Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

1984. május 13., vasárnap

1

_ BÉKÉS megyei

n UNJIMM újra

Hunyán

E

gy település életképességét általában a látványos dolgokon szokták lemérni. Pedig a kistelepülések többsége naponta harcot vív szinte a puszta létért. Ha emellett még fejlődni, továbblépni is képes, az már csaknem a csodával határos.

Hunya kétségtelenül életképes település. A kondorosi— endrődi tanyavilágból szinte évek alatt körvonalazódott, s létének mintegy 4 évtizede alatt olyan arculatot alakított ki, amely vetekszik a nagy múlttal rendelkező falvakéval.

Tavasztól őszig a zöld a legjellemzőbb színe Hunyának. Az évtizede telepített utcai fák, bokrok szépen meggyökereztek a jó termőfölben. De vajon az embereket is ilyen erős gyökerek kötik lakóhelyükhöz? Egy időben úgy tűnt, hogy nem. A hatvanas, hetvenes években igen erős volt az elvándorlás. Idős parasztemberek adtak túl nehéz munkával felépített, szép házaikon, hagyták oda jól jövedelmező háztáji gazdaságaikat, s felkerekedtek, hogy városban lakó fiuk-lá- nyuk után menjenek. Mert a fiatalok nagy része elment — kényszerűségből. Hiszen akik szakmát, diplomát szereztek, nem találtak helyben munkát.

Aztán alábbhagyott az urbanizációs hullám. Megerősödött a hunyai tsz, megnyílt a varrószövetkezet is a faluban. Több lett a munkalehetőség, biztosabb a megélhetés. Bár egy-két ház mindig eladó a községben, az elvándorlási kedv mintha megállt volna. A fiatalok egy részét vonzza az olcsó lakás, a háztáji gazdálkodásból eredő mellékjövedelem. Vagyis a boldogulás lehetősége.

Más itt az élet, mint a városban. Az embert nyugalom veszi körül. Már sok családban van gépkocsi — szükség is van rá, a nem túl gyakori autóbuszjáratok miatt — az utcán mégis kevés gépjármű szennyezi a levegőt. Az ABC- áruház előtt álldogálnak, beszélgetnek az asszonyok; nem kell félniük a sorban állástól. Az óvodában kényelmesen elférnek az apróságok, s nincs zsúfoltság az iskolában. Persze, a falusi élet nem csak előnyökkel jár. Itt ha valakinek elromlik a háztartási gépe, csak Kondoroson tudja megjavíttatni. Nem egyszerű szakembert szerezni a kőművesmunkához, a víz- és gázvezeték-szerelésekhez. (Ez utóbbi most a község nagy beruházása.) Fogászatra, szakorvosi rendelésre valamelyik környékbeli településre kell elutazói.

Ám aki itt él, nem csak az előnyöket és a hátrányokat mérlegeli. A szülőfalu vonzó, illetve megtartó ereje gyakran erősebb bármiféle érdeknél, vagy családi köteléknél.

Első a minőség

A Gyomaendrődi Kötőipari Szövetkezet helyi részlegében negyvenketten dolgoznak. A központi üzemből küldik a kelmét, a sablonokat, valamint a műszaki leírást.

Az öt szabász közül az egyik Pintér Béláné, aki öt évvel ezelőtt ismerkedett meg ezzel a munkakörrel. Azelőtt háztartásbeli volt. Jól érzi magát itt. A munka nem nehéz és nyugdíjas az állás.

A részlegben két ezüstkoszorús szocialista brigád dolgozik. Az egyik a 18 tagú Hunyadi János brigád, amelynek hat éve Rau Ádámné a vezetője. Tőle kérdezem:

— Mivel érdemelték ki az ezüstkoszorús jelvényt?

— Vállaltuk, hogy a termelési tervünket 102 százalékra teljesítjük, melyből az első osztályú termékek aránya 94 százalék. Ezt tavaly teljesítettük.

— Kik tettek ki magukért a legjobban?

— Hornok Ernőné varrónő, aki 1983-ban kiváló dolgozó lett, Tímár Mihályné, Varjú Dezsőné varrónő, Pintér Béláné és Farkas Ferenc- né szabász.

— Mit készítenek?

— Mindig olyan terméket, amit megrendelnek, illetve ami keresett és eladható, ha kifogástalan a minősége. Nem nagy szériákat állítunk elő, s emiatt gyakori az átállás. Ez ugyan nehezíti a munkánkat, a kereset szempontjából is hátrányos, de a szövetkezet csak így maradhat fenn.

Pintér Béláné jól tájékozott. Kalmár Imréné részleg- vezető az előzőeket csak két mondattal egészíti ki:

— Ha tönkremenne a szövetkezet, 42 hunyai asszony munka nélkül maradna. Ezt semmiképpen sem engedhetjük meg.

Üzleti „titok”

Kedvenc: a rántott szelet

Kóczi Györgyné Kondorosról gépkocsin érkezik Hu- nyára. Kirak a „placcra” sok paradicsom-, paprika-, szegfű-, és néhány más virágpalántát. Asszonyok, gyerekek állják körül. Nagy keletje van a portékának.

Fekete Imréné óvónőt egész gyereksereg veszi körül. Az első sorban Petényi Roli, Lapatinczki Editke és Búza Anita figyeli nagy érdeklődéssel az eseményeket.

— Néhány palántát ültetünk a gyakorlókertbe. Kis ágyások vannak, amit a gyerekek művelnek és persze ők

is szüretelnek le — mondja Fekete Imréné.

Látom, Hornok Mátyásné árvácskát, szalviát és szegfűt, Dávid Vendelné pedig paprikát, szalviát, petúniát vásárol.

— Helyben nem termesztenek fólia alatt palántát?

— Csak kevesen, ők is inkább saját maguk részére mondja Dávid Vendelné.

— Mennyi eddig a forgalom? — kérdezem Kóczi Györgynétől.

Nem kapok választ. Maradjon tehát üzleti „titok.”

Az oldalt írták: Gubucz Katalin és Pásztor Béla, a fotókat Fazekas László készítette.

A presszó melletti étteremben ma csontleves és serpenyős sertésszelet az ebéd. Ez a menü. Aki igényesebb, frissen sültet rendelhet: öt fajtából válogathat.

A főszakács Salamon Fri- gyesné, a kisegítő Hunya Béláné, a felszolgáló pedig Papp Erzsiké, aki egyébként a presszóban eladó.

— Hány személyre főznek? — kérdezem Salamon Frigyesnétől.

— Kilencvenegyre. Nyáron, a nagy munkák idején még több a kosztosunk. Sokszor 130-an is itt ebédelnek. Amikor 1967-ben kezdtünk, harmincán is alig voltak.

— Kik járnak ide?

— Többségében tsz-tagok, nyugdíjasok és az ÁFÉSZ dolgozói.

— Mi a legkedveltebb étel?

— A rántott szelet.

Citerások, tűzoltók, bábosok

A hunyai általános iskola felszereltségéről igen jó véleménye van annak, aki idelátogat. Igyekeznek biztosítani a korszerű oktatáshoz szükséges feltételeket. Nemrég létesítettek például szertárat, s elkészült a központi fűtés is. A faluban már régóta gyökeret vert pedagógusok mellett van néhány fiatal is; köztük mindössze egy a képesítés nélküli. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a gyerekek mindegyike továbbtanul. Mint Szmola Ernő, az iskola igazgatója elmondotta, az utóbbi években kevesebben jelentkeznek gimnáziumba, s többen folytatják tanulmányaikat szak- középiskolákban, szakmunkásképzőben; ezen belül nőtt a mezőgazdasági pályára irányulok száma. A középiskolát végzett hunyai diákok mintegy 40 százaléka kerül felsőfokú oktatási intézménybe, s a végzett szakemberek egy része visszajön a faluba.

A gyerekek szabadidejének hasznos, eltöltéséről is

gondoskodik az iskola. Különös népszerűségnek örvend a néhány éve működő úttörő citerazenekar, amely sok tapsot kap községbeli fellépései alkalmával. A községen kívül is szép sikereket könyvelhettek el a citerások: a

közelmúltban például a gyomaendrődi területi bemutatón aranyérmet nyertek. Tímár László tanár, az Ady Endre úttörőcsapat vezetője szerint az úttörőmunka másik legnépszerűbb része a több mint 10 éve működő tűzoltószakkörben folytatott tevékenység. A kis tűzoltók egy alkalommal országos másodikok lettek, s többször értek el jó megyei, illetve területi helyezést. Reményekkel kecsegtet a két éve alakult irodalmi színpad és a kisdobos bábszakkör, amely produkcióival a helyi rendezvényeket teszi színesebbé.

A hunyai úttörőcsapat szép hagyománya a nyári kirándulás. Az úttörők már bejárták az ország nevezetes tájait, ezen a nyáron pedig Erdélybe készülnek.

Mg 1 5 Á

>3*®

j|M|Ry|s 2l* y“^'* J9

Szünetben

Mindig itt vásárol?

Az idő: délelőtt 10 óra.

Most érkezik a kenyér az önkiszolgáló boltba. Késett a gépkocsi, ami ritkán fordul elő.

Már sokan várakoznak kenyérre. Megkérdezem az egyik asszonyt, Hunya Andrásáét:

— Mindig itt vásárol?

— Másutt nem is tudnék, mert csak egy bolt van a községben.

— Mindent megkap, amire szüksége van?

— Igen.

Timár Benőné is egyetért vele.

Egy harmadik várakozó, Romcsek Gergely közbeszól:

— Csak az a baj, hogy kicsi a bolt, és néha nagy a zsúfoltság.

Szurovecz András, a Gyo- maendrőd és Vidéke ÁFÉSZ helyi megbízottja arról tájékoztat, hogy a szövetkezet vezetősége tervezi a bolt bővítését. A megvalósításra akkor kerülhet sor, amikor lesz rá pénz; egyelőre azonban nincs. Azt viszont már elhatározták, hogy a húsboltot az önkiszolgáló bolthoz telepítik át.

Ha a foga fáj

Az egészségügyi alapellátás biztosított a községben. A körzeti orvos — aki évek óta itt él — megfelelően felszerelt rendelőben látja el a betegeket. A közelben épült néhány éve a tanácsadó helyiség, ahol szakképzett védőnő ellenőrzi a kismamákat, a csecsemőket. Gyermek- szakorvos és nőgyógyász havonta egy alkalommal rendel Hu- nyán. Sajnos, még nem teljesült az a lakosságban régóta élő igény, hogy rendszeres fogászat legyen a községben. Pedig a hunyaiak nem sajnálják a pénzt a szükséges felszerelésekre, s helyiséget is tudna biztosítani a tanács. A jelenlegi állapot igen áldatlan; ha valakinek fáj a foga, a hét meghatározott napján az endrődi szak- rendelésen látják el. Ez a nem túl gyakori autóbuszjáratok miatt bizony kényelmetlen a betegeknek, akik jelentős része idős ember.

Tehát mit tehet egy hunyai, ha a foga fáj? Tűr, s megvárja a megfelelő napot, amikor is buszra ül, és vagy sorra kerül a következő járatig, vagy sem. Akad, aki nem teketóriázik, s kihúzatja fájós fogait a körzeti orvossal. Amit aztán pótolni kell, s így kezdődik minden elölről. Hunya „fájós fogára” pedig — sajnos — egyelőre nem adnak gyógyírt az illetékesek.