Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
NAGYVILÁG 1984. június 23., szombat Magyar—NSZK kapcsolatok A bonni kormánynegyed a Rajna partján Hazánk és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcsolatainak történetében 1979-ben járt Magyarországon először a szövetségi kancellár, Helmut Schmidt. Helmut Kohl mostani látogatása tehát a második ilyen magas szinten. A diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1973. december 21. óta elsősorban a gazdasági, műszaki-tudományos, de a politikai és kulturális kapcsolatok is jelentősen fejlődtek. Bővült a két ország közötti turistaforgalom, évente több mint fél millióan érkeznek hozzánk, és százezren felüli az odautazok száma. Államaink, társadalmi rendszereink különbözőségét, hovatartozását kölcsönösen tiszteletben tartva, de azonos intenzitással lépünk fel a békés egymás mellett élésért, a világbékéért, a fegyverkezési hajsza ellen. Kohl kancellár A Hét legutóbbi számának adott nyilatkozatában igen egyértelműen fogalmazott Politikai szempontból nem tartja az NSZK-t nagyhatalomnak, de mivel szülőhazája kettészelt ország, rajta két különböző társadalmi-gazdasági rendszerű állam él, két világ- rendszer tagjaiként, szorosan egymás mellett Európa szívében. Hozzá jön még ehhez Nyugat-Berlin sajátos helyzete az NDK területén. Éppen ez a kiélezett pozíció jogosítja fel és kötelezi az NSZK-t arra — ahogyan Kohl fogalmazott —, hogy a béke, a megértés ügyéért szálljon síkra, s a Mind kevesebb fegyverrel! gondolat jegyében. A politikai kapcsolatok fejlődésében kiemelkedő szerepet játszotak a két ország vezetői közötti magas szintű találkozók. Kádár János, az MSZMP KB első titkára 1977-ben tett hivatalos látogatást az NSZK-ban. Ekkor a felek közös nyilatkozatban megállapították: „A két ország kapcsolatai eredményesen fejlődnek, s különösen a diplomáciai, kapcsolatok felvétele óta számottevően tovább szélesedtek ... Elhatározták a felek, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányával összhangban további erőfeszítéseket tesznek kapcsolataik szélesítésére és elmélyítésére”. A nyilatkozat hangsúlyozta: „A kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése megfelel mind a Magyar Népköztársaság, mind a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek, és elősegíti az európai béke megszilárdítását.” 1978-ban SPD-küldöttség élén Magyarországra látogatott Willy Brandt. A többek között külkereskedelmi, kül- ügy-, oktatási miniszteri látogatásokat követően, 1981- ben Lázár György, a Minisztertanács elnöke járt a szövetségi köztársaságban, majd 1982-ben ismét Kádár János, aki a látogatást követő sajtótájékoztatón kijelentette: „Szándékaink találkoznak, reális lehetőséget látunk a jószomszédi viszony elmélyítésére.” Rendszeresek az eszmecserék a törvényhozó testületek, a két kormány elnökhelyettesei, illetve a tartományi miniszterelnökök, szakminiszterek között. Tavaly például Marjai József és Vár- konyi Péter, az idén Veress Péter is tárgyalt Bonnban. Az együttműködés minden bizonnyal gazdasági, műszaki-tudományos téren a leglátványosabb, a leggyümölcsözőbb. A kereskedelmi forgalom néhány év alatt márkában kifejezve háromszorosára, 4 milliárd fölé emelkedett. Több mint 300 az érvényben levő ipari kooperációs megállapodások száma. Ezek a kapcsolatok sokrétűek, van köztük vállalati együttműködés, személyes eszmecsere, piacfeltárás, technológiai ismeretszerzés. Az ipar, a kereskedelem terén igen hasznosak a nemzetközi vásárok, az ott folytatott tárgyalások, a BNV, a gazdasági vegyes bizottság működése. Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a kulturális rendezvénysorozatok is. Élők az egyetemek közötti eszmecserék, tanulmányutak. De ezen az utóbbi, kulturális területen még sok a kiaknázatlan lehetőség. A Német Szövetségi Köztársaság hazánk legfontosabb nyugati külkereskedelmi partnere, de az együttműködés során nem kizárólag gazdasági érdekeinket tartjuk szem előtt, hanem azt is, hogy az európai munka- megosztás, ipari kooperáció egyúttal az országok közeledését, az európai és így a világbéke erősítését is szolgálják.- Niedzielsky Katalin A tanácsháza Bonnban, a rokokó épület alapjait 1737-ben rakták le, a második világháború után régi formájában újjáépítették Turistaúton Lengyelországban Elet a holtak városában Sok olyasmit tud mutatni Lengyelország a magyar turistának, amit bátran lehet egzotikumnak nevezni: muzulmán falvakat mecsettel, vadnyugati városkát a hegyekben, gótikus háztető-rezervátumot, futóhomokot és bölénycsordákat. A látogató zlotyért repülőgépet bérelhet, s lakhat akár egy garantáltan kísértetjárta lovagvárban is. Aki utazási iroda szervezésében indul útnak, az jó szállodákban jó ellátásban fog részesülni. Az egyéni utazó viszont vigyen magával némi konzervet, cukrot, a lengyel boltokban ugyanis húst, húskészítményt, cukrot, vajat és margarint csak jegyre lehet venni. Kenyérfélékkel, tejtermékekkel a turistának nem lesz gondja, sőt, ezek a cikkek még olcsóbbak is, mint otthon. Étterem, kisvendéglő, önki- szolgáló étterem kevesebb van, mint Magyarországon, kínálatuk szerényebb, áraik nagyjából az otthoni szinten mozognak. A hosszabb autóséira indulók mindig csomagoljanak maguknak szendvicset és innivalót. Érdemes továbbmerészkedni Krakkónál, sőt még Czestochowánál is, amelynek híres templomában a hatszáz éves Fekete Madonnát őrzik, Wroclaw, Poznan, Torun csodaszép városok, középkori gótikus városmaggal. A Balti-tenger jéghideg vize nehezen vetélkedhet a déli tengerekkel, a Feketetengerrel vagy az Adriával. Épültek új szállodák, ezek azonban — akárcsak más országokban -— általában drágák a magyar turistának. bár 2000—4000 zlotys áraikkal a 3 vagy 4 csillagos hotelek még olcsóbbak a hazaiaknál. Előzetes szoba- foglalás nélkül azonban nem érdemes szállodára pályázni. A slupski vajdaságban a mozgó homokdűnékkel díszes tengerparti tájban található a lebai kemping. Itt tartják július 20. és augusztus 7. között az idei nemzetközi camning és caravanning találkozót. A tengerparton egvre több patinás nyári rendezvényt újítanak fel a néhány éves kényszerű szünet után. Három év múltán az idén rendezik meg először a sopoti intervíziós dalfesztivált augusztus 15. és 18. között. Ugyanitt júliusban pop-ses- sion várja az érdeklődőket a pop és a rock legújabb vívmányaival. Gdanskban augusztus 1. és 5. között tartják a Jazz Jantar ’84 (Borostyán ’84) dzsesszfesztivált. Augusztusban a Mazuri-ta- vakon rendezik meg a pik- nik-country elnevezésű nagyszabású country fesztivált. Varsótól északkeletre a bialystoki vajdaságban várják a látogatót a mohamedánok, egészen a lengyel— szovjet határ mentén Boho- nikiben és Kruszynianyban. A XIII. század óta élnek ott az egykori hódító tatárok leszármazottai, láthatók mecsetjeik és temetőik. Óriási lehetőségek vannak azok számára, akik szeretnek túrázni. A hegymászáson kívül kitűnő evezési alkalmak lesznek Lengyelországban. Június 21—24-én tartják a Dunajecen Európa legnagyobb szabású evezőstúráját, amelyre az idén több mint kétezer személyt várnak. Jó evezős terep a Mazuri-tavak vidéke. Ezekben az evezős paradicsomokban többnyire lehet felszerelést bérelni, de aki csak a kölcsönzésre számít, az hoppon is maradhat. Egyébként minden magyar egyéni utazó jelentkezhet minden olyan kirándulásra, túrára, amelyet lengyelek számára szerveznek az idegenforgalmi irodák. Az ilyen lehetőségek felől a PTTK-irodák- ban lehet érdeklődni. Egyébként sem árt megjegyezni a PTTK rövidítését, minden városban tájékoztatást lehet kérni a PTTK-ban a környék kirándulási lehetőségeiről, idegenforgalmi látnivalóiról. Kisebb helységekben a TPT-irodát kell keresni, vagy a Gromadát. A Mazuri-tavak legszebb szállodájában, a Hotel Mrago- ciában (Mragowoban) lehet repülőt is bérelni. A 40 perces sétarepülés ára a Mazuri-tavak fölött fejenként mintegy 400 forintnak felel meg. A helység Varsótól mintegy négyórányira van, de a szobafoglalást még otthon, jó előre el kell intézni. Aki valami patinásabbat szeretne inkább, az szálljon meg a Mazuri-tavak vidékén Nidzicában (olsztyni vajdaság) a gótikus lovagvárban berendezett szállodában. Megbízható szemtanúk szerint saját „fehér hölgye”, azaz kísértete van . . . Lengyelországban sok a kemping, jó minőségűek, csak a tengerparton túlzsúfoltak. Áruk elég kedvező: a tengerparton autóval és sátorral vagy lakókocsival 130 —150 zloty, a kevésbé forgalmas helyeken 60—90 zloty. Több személy számára természetesen olcsóbb, mert akkor megoszlik a helypénz. Bungaló bérlése 400—500 zloty egy éjszakára. A közlekedés 1982 óta nem drágult, a magyar utazó számára az árfolyamváltozás miatt ez árleszállítást jelent. A benzin olcsóbb, mint nálunk: a 94-es oktánszámú literje 50 zloty (kb. 12 forint), külföldiek azonban csak előre megváltott benzinutalványra tankolhatnak. Ilyen utalványt lehet vásárolni forintért még Magyarországon az ORBISZ-nál és az IBUSZ-nál, továbbá minden lengyel határátkelőhelynél és az ország belsejében is olyan úticsekkért, amelyre a magyar turista otthon kapta a zlotyja egy részét. A benzinutalványok korlátlan ideig érvényesek, de nem válthatók vissza. Óvatosan kell vezetni: az osztott pályás, több sávos, jó burkolatú utak sem sztrádák, tele vannak szintbeli kereszteződésekkel, bármikor jöhet gyalogos-átkelőhely, lámpa. A városokban sok a körforgalom, s a legfontosabb: év eleje óta ezekben is a jobb- kéz-szabály érvényes, vagyis a behajtónak van előnye. De a nagy forgalmú helyeken kiváltképpen mégis a körforgalomban haladóknak (vagyis a balról jövőknek) van elsőbbségük. Ezt tábla jelzi. És még egy jó tanács: több alkatrészt készítsünk be, mint amennyit általában hordunk magunkkal. Jó utat, jó nyaralást. Scipiades Iván Waterloo — másodszor is? A hét elején múlt 169 éve, hogy a Wellington és Blücher által vezényelt angol—holland—porosz haderők megsemmisítő csapást mértek Napóleon seregére a belga Waterloo térségében. Ügy tűnik, Waterloo másodszor is csatározások színterévé vált — igaz, emberéletben ezúttal remélhetőleg nem esik kár. Az 1815-ös, világtörténelmi jelentőségű ütközet végleg megpecsételte a napóleoni francia birodalom sorsát: maga ja hadvezér-császár angol fogságba esett, majd Szent Ilona szigetére száműzték. Most éppen az évforduló szolgáltat ürügyet a Vallon Tömörülés nevű, francia! nyelvű, belga pár- tocskának: elhatározták ugyanis, hogy támadást indítanak a harcmező „angolosí- tása” ellen. Nemzeti-nyelvi önérzetüket sértik 'á Wellington dicsőségét hirdető, angol nyelvű emléktáblák, s a herceg leszármazottainak fizetett járadékok. A járadék egyébként 100 ezer belga frank, s emellett a herceg bérleti díjat is szed, 4 millió ffdnk összegben, lévén ő a haszonélvezője egy több mint ezer hektáros földterületnek Waterloonál. Tavaly decemberben a Vallon Tömörülés követelte a belga parlamenttől, hogy szüntesse meg ezeket tt járadékokat. A kérdést jelenleg a pénzügy- és a külügyminisztérium tanulmányozza. A párt szerint a belgáknak nincs miért hálásnak lenniük Wellington utódainak, hiszen a francia seregben csaknem tízezer vallon is derekasan küzdött. S egyébként is — mondják a vallonok — a járadék eny- nyi idő után jogi abszurdum. Reménykednek, hogy a parlament 1990-ig dönt az ügyben. A kisvárost évente ötvenezer turista keresi fel, nagyrészt angolok. Azért képzelhetjük, milyen érzést vált ki a britekből, amikor a Wellington Múzeum emlékkönyvét fellapozva egy- re-másra találnak francia és más külföldi látogatók ál- ta beírt tömör bejegyezéseket: „Éljen a császár!” Phnom Penh halott város volt, amikor 1979 januárjában a felkelők a vietnami csapatok segítségével megdöntötték a Pol Pot-rendszer négyéves tömeggyilkos uralmát. Az üldözöttek, a vidéki kényszermunkára és legyil- kolásra ítélt városlakók maradékai lassacskán visszatértek: ma 650 ezer ember él egyelőre meglehetősen szerény körülmények között a kambodzsai fővárosban. Sok kisüzem működik ismét, főleg a textilipar, az élelmiszeripar és az építőipar területén, hiszen éppenséggel van mit újjáépíteni. A mintegy hatvan kis- és közepes vállalat termelése azonban nem lehet folyamatos, mert az alapanyag- és az áramellátással még bajok vannak, egyelőre csak napi 7000 kilowattóra áram termelésére alkalmas erőművi kapacitást tudtak újjáépíteni. A piacokon azonban már sokféle élelmiszert és fogyasztási cikket lehet kapni — a Pol Pot-uralom megszüntetése után ismét bevezetett pénzen. Az átlagfizetés 150 riel havonta, egy kiló rizs ára 1 riel a piacon. A húsé persze magasabb: egy kiló disznóhúsért 35 rielt is elkérnek. Eddig nem kellett lakbért fizetni Phnom Pen- ben, és a villanyáramot és a vizet is ingyen kapják a lakosok. A lakbér bevezetését erre az évre tervezik a kambodzsai városokban. A leglényegesebb eredményt az 1975-től 1979-ig tönkretett mezőgazdaság érte el az országban. Tavaly 1,7 millió tonna rizst takarítottak be. Ez 25 százalékos javulás 1982-höz képest, és biztosította az önellátást. Mostanában azonban aggódva kémlelik az eget Kambodzsában is: jó időre lenne szükség, hogy a tavalyi második félév kedvezőtlen időjárási körülményeinek hatását semlegesítsék. A kau- csukültetvények területét megnövelték. Hiányzik még az elegendő műtrágya és a növényvédő szer. Báttambangban nemrég kezdte újra a termelést az ország műtrágyagyára, egy másik — nagyobb és korszerűbb — pedig Kampót tartományban épül szovjet segítséggel. A rizs-, a kaucsuk-, a fa- és a haltermelés, amely egykor Kambodzsa fő kiviteli üzletága volt, még nem érte el az 1973 előtti szintet, de az ország tavaly már kisebb mennyiségeket exportálni is tudott kaucsukból, fából és még dohányból is, elsősorban a Szovjetunióba. Kambodzsai szója és kukorica Szingapúrban és Japánban talált vevőre. A gazdaság gyorsabb fejlesztésének súlyos akadálya a közlekedés helyzete. Az utak tönkrementek, a fő közlekedési eszköz továbbra is a kerékpár, a benzint jórészt a külföldről támogatott ellenforradalmi erőkkel a thaiföldi határon szembenálló katonaság ellátására kénytelenek fordítani. Kambodzsa nagymértékben támaszkodik a szovjet segítségre, amelynek túlnyomó része térítésmentes segély. Jelenleg 46 beruházás készü] az országban szovjet közreműködéssel. Az eddig átadottak közül a legjelentősebb Kompon^ Som kikötőjének újjáépítése volt. A szovjet támogatás mellett az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek által jutttatott segélyek eltörpülnek. Ennek az az oka, hogy az Egyesült Államok és a kambodzsai elelnforradalmi erők egyébb támogatói nyomására a nemzetközi szervezetek öt év elteltével még mindig azon kénytelenek vitatkozni, ki Kambodzsa igazi képviselője: az országra csaknem végpusztulást hozó, s a thaiföldi határ mentén még mindig zavargó Pol Pot-isták, vagy a velük szövetkezett Szihanuk herceg, vagy mégiscsak a mostani, a szocializmust építeni akaró kormányzat, amely minden nehézség ellenére lassan életre kelti a nyomorba döntött Kambodzsát.
