Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

1984. május 5., szombat NAGYVILÁG HZHtWTiW NSZK — nyolcvanötre várva Karambolozott München környékén egy Mercedes és egy Opel Manta. A két kocsi összetört, a benne ülők sér­tetlenek maradtak. E hír nyilván nem érdemelné meg a nemzetközi érdeklődést, ha nem lett volna figyelemre méltó az egyik személy és az időpont: a sötét színű kocsi­ban a város keresztényszo­ciális főpolgármestere ült, s a peches eset éppen a döntő választások előtt történt, amelyeken eldőlt, ő viseli to­vább tisztét, vagy szociálde­mokrata ellenfele. Szociáldemokrata sikerek A karambol rossz ómen volt, a politikus súlyos vere­séget szenvedett, és nagy meglepetésre, a szociálde­mokraták jelöltje került a főpolgármesteri székbe. Bár a Keresztényszociális Unió (CSU) uralmát nem tudták megtörni a bajor helyi vá­lasztások, a szociáldemokra­ták előre törtek. Egy tarto­mányból, egyetlen helyi vá­lasztásból persze nem szabad messzemenő következtetése­ket levonni. Ettől még a jobboldal kormányzóképessé­ge nem rendült meg sem itt, sem Bonnban. Még az sem okozott nagy megrendülést, hogy a másik helyi válasz­táson, Baden-Würtenberg- ben is valamelyest csökkent a kereszténypártok többsége. A politikai kombinációk­ban újra és újra felbukkan az évszám: 1985. Willy Brandt, a szociáldemokraták elnöke szerint például csak a jövő esztendő hozhatja meg a fegyverzetcsökkentési tárgyalások új szakaszát, s a novemberi amerikai elnök- választásig nem vár mozgást a szovjet—amerikai viszony­ban sem. Hazai pályán kettő plusz egy tartományi válasz­tás lesz: az ország ipari szí­vében, Észak-Rajna Wesztfá­liában, a szociáldemokrata 'baloldal egyik erődjében, á Saar-vidéken és (bár nem tartozik az NSZK-hoz, de ugyanazok a pártok működ­nek itt) Nyugat-Berlinben. Ide, éppen a hely fontossága miatt, egyik kiemelkedő po­litikusukat jelölik a szociál­demokraták főpolgármester­nek. Brandt két, esetleg mindhárom helyen győzel­met reijaél, és ezzel, szerinte, kezdetét veheti Helmut Kohl kancellár bázisának a leépü­lése. Ügy véli, jövőre elmé­lyül néhány iparág, így . az acél- és a textilgyártás vál­sága, ezért elfordul a kancellártól szavazóinak egy hányada. Koalíció kombinációk Különös módon ennek a változatnak, drukkol az a Franz Josef Strauss is, aki hosszú időn át a keresztény- párt jobbszélén állónak szá­mított. Az utóbbi időkben azonban két (igaz, nem azo­nos dossziéba való) gesztu­sával hívta fel magára a fi­gyelmet : barátságos lépé­sekkel az NDK irányába, és szívós „fúrásokkal”, ame­lyekkel a kormánykoalíció harmadik tagját, a Szabad- demokrata Pártot akarja ki­ütni nyeregből, és ezzel megrendíteni magának Kohl kancellárnak a helyzetét is. Félreértés ne essék: Strauss pártja, a CSU, Kohl Keresz­ténydemokrata Uniójának ikertestvére, minisztereik együtt kormányoznak Bonn­ban —. de a müncheni po­litikusnak nem tetszik a kis liberális partner. Ha már va­lakit be kell venni a kor­mányba, szívesebben látná —, itt az újabb meglepetés — az úgynevezett nagykoa­líciót, tehát a szövetséget a szociáldemokratákkal. Maga Brandt nem zárkó­zik el a tőle balra álló, és egyre szilárduló helyzetű Zöldekkel való szövetségtől, de a nagykoalíciót sem veti el. Meg akarja mutatni, hogy pártja nem csak egy irány­ba „házasságképes”, mindkét fele tud vonzerőt gyakorolni. Távlati elképzelések? Való­ban azok. ’85-ig mgg sok minden történhet, de a fenti spekulációk mégiscsak jelzik, milyen erőeltolódások lehet­ségesek az NSZK-ban. Hadd fűzzük mindehhez, hogy azért ma sem teljesen csendesek a nyugatnémet vi­zek. Meglehetősen borzolja a kedélyeket a 35 órás munka­hét bevezetéséről szóló vita: a szakszervezetek így szeret­nék csökkenteni a munkanél­küliséget, a munkáltatók azonban ellenállnak. Ráadá­sul a munkavállalók többsé­ge sem lelkesedik az egyéb­ként ésszerű elgondolásért, inkább a 60 éves kor előtti nyugdíjba menetel lehetősé­gét választanák. Ami pedig a külpolitikát illeti, változatla­nul folytatódik az (ugyan­csak nem várt) jóviszony- ápolás az NDK-val. Ismét felmerült a terv, hogy Erich .Honecker az ősszel az NSZK- ba látogat. Bármennyire érdekes és fontos lehet majd az NSZK-n belüli erőviszonyok átalaku­lása (különösen a fegyver- korlátozást illetően), meg­nyugtató, hogy a jelenlegi kormány is érdekelt abban, hogy a kelet—nyugati pár­beszéd folytatódjék. Tatár Imre Strauss koalíciós partnerei, ám némileg célpontjai is: Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter (Fotó: AP — MTI — KS) Tanulás, játék, barátság Csehszlovákiában 35 évvel ezelőtt, 1949 áprilisában ala­kult meg — a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség részeként — az úttörőszervezet. Ma másfél millió tagot számlál (a „szikrákkal” együtt, akik az alapiskola 1—3. osztályos tanulói és még nem tették le az úttörőfogadalmat). A szervezet gondoskodik a gye­rekek szabad idejének hasz­nos kihasználásáról, hozzá­járul szocialista szellemben való neveléséhez és ahhoz, hogy az úttörők eleget te­gyenek elsődleges kötelezett­ségüknek — a szorgalmas ta­nulásnak. Az alapiskolák mindegyi­kében önálló, összesen 72 ezer úttörőcsapat működik. Köztudott, hogy a játék a gyerekek számára azonos a munkával, felnőtt úttörőve­zetők segítenek a tanulók természetes kíváncsiságának és játékosságának kielégíté­sében. A gyermek örök fel­fedező és feltaláló. A gyere­kek ilyen adottságait haszno­sítják az úttörőházak szakkö­rei, amelyek közül az első 1949 májusában, Bmóban nyitotta meg kapuit. Az öt és fél ezer műszaki és természettudományi szak­kört — egyéni érdeklődés szerint — több mint 87 ezer tanuló látogatja. Nyáron Csehszlovákiában évente mintegy ötezer úttörőtábor­ban 150 ezer gyerek üdül. A táborozás költségeit kéthar­mad részben a szülőket fog­lalkoztató vállalatok és in­tézmények, valamint a szak- szervezetek és más társadal­mi szervezetek közösen fe­dezik. Külön hagyománya van az úttörők és a csehszlo­vák néphadsereg tagjai együttműködésének. A „Min­dig kész” országos honvédel­mi versenyen a határ menti területek legjobb úttörői vesznek részt. Az úttörők — lehetősége­ikhez mérten és gyermeki erejükből tehetően — segíte­nek a papír és a gyógynö­vények gyűjtésében, önkén­tes munkájuk jövedelméből a szolidaritási alapon ke­resztül a CIMEA akcióit tá­mogatják, amelyek a világ gyermekei tanulási jogá­nak kivívására irányulnak. Vladimíra Vsetecková (ORBIS — KS) Az úttörők prágai országos találkozójának része a hajóséta, A kikötőben indulás előtt Vidám lányok a folyóparton Vidám György-nap Bulgáriában Az egyik legszebb bolgár tavaszi ünnep a György-nap. A bolgár naptár eltér a ma­gyartól. A névünnepet nem április 24-én, hanem május 6-án tartják. Ez az ünnep a Balkán-félszigetet egykor benépesítő trákok egyik' legfőbb foglalkozá­sával, a juhtenyésztéssel volt kapcsolatos. Azt tartják, hogy már hat évezreddel ez­előtt megkezdték a vadbirkák megszelídíté­sét. Ezekre a messzi időkre nyúlik vissza a juhászok és birkapásztorok ünnepének tör­ténete is. Áz egyház jóval később, a IX. szá­zadban hozta kapcsolatba Szent Györgyöt a nyájak védelmezőjével és a termékenység kultuszával. A napjainkban fennmaradt György-napi szokások már réges-régen elvesztették po­gány misztikus és vallási jellegüket, szép és életvidám ünneppé változtak. György-napon a lányok és legények kora hajnalban ki­mennek füvet és gyógynövényeket szedni, hogy legyen mivel megetetni a nyájat a szertartásos fejés és a legelőre indulás előtt. A gazdák virágaikból és ágakból koszorú­kat kötnek és feldíszítik velük a juhaklo- kat, az először megfejt birkát és az áldozati bárányt. Az ebédet közös asztalnál fogyaszt­ják, amin a bárányhúson kívül a gomolya, az állat- és növénymotívumokkal díszített kerek kenyerek vannak. Az ünnep nagy kör­tánccal ér véget. A szertartást énekekkel kí­sérik. Némelyik ének arról szól, hogyan öl­te meg Szent György a sárkányt. Bulgária egyes vidékein az a szokás, hogy a lányok reggel korán kimennek a folyó­hoz, koszorút fonnak maguknak, majd a ko­szorúkat a vízbe dobják, miközben vidám incselkedő dalt énekelnek. A folyóban úszó koszorúkat futva kísérik a part mentén. Azt figyelik, kinek a koszorúja úszik legelöl, mert az fog először férjhez menni. Manapság György-napon van az állatte­nyésztők napja. Az elismerés fejeződik ki ezen a napon azok iránt, akik odaadó mun­kájukkal a mezőgazdaság fontos ágazatává tették a hajdani primitív bolgár állatte­nyésztést, amely különösen az utóbbi 25—30 év alatt kapott új arculatot. A külterjes ál­lattenyésztés intenzívvé vált. Jellemző rá a nagyfokú szakosodás, a koncentráció és a gépesítés. Jobb lett a fajtaösszetétel. Ma­napság az állattenyésztés igen produktív ágazat. Az ország összmezőgazdasági terme­lésének közel 45 százalékát adja. Az utóbbi 25 év alatt a hústermelés majdnem kilenc­szeresére, a tejtermelés négyszeresére, a to­jástermelés pedig kétszeresére növekedett. 1983-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 60 kg, a tejfogyasztás 191 liter, a tojásfogyasz­tás pedig 182 darab volt. Elena Darakcsieva Sofiapress — KS A juhászokat ünneplik (Fotó: Soflapress — KS) Gyémántok Indiából Legendák szólnak azokról a hódítókról, akik Indiából gyémántokkal megrakott te­vékkel tértek haza. A gyé­mántok — amelyekkel az ékszerkedvelő maharadzsák hajdan magukat és felesé­geiket ékesítették — ma az indiai parasztok egy részé­nek a megélhetését biztosít­ják, és a szubkontinens egyik új iparágát jelentik. Jóllehet Indiában kevés gyémántot bányásznak, az ország mégis a világ első számú gyémántexportőrévé vált azáltal, hogy a felvásá­rolt nyers gyémántokat met­szés és csiszolás után a vi­lágpiacon értékesítik. India évente 200 millió kisméretű gyémántot dob a világpiac­ra, ami az' összkínálat 75 százalékát jelenti. Nem vé­letlen, hogy az export szem­pontjából az ország számá­ra ez az iparág az egyik leg­virágzóbb. Idén a metszett és csiszolt gyémántokból szerzett bevétel várhatóan eléri az 1 milliárd amerikai dollárt, ami az indiai export 10 százalékát teszi ki. Tizen­hat évvel ezelőtt mindössze 11 millió dollár folyt be a csillogó kő eladásából. A kisméretű és olcsó gyé­mántok előállításában India monopolhelyzetet vívott ki magának az itt csiszolt drá­gakövek olcsósága révén. A karátonként mindössze 200 dollárba kerülő indiai gyé­mántok legnagyobb vásárló­ja az Egyesült Államok, amely 312 millió dollár ér­tékben az összkivitel egy- harmadát szerzi be a szub- kontinensről. Az indiai gyémántfeldol­gozó ipar a ’70-es évek vé­gén virágzott fel, amikor piacra dobták a negyed ka­rátos gyémántokat (egy ka­rát 200 milligram) és kere­setté váltak a piciny kövek­kel ékesített házassági kari­kagyűrűk, valamint más évfordulókra szánt ékszerek. Az államilag támogatott in­diai gyémántkereskedelmi társaság más cégekkel együttműködve, valamint a londoni és antwerpeni gyé­mántkereskedőktől szerzi be a Dél-Afrikában, Leshotó- ban, Zairéban kibányászott nyers gyémántokat. Indiá­ban évente mintegy 27 mil­lió karát gyémántból 4,5—5 millió karátnyi kisméretű drágakövet csiszolnak. A si­keres eladások ellenére In­dia mégsem dúskál a befo­lyó profitban. A „csillogó” ipar attól tart, hogy a ma­gas importárak csökkenthe­tik a bevételt, és a verseny­társak — mint például Srí Lanka, Thaiföld és Kína — akik szintén olcsón állítják elő a drágaköveket, veszé­lyeztethetik az indiai keres­kedelmi pozíciókat. Az indiai gyémántfeldol­gozó ipar központja Gudzsa- rát Szövetségi Államban, va­lamint Bombayban találha­tó Mintegy 300 ezer ember foglalkozik a drágakövek nagy hozzáértést kívánó metszésével és csiszolásával. Az olcsó és kifogyhatatlan munkaerő biztosítja az in­diai gyémántfeldolgozó-ipar- nak azt a biztos hátteret, amelyre a jövőben is számít­hat. A mesterségbeli tudá­sukról világszerte híres kéz­művesek azonban hátrányos helyzetben vannak az el­avult eszközök és a rossz munkafeltételek miatt. A húszas éveikben járó mun­kások többsége analfabéta, tudásukat az apáktól tanul­ták. A napi munkadíj mind­össze 2—3 dollárnak megfe­lelő összeg. A Bombaytól 250 kilomé­terre északra, Szuratban (Gudzsarát Szövetségi Ál­lam) tervezik egy 25 ezer munkást foglalkoztató gyé­mántfeldolgozó gyár felépí­tését. A dolgozók részére oktatóközpontot, egy kisebb kórházat, postát és más ke­reskedelmi létesítményeket is szándékoznak építeni.

Next

/
Thumbnails
Contents