Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. junius 16., szombat NAGYVILÁG Barátsági napok, kiállítások, filmvetítések Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ tevékenységéről Lengyel gyermekfalu Egy faluban 15 anyának 56 gyermeke van — és mind árva. Ez a bilgoraji gyermekfalu Lengyelország'délkeleti részében. Külön azért építették, hogy 15 egyedi tervezésű családi házban otthonra és családra leljen egy-egy magányos fiatal nő, s 6-8 árva kisgyerek. A béke és barátsági hónap keretében, június elején a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága meghívására Békéscsabára látogatott Werner Warnecke, a budapesti NDK Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója. Az NDK kultúrcentruma a fővárosban, 1968 óta a Deák téren — akárcsak a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a lengyel, a bolgár vagy a csehszlovák kultúr- központ — könyveket, plakátokat, hanglemezeket, ipar- és népművészeti cikkeket kínál a vásárlóknak, kiállításokat mutat be, előadásokat, irodalmi esteket rendez, egyszóval: ízelítőt ad a baráti ország társadalmi, gazdasági, kulturális életéből. Mint kulturális és tudományos intézményt, azzal a céllal hozta létre az NDK Népek Barátsága Ligája 1959-ben — 25 évve] ezelőtt —, hogy a testvérország eredményeit, nevezetességeit népszerűsítse, s ne csak Budapesten, hanem egész hazánkban. Werner Warneckét arra kértük, mutassa be a központ tevékenységét, főbb célkitűzéseit a lap olvasóinak. — Elsődleges feladatunk, hogy hozzájáruljunk a népeink közti barátság elmélyítéséhez, reálisan tájékoztassunk országunk gazdasági, társadalmi, művészeti életéről. Ennek érdekében különböző rendezvényeket szervezünk, könyveket, lemezeket, kisebb mennyiségben iparművészeti cikkeket árulunk. NDK-beli szakembereket kérünk fel magyar- országi előadások megtartására, együttműködünk itteni kollektívákkal, szocialista brigádokkal. Jelenleg több mint 80 brigád dolgozik az ipar legkülönbözőbb területein, akik a német munkás- mozgalom nagyjait választották névadójuknak. Ebből 23 Kar] Marx, a többi Ernst Thälmann, Klara Zetkin, Rosa Luxemburg, Wilhelm Pieck nevét viseli. Kiemelkedő tevékenységgel tüntette ki magát például tavaly, a Marx-évben egy berettyóújfalui brigád; a komlói bányászok Thälmann brigádja pedig minden évben országos találkozót szervez, s már most készülnek Ernst Thälmann 100. születésnapjára, amely 1986-ban lesz. — Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ munkája az egész országra kiterjed. Kik legfőbb partnereik a rendezvények szervezésében? — Házon kívül is rendezünk ünnepségeket, találkozókat; gyakoriak a több napos megyei programok. Legfontosabb partnerünk a Hazafias Népfront, sok ezer aktivistája segíti munkánkat. Noha a centrum a fővárosban működik, vidéki rendezvényeink száma, látogatottsága mindig is felülmúlta a centrumét. Tavaly például 207 rendezvényünk volt a házban, amelyet 35 ezer vendég látogatott, vidéken pedig 300, s ezeken 85 ezren vettek részt. Tavaly 11 megyében tartottuk meg a barátsági napokat. Meg kell említenem, ha az 1983-as programokról beszélünk, a Marx az irodalomról és a művészetekről című tudományos ankétunkat és a Német Tanárok Nemzetközi Szövetségének VII. kongresszusát, amelyen a német nyelv és irodalom oktatásának, ápolásának kérdéseit vitatták meg. — Mit láthat az idén a kiállításokat kedvelő közönség? — Az NDK Művészeti Akadémiájának kiállítását, egy fotódokumentációs kiállítást, amelyet figyelmeztetőnek szánunk. Júniusban Szövött költészet címmel Erwin Strittmatter, a Magyar- országon is népszerű író művei, alakjai nyomán a Hoffmann házaspár által készített faliszőnyegeket, gobelineket mutatjuk be. 12 könyvkiadónk 350 könyvét is láthatják jelenleg az érdeklődők. A német nyelv és irodalom megismertetése szintén fontos feladatunk. A közelmúltban a nálunk élő egyetlen nemzetiségi kisebbség, a szorbok írója, Jurij Koch mutatkozott - be egy irodalmi esten a házban. Népszerűek a könyvek alapján készült filmfeldolgozások és a kifejezetten a külföldi közönség számára készült dokumentumfilmek. — Lektorátusuk eredményesen segíti a hazai nyelv- oktatást; továbbképzéseken, tanfolyamokon működik közre, megszervezik, hogy NDK-beli tanárok vehessenek részt az itthoni egyetemek germanista képzésében. Emellett kiadványokat is készítenek. — Az idén közzéteszik a harmadik Germanisztikai Évkönyvet, amelyben német és magyar tudósok tanulmányai jelennek meg, természetesen németül, nyelvünk és irodalmunk legkülönbözőbb kérdéseiről. Novemberben a lektorátus tudományos konferenciát rendez Friedrich Schiller születésének 225. évfordulója alkalmából. Egy másik konferencia témája volt: Magyar és német írók a fasizmus és a háború elleni harcban, erre tavasz- sza] került sor. Minden évben megrendezik a Német Tanárok Nemzetközi Szövetségének kongresszusát is. — Az idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság. Ennek jegyében zajlik 1984-es tevékenységünk. Három és fél évtized fejlődését átfogni szinte lehetetlen, így egy-egy területet kiragadva igyekszünk bemutatkozni. Bizalmat és felelősséget az ifjúságnak, ezzel a jelszóvá) határoztuk meg a megemlékezések irányvonalát, az ifjúság fejlődésének bemutatására koncentrálunk. Szorosan együttműködünk a KISZ Központi Bizottságával és az FDJ (Szabad Német Ifjúság) drezdai, illetve fránkfurt- oderai bizottságaival. Számos ifjúsági rendezvényre, diszkóra, filmvetítésre, hangversenyre, lemezbemutatóra, ki mit tud?-ra kerül majd sor. Szeptemberben a centrumban, majd novemberben Dunaújvárosban zajlanak hasonló műsorsorozatok, melyekre ismert művészek, zenészek, írók érkeznek az NDK-ból. Niedzielsky Katalin A pótmamák — 25—35 éves, gyermektelen, egyedülálló, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező nők, akiket többszörös szűrővizsgával választottak ki önként jelentkezők közül. Mindegyikük kapott egy családi házat a legszükségesebb berendezéssel és — egyelőre — három- vagy négy kisgyereket. A mamák és a gyerekek ezentúl már egy családot alkotnak, és úgy fognak élni, mint bárki más: a mama főz-mos a gyerekeire, a legkisebbekre otthon vigyáz, a hatévesek iskolaelőkészítőbe, a hétéveseknél idősebbek iskolába járnak a szomszédos Bilgoraj városkában. Az ötösével bokorba épített házak közötti kerteket minden mama a saját ízlése szerint ülteti be virággal, zöldséggel. A lakás bútorzatát a család saját szükségletei és ízlése szerint választja ki a falu raktárából a szervezők pénzügyi segítségével. A függönyt az édesanyák maguk varrják, hogy ne legyen egyforma minden ablak. A falu 16. épülete a „szociális ház”. Van benne élelmiszerbolt a legszükségesebbekkel (a mamák a család létszámától függő mennyiségben vásárolhatnak húst jegyre, mint minden lengyel anya), pedagógiai tanácsadó, orvosi rendelő, vendégszobák, tévéterem, mosókonyha, szakköri szobák, szabóműhely. Itt lakik a falu igazgatója, egy tapasztalt tanár, s a gondnok, egy ezermester- szerelő. A környékről járnak még ide dolgozni gépkocsi- vezetők, fűtők, takarítónők, dadák. Van a falunak játszótere és sportpályája is. A lengyelországi gyermekfalut a bécsi székhelyű SOS Kinderdorf nemzetközi szervezet koncepciója szerint hozták létre. A szervezethez ma hetven országban több mint 200 ilyen falu tartozik. A gyermekfalu-elméletet az osztrák A. Gmeiner dolgozta ki. 1949-ben társadalmi egyletet alapított az árvák gondozására, ennek latin nevéből (societas socialis) alakult ki a mai elnevezés SOS rövidítése. Gmeiner annak idején gyűjtést indított az árváknak, mindenkitől 1 schillinget kért. Akciója idővel hatalmas méretű mozgalommá nőtt. A szervezetnek ma több millió tagja van, s annyi pénze, amelyből támogatást tud nyújtani újabb falvak építéséhez. A lengyel gyermekfalu létesítéséhez egymillió dolláros segélyt adott, cserében viszont négy alapelv szigorú megtartásához ragaszkodik. — Minden árva gyerek nevelőnő helyett anyát kap. így kielégítést nyer a szeretet, a biztonság, a valakihez tartozás alapvető lélektani szükséglete; — az együtt lakó mintegy nyolc gyereket testvérként kezelik. A vér szerinti testvérek ugyanabba a családba kerülnek. Ez a többi gyereknél is elősegíti az erősebb családi kötelékek kialakulását; — saját ház, ami biztonságérzetet ad, s otthona az időközben felnőtt gyerekeknek is. Oda mindig hazatérhetnek, így felnőttként is részt vállalnak a család gondjaiból; — 14—20 családi ház egységes, önálló falut alkot, amely nem zárkózik el a külvilágtól. A környék lakói használhatják a falu létesítményeit, a falu gyerekei pedig a környékre járnak óvodába, iskolába. A bilgoraji gyermekfalu tavaly augusztusban kezdett benépesülni. Akkor még csak kilenc háznak lettek lakói. A mamák előzőleg egy hónapig együtt nyaraltak leendő gyermekeikkel a hegyekben Az első két hétben ismerkedtek, barátkoztak. A második kéthetes turnusra már kialakultak a kölcsönös vonzalmak. A nyaralás végéig a pótmamák már egy szobában laktak a gyerekekkel. Majd egy augusztusi napon elindult a kilenc mama és a 34 gyerek Bilgorajba — haza. Mindez csaknem tíz évvel azután történt, hogy a lengyel szakmai körökben és a sajtóban elkezdődött a vita, legyen-e gyerekfalu. vagy sem, és milyen alapelvek szerint. Lengyelország 1979- ben kötött megállapodást a SOS Kinderdorffal. A falu létrehozásakor azonban a lengyel szervezők megpróbálták módosítani az első elvet: megengedték, hogy pótmamák saját édes gyermekükkel lépjenek az árvák családjába, sőt, hogy akár teljes vér szerinti családok költözzenek a gyermekfalu házaiba. Eszerint kezdték el a jelentkezők toborzását. A SOS Kinderdorf azonban szilárdan kitartott az eredeti koncepció mellett, s a lengyel szervezőknek választaniuk kellett az egymillió dollár (melynek felét akkor már felhasználták) és a lengyel út között, így hát visszatértek az eredeti koncepcióhoz. Az osztrák szervezet szakemberei azonban hajthatatlanok az anya magányosságának kérdésében. A koncepciónak ugyanis alapeleme, hogy a gyermekfaluban két igény találkozik: az anyaság és a valakiről való gondoskodás ki nem elégített szükséglete az anyai gondoskodás és a biztonság utáni be nem teljesült gyermeki vággyal. A szakemberek tudják, hogy a gyermekeknek apára is szükségük volna, de megfelelő házaspárt sokkal nehezebb találni, mint megfelelő anyát. A ki nem elégített anyai és gyermeki vágy találkozása adja hát a legszilárdabb alapot az együttélés nehézségeinek legyőzéséhez. Az osztrák tapasztalatok szerint az „anya” és „gyerekei” között nagyon erős szálak szövődnek. A felnőtté cseperedett gyermekek gyakran visszajárnak a régi házba, elviszik magukkal nyaralni a kisebbeket, állandó levelezésben állnak a többiekkel, és megemlékeznek minden családi ünnepről. A lengyel falu lakói számára persze ez még a távoli jövő. A gyerekek 3—11 évesek. Az 1984-es gyermeknapi hivatalos megnyitó idején már minden háznak volt ugyan lakója, de csak feleannyi, mint amennyire a földszintes vagy egyemeletes házakat tervezték. Minden mamához idővel újabb gyerekek költöznek, s így számuk az egész faluban eléri majd a százhúszat A szocialista országok közül Jugoszlávia után Lengyelország volt a második, amely gyermekfalut épített. A harmadik Magyarország lesz, ahol Battonyán épül fel. Scipiades Iván Duna-Fekete-tenger csatorna II hajóskapitány Alexandrache kapitány (Fotó: Előre — KS) Alexandrache Vasile hajóskapitány február másodi- ka óta nem látta a családját. Pedig hát Galac nincsen éppen olyan messze; egyszerűen úgy esett, hogy feladatai örökké másfelé szólították. Igaz, mint az egyik legjobb folyami hajós, négy hónappal ezelőtt gyakorlatilag ő és a legénysége avatta fel a csatorna cernavodai zsilipjét, kisebb fajta háziünnepség keretében. Ahogy visz- szaemlékezik, akkor minden simán zajlott, a berendezések kitűnően működtek, a hajó és a maga előtt tolt rakománya minden bonyodalom nélkül túljutott a vízi kapun. Az utóbbi időben a kapitány a Galati toló-vontatóval járta a csatornát. Próba- utakat végzett. Próbálta az új vízi utat, s egyúttal bejáratta a hajót is, mert a csatorna is, a Galati is újak. Az első szokványos kérdésre, hogy mióta hajózik, kissé meglepődött: valóban, mikor és miért adta a fejét erre a sok szépséget, tanulságot rejtő, ám a magánéletet tekintve nem éppen hálás mesterségre? Hiszen már a nagyapja is folyami hajós volt, még a XIX. század utolsó évtizedeiben. Az édesapja úgyszintén, és a staféta nem áll meg itt: fedél zetmesterként a Galatin teljesít szolgálatot Alexandrache kapitány legnagyobb fia is, Valenti. Négy hajósnemzedék egy családban — kell-e ennél természetesebb és nyilvánvalóbb ajánlólevél? Ráadásul a családi házban már növekedik az egyelőre otthon maradt három legényke. Nem beszélve arról, hogy a kapitány két testvére ugyancsak akkor érzik jól magukat, ha lábuk alatt hajópadló ' ringatózik. Vagyis: szintén hajósok. A parancsnoki híd nyitott ablakain betódul a reggeli frisseség. Előttünk, a zsilip egész hosszán a párosával egymáshoz kötözött hat szállító uszály, egyenként 3000 tonnányi teherbíró képességgel, rakterületükön apró szemű zúzottkőhalmok púposodnak egyenletes magasságban. — A minap megjártam egy konvojjal Cernavodát. s ott valaki megkérdezte a kikötőben, hogy hát mi az a sok üres hely a raktéren, ő azt hitte, dugig töltik azt, minden talpalatnyi helyet kihasználnak ... Jó, jó, mondtam neki, majd ha napraforgómagot csomagolnak fel nekem, akkor rogyásig is megrakhatják. De a zúzottkőnek súlya van! Aztán magyaráztam neki merülési szintről, kapacitásról, miegyébről ... Igen, a csatorna egyre inkább közkincs. S aki meg akarja érteni, miként zajlik errefelé az élet, annak legalább elemi szinten meg kell tanulnia a hajózás tudományát. Különben Alexandrache kapitányt azért vezényelték a csatornához, hogy a toló-vontatóval történő teherszállításhoz szükséges szakemberek kiképzésében is segédkezzék. Mert a csatornát minden ízében tanulni kell. A hajósok mellett tanulják a révkalauzok is, akik az irányítótoronyban székelnek, majd a hajókra szállva kalauzolják a zsilipeken, illetve a csatornán való közlekedést. Vezetőjük, Budau Dumitru mellettük áll a parancsnoki hídon, ő tartja a kapcsolatot rádiótelefonon a toronnyal, engedélyt kér a műveletek megkezdésére. A zsilip betonfalai nyomasztóan magasodnak a hajó fölé. Szemközt a zsilip tengeri kapuja feketén elzárja a kilátást. Majd megnyílik a zsilip A méltóságteljesen nyíló kapu mögött a tenger halványkékje. Lehorgonyzóit hajók a láthatáron. Sirályok játékos röpködése. A Galati lassan siklik kifelé a zsilipből. A hajósok tisztelegnek. Valentin időnként még kürtői egyet-egyet. A tenger felé tartva taps köszönti az első hivatalos szállítmányt. S e pillanattól kezdve a csatorna a hajósoké, amit ezentúl ők járnak keresztül-ka- sul, roppant terheket tolva maguk előtt. (A bukaresti Előre cikke nyomán — KS) A Duna—Fekete-tenger csatorna ünnepélyes megnyitása (Fotó: MTI Küliöldi Képszolgálat — KS)
