Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-09 / 107. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG I MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPIA 1984. MÁJUS 9., SZERDA Ára; 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM Lázár György Bulgáriába utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Grisa Filipovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra a Bolgár Népköztársaságba utazik. (MTI) Ülést tartott az Országos Béketanács Tegnap a fasizmus felett 39 éve aratott győzelemre emlékezve jelenünk és jövőnk békéjéért, biztonságáért emeltek szót szerte az országban a most megkezdődött béke és barátsági hónap eseményein. Ez alkalomból kibővített ülést tartott a Parlamentben az Országos Béketanács, amelyen Várkonyi Péter külügyminiszter szólt hazánknak, s a szocialista országoknak a nemzetközi párbeszéd folytatása, az erő- egyensúly megőrzése, a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseiről. A Béketanács ülésén s a több megyében tartott nagygyűléseken békemozgalmunk vezető aktivistái emlékeztek a Győzelem Napjára, s tolmácsolták közvéleményünk békeakaratát. A hitleri fasizmus felett aratott győzelem 39. évfordulóvá alkalmából, a béke és barátság hónap nyitányaként kedd délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek a szovjet hősök emlékművénél, a Szabadság téren. Az Országos Béketanács nevében Sebestyén Nándorné elnök, Szta- nyik B. László elnökhelyettes és Barabás Miklós főtitkár; a Szovjet Békevédelmi Bizottság hazánkban tartózkodó küldöttsége képviseletében Anatolij Merkulov elnökségi tag helyezte el a megemlékezés koszorúját. A Hazafias Népfront budapesti bizottsága képviseletében Pataki János alelnök, Bos- tói Károlyné vezető titkár és Polonyi László, az V. kerületi bizottság titkára koszorúzott. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége részéről Ispánovits Márton főtitkár és Sárközi Sándor alelnök koszorúzott. Lerótták kegyeletüket az MSZBT vendégeként hazánkban tartózkodó szovjet aktivistacsoport és a szovjet ifjúsági békevonat delegációjának képviselői is, Mihail ■Kuzmin, és Pavel Katovszkij vezetésével. Elhelyezték az emlékmű talapzatánál a megemlékezés és a hála virágait több budapesti üzem, vállalat dolgozói, valamint az V. kerületi intézmények, iskolák és lakosok képviselői is. A ko- szorúzási ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. A megemlékezést követően a Parlament vadásztermében összeült az Országos Béketanács. Szlovákiai vendég megyénkben Tegnap délelőtt érkezett Békéscsabára Jan Pagaé, a szlovákiai Mala Fátra Természetvédelmi Terület igazgatója, akit dr. Krupa András, a TIT megyei szervezetének titkára a megyénkben folyó ismeretterjesztő munkáról tájékoztatott. Délután Tóth Jolán, a városi pártbizottság titkára fogadta a szlovákiai vendéget, aki ezt követően a Munkácsy Mihály Múzeumot és a Gabonamúzeumot látogatta meg, majd a Szabadkígyósi Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Intézetben _a_ környezetvédelemről és Csehszlovákia védett területeiről tartott előadást. Ma délelőtt Jan Pagac Szarvason az arborétumot tekinti meg, majd felkeresi a DATE mezőgazdasági főiskolai karát. Kora délután a szlovák tanítási nyelvű általános iskolában folyó oktató-nevelő munkával ismerkedik, s három órától a HNF—TIT előadótermében tart előadást, s ezzel ér véget a szlovákiai vendég kétnapos Békés megyei programja. A megyei tanács vb-ről jelentjük Jő eredményeket ért el a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelö Vállalat orosházi üzeme Tegnap, kedden délelőtt ülést tartott Gyulavári Pál elnökletével a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Első napirendi pontként a testület megtárgyalta Ha- nyecz Ernő üzemigazgató tájékoztatóját a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének tevékenységéről. A felszabadulás után megyénkben is megélénkült az olajkutatás. Először Tótkomlóson, Pusztaföldváron, majd Battonyán kezdték meg a termelést. Azóta jelentősen kibővült a szénhidrogéntelepek száma. Ebben az évben Gyomaendrőd térségében kezdik meg az üzemeltetést. Az orosházi üzem a gazdálkodás szigorításával, valamint az anyag- és energiatakarékosság feladatainak munkahelyekre történő lebontásával és a feladatok fegyelmezett végrehajtásával sikeresen teljesítette a tervet. Jó a kapcsolat a helyi szervekkel. A szocialista brigádok az üzem dolgozóinak lakóhelyén rendszeresen folytatnak társadalmi munkát. Sok segítséget nyújt az üzem a működési területén levő tanácsok gondjainak enyhítéséhez. Az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása jellemzi a gazdasági szervekkel kialakított kapcsolatát. Fennállása óta 12 esetben érdemelte ki az Élüzem címet. Elnyerte a XII. párt- kongresszus kongresszusi zászlaját, kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel is. A végrehajtó bizottság tudomásul vette a tájékoztatót, s ugyanakkor elismerését fejezte ki az olajbányászok eddig végzett sikeres munkájáért. Ezután a testület, dr. Molnár Margit osztályvezető beszámolóját vitatta meg a felnőttek szakmai képzéséről és a tervszerű munkáerő- gazdálkodásáról. Megyénkben évente 3 ezer 300-an tesznek szakmunkás- vizsgát. Közülük 1800—2 ezren nappali képzésben részesülnek, a többiek felnőtt- korúakként szerzik meg a szakmát. A munkaviszonyban álló és szakképzésben részt vett dolgozók kétharmada ipari, a többiek közel azonos arányban mezőgazda- sági és kereskedelmi szakmákban válnak szakmunkásokká. Előfordul túlképzés is. Sok a villanyszerelő, a gépjárművezető, karbantartó és csőhálózatszerelő. A megyénkben az ipari szakmunkásképző intézetek nagy részt vállalnak a képzés szervezésében és lebonyolításában.. Mezőgazdasági szakképzéssel négy intézmény foglalkozik. Legtöbben növénytermesztő gépész szakmából tesznek vizsgát. Az utóbbi években sütő-, baromfihús-feldolgozó, élelmi- szer-tartósító tanfolyamokat is indítottak. Az állattenyésztésben kevésbé sikeres a felnőttoktatás. Minőségileg magasabb szakképesítést jelent a második szakma megszerzése. A második szakmára való átképzés különösen azokra a termelőszövetkezetekre jellemző, amelyek melléküzemágat létesítenek. A nagy teljesítményű gépek kezeléséhez kevesebb ember is elegendő, így a teljesen, vagy időlegesen felszabaduló dolgozóikat ipari szakmára képezik ki és a melléküzem- ágban foglalkoztatják. A foglalkoztatás teljes. A hatékonyságot azonban tovább kell emelni. A végrehajtó bizottság hozzászólásokkal kiegészítve fogadta el a beszámolót, határozatot . hozott, hogy a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának javítása érdekében szorgalmazni kell a különböző ágazatokhoz tartozó munkáltatóknál a tervszerű munkaerő-átcsoportosítást és szükség szerint a felnőttek szakmai , képzését és átképzését. A testület ezután bejelentésekről és előterjesztésekről tárgyalt. Több mint 13 millió forintot hagyott jóvá a kulturális feladatok megyei támogatására. Elfogadta a korábban kiírt telekellátási, belterületi úthálózat kiépítési és az energiaracionalizálási pályázat tapasztalatairól szóló bejelentést. Az év lakóháza pályázatra 21 pályamű érkezett. Valamennyi jól előkészített és jól megvalósított munkákat tartalmazott. „Az év lakóháza 1983” plakettet a gyulai T. utcai sarokház tervezéséért Nemes Roland építészmérnöknek, valamint a kivitelezésért Kónya Béla üzemmérnöknek ítélték oda. Sikeres volt a telekpályázat is. A megye 24 településén 1400 telek került kialakításra. A végrehajtó bizottság több mint 30 millió forintot biztosított pályázat útján való elosztásra. A „Belterületi úthálózat kiépítése” pályázatnak az volt a célja, hogy a tanácsok, a lakosság és az üzemek ösz- szefogással, saját anyagi forrásaikat feltárva, oldják meg a helyi gondokat. A megoldáshoz ösztönzést és anyagi támogatást ad a megyei tanács. A legjobb pályázatot Békés és Battonya nyújtotta be. A megyei tanács végrehajtó bizottsága végezetül határozati javaslatot fogadott el a békési dánfoki ifjúsági tábor anyagi támogatására. S. J, Az „Év lakóháza 1983” pályázat díjnyertes munkáiból kiállítás nyílt tegnap a megyei tanács földszinti előcsarnokában. A kiállított anyagot a megye különböző településein később bemutatják Fotó: Veress Erzsl_ Az első világháború után huszonegy évvel kitört a második, míg mi, a második világháború befejeződését követő harminckilencedik esztendőt is békében éljük, így emlékezünk meg a nagybetűvel írt Győzelem Napjáról, 1945. május 9-ről, ez az alapérzésünk, mert ez a tény Európában. Mégis, az örömbe aggodalom vegyül, a történelmi elégedettségbe némi keserű íz: nem teljesen úgy alakult az államok közötti viszony, ahogyan akkor kívántuk, nem teljesen biztos, még nem kellően megnyugtató az akkori „soha többé!” teljesülése. Akkor a fasizmust, a megtestesült háborút kellett legyőzni. Sikerült. De — sokkal előnyösebb helyzetben ugyan — most is van még mit legyőzni: az újabb világháború veszélyét. Ad-e biztatást-reményt az 1945-ös győzelem ehhez az új győzelemhez? Ad. Ez az igenlés a fő ok, amiért minden esztendőben megünnepeljük e napot. Emlékezzünk csak a múltra: kiderült azokban a háborús esztendőkben, hogy különböző társadalmi rendszerű államok összefoghatnak egy nagy cél elérésére, és a legnehezebb körülmények között is így kitarthatnak egymás mellett, ahogyan azt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és mások tették. Ezt a példát már nem lehet kitörölni a történelemből. S vajon ma, az atomháború lehetősége nem elég nyomós ok-e az összefogásra, a tartós együttműködésre? Az 1945-ös győzelem a társadalmi fejlődés hatalmas távlatait nyitotta meg egy sor ország előtt és egész földrészünk számára a háború nélküli jövő lehetőségét. De nemcsak ezt a tanulságot .nyújtja. Azt mondja, tanítja az emberiségnek — azoknak, akik átélték a korszakot, de az új nemzedékeknek is —, hogy nem közönséges háború volt az, nem évszázadok, évezredek fegyveres összecsapásainak egyike a sok közül. Nem egyszerűen egyik fél aratott győzelmet a másik fölött, hanem az átkos módszer is történelmi vereséget szenvedett, az a szándék, hogy egy állam politikai céljaiért kímélet nélkül eltaposson, rabszolgává tegyen, megsemmisítsen másokat. A népek közötti erőszak dicsőítése kapott súlyos csapást. S ha keserű szájízt emlegettünk, valahol itt kell keresni az okát. Nem tűntek el, sőt félelmetesen megszaporodtak azóta a tömegpusztító fegyverek, mindenekelőtt a mi békés földrészünkön. Mondjuk ki kereken: ma, hogy eljött a második világháborúban aratott győzelem harminckilencedik évfordulója — olyan fegyverkezési verseny közepette vagyunk kénytelenek ünnepelni, amilyet még nem látott a világ. Nem, valóban nem hasonlítható a jelen a harmincas évek végéhez, mások, kedvezőbbek a körülmények —, de azért a túloldal ma is fegyverkezéssel, nyomással szeretné ráerőszakolni politikai akaratát a szocialista országokra, az emberiségre. Az erő helyzetéből akar beszélni másokkal. A harmadik világháború felé mennénk tehát? Nem hihető, hogy bármely felelős kormány ezt akarná. Mindenki tudja, magas rangú politikusok sora is mondja, hogy egy atomháború nem korlátozható bizonyos területekre és nem nyerhető meg. Kölcsönös pusztulással járna, senki nem nevezhetné magát győztesnek. Mi tehát mégis aggodalmaink oka? A fegyverkezési hajsza, amely bizonytalanságot teremt, a szovjetellenes, a szocializmusellenes ideológiai kampány, amely bizalmatlanságot szül és elveszi sokak tisztánlátását, az elpazarolt anyag, tudás és hit egymásban. S ezáltal a homályossá váló, kiszámíthatatlan jövő. Azt mondtuk, az 1945-ös győzelem biztatást ad. S azóta nem történt semmi, ami hasonlóan tevékeny összefogásra ösztönözné? Történt. A hetvenes évekre a nemzetközi életben a szocialista országok együttműködési erőfeszítéseinek és a józan nyugati politikai megfontolásoknak közös gyümölcse, beköszöntött Európába az enyhülés, amelynek áldásait minden nép élvezte, amelynek alapjai ma is épek, amelynek hasznosságát egy sor nyugati politikus is elismeri. Európa megízlelte az együttműködést és többé nem akar lemondani róla. Bevált, kiderült, hogy lehet így is. Ha illúziók nélkül nézzük a helyzetet, számításba kell venni, hogy társadalmi rendszerek, államok, csoportok, osztályok, rétegek között sok az ellentét, az érdekkülönbség, a világszemléleti eltérés, az előítélet, s mindez újra és ismét feszültségeket hoz létre, Ez elkerülhetetlen, a belátható jövőben is így lesz. De a Győzelem Napja arra int, hogy a népek közötti háború mérhetetlen áldozatokkal jár, a jelen arra figyelmeztet, hogy az új fegyverek sokszorosan pusztítóbbak, mint az ötvenötmillió halottat követelő második világháború eszközei, a jövő azt követeli, hogy ne csak emlékezzünk 1945-re, hanem váltsuk valóra is az akkori „Soha többé!” fogadalmat. Tatár Imre Győzelem
