Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
1984. május 5., szombat NAGYVILÁG HZHtWTiW NSZK — nyolcvanötre várva Karambolozott München környékén egy Mercedes és egy Opel Manta. A két kocsi összetört, a benne ülők sértetlenek maradtak. E hír nyilván nem érdemelné meg a nemzetközi érdeklődést, ha nem lett volna figyelemre méltó az egyik személy és az időpont: a sötét színű kocsiban a város keresztényszociális főpolgármestere ült, s a peches eset éppen a döntő választások előtt történt, amelyeken eldőlt, ő viseli tovább tisztét, vagy szociáldemokrata ellenfele. Szociáldemokrata sikerek A karambol rossz ómen volt, a politikus súlyos vereséget szenvedett, és nagy meglepetésre, a szociáldemokraták jelöltje került a főpolgármesteri székbe. Bár a Keresztényszociális Unió (CSU) uralmát nem tudták megtörni a bajor helyi választások, a szociáldemokraták előre törtek. Egy tartományból, egyetlen helyi választásból persze nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Ettől még a jobboldal kormányzóképessége nem rendült meg sem itt, sem Bonnban. Még az sem okozott nagy megrendülést, hogy a másik helyi választáson, Baden-Würtenberg- ben is valamelyest csökkent a kereszténypártok többsége. A politikai kombinációkban újra és újra felbukkan az évszám: 1985. Willy Brandt, a szociáldemokraták elnöke szerint például csak a jövő esztendő hozhatja meg a fegyverzetcsökkentési tárgyalások új szakaszát, s a novemberi amerikai elnök- választásig nem vár mozgást a szovjet—amerikai viszonyban sem. Hazai pályán kettő plusz egy tartományi választás lesz: az ország ipari szívében, Észak-Rajna Wesztfáliában, a szociáldemokrata 'baloldal egyik erődjében, á Saar-vidéken és (bár nem tartozik az NSZK-hoz, de ugyanazok a pártok működnek itt) Nyugat-Berlinben. Ide, éppen a hely fontossága miatt, egyik kiemelkedő politikusukat jelölik a szociáldemokraták főpolgármesternek. Brandt két, esetleg mindhárom helyen győzelmet reijaél, és ezzel, szerinte, kezdetét veheti Helmut Kohl kancellár bázisának a leépülése. Ügy véli, jövőre elmélyül néhány iparág, így . az acél- és a textilgyártás válsága, ezért elfordul a kancellártól szavazóinak egy hányada. Koalíció kombinációk Különös módon ennek a változatnak, drukkol az a Franz Josef Strauss is, aki hosszú időn át a keresztény- párt jobbszélén állónak számított. Az utóbbi időkben azonban két (igaz, nem azonos dossziéba való) gesztusával hívta fel magára a figyelmet : barátságos lépésekkel az NDK irányába, és szívós „fúrásokkal”, amelyekkel a kormánykoalíció harmadik tagját, a Szabad- demokrata Pártot akarja kiütni nyeregből, és ezzel megrendíteni magának Kohl kancellárnak a helyzetét is. Félreértés ne essék: Strauss pártja, a CSU, Kohl Kereszténydemokrata Uniójának ikertestvére, minisztereik együtt kormányoznak Bonnban —. de a müncheni politikusnak nem tetszik a kis liberális partner. Ha már valakit be kell venni a kormányba, szívesebben látná —, itt az újabb meglepetés — az úgynevezett nagykoalíciót, tehát a szövetséget a szociáldemokratákkal. Maga Brandt nem zárkózik el a tőle balra álló, és egyre szilárduló helyzetű Zöldekkel való szövetségtől, de a nagykoalíciót sem veti el. Meg akarja mutatni, hogy pártja nem csak egy irányba „házasságképes”, mindkét fele tud vonzerőt gyakorolni. Távlati elképzelések? Valóban azok. ’85-ig mgg sok minden történhet, de a fenti spekulációk mégiscsak jelzik, milyen erőeltolódások lehetségesek az NSZK-ban. Hadd fűzzük mindehhez, hogy azért ma sem teljesen csendesek a nyugatnémet vizek. Meglehetősen borzolja a kedélyeket a 35 órás munkahét bevezetéséről szóló vita: a szakszervezetek így szeretnék csökkenteni a munkanélküliséget, a munkáltatók azonban ellenállnak. Ráadásul a munkavállalók többsége sem lelkesedik az egyébként ésszerű elgondolásért, inkább a 60 éves kor előtti nyugdíjba menetel lehetőségét választanák. Ami pedig a külpolitikát illeti, változatlanul folytatódik az (ugyancsak nem várt) jóviszony- ápolás az NDK-val. Ismét felmerült a terv, hogy Erich .Honecker az ősszel az NSZK- ba látogat. Bármennyire érdekes és fontos lehet majd az NSZK-n belüli erőviszonyok átalakulása (különösen a fegyver- korlátozást illetően), megnyugtató, hogy a jelenlegi kormány is érdekelt abban, hogy a kelet—nyugati párbeszéd folytatódjék. Tatár Imre Strauss koalíciós partnerei, ám némileg célpontjai is: Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter (Fotó: AP — MTI — KS) Tanulás, játék, barátság Csehszlovákiában 35 évvel ezelőtt, 1949 áprilisában alakult meg — a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség részeként — az úttörőszervezet. Ma másfél millió tagot számlál (a „szikrákkal” együtt, akik az alapiskola 1—3. osztályos tanulói és még nem tették le az úttörőfogadalmat). A szervezet gondoskodik a gyerekek szabad idejének hasznos kihasználásáról, hozzájárul szocialista szellemben való neveléséhez és ahhoz, hogy az úttörők eleget tegyenek elsődleges kötelezettségüknek — a szorgalmas tanulásnak. Az alapiskolák mindegyikében önálló, összesen 72 ezer úttörőcsapat működik. Köztudott, hogy a játék a gyerekek számára azonos a munkával, felnőtt úttörővezetők segítenek a tanulók természetes kíváncsiságának és játékosságának kielégítésében. A gyermek örök felfedező és feltaláló. A gyerekek ilyen adottságait hasznosítják az úttörőházak szakkörei, amelyek közül az első 1949 májusában, Bmóban nyitotta meg kapuit. Az öt és fél ezer műszaki és természettudományi szakkört — egyéni érdeklődés szerint — több mint 87 ezer tanuló látogatja. Nyáron Csehszlovákiában évente mintegy ötezer úttörőtáborban 150 ezer gyerek üdül. A táborozás költségeit kétharmad részben a szülőket foglalkoztató vállalatok és intézmények, valamint a szak- szervezetek és más társadalmi szervezetek közösen fedezik. Külön hagyománya van az úttörők és a csehszlovák néphadsereg tagjai együttműködésének. A „Mindig kész” országos honvédelmi versenyen a határ menti területek legjobb úttörői vesznek részt. Az úttörők — lehetőségeikhez mérten és gyermeki erejükből tehetően — segítenek a papír és a gyógynövények gyűjtésében, önkéntes munkájuk jövedelméből a szolidaritási alapon keresztül a CIMEA akcióit támogatják, amelyek a világ gyermekei tanulási jogának kivívására irányulnak. Vladimíra Vsetecková (ORBIS — KS) Az úttörők prágai országos találkozójának része a hajóséta, A kikötőben indulás előtt Vidám lányok a folyóparton Vidám György-nap Bulgáriában Az egyik legszebb bolgár tavaszi ünnep a György-nap. A bolgár naptár eltér a magyartól. A névünnepet nem április 24-én, hanem május 6-án tartják. Ez az ünnep a Balkán-félszigetet egykor benépesítő trákok egyik' legfőbb foglalkozásával, a juhtenyésztéssel volt kapcsolatos. Azt tartják, hogy már hat évezreddel ezelőtt megkezdték a vadbirkák megszelídítését. Ezekre a messzi időkre nyúlik vissza a juhászok és birkapásztorok ünnepének története is. Áz egyház jóval később, a IX. században hozta kapcsolatba Szent Györgyöt a nyájak védelmezőjével és a termékenység kultuszával. A napjainkban fennmaradt György-napi szokások már réges-régen elvesztették pogány misztikus és vallási jellegüket, szép és életvidám ünneppé változtak. György-napon a lányok és legények kora hajnalban kimennek füvet és gyógynövényeket szedni, hogy legyen mivel megetetni a nyájat a szertartásos fejés és a legelőre indulás előtt. A gazdák virágaikból és ágakból koszorúkat kötnek és feldíszítik velük a juhaklo- kat, az először megfejt birkát és az áldozati bárányt. Az ebédet közös asztalnál fogyasztják, amin a bárányhúson kívül a gomolya, az állat- és növénymotívumokkal díszített kerek kenyerek vannak. Az ünnep nagy körtánccal ér véget. A szertartást énekekkel kísérik. Némelyik ének arról szól, hogyan ölte meg Szent György a sárkányt. Bulgária egyes vidékein az a szokás, hogy a lányok reggel korán kimennek a folyóhoz, koszorút fonnak maguknak, majd a koszorúkat a vízbe dobják, miközben vidám incselkedő dalt énekelnek. A folyóban úszó koszorúkat futva kísérik a part mentén. Azt figyelik, kinek a koszorúja úszik legelöl, mert az fog először férjhez menni. Manapság György-napon van az állattenyésztők napja. Az elismerés fejeződik ki ezen a napon azok iránt, akik odaadó munkájukkal a mezőgazdaság fontos ágazatává tették a hajdani primitív bolgár állattenyésztést, amely különösen az utóbbi 25—30 év alatt kapott új arculatot. A külterjes állattenyésztés intenzívvé vált. Jellemző rá a nagyfokú szakosodás, a koncentráció és a gépesítés. Jobb lett a fajtaösszetétel. Manapság az állattenyésztés igen produktív ágazat. Az ország összmezőgazdasági termelésének közel 45 százalékát adja. Az utóbbi 25 év alatt a hústermelés majdnem kilencszeresére, a tejtermelés négyszeresére, a tojástermelés pedig kétszeresére növekedett. 1983-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 60 kg, a tejfogyasztás 191 liter, a tojásfogyasztás pedig 182 darab volt. Elena Darakcsieva Sofiapress — KS A juhászokat ünneplik (Fotó: Soflapress — KS) Gyémántok Indiából Legendák szólnak azokról a hódítókról, akik Indiából gyémántokkal megrakott tevékkel tértek haza. A gyémántok — amelyekkel az ékszerkedvelő maharadzsák hajdan magukat és feleségeiket ékesítették — ma az indiai parasztok egy részének a megélhetését biztosítják, és a szubkontinens egyik új iparágát jelentik. Jóllehet Indiában kevés gyémántot bányásznak, az ország mégis a világ első számú gyémántexportőrévé vált azáltal, hogy a felvásárolt nyers gyémántokat metszés és csiszolás után a világpiacon értékesítik. India évente 200 millió kisméretű gyémántot dob a világpiacra, ami az' összkínálat 75 százalékát jelenti. Nem véletlen, hogy az export szempontjából az ország számára ez az iparág az egyik legvirágzóbb. Idén a metszett és csiszolt gyémántokból szerzett bevétel várhatóan eléri az 1 milliárd amerikai dollárt, ami az indiai export 10 százalékát teszi ki. Tizenhat évvel ezelőtt mindössze 11 millió dollár folyt be a csillogó kő eladásából. A kisméretű és olcsó gyémántok előállításában India monopolhelyzetet vívott ki magának az itt csiszolt drágakövek olcsósága révén. A karátonként mindössze 200 dollárba kerülő indiai gyémántok legnagyobb vásárlója az Egyesült Államok, amely 312 millió dollár értékben az összkivitel egy- harmadát szerzi be a szub- kontinensről. Az indiai gyémántfeldolgozó ipar a ’70-es évek végén virágzott fel, amikor piacra dobták a negyed karátos gyémántokat (egy karát 200 milligram) és keresetté váltak a piciny kövekkel ékesített házassági karikagyűrűk, valamint más évfordulókra szánt ékszerek. Az államilag támogatott indiai gyémántkereskedelmi társaság más cégekkel együttműködve, valamint a londoni és antwerpeni gyémántkereskedőktől szerzi be a Dél-Afrikában, Leshotó- ban, Zairéban kibányászott nyers gyémántokat. Indiában évente mintegy 27 millió karát gyémántból 4,5—5 millió karátnyi kisméretű drágakövet csiszolnak. A sikeres eladások ellenére India mégsem dúskál a befolyó profitban. A „csillogó” ipar attól tart, hogy a magas importárak csökkenthetik a bevételt, és a versenytársak — mint például Srí Lanka, Thaiföld és Kína — akik szintén olcsón állítják elő a drágaköveket, veszélyeztethetik az indiai kereskedelmi pozíciókat. Az indiai gyémántfeldolgozó ipar központja Gudzsa- rát Szövetségi Államban, valamint Bombayban található Mintegy 300 ezer ember foglalkozik a drágakövek nagy hozzáértést kívánó metszésével és csiszolásával. Az olcsó és kifogyhatatlan munkaerő biztosítja az indiai gyémántfeldolgozó-ipar- nak azt a biztos hátteret, amelyre a jövőben is számíthat. A mesterségbeli tudásukról világszerte híres kézművesek azonban hátrányos helyzetben vannak az elavult eszközök és a rossz munkafeltételek miatt. A húszas éveikben járó munkások többsége analfabéta, tudásukat az apáktól tanulták. A napi munkadíj mindössze 2—3 dollárnak megfelelő összeg. A Bombaytól 250 kilométerre északra, Szuratban (Gudzsarát Szövetségi Állam) tervezik egy 25 ezer munkást foglalkoztató gyémántfeldolgozó gyár felépítését. A dolgozók részére oktatóközpontot, egy kisebb kórházat, postát és más kereskedelmi létesítményeket is szándékoznak építeni.
