Békés Megyei Népújság, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. június 16., szombat NÉPÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) Továbbra is készek arra, hogy fejlesszék a kölcsönösen előnyös kereskedelmi, gazdasági és tudományosműszaki kapcsolatokat a fejlett tőkés országokkal, a világ valamennyi államával. Megerősödött azon meggyőződésük, hogy e kapcsolatok fejlesztése elő fogja segíteni a népek közötti kölcsönös megértés erősítését és a nemzetközi feszültség enyhítését. Az értekezlet résztvevői kifejezik azon szilárd meggyőződésüket, hogy a hozott határozatok következetes megvalósítása új, fontos impulzust ad további lendületes gazdasági fejlődésüknek és a kölcsönös együttműködésnek, a szocializmus növekvő tekintélyének és vonzerejének a világban, szorosabbra fűzi és minden oldalról erősíteni fogja a KGST-tagországok egységét, amelyeket az alapvető osztályérdekek azonossága és a marxizmus—leninizmus ideológiája kapcsol össze. A nyilatkozat aláírói: A Bolgár Népköztárdsaság részéről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Gustav Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államfője. A Kubai Köztársaság részéről — Carlos Rafael Rodriquez, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnök- helyettese, miniszterelnökhelyettes. A Lengyel Népköztársaság részéről — Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság' miniszterelnöke. A Magyar Népköztársaság részéről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A Mongol Népköztársaság részéről — Jumdzságin Ce- denbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság részéről — Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság részéről — Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről — Konsztantyin Cser- nyenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A Vietnami Szocialista Köztársaság részéről — Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. „A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés’' A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak deklarációja A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői abból indulnak ki, hogy a politikai és gazdasági világhelyzet eddig soha nem látott mértékben érinti valamennyi ország és nép érdekeit, és mély aggodalmuknak adnak kifejezést amiatt, hogy erősödött a békét fenyegető veszély. Jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív köreinek konfrontációs irányvonala, valamint a katonai fölény elérésére, az erőpolitika megvalósítására, a bel- ügyekbe való beavatkozásra, az államok nemzeti függetlenségének és szuverenitásának csorbítására, a „befolyási övezetek” megszilárdítására és újrafelosztására irányuló kísérleteik következtében — hangsúlyozza bevezetőben a dokumentum. A feszült helyzet még kiélezettebb lett azáltal, hogy néhány NATO-országban megkezdték az amerikai nukleáris közép-hatótávolságú rakéták telepítését. Ez a nukleáris fegyverkezési verseny új, különösen veszélyes szakaszát nyitotta meg az európai földrészen és a Szovjetuniót válaszintézkedésekre kényszerítette. Az európai nukleáris fegyverekről és stratégiai fegyverekről szóló tárgyalások megszakadtak. A nemzetközi feszültség fokozását célzó veszélyes irányvonallal szembeszállnak a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom, más forradalmi és demokratikus erők, az erősödő hatalmas háborúellenes mozgalom, amelyek kifejezik eltökélt szándékukat arra, hogy véget vessenek az agresszív politikának, elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, megvédjék a népek függetlenségét és szabadságát, békében és az egyenjogúság alapján működjenek együtt. A kölcsönösen előnyös együttműködés és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapion történő átrendezésének akadályozása ugyancsak növekvő ellenállást vált ki az egész világ haladó közvéleményében, az el nem kötelezett országok mozgalmában, más államok, a tőkés országok, többek között az USA reálisan gondolkodó politikai személyiségeinek és hivatalos körei képviselőinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás ellenére számos tőkés ország folytatja a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a szocialista államokkal — mutat rá a deklaráció. Ami a KGST-tagországokat illeti, határozottan elítélik és elutasítják a békés államközi kapcsolatok aláásását célzó irányvonalat, fellépnek a kizsákmányolás valamennyi formája, a más országok belügyeibe való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet, a gazdasági kapcsolatok politikai nyomás eszközeként való alkalmazása ellen. Mindezt a nemzetközi jog általánosan elfogadott normái, az ENSZ Alapokmányában, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában szereplő elvek durva megsértésének tekintik. A szocialista közösség országaival szembeni ilyen irányvonal, amint azt a történelmi tapasztalatok mutatják, teljesen kilátástalan. A szocializmus képes a legbonyolultabb nemzeti és nemzetközi problémák sikeres megoldására. A KGST-tagországok példája, vívmányaik a szocializmus és kommunizmus építésében, baráti kapcsolataik és együttműködésük megszilárdítása jelentős pozitív hatást gyakorol a világ fejlődésére. Az új típusú államközi kapcsolatok elveinek a kölcsönös együttműködésben, valamint más országokkal való kapcsolataikban történő következetes gyakorlati megvalósítása eredményeképpen, a szocialista országok jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetközi gazdasági kap- csolatok igazságos és demokratikus alapon történő átalakításához. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy a KGST-tagországok közötti együttműködés továbbfejlesztése és tökéletesítése, a szakosítás és kooperáció elmélyítése elősegíti időszerű gazdaságfejlesztési problémáik együttes erővel történő megoldását, ezen belül az energia-, nyersanyag- és élelmiszer-szükségletek kielégítését, az élen járó technika és technológia fejlesztésének és bevezetésének meggyorsítását, az anyagi és munkaerőforrások, a termelő és tudományos- műszáki potenciál jobb kihasználását. Ez hozzájárul minden egyes ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, népeik anyagi jólétének és kulturális színvonalának emeléséhez, a szocialista államok erejének, egységének és összeforrottságá- nak erősítéséhez. Ugyanakkor a KGST-tagországok számára távolról sem közömbös, hogyan alakul a világ politikai és gazdasági helyzete. Mélyen érdekeltek annak javításában. És nemcsak azért, mert ez kihat gazdasági terveik teljesítésére, a más íUlamokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolataik normális fejlesztésére. A szocializmus, mint a világ leghaladóbb társadalmi rendszere természeténél fogva az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősséggel lép fel, mivel legfontosabb célja az emberről, az ember jólétéről való gondoskodás. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői azon a véleményen vannak, hogy nem a különböző társadalmi rendszerű államok közötti konfrontációra, nem a kapcsolataikat akadályozó újabb és újabb gátak emelésére, hanem a békés, tartós nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, konstruktív útjainak keresésére kell törekedni, a világban kialakult realitások és valamennyi ország érdekeinek figyelembevételével. Szilárd meggyőződésük, hogy semmiféle világprobléma, a szocializmus és a kapitalizmus közötti történelmi vita sem oldható meg katonai úton. A KGST-tagországok mindig is a gazdasági elzárkózás következetes ellenzői voltak, állhatatosan kiálltak és kiállnak a más államokkal való széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása, az ezek fejlesztésének útjában álló mindennemű korlát lebontása mellett. A dokumentum emlékeztet arra, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai meggyőzően bizonyították az enyhülés szükségességét és gyümölcsöző voltát a világ valamennyi nép>e számára. Az értekezlet résztvevői fontosnak tartják mindazoknak a pozitívumoknak a megszilárdítását és megsokszorozását, amelyeket a ’70-es években a nemzetközi kapcsolatokban elértek, azt, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom, és fejlődjön az egyenjogú együttműködés az államok között, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Ehhez valamennyi , ország konstruktív erőfeszítésére van szükség mind politikai, mind pedig gazdasági téren. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése a földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. Elsődleges jelentősége van a fegyverkezési verseny megszüntetésének, a fegyverzetek csökkentésére való áttérésnek, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásának. Ez a világgazdasági helyzet javításának is legfontosabb feltétele. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartásával a nukleáris fegyverkezési verseny megállítható, és az államok hozzákezdhetnek a nukleáris leszerelés reális intézkedéseinek valóra váltásához. Ehhez politikai akarat, valamennyi ország biztonságának érdekeit figyelembe vevő, becsületes, egyenjogú és konstruktív dialógus szükséges. Ezen az alapon lehet elérni Európa teljes mentesítését mind a közép-hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől. Az európai béke és biztonság szempontjából a jelenlegi körülmények között feltétlenül szükséges követelmény az új nukleáris eszközök felhalmozásának megszüntetése a kontinensen. Ezzel kapcsolatban az értekezleten képviselt államok ragaszkodnak a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európában való telepítésének megszüntetéséhez, és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már telepített rakéták kivonásához vezető lépésekre, úgy egyidejűleg lépések fognak történni a válaszintézkedések visz- szavonására is. Ez fogja megteremteni az alapot a tárgyalások felújítására Európának mind a közép-hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől való mentesítésére vonatkozó megfelelő megállapodások elérése céljából. A szocialista államoknak azok a javaslatai is igen időszerűek, hogy haladéktalanul meg kell állapodni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról; a világűr militarizálásának, az erő alkalmazásának a világűrben a föld elleni támadásnak a betiltásáról; a vegyi fegyverek világméretű betiltásáról és megsemmisítéséről, és ehhez vezető lépésként a vegyi fegyverek megsemmisítéséről az európai kontinensen. Az értekezleten részt vevő államok felhívják a figyelmet a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO-tagállamok között a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, és a békés viszonyok fenntartásáról szóló szerződés megkötésére vonatkozó rendkívül fontos javaslatra. Határozottan síkraszállnak azért, hogy azok a nukleáris hatalmak, amelyek ezt még nem tették meg, mondjanak le a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról. A világgazdasági problémák megoldásának feladata kapcsán ma különös jelentőségre tesz szert a Varsói Szerződés országai és a NATO-országok között a katonai kiadások csökkentésével kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésének biztosítása, a szövetséges szocialista országok által az Észak-Atlanti Szövetség tagállamaihoz intézett felhívásban nemrégiben ezzel kapcsolatban tett részletes és konkrét javaslat alapján. A katonai költségvetés csökkentésére vonatkozó megállapodásnak természetesen ki kell terjednie valamennyi, jelentős katonai potenciállal rendelkező államra. A katonai kiadások csökkentése eredményeként felszabaduló eszközöket a gazdasági és szociális fejlesztés céljaira, többek között a fejlődő országok megsegítésére használnák fel. A szocialista közösség országainak az enyhülésre és leszerelésre vonatkozó javaslatai jól ismertek. A KGST-tagországok készek aktívan részt venni azok gyakorlati megvalósításában, csakúgy, mint a más államok által tett konstruktív kezdeményezések realizálásában. A háborús fenyegetés enyhítése, a katonai szembenállás csökkentése szempontjából igen nagy jelentőségű volna a stockholmi bizalomerősítő, biztonsági és európai leszerelési konferencia sikeres befejezése. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői a békés egymás mellett élés elveihez híven felhívással fordulnak valamennyi néphez, az államok és kormányok vezetőihez, tegyenek aktív lépéseket a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében. A szocialista országok által a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi fórumokon ezzel kapcsolatban tett javaslatok továbbra is érvényesek. E javaslatok továbbfejlesztéseképpen az értekezlet résztvevői felhívnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendezését, a gazdasági biztonság szavatolását és az államközi kapcsolatok e fontos területén a bizalom kialakítását célzó Akcióprogram megvalósítására. A nemzetközi érintkezés gyakorlatából ki kell zárni a gazdasági agresszió bármely módszerét, többek között az embargó, a bojkott, a kereskedelmi, hitel- és technológiai blokád alkalmazását, illetve az ezekkel való fenyegetést. A valamennyi állam közötti gazdasági kapcsolatokban maradéktalanul érvényesíteni kell a nemzeti függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az erőszak alkalmazásától, illetve az azzal való fenyegetéstől történő tartózkodást, a teljes egyenjogúságot, a nemzeti érdekek és minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy maga rendelkezzen saját sorsával, a kölcsönös előnyök, a diszkriminációmentesség és a legnagyobb kedvezmény elvét. Az értekezlet résztvevői ismételten megerősítik, országaik szilárd szándéka, hogy fejlesszék a gyümölcsöző kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat minden olyan szocialista, fejlődő és fejlett tőkés országgal, amely ez iránt készséget mutat. Célszerűnek tartják, hogy e kapcsolatokat elsősorban hosszú távú programok és egyezmények alapján bővítsék, az együttműködés különböző, kölcsönösen előnyös formáit alkalmazzák, beleértve többek között az objektumok műszaki felszerelésében és létesítésében való közreműködést, az ipari kooperációt, tudományos- műszaki probl^nák együttes megoldását is. A KGST-tagországok a tőkés államokkal, valamint vállalataikkal és cégeikkel való együttműködés potenciális fejlesztési lehetőségeinek aktívabb kiaknázása mellett foglalnak állást. Ebben a vonatkozásban nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai országok közötti gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok bővítésének a Helsinkiben elfogadott záróokmány és a madridi találkozón elért megállapodások szellemében. A KGST-tagországok támogatják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a fejlett tőkés országok, továbbá a fejlődő országok gazdasági szervezetei közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítását. Ezzel összefüggésben megerősítik, hogy készek a KGST és az EGK között megfelelő megállapodást kötni, szem előtt tartva a’ szóban forgó szervezetek tagországai közötti kereskedelmigazdasági kapcsolatok további fejlődésének elősegítését. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői sürgetően szükségesnek tartják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átszervezésére és az új gazdasági világrend kialakítására irányuló munka aktivizálását. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat oly módon kell átrendezni, hogy a világ minden országa sokrétűen fejleszthesse gazdasági potenciálját, a béke, az igazságosság és a kölcsönös együttműködés körülményei között haladhasson a fejlődés útján. A KGST-tagországok lehetőségeikhez mérten a jövőben is gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak a szabadságukat és függetlenségüket kivívott államoknak a nemzetgazdaságuk fejlesztésére irányuló erőfeszítéseikhez. A KGST-tagországok a jelen deklarációban szereplő javaslatok megvalósításában mindenkivel együttműködnek, aki érdekelt a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok javításában. Más államoktól a jóakarat, a kölcsönös megértés, a közös akciókra való törekvés hasonló megnyilvánulását várják, és ezen az alapon készek bármely konstruktív javaslat megvizsgálására. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy jelenleg, jobban, mint valaha, szükség van arra, hogy valamennyi parlament és kormány, a széles világközvélemény, minden józanul gondolkodó ember egyesítse erőfeszítéseit a béke megőrzése és megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása céljából, valamennyi ország és nép érdekében — hangoztatja befejezésül a deklaráció. A deklaráció aláírói: A Bolgár Népköztársaság részéről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államfője; a Kubai Köztársaság részéről — Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnökhelyettese, miniszterelnök-helyettes ; a Lengyel Népköztársaság részéről — Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke; a Magyar Népköztársaság részéről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; a Mongol Népköztársaság részéről — Jumdzságin Ceden- bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke; a Német Demokratikus Köztársaság részéről — Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársaság részéről — Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről — Konsztantyin Csernyenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke; a Vietnami Szocialista Köztársaság részéről — Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának" főtitkára.
