Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

1984. május 6., vasárnap

«

Együtt a család

Édesanyák Kunágotán

Itt is, ott is új házak nőnek ki a földből Kunágotán. Előkészítik már a Bercsényi Tsz mezőgazdászainak építési területét is, ahol kedvükre való otthonokat teremthetnek. Többen visszaköltöznek ide a városból a köny- nyebb megélhetés reményében, A kedvező jelenségnek ellentmond, hogy mégis van elvándorlás, hiszen a községben szűkösek az elhelyezkedési lehetőségek. A foglal-, kozlatási gondok főként a nők esetében okoznak fejtörést a község és a tsz vezetőinek. (gyermeknevelés, háztáji állattartás — e két fogalom és munkakör sok kun- ágotai asszony életében ösz- szeíonódik. A fiatalabbak, ha találnak is munkahelyet maguknak, előbb-utóbb

igénybe veszik a gyermekgondozási szabadságot.

n

Varga Mihályék 9 esztendeje építettek családi házat saját erőből. Azóta már délutánonként ti gyerek csivitel benne. Ilyenkor találkozik a család, apa ebédelni szalad haza a szarvasmarhatelepről, a 10 és 11 éves két gyerek megjön az iskolából, anya pedig a másfél éves Zsoltival fogadja őket itthon. Anna ölébe fogja a kicsit, úgy beszél magukról:

— A tsz varrodájában dolgoztam, onnan jöttem gyesre. Nem vagyok én már olyan fiatal, 29 éves leszek. Eleinte csak két gyereket akartunk, de boldogok voltunk. amikor Zsolti megérkezett. Nagy család a miénk. hatan voltunk testvérek. a férjemék öten. Megszoktuk a nyüzsgést, a gyerekzajt. Érdekes, de a mieink között nincs féltékenykedés, a nagyobbak nagyon szeretik a kicsit. Én az öcsémén gyakoroltam a gyerek- nevelést. mert a lányomnál csak fél évvel idősebb.

Ajtó csapódik, megérkezett a ház ura. Zsolti már szálat! is elébe. A nagydarab ember karjában elvész a csöpp gyerek, ahogy magához szorítja

— Utánaszámoltunk az éveknek, és kiderült, hogy fiatalon kisgyerek nélkül maradunk — nevet Varga Mihály. — Nem hagytuk annyiban, így lett Zsolti. Igaz, nálunk mindig zajlott az élet. Magunk építettük a házat, sorra jöttek a gyerekek. én meg tanultam. Itt. nálunk, a tsz-ben szervezték az orosházi szakiskola növénytermesztési és állattenyésztési tagozatát. Nem volt könnyű lehúzni a négy évet, de megérte. Fél éve, hogy traktorosból vezetője lettem a szarvasmarhatelepnek. Sokat várok a gyakorlattól, majd csak könnyebb lesz az emberekkel bánni, 'fisztaság. rend. munkafegyelem van nálunk, de azért gondok, bajok nélkül nincs munkahely.

Vargáné visszamegy a varrodába. ha a kisfiú 2 éves lesz. Szükség van a keresetére. új kerítés kellene, szeretnék a házat bepucolni, kicsit átalakítani belülről. A három gyereknek külön szolját terveznek.

Búcsúzunk. Annát már etetésre várják az állatok. Zsolti is „segít”, fogja a pipiket, s rendre arrébb rakosgat ki őket az etetőtől.

B

Szerencsénk van Kis Ta- máséknál, itt is együtt a család, dél időre jár. Rózsa almapürével eteti a pici TaEgyütt a család

mást. A bőre gyönyörű bronzbarna az esztendős legénykének, látszik, hogy sokat süti a nap a kertben. Ilyen szurokfekete szemeket még nem láttam, a szemfehérje is kékes árnyalatú. Eleven. huncut, kiegyensúlyozott gyerek, látszik, sze- mefénye mindkét szülőnek.

— Szarvason, a főiskolán ismerkedtünk meg és házasodtunk össze — meséli a fiatal apa.-— Rövid pályafutásunk alatt ez a második munkahelyünk, s innen nem szándékozunk elmenni. Szolgálati lakást, megfelelő fizetést, jó munkahelyet kaptunk a tsz-ben. Rózsa orosházi, én budapesti vagyok. Haza is mehettem volna csekély órabérért, annak reményében, hogy valaha brigádvezető leszek. Inkább vidékre jöttünk, szeretjük a mezőgazdaságot. Aki pedig erre tette fel az életét, gyakran hajnaltól estig nem szakadhat el a földtől.

— Szeretettel fogadtak itt bennünket — bizonyítja Rózsa. — Májusban én is visz- szamegyek dolgozni központi agronómusnak, a férjem kukoricatermesztési ágazat- vezető. Tomi bölcsödés lesz. de azért egy kedves nénit szeretnénk, aki alkalmanként vállalná a gondozását. Felajánlották nekem a terménygazdálkodási ágazat vezetést. de azt a kicsitől végképp nem tudnám vállalni.

Beszélgettünk arról, hogy az évfolyamtársak közül többen is szívesen jönnének a városból falura, de már odakötődtek. Rózsa meséli, hogy barátnője egy tsz-ben a termelésben dolgozik. Hóban, sárban motorral járja a földeket. olykor már úgy érzi. feladja. ..Ezen a területen a nőknek is meg lehet találni a testre szabott feladatot — mondják. — Lehet'valaki jó mezőgazdász és anya. feleség egy személyben."

— Most egész nap leköt a gyerek — vallja Rózsat — Mindnyájan korán kelünk. Tamás dolgozik, egyetemi kiegészítőn tanul, én elvégzem a ház körüli teendőket, de a legfontosabb a Tomival való foglalkozás. Egyszer talán majd építünk is, Előbb autót szeretnénk, hogy köny- nyebben mozoghassunk a világban

tx

Elgondolkozom. Ez az írás anyák napjára készült, helyszíneinkről mégsem hiányozhattak az édesapák. Milyen jó nekik s a hozzájuk hasonlóknak, hiszen valóban csak így lehet teljes és boldog a család ... ’

Bede Zsóka

Szolgálatban

Mezökovácsházán

Rendőr és édesanya. Sokak fülében talán még ma is különösen hangzik együtt ez a két fogalom. Meghódítottuk mi nők ezt a férfiasnak tartott foglalkozást, úgy. hogy közben a természet adta szép hivatásunkat is teljesítjük. Mint például Ko- csány Istvánná a mezőko- vácsházi rendőrkapitányságon

— Huszonegy éve dolgozom itt, de hivatásos állományban csak öt éve vagyok — mondja, miközben vakítóan fehér ingét megigazítja, s magára ölti az egyenruhát. Csinos ez az öltöny. Lám. lám, nemcsak az egyenruhás férfi lehet vonzó, hiszen hu - a rendőrnőt ünneplőben látják a helybeliek, bizony megnézik . . .

— Végigjártam az itteni munka minden területét — folytatja. — Édesapám rendőr volt. örököltem a hivatás szeretetét. Igaz, valóban nem nőies ez a pálya, de mostanában egyre több közöttünk a nő. Az én feladatom államigazgatási jellegű, engedélyügyi előadó vagyok. Útlevelek, hatósági erkölcsi bizonyítványok, más jellegű ügyek, engedélyek rendezése tartozik a munkámhoz. Manapság nálunk is nyitott az út a lányok, asszonyok előtt, „csak" tanulni, igyekezni kell. A hétköznapokról szólva, az én hangulatom sem mindig egyformán jó; de ezt a hozzánk fordulóval nem szabad éreztetni. Naprakészen kell ismerni „a jogszabályokat, elég sok a változás az ügyintézésben. Az egész családom életében nehéz korszak volt, amikor tanultam a rendőrtiszti főiskiF- la tisztképző levelező tagozatán, de sikerült, elvégeztem. Gyakran kellett a fővárosba utaznom, esténként vizsgára készültem, izgultam. s ezt csak jó családi háttérrel lehetett megvalósítani. A férjem a medgyes- egyházi Haladás Tsz-ben építésvezető, a szakmája technikus. A lányaink már nagyok. Bernadett és Ildikó középiskolások. A nagyobb az idén érettségizik Hódmezővásárhelyen, a kisebb" elsős gimnazista itt Kovácshazán. Mindnyájunk vágya, hogy a nagylányunk felvételije sikerüljön a jogi egye-, terűre... A diplomát senkinek nem adják ingyen, sok tanulás, kitartás kell a sikerhez. ezt tapasztalatból tudom.

Hogy anyák napjára mit várok? Néhány szál virágot Biztosan nem feledkezik mec erről a családom. Azután új ra ugyanúgy telnek a napok, és intézzük tovább a hozzánk tartozó 62 ezer ember ügyes-bajos dolgát . .

B. Zs

Fotó: V. F

Pákolitz István:

Morze

Ez a tüzrőlpattant csupaélet kismama szüntelenül figyeli-dédelgeti magzata sűrű moccanásait és szívhang-morze-jeleit:

bársonypuha fészkét odahagyni készül a Jövevény — fölcserélve álomhajlékát a ress-rideg kinti világgal —

hogy kiállhassa a Hét Próbát miként írva vagyon felöle

Amikor a férj van gyesen, avagy

anyák napi elismerés

Elutazott az asszony. Szombat-vasárnap én vagyok a gyerekekkel. A kisfiú kétéves múlt, a kislány féléves. Jó gyerekek. Néha sírósak, máskor nem esznek, de ki lehet bírni. Néztem, hogy csinálja az asz- szony. Néha segítek is ebben-abban. Nem kell ehhez egyetem. Egy kis türelem, odafigyelés.

Az ébresztés sima volt. Nem kellett őket ébreszteni. Ök ébresztettek engem. Janikát bilire ültettem. Kicsit vitatkoztunk a trónolás helyén. A gyerek, mindig oda tenné, ahol én vagyok. Ha arrébb megyek, ő is jönne. Ragaszkodó gyerek. (Azt hiszem, jelentkeznem kéne a gördülő bili szabadalmával a televízió Felkínálom című műsorába.) Tisztába teszem a kislányt. Fölteszem a teát. Forralt tej van, csak melegíteni kell. Előveszem a vajat. Megnézem Janikát, kevés tehetséggel végzi a dolgát a bilin. Kész a tea. meleg a tej. Itatom a kislányt. Nem iszik. Végül is rájön az ízére, megissza a felét, de többet a csillagokért sem. Dalolok, fütyülök, vernyógok. Élvezi, de nem eszik.

Janika sír. Pedig alatta semmi sincs. Mindegy, leveszem. Felöltöztetem, kihozom, kenegetem neki a vajas falatokat. Öt máskor is én etetem. Akkor se szokott enni. Játszik a párizsival, tologatja a szeleteket az asztalon, és búg hozzá. Micsoda fantáziája van: autót Iát benne

De miért nem parizert? Túlfejlett a gyerek. Nem minden térben, mert beszélni például még nem tud. Viszont nem is érti, amit mondok (vagy nem akarja). Egyél

kisfiam — biztatom hat másodpercenként. Az autók leesnek az asztalról. Dehogy autók! A parizerek. Megemelem a hangom (EGYÉL!!!). Ö a cumit emeli meg. aztán elengedi . . . Amíg lehajolok érte. megszerzi a kést. Lefegyverzőm. Sír. Lehet, hogy szigorú voltam. A kapkodásban mintha adtam volna egy fülest neki. Igaz. én is kaptam kettőt. Sebaj, majd bocsánatot. kérek tőle.. Nem most, öt perc múlva. mert még azt hiszi, ő nyert.

A délelőtt jól telik. A kislány elalszik. Megy ez . . . Janika 43-szor kipakolja a szekrényt. Aztán összegyűjti a kulcsokat. Pedig be kéne nyúlnom a szekrénybe. Átlépek a szomszédba, kérek egy kulcsot. (Milyen jó, hogy a lakótelepen csak egyforma van.) Janika üvölt, hogy van még kulcs' a tudtán kívül is, s azt ő nem kaphatja meg. Sőt, bilire ültetem. Lemószik. Visszateszem. Újra leröppen. Ha nem. hát nem. Fél óra múlva a szőnyeg közepén biliért jajong. ám már késő. Átöltöztetem. A szőnyeget a fűtőtestre teszem.

Elhatározom, hogy ebédig kimosok. A fiam is segít. Próbálom lebeszélni, csak annyit mond. „hagyjál"! Ezt a szót milyen jól tudja használni. holott senki sem tanította ró. Hamarosan átvizezi magát. Átöltöztetem. Sírdogál. A kislány is. Lehet, hogy már éhes. A mosást akkor is befejezem. Janika megint jön, és segítene, szemében könnyek és ajánlkozás. Néha rámordulok, így sikerül távol tartani. A pici már nagyon sír. Kész a mosás. Janikán ezúttal csak zoknit kell cserélni.

Felteszem a teát és a bébiételt. Csacsan- kát tisztába teszem. A teát leszűröm, hűtöm. Amíg pancsolok, túlmelegszik a bébiétel. Hűtöm. kóstolgatom. Jó ez a sütőtök. Most jut eszembe, hogy még semmit sem ettem. Janikát asztalhoz ültetem, ö egyedül eszik. Élőkét nem enged felkötni. Az első kanál rámegy az ingére, nadrágjára, zoknijára, papucsára. A másodikkal összekeni a haját, a fülét, és belemegy a szemébe az étel. Közben etetem a kislányt. Rúgkapál, prüszköl, egész testében homorít. Ebéd után mind a hárman átöltözünk. Aztán a kisfiút leteszem aludni. Kimegyek rendbe tenni a konyhát. Janika .kimászik az ágyból. Hozza a lapátot és a seprűt, segíteni akar. Én nem akarom. Visszateszem az ágyba. Villámgyorsan kimászik, és előbb ér a konyhába, mint én. Ügy tűnik, nem akar aludni. Jó, akkor menjünk sétálni.

összerámolom őket 40 perc alatt. Lé- imbolygunk a lépcsőn. Az utcán ismerőssel találkozunk. Beszélgetek vele pár szót. Janika lába közé kap és sír. Rohanok velük vissza, loholok a lépcsőn. Végre bent vagyunk, bilire teszem. Semmi. Újra lemegyünk, újra beszélgetek. Janika megint eljátssza az előbbit. Felrohanunk: megint .semmi. Be kell lássam, hogy a fiam — zsenge kora ellenére — úgy ver át. ahogy akar. Azért csinálja, az egészet, mert nem bírja elviselni, hogy beszélgetek.

Délután történt még egy és más. Ám végre eljön az este. Most már nincs más dolgunk, fürödni, enni és aludni. A fürdés sima ügy. De azért ez is tud fárasztó lenni.

A kislány az evés befejezése előtt elájul a kezemben az álmosságtól. Indulok vele az ágyához, átemelem a rács felett, már letenném, mikor visszajön egy kis étel. Eszembe jut a jó tanács: „Csacsankát

mindig büfiztesd!" A kisfiúnak közben

megjön az étvágya. Amit talál, mind a szájába gyűri. Nem baj, nekem nősz szentem. egyél csak. Végül annyit töm a szájába, hogy nem tudja mozdítani az állkapcsát. Eldugul, felpeckelődik. Kezdek rájönni, hogy nem az éhség, hanem a lefekvés ellen eszik. Ennek ellenére .veszem a bátorságot, és leteszem, ö meg ordítani kezd, később visongani. Felsír a kislány. Most már nem sír a kisfiú, bemegyek hozzájuk. Sír a baba — mondja a fiú. Persze, hogy sír. te üvöltötted fel, az anyád...! — magyarázom a helyzetet. Már ketten sírnak. Janika azt sírja: tévéé. Beengedem a tévé elé. A kislányt ringatom. Harminckét perc után elalszik újra. A fiú elemi érdeklődéssel nézi a híradót. Megbiliztetem, ötlik fel bennem. Ezúttal könnyen tűri, ám egy\ óra múlva még mindig semmi, de a biliről nem tudom levenni. Ha megteszem, sírva visz- szamászik. Újabb fél óra múlva demokratikus fórum^nélkül. letépem a biliről, becsomagolom a pelusba. és bevágom az ágyba. Üvölts, nem érdekel — búcsúzom el tőle. Nem üvölt. Nyög. És fogja alul. hogy neki mennyire kell... Csinálj be! — zárom le a vitát. Két perc múlva fog az átok.

Tisztába tettem, néztük még a tévét, később a kislány is felébredt, őt is tisztóba tettem. Az éjszaka egyébként nyugodt volt. ha mondjuk a bejrúti éjszakákkal hasonlítom össze. A vasárnap — bár nehezebbre sikeredett, mint a szombat — habkönnyűvé vált a reménytől, hogy jön az asszony.

Arra gondoltam, hogy hétfőn kiveszek egy szabadnapot és kipihenem a fáradtságot. Ám, hogy reggel ébredező gyerekeimre esett tekintetem, forrón megcsókoltam őket. és gyorsan bementem dolgozni.

— ut —

Zsolti és anya

Fotó: Veress Erzsi