Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

1984. június 24., vasárnap o IgUmfiW rék, a „Szövőnő” és az „öreg férfi svájcisapkában”. Ha­sonlóan tisztán hozzák Veres Gy. Zoltán valamikori vilá­gát a negyven-c ivén évvel ezelőtti olajképek, közöttük a legkiemelkedőbb élmény, a ,.Rákospalotai udvar”, me­lyet a nyugalom és meghitt­ség egyfajta költői látomá­sának is tekinthetjük. El­hozta még Szeghalomra né­hány faszobrát, igazán kitű­nőek ! A nyárfából kifara­gott „Utcai ácsorgó” és a „Behordó munkás” is abból a világból hoz késői híradást, amikor Veres Gy. Zoltán még fiatal volt, és erős el­határozással vállalta a va­sárnapi festőség-szobrászság nehézségeit. Jó, hogy vállal­ta, mert ha nem így teszi, nincs ez a mostani kiállítás, és nem tölthetnénk életen, emberségen, szépségen medi­táló időt a szeghalmi Sárré­ti Múzeumban. Sass Ervin Veres Gy. Zoltán szeghalmi kiállítása Veres Gy. Zoltánnak ki­állítása nyílt pénteken dél­előtt Szeghalmon, a múze­umban. Veres Gy. Zoltán Szeghalomon született 1904- ben, és a múzeum a „Ha­zatérő művészek” sorozatá­ban hívta meg tíz évvel a sárréti napok gyűjteményes tárlata után (melyen szintén szerepelt), hogy hozza el pá­lyafutása legjellegzetesebb képeit, szobrait a szülőhely­re, a nyolcvanadik életévé­nek betöltését is köszöntő, nagy kiállításra. A gesztus és a lokálpatrióta indíték mindenképpen becsülendő és példa egyben, még akkor is az, ha Szeghalmon, a Mik- lya Jenő igazgatása alatt működő mostani Sárréti Mú­zeum, azelőtt helytörténeti gyűjtemény mindig is ven­dégváró intézmény volt és maradt; és különösképpen hívta, várta a táj szülötte­it, a Berettyó vidékéhez kö­tődőket.­A kiállító tizennégy kéz- irati oldalon megírta „élete mozaikkockáit”, és abban a Szeghalmon, majd Üjpesten élő család sorsát, történetét. Megírta pályája útját, mely­nek első festősikereit 1932- ben szerezte. Soha nem volt hivatásos, autodidakta mó­don tanult és fejlesztette te­hetségét, miközben fűsze­ressegédként kereste kenye­rét, és a Lehel-piac fabódé­jában kenyeret árult. Első, 1932-es bemutatkozásáról „Egy fűszeressegéd képkiál­lítása” címmel írt a Fűszer­kereskedők Lapja, majd az akkori Magyar Hírlap is tudósít a jelentősnek ítélt tárlatról. Tovább dolgozik, és szombati-vasárnapi fes­tőként, szobrászként viszi a közönség elé a piacok népét, karakteres tollrajzai feltű­nést keltenek, olyannyira, hogy a harmincas évek vé­gén már minden bemutatko­zását rendszeresen figyelem­mel kíséri a Népszava, a Magyar Hírlap, a Délibáb, és a háború évei után újabb kiállításait az új magyar sajtó, közöttük a Művészet is, mely 1970-ben azt írja róla, hogy „az ö képeiből is­merszik elénk a legtalálób­ban a sárréti táj, képei élénk színekkel szólnak.” Nem kis dolog, ha egy autodidakta festőművészről a Művészet ír, de nem kis do­log az sem, hogy Veres Gy. Zoltán nyolcvan éve ellené­re ma is fest; erre a leg­újabb szeghalmi kiállítására tizennyolc képből álló akva- rellsorozatot hozott, és cí­mezte így a sort: „Szeghal­mi képek”. Érdekes össze­vetni ezeket a friss lapokat a régebbiekkel: mintha a nyolcvanéves Veres Gy. Zol­tán sokkal derűsebben lát­ná a világot ma, mint ré­gebben, mintha a legkisebb, legapróbb részletre is érzé­kenyebben figyelne most, és sokkal bölcsebben, megér­tőbben. Igaza volt (és ez az igazság máig érvényes) a Művészet cikkírójának, ami­kor Veres „élénk színeit” külön kiemeli, ugyanakkor (látva ezeket az új vízfest- ménylapokat) meg kell fo­galmaznunk azt is, hogy lap­jain mintegy a visszatérő, egykori gyermek szemével nézi Szeghalom régi utcáit, új házait, városiasodó kör­nyezetét és ugyanúgy sze­retve és tisztelve, mint a múltat idéző, eldugott zeg- zugokat, öreg kerítéseket, fehér homlokú, alacsony há­zakat. A szeghalmi sorozaton túl az életpálya kezdetét mu­tatják be a harmincas évek­ben készített, nevezetes toll- rajzok, ceruzarajzok, a „Va­lamit még kéne venni”, a „Piaci ácsorgó” és a port­Akvarell a Szeghalmi képek című sorozatból Nőiruha-készítők gyakorlati oktatása Orosházán (Tudósítónktól) Az orosházi 612. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet — a napokban igazgatói ta­nács értekezletet tartott. Na­pirenden szerepelt többek között a nőiruha-készítő szakma gyakorlati oktatásá­nak, a munkakörülmények helyzetéről, tapasztalatairól és fejlesztéséről szóló jelen­tés. Gulyás Gyula előter­jesztésében többek között szólt a többoldalú képzésről, foglalkozott a nőpolitikái kérdésekkel, az ipartelepítés gazdaságpolitikai oldalával, valamint a felnövekvő gene­ráció leánytanulóinak to­vábbtanulási és egyben szak­mai képzésével. A városban a szakmai gyakorlati képzés 1968-ig el­sősorban a ktsz-eknél és a kisiparosoknál folyt. Ez a korszerű képzési formának nem felelt meg. Hátránya volt még az is, hogy az el­méleti oktatás is egy óraadó szabómester vezetésével tör­tént. Ez így együtt kevésbé biztosította a tanulók erköl­csi, politikai, szakmai fejlő­dését. A képzés fejlődését meg­határozta a FÉK ON oroshá­zi üzem termékszerkezetének bonyolultabbá válása, fejlő­dése, ezáltal magasabb szak­tudású, képzett szakmunká­sokra lett szükség. Tíz éve új épületrésszel bővült az üzem, s itt kapott helyet a korszerű, tágas, világos tan­műhely. Az üzem termék­szerkezet-váltását figyelem­be véve, az 1976—77-es tan­évtől kezdve női szabó szak­mai képesítést szereztek a végzős tanulók. Itt már a képzési idő három év. Az 1980—81-es tanévtől — az új tanterv bevezetésével — a szakma elnevezése is meg­változott, így a most beis­kolázott tanulók „nőiruha- készítő” szakmában szerez­nek szakmunkás-bizonyít­ványt. A gyakorlati oktatást nap­jainkban három üzemi és egy intézeti szakoktató látja el. Az értékelésből kitűnik, hogy a FÉKON üzemnél igen nagy gondot fordítanak a ta­nulóképzésre. Ez a nagy odafigyelés adta azt az el­képzelést az intézet vezető­ségének, hogy tovább kell lépni az oktatás területén. Kiss Horváth Sándorné Körösi Csorna Sándor vetélkedő Körösi Csorna Sándor szü­letésének 200. évfordulója al­kalmából rendezett középis­kolás vetélkedősorozat elő­döntőit június 26-án, a dön­tőt másnap, 27-én Salgó­tarjánban tartják. Április— május hónapokban 346 kö­zépiskolában — mintegy 7 ezer résztvevővel — úgy­nevezett házi versenyeket rendeztek. Ezt követően ke­rült sor a megyei, valamint a fővárosi fordulókra. Ezek­ből 22 — egyenként 3 fős — csapat jutott tovább. A salgótarjáni döntőben 12 csapat méri össze tudását. A versenyzők Körösi Csorna Sándor életéből, munkássá­gából, valamint az általa be­járt útvonalon levő mai or­szágok földrajzából, törté­nelméből, gazdasági, politi­kai, kulturális életéből vett kérdések,. feladatok alapján vetélkednek. Az első helyen végzett diákcsapat és felké­szítő tanáruk 1984 októberé­ben indiai társasutazáson vesz majd részt. További két csapat külföldi üdülést nyer. A többi résztvevő értékes tárgyjutalmat, könyvet, em­léklapot, emlékjelvényt kap. Sarkadon, a cukorgyár Kinizsi sporttelepén nyílt körzeti ol­vasótábor június 21-én. A mintegy 40 ifjú táborlakó — fizi­kai dolgozók gyermekei — Sarkadról, Sarkadkeresztúrról, Dobozról, Kötegyánból, Méhkerékről, Mezőgyánból és Geszt­ről érkezett, hogy 10 napot töltsön itt, e szép környezetben irodalomkedvelő pajtások között. Az elmúlt évben már rendeztek a mostanihoz hasonló tá­bort, s annak sikerén felbuzdulva hirdették meg ismét ezt a 10 napos táborozást. A 4-5-6-7. osztályos gyerekeknek gaz­dag programban lesz részük. Néznek bábszínházát, dalokat tanulnak^ előadásokat hallgatnak nyelvünkről, hagyománya­inkról, ismerkednek a környezet élővilágával, játszanak és persze sokat olvasnak. Fotó: Fazekas László Késik a szántóföldi zöldség Az utóbbi hetek esőzései az ország zöldség-gyümölcs- ellátása szempontjából el­sőrendűen fontos Heves me­gyében is helyreállították a talaj vízgazdálkodását. A vi­szonylag hűvös idő, főként a szinte hideg éjszakák ha­tására azonban változatlanul lassan fejlődnek a szántó­földi zöldségfélék és a gyü­mölcsök. Márpedig lényeges árcsökkenést csak ezek pi­acra kerülésétől lehet várni. Különösen a közismerten melegigényes dinnye, papri­ka, uborka és paradicsom fejlődése lassú az átlagoshoz képest. Elmaradásuk a szak­emberek véleménye szerint legalább három hét. Más években ilyenkor már a szán­tóföldi ültetvényeken is szí­nesedett a paradicsom, az idén viszont még éppen csak virágzik, legfeljebb mogyo­ró nagyságúak a gyümöl­csei. Néhány kevésbé melegigé­nyes zöldségnövénynek, pél­dául a káposztának, az előb­bieknél ellentétben kifejezet­ten kedvezett a hűvös, csa­padékos idő. Koltsegvetes és külkereskedelem E gy nappal a naptári nyár kezdete előtt az országgyűlés az 1983- as költségvetési terv végre­hajtásáról tárgyalt. Nem túl későn? Tehetné fel joggal bárki a kérdést. A „költői” kérdésre maga Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter, a na­pirend előadója is megvála­szolt, amikor azt fogalmaz­ta meg, hogy bár a vizsgált esztendőt már jócskán ma­gunk mögött hagytuk, és a múlt év gazdálkodásáról az értékeléseknek egész sora született, sőt lassan itt az ideje a gabona betakarítá­sának, mégis indokolt ez al­kalommal is visszatekinteni elmúlt évi tevékenységünk­re. Indokolt különösen azért, mert a tavalyi célok lénye­güket tekintve azonosak mai gazdaságpolitikai feladata- tainkkal, és a tanulságok ezért jelen erőfeszítéseink si­keréhez járulnak hozzá. Mielőtt sorra vennénk eze­ket a tanulságokat, érdemes felidéznünk, melyek voltak azok a legfontosabb célja­ink, amelyek mostani terve­inkkel is egybe esnek. Csak a két legfontosabbat emel­jük ki: az egyik — évtizede immár — az egyensúlyi helyzet javítása, a másik pe­dig éppen az előbbiekre ala­pozottan, életviszonyaink kedvező jegyeinek erősítése. Nos ennek a két alapvető feladatnak országunk 1983- ban tulajdonképpen a vára­kozásoknak megfelelően tett eleget, sőt a költségvetési előirányzatban szereplő ter­vezett hiányt több mint 4 milliárd forinttal még csök­kenteni is sikerült. Költség- vetésünk úgy tudta pozícióit a reméltnél is jobban javí­tani, hogy közben az életkö­rülményekre ható kiadáso­kat nem kellett korlátozni. Az egészségügyre, a szociál­politikai célok megvalósítá­sára, az oktatás és művelő­dés kiadásaira, 7 százalék­kal költhettünk többet, mint egy évvel korábban, s ez az ütem meghaladta a tervezet­tet is, meg a nemzeti jöve­delem növekedési ütemét is. Más kérdés, hogy amit életkörülményeink javításá­ban 1983-ban elértünk, egy aszály sújtotta mezőgazda­ság és a szigorodó követel­ményekhez a szükségesnél lassabban fölzárkózó ipar teljesítményével, az még mindig elmarad számos jo­gos igénytől. Ebben viszont nemzetgazdaságunk gyenge­ségeit kell látnunk. Mert sajnos az egyre több jól és átlagon felüli nyereséggel gazdálkodó vállalat mellett hosszabb ideje nem kevés gyenge teljesítményű is akad. Időszerű feladataink kö­zött pedig éppen a gazdasá­gi teljesítőképesség fokozása áll fő helyen. Országunk ugyanis a termeléshez — kö­vetkezésképp a lakossági igények jobb kielégítéséhez — az energiát, a nyersanya­got, a hatékonyság és jö­vedelmezőségnövelő korsze­rű technikát vagy technoló­giát javarészben más orszá­gok piacain szerezheti csak be. Az áruért viszont fizet­ni kell, méghozzá olyan ter­mékekkel, amilyeneket cse­rébe a nekünk eladók el is fogadnak. Ez az a pont, ahol a jú­nius 20-i országgyűlés két napirendje is egybekapcsoló­dott: a költségvetés végre­hajtásáról szóló törvényja­Kevés a csapadék! Továbbra is kevés a ta­lajban az éltető nedvesség — ezt jelzik a Tiszaföldvári ME- ZÖVlZ Társaság izotópos mérőműszerei az Alföldön, Észak-Magyarország térségé­ben és a Nyírségben. Tisza- földvár, Kunszentmárton, Karcag határában például 90 és 120 milliméter közötti csapadék hiányzik a talaj felső, egyméteres rétegéből. Ugyancsak szomjaznak a sző­vaslat elfogadása után Ve­ress Péter terjesztette a kép­viselők elé a 10 évvel ez­előtt megalkotott külkeres­kedelmi törvény alkalmazá­sának tapasztalatairól expo­zéját. Külkereskedelmi miniszte­rünk lényegében az előbbi­ekhez csatlakozva emelte ki, hogy országunk nehéz gaz­dasági helyzete négy alapve­tő okra vezethető vissza. Ezek: az importunkat meg­határozó energiahordozók és nyersanyagok áremelkedése, a kivitelünk jelentős hánya­dát kitevő mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nyomott árszintje, iparunk lassú fejlődése, és végül kül­kereskedelmi munkánk gyen­geségei. Az utóbbi mellett marad­va azt kell mindenképpen leszögezni, hogy az eltelt időszak észrevehető javulást hozott egy korábbi időszak­hoz képest a külkereskedel­mi munkában, kiváltképp a külkereskedelmi vállalatok és partnereik kapcsolatában. Ma már ugyanis nem pa­naszkodhatnak a termelők arra, hogy túl kevés infor­mációt kapnak a külkeres­kedelemtől. A helyzet tud­niillik csaknem a másik végletbe fordult át: ma az előbbrelépésnek inkább az a fékezője, hogy a termelők nem készültek fel az infor­mációk feldolgozására, így hasznosítani sem tudják azokat igazán. Kiszélesedett viszont a külkereskedelembe közvetle­nül bekapcsolódottak köre. Jelenleg 217 magyar válla­lat lép fel közvetlen eladó­ként a nemzetközi piacokon. Egyet azonban látni kell: a külkereskedelmi vállalatok, a külkereskedelmi joggal fel­ruházott termelők versenyé­nek csak úgy és akkor van értelme, ha ez az árualapok bővülésével jár. Még ponto­sabban ez azt jelenti, hogy a külkereskedelem eredmé­nyeinek meghatározója vég­ső soron a termelés. Tartó­san jól eladni csak jó árut lehet. Nekünk tehát a termelő- munka eredményességét kell első helyen javítanunk, nem­zetgazdaságunkat, annak va­lamennyi ágát kell alkal­massá tennünk sokasodó és nehezedő feladataink ellátá­sára. Külkereskedelmünk teljesítménye, költségvetési terveink teljesítése egyaránt ettől a gyors alkalmazkodás­tól függ. Ezt figyelembe véve született meg a központi gondolat a gazdaságirányí­tás továbbfejlesztésére is az­zal a kifejezett céllal, hogy a vállalatok érdekeltségét a jövedelemtermelésben, és a jövedelmező exportban ki­teljesítsük. Ez a kettő egy olyan nyílt gazdaságban, mint a mienk, elválasztha­tatlan egymástól. N ehéz, nagyon nehéz feladatot vállaltunk magunkra, amikor azt határoztuk el, hogy a gaz­dasági egyensúly megterem­tését társadalmi vívmánya­ink megőrzésével kötjük a lehető legszorosabban össze. A költségvetési terv végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslat és a külkereskedel­mi törvény teljesítéséről szóló expozé feletti ország- gyűlési vita meg egyként azt bizonyította, hogy más út nincs előttünk. Kőváry E. Péter lőültetvények Tokajhegyal- ján, Taktaharkány, Szerencs térségében; itt is száz milli­méter körüli csapadékhiányt regisztráltak. A korábbi évek, hónapok aszályos időjárásának a mai következményeit az is jelzi, hogy még az öntözött földe­ken, réteken, legelőkön sem sikerült pótolni az optimális nedvességet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents