Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-11 / 109. szám

1984. május 11., péntek Pénteki beszélgetések Béres Ferenc 1963-ban, amikor Béres Ferenc nemzetközi nagydíjat nyert Párizsban egyik lemez- felvételével, többek között ezt írták róla: Ha Bérest hallgatjuk, az az érzésünk, mintha egy parasztlegény énekelne. De amit tesz, és ahogyan teszi, azt európai énekkultúrával cselekszi. — Honnan ered dalszeretete? — Anyámnak szép csengő hangja volt, gyakran énekel­getett nekünk, gyerekeknek, mi is sokat daloltunk együtt, ez természetes volt nálunk. Apám meg egyenesen neve­zetes volt a környéken! Olyan adottságokkal rendel­kezett, hogy ha csak fele annyi lehetősége van, mint nekem, akkor a világ legna­gyobb énekese lehetett vol­na. — 11 éves korában nevezetes helyre került el otthonról. Mit adott önnek Sárospatak? — Nagyon sokat, életre szóló élményeket. 1934. szep­tember 4-én léptem át a pa­taki református főgimnázi­um ódon kollégiumának ha­talmas, boltíves kapuit. Rendkívül magas színvonalú volt itt a zenetanítás, s na­gyon sok kisközösségben, ön­képzőkörben fejleszthették tudásukat az itteni diákok. Volt zenekar, énekkar, de jártam rajzolni is. A rajzta­nárom képzőművészt akart belőlem faragni, szerinte te­hetséges voltam. Ma is érzé­keny vagyok a színekre, for­mákra, s a képzőművészettel való foglalkozás mint vágy, még mindig kiéletlen ben­nem, de hát — a zene elso­dort. — Hogyan készült az előadói pályára? — És szolgálatra készül­tem. Veres Péter szavait használom fel: ne kívánjuk a falusiaktól, a puszták la­kóitól. hogy ők tóduljanak a városba, és ott keressék mű­velődési lehetőségeiket, ha­nem sokkal eredményesebb, ha mi visszük hozzájuk a vi­lágot. Ezt a munkát vállal­tam fel, s végzem immár negyven éve. — A hatvanas évek végétöl megnőtt az érdeklődés térgyi és szellemi néphagyományaink iránt. Elég csak a népzenét ját­szó együttesek számának gyara­podására vagy a táncházmozga­lomra gondolni. Mára mintha megtört volna ez a lendület . . . — Hagyományaink éltetése nélkül egész életünk, közmű­velődésünk egy lyukas ga­rast sem ér. Csak az a sokat emlegetett tiszta forrás, az valóban legyen az, és ne ürügy divathullámok verésé­hez. Nem véletlen, hogy a táncház és a folklór a pesti ifjaink ügye és nem a pa­rasztfiatalságé, munkásgye­rekeké. Az érdeklődés fő motiválója a kuriózum. A soha népdalt nem hallott gyereknek ez ugyanúgy szól. mintha hottentottákat halla­na. Minden érdekessé válik, mint például az éneklési mód is. Hát nem azzal lesz népi­vé az előadásmód, hogy a párasztasszonyt és egy-egy tájnyel'vnek nyelvi, kiejtés­ből i sajátságait majmoljuk. reprodukáljuk. Hanem azo­kat az értékeket, amelyek az általános emberit hordozzák, azokat kell a mát éltetővé tenni. A hagyományok segít­ségével megnemesíteni kell a mát. s nem egy olyan élet­formát idézni, másolni, me­lyet a történelem már túl­haladott. S amíg hagyomá­nyaink éltető ereje nem vá­lik életünk természetes köze­gévé, addig mindig beleesünk a divathullámok csapdájába. — Egyre kevesebb az alka­lom a közös éneklésre. Fiatalja­ink is, ha összejönnek, nem népdalt énekelnek, hanem a táncdalt erőltetik, s bizony, leg­többször nyekergésbe fúlnak ezek a próbálkozások . . . — Igen. Mert ha énekel­hető lenne a táncdal, nem volna baj, de a mai táncda­lok alkalmatlanok a közös­ségi éneklésre, mert idege­nek, ugyan mutatós, szipor­kázó. de üres produkciók ezek. Idegen testet akarunk magunkra venni olyan lélek­kel, mely azt nem fogadja be. Minden más európai kul­turális áramlatnak is hatása alatt voltunk, de mindig magyarítottunk, lett légyen szó reneszánsz dallamról vagy éppen a verbunkos ze­néről. Utóbbi olyannyira ma­gyarrá vált, hogy ma is egyik meghatározója zenénk­nek. Sajnos, tömegkommuniká­ciós eszközeink, a rádió, a tévé, a lemezek és a többi­ek lévén hallgatókká, pasz- szív befogadókká váltunk. Nem akarjuk tudomásul ven­ni, hogy mindez csak segít­ség volna ahhoz, hogy cse­lekvő részesei legyünk a kul­túrának, s hogy semmi sem pótolhatja az élő szó erejét. Nagyon sokszor találkozom általános és középiskolás fia­talokkal előadásaim során. Öröm nézni a közös ének­léskor — mert mindig van — a felfénylő szemeket. Tudnak, szeretnek is énekel­ni fiataljaink. Csak olyan bensőséges közösségi alkal­makat kell teremteni szá­mukra, melyek keretében ki­élhetik a bennük szunnyadó vágyat. Pénzes Ferenc Fotó: Gál Edil Szerény kis épület, fákkal... Amikor 1965-ben létrejött, s elfoglalta mai helyét a bé­kési zeneiskola, két facse­metét ültettek el az intéz­mény udvarában az ideke­rült tanárok. Az évek teltek, múltak. A fácskák gyenge törzse jócskán megizmoso­dott, fejükre büszke koronát rakott a múló idő . . . Növendékek és tanítóik Mielőtt a zeneiskolát lét­rehozták, felmérték, van-e igény Békésen az új intéz­mény megnyitására, hisz ad­dig csupán zeneoktatói mun­kacsoport működött itt. Ha­mar kiderült, hogy a lakos­ságban nagy szeretet él a zene iránt. Ezt bizonyította, hogy 640 jelentkező volt ösz- s'kesen, ebből válogatták ki azt a 125 növendéket, akik­nek zenei oktatását — akkor — vállalni tudták. A túlje­lentkezés azóta is jellemző, bár némi bővítésre többször is lehetőségük nyílt. Jelenleg 250 kis zenész nyitogatja az iskola kapuját. Nem csoda hát, ha „kinőt­ték” az épületet. Szerencsére a 2-es számú általános is­kola segítségükre sietett, s jobb híján ott tanít két ze­nepedagógus. S ha már „házon kívül" vagyunk. Az iskola kisugár­zó hatása a város határain túl is érezhető, hiszen ez év­től kezdve Vésztőn egy 20-as létszámú, kihelyezett növen­dékcsoportjuk ízlelgeti a ze­ne adta örömöket. Ha egy ilyen intézmény életéről szólunk, meg kell említenünk a tanári ellátott­ságot. Nos, a békésiek eseté­ben aránylag kedvező a helyzet, hiszen sok éves tö­rekvésük, hogy az egykori tanítványokat — akik zenei pályára léptek — visszaédes­gessék, tanítani. Nyitva a próbatermek ajtaja Am egy zeneiskola tevé­kenysége nem merülhet ki csupán a növendékek okta­tásában, kell, hogy felcsen­düljön a zene a próbatermen kívül is, s erre szép bizonyí­ték a békésieké. Ahogy Fe­jes Antal, az iskola igazgató­ja mondja: — Az évek során más, ki­finomultabb közönségünk- lett itt Békésen. Ám hamar hozzáteszem, ez nem csupán a mi érdemünk. Már sorolja is, ki minden­ki vesz még részt a város zenei arculatának alakításá­ban. Elsőként az 1-es számú általános iskolát említi, ahol immár hat éve, hogy zene tagozatot indítottak. Kapcso­latuk azóta is a lehető leg­jobb. A gimnázium kórusát és a városi munkáskórust is meg kell említeni, hisz te­vékenységük sokban hozzá­járult a zenei ízlés változá­sában. A művelődési központ sok éve szervezi a zeneóvo­dát, ahol jelenleg is 40 ap­róság barátkozik a zene alap­jaival. A könyvtárról sem felejt­kezik meg Fejes Antal, mely nem egy színvonalas zenei eseménynek ad otthont. — Gyakran tartunk itt ze­nei ismeretterjesztő előadá­sokat, máskor hangversenyt rendezünk a gyermekkönyv­tárban. Közkedveltek soro­zataink. Volt, hogy egykori növendékeink hangverse­nyeztek, az idén pedig a vá­rosi KISZ-bizottsággal kar­öltve életre hívtuk a KISZ- zenei diákkört. Felvettük a kapcsolatot az Ifjú Muzsiku­sok Magyarországi Szerveze­tével is, melynek eredmé­nyeként a helyi klubnak már 33 tagja van. A társadalmi ünnepségek­re, a vállalati megemlékezé­sekre egyre többször meghí­vást kapnak az iskola növen­dékei. E fellépések sikerei is bizonyítják, a békésiek igénylik az effajta időtöltést. Vagy itt van bizonyítékként az a háromfelvonásos mese­opera — Békefi Antal—B. Kurdy Piroska: Feneketlen tó —, melynek megszületésé­nél szinte az egész város ott bábáskodott. Sikeres pedagógiáról és egyebekről Mióta nincs olyan helyiség Békésen, ahol filharmóniai hangversenyt rendezhetnek, a zeneiskolára még több fel­adat hárult az igények kielé­gítésében, s általában a ze­nei ismeretterjesztés terüle­tén. — Szerencsére a kartár- saim is szívesen foglalkoznak munkakörüktől független dolgokkal — folytatja elbe­szélését az igazgató. — Ki miben tudja hasznossá ten­ni magát, azt csinálja. Van. aki ismeretterjesztő előadá­sokat tart szívesen, mások inkább hangszerükkel lép­nek fel. . . Talán ez a magyarázata annak a sok — immár ha­gyományos — rendezvény­nek, melyek a megye hatá­rain is túl mutatnak. Gon­dolunk itt a zenei napokra, a tarhosi vonószenekari tá­borra, és így tovább, me­lyek szervezésében oroszlán- részt vállalnak a zeneiskola dolgozói. — Mindezek mellett per­sze időnkkel, erőnkkel igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy pedagógiai munkánk eredményeként a mi kis is­kolánk is sikerrel szerepel­jen egy-egy fesztiválon, me­gyei vagy országos verse­nyen — mondja végül Fejes Antal, az iskola folyosóján egy tabló előtt, melyen azok­nak a tanulóknak a képe lát­ható, akik e törekvés leg­szebb tanúbizonyságát adták szereplésükkel. Amíg bent folyik a taní­tás, odakint a fák egykedvű­en szemlélik a jövés-me­nést. Ágaik a napok, hetek múlásával egyre sűrűsödnek, erősödnek — valahogy úgy vonják árnyékuk alá az ud­vart, ahogy szívós kitartás­sal, egyre szélesebb körben hinti a zene értését, szerete- tét a városra, s környékére e fáknak otthont adó intéz­mény. S hogy valóban Békés ze­nei központjává válhasson, s méltó helyen ünnepelhesse fennállásának 20. évforduló­ját, hamarosan új otthont kap a békési zeneiskola. A földrengés sújtotta 3-as is­kola műemlék épületét már az ő elképzeléseik szerint újítják fel, s adják át ez év novemberében. Nagy Ágnes Hz ünnepi könyvhét könyveiből Az ez évi ünnepi könyv­hét számos újdonsága és meglepetése között domi­náns szerepet kap a mai ma­gyar irodalom, s ezen belül is a kortárs próza. Két posz­tumusz kötet kívánkozik az ismertetés elejére, két olyan alkotóé, akik mindig híjával voltak a szerénytelenség­nek, s csak a tiszta szigorú­ság engedte műveik kerül­hettek a közönség elé. Szo- botka Tibor elárvult íróasz­talában két regény is talál­tatott, melyeket most egy kötetben ad közre a Magvető Kiadó. A Hazugság még a harmincas években keletke­zett. Hőse egy középosztály­beli fiatalember, aki célta­lanul sodródik egyik szerel­mi kalandból a másikba anélkül, hogy képes lenne valóban mély, tartalmas em­beri kapcsolatok teremtésé­re. A gáláns fiatalember, Márk Miklós virtuóz szelle­messége, kifinomult iróniája, cinikus életfelfogása mögött ott érezzük a kiüresedett, ha­zug világot, amelyben csak a képmutatás, az önzés és a hazugság vihet előre. Márk Miklós kalandjai lenyűgözn­ek. de a hős egyben áldozat is — koráé. A Száműzetésben a [elszabadulás utáni évek­ben játszódik egy faluban. Ide menekül egy fiatal ta­nár, aki szerénységével, igaz, emberi lényével — akaratla­nul is — felkavarja a falu életét. Furcsa szerelmi há­romszögbe keveredvén kény­telen otthagyni a falut. De otthagy valamit. Valamit a jóból, önmagából, egy suga­rat egy másik, értelmesebb világból, valami szépet, ígé­reteset azok számára, akik nélküle sohasem pillanthat­tak volna be abba a másik világba. Szobotka e korai re­gényei egyáltalán nem vise­lik magukon a kezdés nehéz­ségeit. Márk legalább oly szellemes, mint a Megbízha­tó úriember főszereplője, s a faluba került ifjú tanár épp­úgy élete célját, önmagát keresi, mint megannyi Szo- botka-hős. Az író kíméletes iróniával ábrázolja őket, a keményebb ítéletet az olva­sóra bízza. Gáli István, a nemrég el­hunyt Kossuth-díjas író, A ménesgazda immáron halha­tatlan alkotója is számos írást hagyott ránk, melyek még eddig nem jelentek meg, legfeljebb a legközelibb barátok ismerhették. A ha­gyatékból válogatott Csontos Gábor és Módos Péter, s tet­te közzé a Szépirodalmi Ki­adó Éjszakai csöngetés cí­men a könyvhét bizonyára egyik jelentős köteteként. A novellák jó részé a Vaskor című novellaciklus világát idézik. az ötvenes éveket. Van a kötetben, olyan írás is, mely még 1954-ben keletke­zett, s csupán most kerül nyilvánosságra. Gáli hagya­tékában rengeteg kézirat, vázlat, magnótekercs maradt példás rendben. Szellemi éle­tünk kára, hogy ezek a mű­vek már soha nem készül­nek el. A kötet második ré­szében rádiójátékokat talál az olvasó, melyek most je­lennek meg először együtt, s egyet-kettőt kivéve az író ezeket sem publikálta. Szer­ves részei a Gáll-életműnek, köztük olyan remek akad, mint például az Ákelkur? című. A könyvet egy önélet­rajzi ciklus zárja. A Szépirodalmi Kiadó folytatja Sötér István mű­veinek közreadását. Sőtér tudós és szépíró, egyetemi ta­nár és akadémikus, számos nagyszabású irodalomtörté­neti vállalkozás kezdemé­nyezője és megvalósítója. A kiadó most önéletrajzi re­gényfolyamának sorában egy novellafüzért jelentet meg Komoly ének cimmel. A Bűnbeesés, Az elveszett bá­rány és a Budai oroszlán az önéletrajzi regényciklus ál­lomásai. E kötet novelláinak is ugyanaz az írói meggyő­ződés az életrehívója, mint az előzőknek: az író legfőbb nyersanyaga a megélt élet. „A sors fordulópontjait min­dig utólag ismerjük föl — olvashatjuk az író vallomá­sát a Telihold című novellá­ban —, mintha életünket is visszamenőleg lehetne csak megélni”. íróilag értelmezni bizonyára nem is lehet más­ként, s nyilván ez a magya­rázata annak, hogy e novel­lák írója — Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének egyik kife­jezését kölcsönvéve — min­dig „egyszerre két helyen, egvszerre két időben" tartóz­kodva bontja ki mondani­valóját, amelyben a megélt élet kontúrjai mögött fölsej- lenek a háttér — a kor, az elmúlt fél évszázad — kör­vonalai is. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Miről ír a Társadalmi Szemle új száma? 8.37: Régi muzsika. 8.51: Jereb Ervin: Incidens az Ingeborg-hangversenyen (vígopera). 9.33: Szól a nóta halkan. 10.05: Ugróiskola. 10.35: Versek. 10.40: Fúvószene táncritmusban. 11.00: Gondolat. 11.45: Nóták. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: Székely Endre müveiből. 14.44: Magyarán szólva. 15.05: Révkalauz. 15.35: Népzene a Pozsonyi Rádió műsorából. 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Operaáriák. 17.05: Hétköznapok kutatói. 17.30: A New York-i filharmoni­kus zenekar felvételeiből. 17.52: Daloló, muzsikáló tájak. 19.15: Rádiószínház: Szünet után tör ki a háború (színmű). 20.30: Operettkedvelőknek. 21.30: Fűtől fáig. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. 23.40: Madrigálok. PETŐFI RADIO 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Végvári Rezső: Népdal­szvit. 8.44: Slágermúzeum. 9.31: Külpolitikai könyvespolc. 9.53: Lottósorsolás! 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Gyermekeknek. 13.45: Zenedélután. 14.00: Rivaldafényben. 15.35: Egészségünkért! 15.45: Ray Manzarek Orff: Car­mina Burahájának rock­változatát adja elő. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Válogatott felvételek. 19.40: Nótakedvelöknek. 20.35: Iránytű. 21.47: Santana összes albuma. 22.30: Beszélgetés Kari Rahner - ral. (ism.) 23.00: Könnyűzene éjfélig. III. MŰSOR 9.00: A magyar pedagógia év­századai. 9.30: Francia muzsika. 10.15: OperafelvételekbőL. 11.05: Szimfonikus zene. 13.07: Külpolitikai klub. 13.37: Operakórusok. 14.00: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok II. 14.20: Új Mozart-lemczeinkből. 15.17: Egy rádiós naplójából. 16.48: Vajda Jánosné Bartos Ro­zália: Emlékirataim. 16.58: Muzsikáló Magyarország. 17.30: Fiatalok muzsikálnak fia­taloknak IX/9. 18.40: Olasz madrigálok. 19.05: Kórusművek. 20.41: Kamarazene. 21.30: Opera-művészlemezek. 22.30: Keith Jarrett hangverse­nyei V/l. 23.10: Régi magyar táncmuzsika. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Koppanástól koppanásig. Könnyűzenei műsor. Szer­kesztő: Kutas János, (ism.) 17.35: Grafikon. Gazdaságpoliti­kai riportműsor. Szerkesz­tő: Dalocsa István. (A tartalomból: Téglák, fél­téglák, téglajegyek.) 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Tévétorna, (ism.) 8.10: Iskolatévé. 8.50: Közlekedj okosan! 9.00: Fizika. 9.30: Barangolás a művészetek tájain. 10.10: Mozart: Koronázási mise. 15.00: Közlekedj okosan! 15.10: Felső-Tiszavidék. i. 15.25: Játék műalkotásokkal VIII/3. (ism.) 15.45: Majális (magyar mester­művek). (ism.) 16.05: Rege a csodaszarvasról. 16.30: Professzor Walter Arnold (NDK rövidfilm), (ism.) 16.55: Vasárnapi muzsika. 17.50: őrjárat az égen (tévéfilm). IV/3. (ism.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Petrocelli (amerikai bűn­ügyi film). 20.55: Péntek esti randevú. 22.00: Földi paradicsom ,11/2. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.20: Még egyszer gyerekeknek! 19.00: Keresztkérdés. 19.30: Adam: Giselle (kanadai balettfilm). 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Kisfilm. 21.35: A 24. miskolci filmfeszti­vál filmjeiből. BUKAREST 15.20: Kulturális híradó. 15.40: A volánnál. Autóvezetők­nek. 15.50: Német nyelvű adás. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Román tájak történelme. 21.10: Világhíradó. 21.30: Beszélő hegyek. Bolgár film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: Német nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Marko Marulic — műve­lődési adás. 17.40: Hírek. 17.45: A hübelebalázsok — tévé­sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A zöld terv iskolába. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A találkozó helyét tilos megváltoztatni — filmso­rozat. 21.00: Könnyűzenei adás. 22.00: Vendégszerkesztő. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosí­tás. 18.45: Tudományos könyvek ki­rakata. 19.00: Ex libris — művelődési adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Esküdtszék — dokumen­tumadás. 22.05: Ügy élni. mint mindenki más — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. május ll-én, pénteken 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN 3. sz. általános iskola ea. 19 órakor Békéscsabán: az árnyék Pécsi Sándor-bérlet 18 órakor Tápiószecsőn: BASTYASÉTANY 77 19 órakor Békéscsabán: 1984. május 12-én, szombaton ALTONA FOGLYAI Bérletszünet 19 órakor Szigetszentmiklóson: BASTYASÉTANY 77 MOZI Békési Bástya, 4 és 6-kor: Fu­tásod véget ér, 8-kor: Vad faj- zat. Békéscsabai Szabadság, 10 és 8-kor: Egy zsaru bőréért, 4 és 6-kor: E. T. Békéscsabai Terv: Amit tudni akarsz a szexről. Békéscsabai Kert: E. T. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Ezer- milliárd dollár, fél 8-kor: Szál­lást kérek. Gyulai Petőfi, 3-kor: Akit Bulldózernek hívtak, 5 és 7-kor: A kéjnő Kaliforniába készül. Gyulai Kert: Tűtorony. Orosházi Béke, 5-kor: Langusz­ta reggelire, 7-kor: A francia hadnagy szeretője. Orosházi Partizán: István, a király.

Next

/
Thumbnails
Contents