Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. június 16., szombat o Itt pörög, att csurog Méz, méz, méz — termett méz... Kinek későn, kinek korán — az óra négy órát mutat. Még csak nem is pirkallik, pedig közeleg a reggel Nem messze a mezökovácsházi szociális otthontól, a kis tanyán már várnak. A kis csapat: Beke János, a Mezökovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ nyugdíjas párttitkára, a tanya tulajdonosa és legfőképpen: méhész, felesége, Hona asszony. És a többi kovácsházi AFÉSZ- es. Barna Sándor nyugdíjas elnök, Tajti György nyugdíjas kocsis, Szívós Lajos, a szövetkezetpolitikai osztály vezetője, Mák Imre, a bútorbolt asztalosa és felesége, Ilonka, lányuk, Ilonka. Kisfiúk nem hajlandó bemutatkozni, még az igazak ólmát alussza a kis faházban. A háziasszony, Ilonka asszony térül-lordul, a bemutatkozást egy kis kisüstivel szentesítjük. Ránk fér, mert nemrég esett, nedves, hideg a levegő, barátságtalan az egész táj. SBBS8ESSBBHSBBH A férfiak máris készülődnek, tüzet gyújtanak a két füstölőben. Érdekes készülék ez a füstölő: megtö- mik faforgáccsal, begyújtják, aztán egy kis (vele szembe épített) pumpával levegőt nyomnak rá. A történelemkönyvekből ismert ko- vácsfujtatókla emlékeztet. Hogy mire kell a belőle kiáradó füst. azt János bácsi, Beke János magyarázza. — Tulajdonképpen á per- getéskor mi emberek elraboljuk a méhektöl, an:‘ megtermeltek. A legagresszi- vabb beavatkozás ez. Persze, ezt csak úgy tehetjük, hogy mi is gondozzuk a bogarakat, hiszen csak akkor termelnek. A kis tanya mellett egy út mentén kaptárak egész sora. A legvégéhez megyünk. Máris kezdődik a nagy művelet, a keretek kiszedése. János bácsi és Szívós Lajos leszedi az első kaptár tetejét. Színes ruhát tesznek rá, majd visszarakják a tetőt. Fenolos ruha — mondják. A fenol különben fertőtlenítőszer, de izgatja a méheket, és így azok lehúzódnak a méztér aljába. A méztér a kaptár felső része, ahol a dolgozók tanyáznak és termelik csodás „gyártmányukat”, a mézet. A mostani, hűvös, esős idő kedvez a méhészek aratásának, a per- getésnek, mert ilyenkor lusták, kedvetlenek a méhek, nemigen csípnek. A fenol- „pakolás” után jön a füst, s az elkábult „bogarak” könnyen „kirabolhatok”. — Tudom, hogy nem jó bogaraknak hívni őket — mondja János bácsi, de én már így szoktam meg. Hogy mi a legfontosabb a méhészetben? Le kell győzni az embernek magában azt a félelmet és iszonyt, hogy megcsípi a méh. No és szeretni kell az egészet. A méhész szemében másképp süt a nap, másképp nyílik a virág. Az ember másképp hallgatja a rádióban az időjárást is, közvetlen kapcsolatban van a természettel. Az a szép az egészben, hogy nálam a hetvenhét kaptárban van majdnem ötmillió méh. Ismert, hogy a méhek milyen csodálatosan szervezett társadalmat alkotnak. Nos, ennek a társadalomnak én az egyik oszlopos tagja vagyok ! Míg beszélgetünk, érdekes fordulathoz ér a férfiak munkája. Kezdik kiszedni a kaptárakból a kereteket, egy kaptárban 22 keret van. Megindul a méhek rajzása, fel kell venni az arcvédő hálót. Ügy nézünk ki, mint a vívók, a János bácsi sisakja a legcsinosabb. Ungvár- ról kapta, olyan benne, mint egy spanyol grand. Szívós Lajos és Beke János a kereteket egy tartóba rakják, a rajtuk maradt méheket egy tollseprűvel visz- szaseprik a kaptárba. Az állatok helyzetükhöz képest szelídek. Rászállnak a ruhánkra, bemennek a zsebünkbe. János bácsi munkától kérges kezeit pedig összecsípik. Megszokta, mondja, leöblíti a helyét egy kis . 3' -s vízzel, fel sem veszi a méhek jogos bosz- szúját. Tajti György szorgalmasan hordja a két, kerettel telt ládát a „présházba”. A keretek tálcán hevernek egy darabig, majd a két Ilonka asszony az asztalra állítja őket és leszedi róluk a lép- íedelet. Erre azért van szükség, hogy a pörgetőben kiürülhessen a sejtekből a méz. Az asszonyok villával szerik le a záró viaszréteget, majd továbbadják a kereteket. Mák Imre és Barna Sándor egy ügyes készülékbe, a pörgetőbe tesz négy keretet. Sanyika bácsika (ahogy mindenki nevezi) megtekeri a kart és a pörgető alján vastag sugárban öm- leni kezd az aranysárga akácméz. A jelenet a szüretek hangulatát idézi, és valóban az: a méhész egész éves szorgalmas munkájának gyümölcsét takarítja be. Bekéné, az idősebb Ilonka szerint jó közepes termés várható, kaptáranként 12—15 kilogramm. A rossz idő nem használt az akác virágzásának, s a méztermésnek sem. De nem is jár jól, aki csak a nagy termés és a várható jövedelem reményében kezd méhészkedésbe! Egyik rokonuk nem szereti a méhészkedést, mégis megpróbálta; nincs rajta sok haszna. Kint már világosodik, most látni igazán, milyen szép helyen vagyunk. János bácsi szorgosan sepregeti vissza a méheket a kaptárba, és közben jut ideje, hogy felhívja a figyelmem a kakukk hangjára, a Száraz-ér vizén kikötött csónakra, a béka kuruttyolására. Élvezi nyugdíjasidejét, s ez nem csoda. Nyugodt, ősi környezetben vagyunk, távol a zajos várostól, a gondoktól. Gondjaik azért vannak a méhészeknek is. Válságban van az ágazat, mert csökkentek a nyugati árak. A világgazdasági válság miatt kevesebben veszik a jó minőségű akácmézet, kiegyeznek az afrikai vegyessel is, mert olcsóbb. Pedig a méhészkedés tőkeigényes foglalatosság! Egy kaptár 1800 (!) forint és ehhez még mennyi minden kell! Ráadásul az utóbbi időben terjed a méhbetegség, leküzdése külön pénzeket emészt. És ez sajnos, nem térül meg a mai mézárakban, össze kéne fogni a méhészeknek — mondja János bácsi —, reméli, hogy rövidesen megalakul az érdekvédelmi szervük. Felhívja a figyelmet a csípések sajátosságára. A dolgozó méh olyan, mint egy kamikázé, „tudja”, hogy csak egyszer csíphet, mert belehal, mégis megteszi ... a méhtársadalom érdekében. Csodálatos, elismerést érdemlő állatok! És tulajdonképpen nem is olyan riasztóak, mint azt az ember képzelné. Rászállnak ruhára, a fejünkre, megcsípnek, de ki lehet bírni... János bácsi meséli, hogyan lett méhész. Apósa tanította rá, ezért sem idegen a feleségétől, hogy ez a hobbija. Hobbija? Majdnem, hogy mindene. Az élete, a sorsa a méhészet. Megosztva Ilona asszonnyal — így szokták meg, együtt. Gyerekük nincs, de már gondoskodtak utódról, aki örökli a kaptárakat. A fiatal Mák György, Ilona asszony öcs- cse tanulja a szakmát. Amikor meglepődöm, meggyőzően magyarázza a házaspár, ők már kifele mennek az életből, erre is gondolni kell.. . És beszélgetünk sok-sok érdekes dologról, a méhek valóban csodálatos szervezett társadalmáról, önfeláldozó életükről. A beszélgetésből egyúttal kirajzolódik a méhészek önfeláldozó, csodálatosan szervezett élete. Ezt a foglalatosságot, gazdasági tevékenységet valóban csak szeretettel lehet csinálni. És úgy tűnik, lehet szeretni... János bácsi szenvedélyes szavai legalábbis erről győznek meg. A termés első harmada kipergett, eljött a reggeli ideje. Összejövünk a kis ház szobájában. Az asztalon finom házi kolbász, kenyér, paprika és Mákné Ilonka csodás kalácsa, beiglije. A hideg, szeles időben mindenkinek jólesik a falat. Ruhánkon kóbor méhek telepszenek meg. Hogy sikoltoznának más helyen a reggelizők! Itt fel sem tűnnek a méhek. Érezzük, hogy társaink. M. Szabó Zsuzsa Új konzervipari termékek Több új termékkel jelentkezik még az idén a Nyíregyházi Konzervgyár, az ország legnagyobb gyümölcs- feldolgozója. A már most 11- féle változatban kapható közkedvelt „nagymama lekvárjának” választékát bővítik olcsóbb alapanyagból, zömmel almából és egresből készültekkel. A többi „nagymama lekvárjához” hasonlóan ezek is alacsony cukor- tartalmúak lesznek. Minden bizonnyal sikere lesz a vásárlók körében a tortabevonó gyümölcszseléknek. E birs-, és almaízű gyümölcskocsonyák könnyen felolvaszthatok, aztán a • süteményre öntve ismét megdermednek, és átlátszó, tükrös bevonattá válnak rajta. Már az idén 20 vagonnal készítenek belőle. A népi Lengyelország 40 éve Az Interpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgálat és a Békés megyei Népújság közös pályázata Most és a következő öt vasárnapon ugyanezen a helyen egy-egy alkalommal cikk található lapunkban Lengyelországról, a végén két kérdéssel, totószerűen három válasz- lehetőséggel (1, x, 2). Kérjük, a válaszokat gyűjtsék össze, és együtt küldjék be a következő címre: Lengyel Kultúra, 1065 Budapest VI., Nagymező utca IS. A beküldési határidő: 1984. július 31. A helyes megfejtők között a következő díjakat sorsolják ki: Fődíj: kétszemélyes, négynapos tartózkodás a varsói Fórum Szállóban, oda-vissza ingyenes repülőjeggyel. További díjak: 20 értékes lengyel népművészeti tárgy, az Interpress, az Orbis, a LÖT és a budapesti Lengyel Kultúra ajándékai. Sorsolás: 1984. augusztus 15-én lesz, a nyertesek névsorát augusztus 20-a után lapunkban közöljük. Héhány perc közgazdaság Mire jó az intervenciós alap? Az elmúlt esztendő utolsó hónapjai a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének jegyében teltek el. A szabályozómódosítás új rendelkezései egymás után láttak napvilágot, hogy a vállalatok még időben felkészülhessenek a január elseje utáni helyzetre. November elején a minisztertanács határozata nyomán új fogalom került közgazda- sági szótárunkba, az intervenciós alap. Neve után már sejthető, hogy milyen célra hozta létre a kormányzat a több mint 10 milliárd forinttal rendelkező különkasszát. Amint a közlemény szövegéből kiderült, az átmenetileg válságba jutott ágazatok és vállalatok megsegítése az új alap egyik legfontosabb feladata. Segítség a bajban De már itt szükséges hangsúlyozni, hogy nem az állandó gazdálkodási problémákkal és pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok megsegítésére hozta létre a kormányzat az intervenciós alapot, hiszen ahogy Heté- nyi István pénzügyminiszter a decemberi országgyűlés előtt elhangzott expozéjában mondta, a tartósan veszteséges vállalatok támogatására 1984-ben sem lesz lehetőség. Az utóbbi évek eseményei számos konkrét példával illusztrálják az új különkasz- sza rendeltetését. Gondoljunk csak az exporteladási árakat követő honi árképzés bevezetésének évére. Ebben az időszakban a világpiacon is nagy változások történtek, i*z addig magas exportnyereséggel büszkélkedő kohászat és alumíniumipar hirtelen válságos helyzetbe került, mert a külpiacon meredeken zuhantak az árak. Az egykor jól menő kohászati és alumíniumipari vállalatok egymás után jutottak súlyos pénzügyi helyzetbe, mert egyrészt csökkent az exportbevételük, másrészt az új szabályozás miatt itthoni árcsökkentésre is kényszerültek. A recesszió egyébként nemcsak a hazai cégeket sodorta kritikus helyzetbe, a nagy nyugatnémet, angol, amerikai kohók is éppen csak a fenntartási költségeiket keresték meg. Ám, sokan közülük nagyobb beruházásba fogtak akkortájt, számítva a hamarosan bekövetkező fellendülésre. Szakmai berkekben 1981— 82-ben élénk vita bontakozott ki, szükségünk van-e egyáltalán ilyen nagy volumenű kohászatra és alumíniumiparra, hiszen a milliárdos befektetések még minimális hasznot sem hoztak abban az időben. Szerencsére a kormány úgynevezett válságintézkedéseket hozott, felmentve a hazai árcsökkentés kényszere alól például az alumíniumipart, s így megóvta a gyárakat a csődbe jutástól. Nehéz volt viszont a pénzt a további intézkedésekhez előteremteni, hiszen más ágazatoktól vonták el a szükséges forrásokat. A rendelkezések már 1983-ban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, ismét növelte exportját e két ágazat, s a világpiacon jelentősen emelkedtek a kohászati és alumíniumipari termékek árai. Ha nem kifizetődő Bármelyik ágazat kerülhet hasonló helyzetbe, például egyik-másik mezőgazdasági termék piacán tapasztalható most hasonló tendencia. Az ilyesfajta átmeneti veszteségek fedezésére alkalmas az intervenciós alap. Megkönnyíti a kormányzat döntését, hiszen az elmúlt évi fejlesztésialap-elvoná- sokbói és az idei központi intézkedésekből származó 12- 13 milliárd forint ál] rendelkezésre, tehát a szükséges pénzt nem mások rovására kell előteremteni. Az ihtervenciós alapnak más funkciót is szántak: ez elsősorban a minisztériumok és a vállalatok újszerű partneri, vagyis nem alá-fölé- rendeltségi kapcsolatával függ össze. Korábban sokszor előfordult, hogy egy- egy cég a fölöttes szerve „kérésére" látott hozzá egy ágazati vagy éppen népgaz-' dasági szinten fontos, ám vállalati szférában ráfizetéses beruházáshoz. A kiemelt célra a banktól természetesen kapott hitelt, de a visszafizetés már a saját kasszáját terhelte. Amikor 13-14 százalékos kamat mellett adnak kölcsönt a pénzintézetek, egy beruházás megvalósításakor szó szerint létkérdés a megfelelő nyereség. Ezek a' beruházások azonban az esetek többségében — ahogy várható volt — nem hoztak elég hasznot, és a vállalatok súlyos anyagi helyzetbe kerültek. Sajnos ekkor már nem számíthattak a fölöttes szerv támogatására, a veszteség ódiumát az irányítószerv már nem vállalta el. Amint az egyik közgazdász vándorgyűlésen elhangzott, a minisztériumok, például a MÉM, ebben az évben változtatott a korábbi gyakorlatán. Ha fontos, ám nem kifizetődő feladatok megoldására kérik a vállalatokat, részükre az intervenciós alapból juttatnak pénzt — kölcsön, vagy támogatás formájában. Az alap ilyesfajta rendeltetése nem kevésbé fontos, mint a válságiparágak megsegítése, hiszen lehetővé teszi, hogy a vállalatok ne felsőbb utasításra szolgálják majd a népgazdaság érdekeit, hanem megfelelő ösztönzés és segítség reményében. Legyen pénzük Természetesen egy vállalati szintű fejlesztés nem kerülhet ebbe a kategóriába, elsősorban más ágazatokat vagy az egész népgazdaságot érintő, de a vállalat munkájától függő feladatok végrehajtásáról lehet csak szó. Az intervenciós alap létrehozása csak egyike a gazdálkodást segítő irányítási eszközöknek. Bár számos központi intézkedés csökkentette a vállalatok nyereségét, a másik oldalról a kormányzat a lehetőségek szerint mindent megtesz azért, hogy jusson eiég pénz a kiemelt célokra. A ’80-as évek második felétől enélkül nem fejlődhet a magyar gazdaság. Lakatos Mária mutatkoznak a kertekben. A fertőzés erősödése azért jár fokozott veszéllyel, mert a szőlő a virágzás előtti fejlődési szakaszban van, és ilyenkor különösen érzékeny a megbetegedésre. A mező- gazdasági nagyüzemekben és a kiskertekben korszerű anyagokkal védekeznek a fertőzés ellen. Növényvédelmi előrejelzés Június derekán a növény- védelem sok munkát ad a kiskertekben. Az almásokban továbbra js károkat okozhat a almafa-varasodás. Vannak olyan körzetek, ahol a betegség tünetei már az úgynevezett gyümölcskezdeményeken is megtalálhatók. Haladéktalanul meg kell kezdeni a növényvédelmi munkát, mégpedig úgy, hogy az eddig használt, úgynevezett szisztemikus, felszívódó készítményeket kontaktszerekkel kombinálva kell alkalmazni. A szőlő pe- ronoszpóra első tünetei is
