyik kis szobájában beszélgetünk Gyuricza Lászlóval. Kérem, hogy a nevén kívül mondjon még egypár mondatot magáról. — Gyalogmunkás vagyok, a Petőfi Szocialista Brigád tagja. Ezerkilencszázhetven- négyben alakultunk, azóta vagyunk az első számúak — már ami a munkánk minőségét illeti. Tízszer nyertük el a szocialista brigád címet, kétszer voltunk a tsz kiváló brigádja. Tavaly megpályáztuk az Ágazat Kiváló Brigádja címet, de nem nyertük el. Az aszály miatt veszteséges lett a tsz, azt válaszolták a minisztériumban, próbálkozzunk az idén. Nagylapos nem Gyűrűfü Gyuricza László mondja, hogy jövőre nyugdíjba megy. Szinte hihetetlen. Igaz, néhol már őszül a haja, de vakítóan fehér fogsora, napbarnította arca olyan fiatallá teszi, hogy nyugodtan letagadhatna tíz évet. Hasonló a gondolkodása is. — Olyan politikus brigád vagyunk. Ne értse félre, ez nem nagyképűsködés. Ügy értem, hogy mindig mozgunk, mindig csinálunk valamit mi, huszonketten. Például 1976-ban vállaltuk, hogy évente három napot dolgozunk Gyomaendrődért, addig, míg város nem lesz belőle. Sorolja, mi mindenben vesz részt a brigád. Segítik a Bajcsy utcai óvodát, vért adnak és társadalmi munkában építik-szépítik kerületüket. a kettest. Megjegyzi: — Ez a Nagylapos, ahol most vagyunk, olyan lett volna, mint Gyűrűfű, tudja, a baranyai, elnéptelenedő falu. Hogy mégsem ez történt, abban a KISZ-nek, az itteni fiataloknak jelentős szerepük van. Kicsit furcsa ezt éppen egy nyugdíj előtt álló férfitól hallani, de egy biztos: meggyőző. Rászólnak a szabályszegőkre Amíg beszélgettünk, jó páran összejöttünk a kisszo- bában. Szakálos Vilmos, a szintén II. kerületbeli és Kiváló címet elért Május 1. Szocialista Brigád vezetője egyetért Gyuricza Lászlóval. Ök is részt vettek a kerület rendezésében. A gépműhelyi dolgozók sokat dolgoztak a parkok szépítésén, a tiszta, kulturált környezet megteremtésén. Arra a kérdésre, hogy mit tesznek, ha valaki megszegi a maguk alakította szabályokat, határozottan feleli: rászólunk! Tímár Károly KISZ-titkár dicsekedhetne egypár dologgal, ha Gyuricza László nem mondta volna már el. Hogy tudniillik, a környeKét éve felépült a szárító is zetvédelmi világnapon oklevelet és pénzjutalmat kaptak a megyei KlSZ-bizott- ságtól. A Kulich Gyula ifjúmunkás napokon háromfős csapatuk első lett. De kaptak elismerést a KISZ KB- tól is az idén — nincs mit szégyellni! Nyilvánvaló, hogy sokat tettek a kerületért, ahol élnek és életük jelentős részét töltik, mégis megkérdem a KISZ-titkárt. Miért dolgoztak ennyit a munkaidőn túl? — Szeretjük a szép helyeket, a jó légkört. Mindenki magáénak érzi a kerületet. Van ennek gazdasági vonza- ta is, hiszen jobban megy a munka egy szép környezetben, az nyilvánvaló. A brigádok szerepéről szólva Mikó László építő művezető még hozzáteszi: — Az igaz, hogy mi is mindent felépítettünk, amit kellett, de például a nyílászárókat, a villanyszerelési munkákat mindenütt a Május 1. brigád csinálta meg, jó minőségben! Helyesel Jakus Imre, a szárító vezetője. — Én nyolcvankettö májusában kerültem a kerületbe, akkor kezdődött a nagy átalakulás. Másfél-két hónap alatt ide betonplacc épült, a napraforgó-betakarításra pedig kész volt a szárító! Így jött ki a lépés? Dr. Galambos Imre, a szövetkezet főkönyvelője magyarázza a folyamatot. A korábban egyesült gyomaendrődi Béke Tsz kettes, nagylaposi kerülete — finoFotó: Fazekas László man szólva — meglehetősen lerobbant állapotban volt. Még szárítója sem volt — és ez lett a „szerencséje”. Mert jött a gondolat, hogy szárítót kellene építeni. A tsz fiatal szakvezetése emellett döntött. Két éve, 1982- ben felépült a szárító, egy év múlva a hatezer tonnás gabonatároló, majd az idén a sertéstelep újjáépítése került sorra. Szeretnénk még egy takarmánykeverőt a kerületben, akkor teljes volna a vertikum, a „takarmánytól a sertésig”, de ahhoz pénz kellene! A frissen doktorált főkönyvelő szavai helyeslésre találnak. Az örökifjú Gyuricza László azonban valamit még hozzátesz. — Jó, jó,' ezt megírja az újságban, hogy mi szépen összeszedtük magunkat, hogy jók vagyunk. De mit szólnak ehhez az egyes kerületben dolgozók? Hiszen végül is: egy tsz vagyunk, éppoly fontos az egyes, mint a kettes! Inkább azt tegye hozzá, hogy nemsokára ők is sorra kerülnek, ott is vannak szocialista brigádok, akik rendbe hozzák az egészet, és széppé teszik a környezetet. Nem vagyunk mi sem jobbak, sem rosszabbak, mint ők. Csak most így jött ki a lépés! Mindenki egyetértőén bólogat. Nincs szó tévedésről, valóban egynek érzik magukat az egyes kerület dolgozóival. Takács Imre kerületvezető szavai csengenek a fülemben, a lényegük valahogy így fogható meg: — A gondolkodás fiatal itt! M. Szabó Zsuzsa Újítók a konzervgyárban A Békéscsabai Konzervgyár dolgozói — Alberti Lászióné újítási előadó tájékoztatása szerint — az első félévben 46 újítási javaslatot adtak be, amelyből a vállalat húszat hasznosításra, nyolcat kísérletre elfogadott, ötöt elutasított, tizenháromnak az elbírálása pedig még folyamatban van. A már bevezetett újítások éves gazdasági haszna eléri az egymillió forintot. Az ezekért kifizetett díj 22 ezer forint, Az idén bírálták el azt az újítást, amelynek felhasználásával az aprótészta-gyártó vonal termelékenységét jelentősen növelik. Ennek az előkalkulált éves gazdasági haszna mintegy 3 millió forint. Szerzője Andó János, a Kiváló Űjító jelvény arany fokozatával kitüntetett gyárrészlegvezető. Nemrég díjazták az 1983ban legjobb eredményt elért újítókat, helyezési sorrendben Szikora Jánost, Egeresi Gábort, Kővári Mihályt, Herényi Lászlót és Király Istvánt. A nők között az első három helyezett Bujdosó Im- réné, Szabó Lajosné és Alföldi Kár oly né volt. A brigádok versenyében a Kandó Kálmán üzemviteli villanyszerelő, a Kulich Gyula üzemviteli lakatos- és a tésztagyártó brigád volt a sorrend. Díjat kapott még a tésztaüzem, az üzemviteli csoport, valamint a pósteleki konzervüzem. Kulcsember az igazgató a gazdaságirányítás célja, hatékonyságának mércéje a vállalatok vállalkozó jellegének, versenyképességének erősítése. A készülő intézkedések •— az ösztönzés, a szabályozás, a szervezeti és jogi lépések — címzettjei a gazdálkodó egységek. Az intézkedések fogadtatása, értelmezése, végrehajtása pedig döntően vezetői feladat. A megújuló feltételek közt különösen felértékelődik az első számú vezető szerepe, tevékenysége. Az igazgató, az elnök jelenleg is a dolgozó kollektíva kulcsfigurája. Érdemes lenne valamilyen közvélemény-kutatással rangsorolni a szakma, a megye, az ország igazgatóit, elnökeit. És ha ezt követően — már nem szavazással, hanem gazdasági mutatók alapján — a vállalatokat is rangsoroljuk, kiderül, hogy a jó hírű cégek élén jó nevű vezetők állnak. A sereghajtó vállalatok és az élenjáró vezetők aligha kerülhetnek össze. A mű minősíti a mestert, vagy a mester a művet? A kialakuló értékpárok az objektum és a szubjektum kölcsönhatásairól vallanak. Áttekinthető, letisztult viszonyok közt, amikor egyen- lőek az esélyek, és ismeretlenek a kicsinyes gyámkodások, a gazdálkodásba való külső beleszólások, a vezetői képességek még teljesebben érvényesülhetnek. Ennek csak látszólag mond ellent az a körülmény, hogy az igazgatót a vállalatok többségénél majd a dolgozók választják. Á vezetői státusz egyértelművé válik. Az irányító hatóságtól való függőség megszűnik, s az igazgató a kollektívának tartozik majd felelősséggel. A megbízatáshoz hasonlóan a felelősség is hosszabb távra szól. A kollektív vezető testület a fejlesztés, gazdálkodás fő irányát, stratégiáját határozza meg. A napi munkában, a végrehajtásba?! az igazgató operatív módon, egyszemélyi felelősséggel dönt. A mozgásteret behatárolják a törvények, a jogszabályok, valamint a személyes képességek. A vezetői képességek legfőbb mércéje az eredményes cselekvés. Nem szükséges, hogy az első számú vezető legyen az első az ötletgazdagságban, a vállalkozó készségben, vagy a szakmai fel- készültségben. De mindenképpen legyen nyitott, igényelje a véleményeket, javaslatokat, ismerje föl a jó ötleteket, kezdeményezéseket, a tehetséges embereket, é? merjen dönteni, a legjobb erőkre építeni. önmagában persze az kevés, ha hagyja érvényesülni a különböző tehetségeket, kezdeményezni a beosztottakat. Nagyon fontos, hogy ő maga kiemelkedjék akaraterő és — mondjuk így — akaratátvivő-képesség dolgában. Vagyis tudja mit akar — és azt el is tudja érni. Ehhez szükségesek egyértelmű, világos célok a munkában, a szívósság és következetesség, mondhatnánk tántoríthatatlan meggyőződés a végrehajtásban. T ehát tudjon igent és nemet mondani, ne akarjon — úgysem sikerülhet — mindenkinek és mindig a kedvében járni. Célba érni nem lehet önfejű és makacs módszerrel, csak rugalmas, türelmes, meggyőző munkával. A jó vezető el tudja fogadtatni véleményét, s nem válhat az egyes emberek és csoportok jellegtelen kiszolgálójává. Képes például fordulatot kezdeményezni a meglevő bérezési gyakorlatban. A bérmegállapítások alkalmával az igazgató nem állhat többé a munkavállalók pártjára, hanem következetesen a munkáltatót kell képviselnie. (Miközben erősödik, egyértelművé válik a szak- szervezetek partner szerepe, érdekvédelmi funkciója.) Ehhez nem buzdításra van szükség, hanem a vállalati vezetők költség- és különösen bérköltség-érzékenységének fokozására, oly módon, hogy anyagilag érdekeltté teszik őket a nyereség hosszú távú növelésében, a vállalati vagyon gyarapításában. Csak úgy válhat feleslegessé a központi átlagbér-szabályozás, a vásárlóerő központi kézben tartása, ha megteremtik a fedezet nélküli bérkiáramlás ilyen intézményes garanciáit a vállalatoknál. íme, nem könnyű a vezetők dolga, s a követelmény velük szemben csak növekszik. Mégis biztosra vehető, hogy jelentősen gyarapszik a kiemelkedő vezető személyiségek aránya. Azért is, mert ahogy mondják, teher alatt nő a pálma. De nem kevésbé azért, mert a demokratikus nyilvánosság kedvez a legjobb képességek kibontakoztatásának, és a természetes kiválasztódásnak. A dolgozó nép okos gyülekezetében csökken a szubjektivizmus veszélye, s az ismeretekkel és az érdekeltséggel arányosan nő a tények tárgyilagos mérlegelésének lehetősége a vezetők kiválasztásában. munkájuk minősítésében. Akkor lesz teíjes a kép, ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy várhatóan növekedni fog a vezető beosztások vonzása, anyagi és erkölcsi elismerése. a z ígéretes előnyök, és a feltételezhető pozitívumok mellett persze azzal is számolni kell, hogy a társadalmi demokratizmusnak nincs múltja, hagyománya hazánkban. Ki kell járni a demokratikus gyakorlat iskoláit, az igazgató-, a tanácstag- és képviselőjelölteknek, valamint a választóknak és a testületeknek egyaránt. Mindenekelőtt túl kell jutnunk az érdemi választás, a jelöltség túlhangsúlyozott, egzisztenciális kockázatán. A hazai szövetkezeti mozgalom gyakorlata bizonyítja, hogy van rá mód és lehetőség. Kovács József Vasúti kocsimosó gépsor A vasúttal kötött kutatási együttműködés keretében automatizált kocsimosó gépsort fejlesztettek ki a Soproni Autófelszerelési Vállalat szakemberei. Az egyedi gyártású berendezés a vasúti kocsik külső szennyeződéseit vegyszeres tisztítással, mosással, öblítéssel távolítja el. A berendezés kísérleti egységeit a pécsi és a szombathelyi pályaudvarokon már korábban sikeresen kipróbálták, az első teljes gépsort a közelmúltban állították munkába a Keleti pályaudvaron, vele a kísérleti időszak alatt éjjel-nappal folyamatosan dolgoztak, és eddig hatfezer kocsit tisztítottak meg. A Keleti pályaudvari próba- üzemelés egy éven át tart, a munkát a soproni vállalat mérnökei figyelemmel kísérik és a tapasztalatok alapján tovább korszerűsítik a prototípust. A vasúti kocsimosó sor teljesítményére jellemző, ho'gy egy tíz kocsiból álló szerelvény teljes külső mosását húsz perc alatt végzi el. A Soproni Autófelszerelési Vállalatnál bíznak abban, hogy új berendezésüknek lesz piaci sikere a hazai vasutaknál és külföldi megrendelésekre is számítanak. Sikeres próbaüzem után a közelmúltban átadták az ország legnagyobb kenyérgyárát, a Délpesti Kenyérgyárat. Az új létesítményben két műszakban nyolc és fél vagon kenyér és péksütemény készül a hat gyártóvonalon. A kenyérgyár lényegesen javítja Dél-Pest ellátását, mintegy két órával lerövidítve a kenyéráruk boltba kerülési idejét is. A képen: indítás előtt a gyártósor (MTI-fotó — Varga László (elvétele — KS)
