Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-22 / 145. szám
1984. Június 22., péntek ßH23H!5J Pénteki beszélgetések Hegedűs Géza — Betegsége miatt sokáig halogatni kellett ezt az interjút. Mi volt a baj, s most hogy érzi magát? — Cukorrendellenesség rontott rám, s egy ideig kórházban voltam, de már fel- gyógyulóban vagyok. Ré- njisztgették a feleségemet és a családomat, hogy készüljenek a legrosszabbra... Én úgy voltam vele, mint Molnár Ferenc, amikor trombózisa után a rokonság már elparentálta, ő mégis meggyógyult, és akkor a lányának azt táviratozta: „Az Űr magához szólított, de nem mentem”. Szóval én se mentem, s bár egy ideig óvatosabban kell éljek, de azt már nem tudom megállni, hogy ne dolgozzak. — Nyolcvanhárom könyvet írt. Szinte hihetetlen szám, főleg, ha figyelembe ■vesszük, hogy írás közben mindig tanított. Hangjátékainak száma meghaladja a százötvenet, emellett megszámlálhatatlan újságcikk szerzője és rádióműsor szereplője. Miképp jut minderre idő? Hogyan néz ki egy átlagos napja Hegedűs Gézának? — Az írás és a tanítás számomra elválaszthatatlan egymástól. Ez az életformám. Milyen" egy átlagnapom? Hét és nyolc között kelek. Hetente két délelőt- töm az iskolában telik. Negyvenedik éve tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A hét többi napjának délelőttjén élem a magánéletem: szerkesztőségek, kiadók, szakmai és nem szakmai beszélgetések. Ebéd után mindig alszom. Ezután jön az olvasás. írni — egészen az utóbbi időkig — este kilenctől éjjel kettőig szoktam, de mostanában néha előbbre jön az írás, sőt, van mikor délelőtt is írok. — Mennyit olvas naponta? — Ha egészséges vagyok, három, három és fél órát. — Hol? Székben, fotelban, ágyban? — Délután karosszékben, este ágyban, jobb könyökre támaszkodva. — Hogyan bírja a szeme ezt a fekve olvasást? — Jól. A szemem elfelejtett megöregedni. 72 éves vagyok, de szemüvegre nincs szükségem. — Mi ad erőt 72 évesen az állandó önműveléshez, a naprakészséghez? — Az, hogy iszonyúan érdekel, amit olvasok, ötéves koromban nagyváradi kisfiúként a cégtáblánkról tanultam meg olvasni. (Mindig kérdeztem: ez milyen •betű, az milyen betű.) Mire első elemibe kerültem, már rendszeresen olvastam, s ezt soha fel nem adtam. Olvastam a lövészárokban, az internáló táborban, Voronyezs után, a visszavonulás közben, amikor napi 40 kilométert kellett megtenni a hómezőn. — Melyek azok a könyvek, amelyekhez rendszeresen visszatér? — Az embernek vannak alapkönyvei. Ezeket már kívülről tudom, de időről időre újra olvasom őket. Ilyen az Ó- és Üj-testamentum, a Homérosz-eposzok, Dante Komédiája, a Shakespeare- életmű, Voltaire Candide-ja, Az ember tragédiája és Strindberg Történelmi miniatűrök című munkája. Emellett két nagyon különböző költő, Arany János és Charles Baudelaire vonzásában élek. S bár jól tudom, hogy a regényirodalom csúcsát a nagy realisták jelentik, és Balzacról, Tolsztojról én mindent megtanultam, de szívemhez, alkatomhoz a nagy romantikusok állnak közel: az én számomra Walter Scott, Viktor Hugo és minden fölött Jókai jelenti azt a példát, amelynek én valahol tiszteletteljes, alázatos utódjának szeretném tudni magamat. — Bár általános és középiskolában nem tanít, az azokban oly gyakorta előforduló reformok következményeiről az egyetemre került gyerekek által feltétlenül értesül Mint gyakorlott oktató, hogyan látja: az utóbbi évtizedekben az általános és középiskolák képesek-e megbirkózni a reformok miatt gyakran módosuló feladataikkal? — Nem kis szorongással nézek mind az általános, mind a középiskolai oktatásra. Az utóbbi években oly mértékben tolódtak el az arányok a természettudományok fejlődése és a közgazdasági • kérdések fokozott előtérbe kerülése következtében, hogy a humán tárgyak oktatása ezt az egész világon megsínylette. Pedig ezek a háttérbe szoruló humán tárgyak az emberi magatartást tanítják. A történelem és a művészetek az ember önmagával való viszonyáról, ember és ember kapcsolatáról, ember és értékek viszonyáról szólnak. Ezért kétséges számomra, hogy az iskolában kapott is»meretanyag felkészíti-e az embereket az életre. Nem hiszek a „kétféle műveltségben”. Nekem egy természet- tudós, aki nem ismeri Homéroszt, épp olyan szakbarbár, mint az a latin—görög szakos tanár, aki nem tud Einsteinről. Ungár Tamás Alkalmazott grafikai művésztelep Békéscsabán A 8. békéscsabai alkalmazott grafikai művésztelep munkájában részt vevő 13 grafikus munkáiból nyílt kiállítás szerdán a Kner Nyomda kiállítótermében. A házigazdák nevében Huszár Mihály szociális igazgató köszöntötte a megnyitó résztvevőit, majd Rideg Gábor, a Művészet című folyóirat főszerkesztője fogalmazta meg a művésztelep vállalásának jelentőségét, lényegét. A művésztelep több évre szóló programja egy, a jelenleginél talán helytállóbb Magyarország- kép felmutatása, nemzeti önismeretünk újrafogalmazása Fotó: Fazekas László „Lassan visszatért az életkedvem...” A Hazafias Népfront V. kerületi (körzeti) bizottsága az idén szintén megrendezte — szép kézimunkákból, régi használati eszközökből, és egyéb népi eredetű tárgyakból álló — bemutatóját Békéscsabán. A kiállítók között volt Aszalai Sándor nyugdíjas is, aki remekbe faragott citeráival azonnal felkeltette a látogatók érdeklődését. Nemrég otthonában kerestük fel, hogy egy kicsit bepillantsunk életébe, s hogy legyen bizonyos elképzelésünk arról, milyen mesterség is valójában a ci- terák készítése. n Az udvar egy részét, meg a tágas, szépen berendezett lakást teljesen áthatja a ci- teraszó. Szívesen hallgatnánk tovább a muzsikát, de az idő sürget, és nem engedi, hogy már-már belefeledkezzünk a zenébe. A hangszer végül visszakerül a többi közé, a maga helyére. — Mióta foglalkozik cite- rakészítéssel? — Amióta rokkantságira mentem, vagyis Í980. óta. Tudja, a Volánnál dolgoztam, mint autószerelő. Nagyon szerettem a szakmámat. Igazi sikerélményt jelentett számomra például egy rozoga gép megjavítása, így aztán érthető, milyen mély lelki válságot idézett elő nálam a súlyos betegség. Ugyanis infarktust kaptam, majd érszűkület miatt amputálni kellett az egyik lábomat. Elkeseredtem, amikor magamon éreztem az emberek kíváncsi tekintetét. Ügy gondoltam, kezdek „fölöslegessé” válni. De azután lassan visszatért az életkedvem, és ebben különösen családi környezetem segített. Hozzáfogtam a ci- terák készítéséhez. — Volt-e ennek valamilyen előzménye? — Azelőtt nem foglalkoztam zenével. Csupán gyermekkoromból maradt meg egy-két élmény az emlékezetemben. Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna venni egy citerát, amikor beteg lettem. De ez valahogy nem jött össze. Akkor elhatároztam, hogy magam fogom megcsinálni a hangszert. Ugyanis mélyen rögződött bennem egy emlékkép: szinte magam előtt látom még ma is, amint nagyapám és a szomszédok kis- baltával faragtak citerákat maguknak. így hát én is nekiláttam. Igaz, az első példányok félresikerültek, és hamarosan gyújtós lett belőlük. De azután a munkám egyre tökéletesedett. Különben magamtól tanultam meg ezen a hangszeren játszani. Jó volt az is, hogy 11 éves koromban zeneiskolába is jártam Hódmezővásárhelyen, ahol megszerettem a zenét, ám a hegedülés nem érdekelt különösebben. Viszont sokat köszönhetek az egyik sógoromnak, aki asztalos, és így ki tudja választani a megfelelő anyagot részemre. Szerencsére van egy jól felszerelt műhelyem, ahol kedvemre dolgozhatok. — Milyen fa a legalkalmasabb erre? — A citerához általában 50—60 éves, teljesen kiszáradt fenyő szükséges. Ez lehet régi ágydeszka, teleajtó, vagy akár ablakkeret is, amelyet kár lenne eltüzelni. No, meg a fejrészhez gőzölt bükk kell. A lényeg az, hogy az anyag ne legyen korhadt és szúette. Higgye el, ma már úgy vagyok vele, ha egy-egy citerát elkészítek és felhangolok, szinte elered a könnyem. Akad közöttük jó néhány olyan darab is, amelytől nem szívesen válnék meg. Eddig százhuszonegyet csináltam meg, de sokat már elajándékoztam a rokonoknak, és az ismerősöknek. Sőt, kettőt az új Nemzeti Színház javára ajánlottam fel. Közben a konyhából átmegyünk az unokák szobájába. A falon mesefigurákkal díszített citerák függenek. — Tart-e kapcsolatot régi munkahelyével? — A Volán minden hónapban szervez nyugdíjastalálkozót. Ezeken, és az egyéb rendezvényeken rendszeresen részt veszek. Például karácsony előtt a vállalattól ajándékot kapunk. Ezenkívül gondoskodnak a Hycomat gépkocsim karbantartásáról is. Tavaly lettem tagja a mozgássérültek megyei szervezetének, és kapcsolatba kerültem a magyar citeraegyesület titkárával, aki nagy elismeréssel szólt az általam készített hangszerekről. Bár kissé sokallta, hogy 33 húrt szerelek rájuk... Én viszont úgy látom jónak, ha megvan bennük az ötös hangzat, egy ilyen citera szinte komplett zenekart helyettesíthet. Egyébként lelkesen készülök a június végén tartandó nemzetközi bábfesztiválra és népművészeti vásárra, amelyre már a megyei művelődési központ elküldte a meghívót számomra. — És a család? — Ötvenkettőben nősültem meg. Feleségem jelenleg a textilipari szakmában dolgozik. Leányunk adminisztrátor, és a férjével, két gyermekével itt lakik velünk. Fiam agrárszakember, és szintén- családos. Nekik egy gyermekük van. Ahogy mondottam, nagyon hálás vagyok valamennyiüknek, mert nemcsak hogy megértették helyzetemet, hanem a maguk módján, igyekeztek is megtenni minden tőlük telhetőt azért, hogy ne legyen törés az életemben. Sikerült belátnom, és beláttatnom velük is, hogy a mércét ezután lejjebb kell helyezni, és csakis reális célokat érdemes kitűzni. Nagyon jó, hogy saját házrészünk van, amelyet igen sok gonddal, fáradságos munkával évekkel ezelőtt tudtunk komfortosítani. Én mindig kispénzű ember voltam, de a család boldogulása végett úgymond, állandóan hajtanom kellett. Ezt azonban sosem bántam meg. Most pedig külön örömet jelent számomra, ha már az apró- cseprő dolgokban is eredményt érek el... Kép, szöveg: Bukovinszky István Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Van benne ráció... 8.35: Operaáriák. 9.00: Richard Strauss: Az úrhatnám polgár-szvit. 9.36: Nemzetközi meseíesztivál. 10.05: Révkalauz. 10.40: Indulók fúvószenekarra. 11.00: Gondolat. 11.45: Népdalok. 12.45: Hétvégi Panoráma. 14.02: Argentínai zenés jegyzetek. 14.25: Haydn: E-dúr gitárkvartett. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Élő történelem. 16.08: Mit üzen a Rádió? 16.43: Cigánydalok. 17.00: Helyszínrajz a zalaegerszegi kiállítóházról. 17.30: A zene is összeköt. 19.15: Régi híres énekesek műsorából. 19.31: Paraziták, (rádiójáték) 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: Eltelt egy év. ^ 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Zenekari muzsika. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Nóták. 8.44: Slágermúzeum. 9.31: Külpolitikai arcképcsarnok. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 15.25: Könyvről — könyvért. 15.45: A Thompson Twins trió felvételeiből. 16.35: Jó utatl 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Embermesék. 21.30: Santana összes albuma. 22.30: Igen is, nem is. 23.20: Slágerek. III. MŰSOR 9.00: Irány a Parnasszus! 9.28: Népballadák. 9.42: Az Ensemble Modem hangversenye. 11.05: Operakórusok. 11.30: Zenekari muzsika. 12.37: Debussy: Gáláns ünnepek. 13.07: Prizma. 13.36: Rádiószinház: Chatterton, a költő, (szinmű) 14.56: Bach-lemezeinkből. 16.20: Sztravinszkij: Apollo, (balett) 16.50: Brunswick Teréz hársfái. 17.30: Nagy mesterek népszerű muzsikája. VII/2. 18.35: Táncházi muzsika. 19.05: Mozart-művek. 20.30: Opera-művészlemezek. 22.30: Az 1983. évi amszterdámi dzsesszfesztivál felvételeiből. V. 23.06: Madrigálok. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Roppanástól — koppaná- sig. Könnyűzenei lemez- bemutató. (ism.) 17.35: Tudomány a termelésben. Beszélgetések a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóintézetében. 17.50: Volt szolnoki színészek felvételeiből. Szabadi József énekel operettrészleteket 18.00—18.30:' Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.55: Tévétoma. 10.00: Maskarák, (mesejáték, ism.) 10.55: Fogócska, (ism.) 11.30: Mi s más... (ism.) 16.20: Még egyszer gyerekeknek l 17.10: A fekete város. (tévéfilm) vn/4. (ism.) 18.15: Reflektor Magazin. 19.25: Tévétorna. 19.30: Esti mese. 19.45: „...hogy a mi planétánk törékeny üveg . ..” (ism.) 20.00: Tv-híradó. 20.30: Jacques Offenbach: For- tunio dala. (operett) 21.15: Az ifjúsági szerkesztőség nyereményes játéka. 21.25: Péntek esti randevú. 22.20: Elcserélt szerelem, (vígjáték) 23.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.00: Képmagnósok, figyelem! 19.30: Keresztkérdés. 20.00: Cziffra György zongoraestje. 20.30: Háromszög. (szovjet kisfilm) 20.45: Periszkóp. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: A fattyú. (spartyol tévédráma) BUKAREST 15.00: Kulturális összeállítás. 15.30: A volánnál. Autóvezetőknek. 16.00: Német nyelvű adás. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Történelmi dokumentumok. 21.10: Világhíradó. 21.30: Filmtörténet. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zenei klub. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 20.00: A Harmadik Birodalomban. (filmsorozat) 20.50: Könnyűzenei adás. 21.35: Tv-napló. 21.50: Kulturális magazin. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosítás _ művelődési sorozat. 18.45 : Külföldi tudományos film. 19.00: Tudományos beszélgetések. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21,00: Krela a videó-médiákban — dokumentumsorozat. 21.55: Ezekben az időkben — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. június 22-én, pénteken 16.30 órakor Komlón: BASTYASETANY 77 20.00 órakor Komlón: BASTYASETANY 77 1984. június 23-án, szombaton 19.00 órakor Pakson: BASTYASETANY 77 MOZI Békési Bástya: 101 kiskutya. Békéscsabai Szabadság, 10 és 4-kor: Donald kacsa és a többiek, 6 és 8-kor: Gyónás gyilkosság után. Békéscsabai Kert: Óvakodj a törpétől! Békéscsabai Terv, fél 6-kor: A holdlakók titka, fél 8-kor: Dutyi-dili. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Tintin és a cápák tava. fél 8-kor: Fe- keteszakáll szelleme. Gyulai Petőfi: Sok pénznél jobb a több. Gyulai Kert: Languszta reggelire. Orosházi Béke: Szupermodell. Orosházi Partizán, fél 6-kor: Kelly hősei I—n.
