Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

1984. május 27., vasárnap Baromfitenyésztők — más szakmákban Lesz-e bábszínház Békéscsabán? A felügyeleti és irányító szervek felmérve a környező termelőszövetkezetek — megyén kívüliek is számításba jöttek — szakemberigényeit, változtatták meg 1978-tól az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban a képzés irányait. Két szakmát tanulhatnak azóta itt, az érettségi bizonyítványt is adó iskolában: állattar­tó telepi gépész és baromfitenyésztő szakmunkásként he­lyezkedhetnek el a négy év után az innen kikerülő diá­kok. Munkájukra elsősorban a téeszek számítottak, szá­mítanak. Egyre nagyobb igény van világszerte a bábjátékra. Egy olyan szülőgeneráció nőtt fel napjainkban, amely világosan látja, gyermekére a művészeti ágak közül ta­lán a bábnak van a legna­gyobb hatása. Olyan szük­ségleti cikk ez, mint az evés, vagy az alvás. Lelke­sedik érte a kicsi, értelem- világa gazdagszik. Az utóbbi évtizedben ez az igény ha­zánkban, s szűkebb környe­zetünkben is érzékelhető. Elég itt a meghívásokra gondolni, melyekkel a báb­csoportokat elárasztják, vagy a zsúfolásig megtelt nézőte­rekre a KPVDSZ Napsugár bábegyüttesének műsorán. Felvetődik hát a kérdés: kell-e, lesz-e önálló báb­színház Békéscsabán? Pé­csett már több mint fél év­tizede működik professzio­nista bábszínház. Teljesen önállóak. A megfelelő anya­gi háttér persze ott sem jelentett zavartalan indulást. A bábszínészeket — mivel a fővárosból nem jöttek le —, maguknak kellett képezni. Hasonló helyzet állna fenn itt is, ha egyáltalán reális lehetőség lenne egy ilyen önálló színház létrehozásá­ra. Erről, és sok egyéb más­ról beszélgettünk a minap Lenkefi Komáddal, a Nap­sugár bábegyüttes művészeti vezetőjével: — Sokan úgy hiszik, van ez az együttes, ők egyszerű­en profikká válnak, és ezzel el van intézve. Igen ám, de a tagok közül alig tudnék egyet, kettőt felsorolni, akik otthagynák eredeti szakmá­jukat. S ez még csak a báb­színészek kérdése. Emellett meg vagyok győződve arról, hogy megfelelő, önálló ob­jektum nélkül nincs értelme hozzáfogni e színház szer­vezéséhez, erre pedig úgy hiszem. egyelőre kilátás sincs. Jól képzett technikai apparátusra is szükség len­ne. . . Folytassam ? * A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjével, Amb­rus Zoltánnal az eddigi pró­bálkozásokról beszélgettünk. — A Napsugár bábegyüt­tes olyan szellemi tőke, hogy már csak azért sem mondhatunk le arról, hogy valami módon e művészeti ág fejlesztését megoldjuk. A bábszínházát e nehéz anya­gi körülmények között csu­pán a Jókai Színházban tudtuk volna életre hívni. Közben ott is a produkciók számának csökkentését kel­lett átmenetileg elfogad­nunk, így egy új bábtársulat létrehozására már nem is gondolhattunk. Természetesen mindez nem zárja ki a Napsugár együtt­működését a színházzal, s úgy tűnik, egyelőre csupán ez a járható út. Erről Amb­rus Zoltán így vélekedett: — Hozzon létre az együt­tes olyan produkciókat, me­lyek színházi körülmények között bemutathatóak, a színház segítségével, lebo­nyolításával. Mindenesetre mi nem mondhatunk le ar­ról, hogy ezt a kiváló ké­pességű együttest ne ösztö­nözzük a még jobb munká­ra. Megérdemelnének egy székházat, ahol legalább a próba- és a raktározási le­hetőségeik lennének megfe­lelőek, ám egyelőre erre sincs kilátás. A Napsugár bábegyüttes a közeljövőben ünnepli fennállásának 35. évforduló­ját. Megalakulása óta me­gye-, sőt országhatárainkon túl is jó hírnevet vívott ki magának. Ám a körülmé­nyek, ahogyan e szép ered­ményeket elérték, soha nem voltak megnyugtatóak. A bábok egy cseppnyi bérházi konyhában — a művészeti vezető otthonában — szület­nek. A raktározás megoldat­lan. Jelenleg egy mosókony­ha és egy öreg ház padlása ad otthont a báboknak. A próbaterem túl alacsony, arról nem beszélve, hogy a 4. emeleten van, ahonnan nem kis erőfeszítésbe kerül egy előadás kellékeit leszál­lítani, s aztán vissza. A Napsugár bábegyüttes fenntartója, mint köztudott, a KPVDSZ. Ők miként pró­bálnak a jövőben e gondo­kon enyhíteni? Hankó György megyei tiktár el­mondta, hogy a város fel­ajánlotta, hogy a Lencsési úti lakótelepen majdan fel­építésre kerülő művelődési házban otthont kaphatna a Napsugár, amennyiben a KPVDSZ kivenné részét az építés költségeiből. Egyelőre azonban (reméljük, csak egyelőre) a központ úgy nyilatkozott, nem tud hozzá­járulni e beruházáshoz. — Addig, amíg jobb meg­oldást nem találunk, a je­lenlegi raktár vagy mosó­konyha (nem is tudom mi­nek nevezzem) mellett újabb helyiségeket szeretnénk ki­bérelni, ahol nem csupán a tárolás oldódna meg, de le­hetőség nyílna egy műhely létrehozására is. Központunk várhatóan ehhez hozzájárul, hiszen a bérleti díjat elbír­ná az együttes jelenlegi költségvetése is. # E beszélgetések során ki­derült, egyhamar önálló bábszínházról csupán álmo­dozhatunk. Ám ideje lenne az együttesnek végre mun­kájához, eredményeihez mél­tó működési feltételeket te­remteni. Nagy Ágnes Két évfolyam végzett ed­dig az új rendszerű oktatási formában. Most csak a ba­romfitenyésztő szakon vég­zettek közül beszélgettünk néhány fiatallal, hogyan si­került elhelyezkedniük. Bubik Klára, az orosházi Béke Téesz tehenészetének egyik műszakvezetője, tavaly szeptembertől, ötven dolgo­zó munkájának szervezése, ellenőrzése a feladata. Mun­kájával elégedett. — Nem a szakmájában dolgozik, okoz-e gondot ez? — kérdezem. — Az iskolában tanultunk állategészségügyet, állatte­nyésztést is, főleg ezeket tu­dom hasznosítani — vála­szolja. — Azért természete­sen hozzá kell olvasni, ké­pezem magam folyamatosan. — Ha volna lehetősége, mondjuk, meghívnák egy té- eszbe baromfiágazat-vezető­nek, elmenne-e? — Most nem megy vala­mi jól a baromfitenyésztés, nagyon szigorúak a megkö­töttségek, nagyon nehéz tel­jesíteni egy több tízezres ál­lománynál az átvételi felté­teleket. Azért gondolkodnék rajta, de — néz maga elé — azt hiszem, nem mennék el innen. Nagyon megszoktam itt, szeretek itt dolgozni. > Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat göngyöleg­raktárában találom meg Go- molka Évát, itt raktáros. — Nem sikerült elhelyez­kednem a szakmában — vá­laszolja kérdésemre —, pe­dig mikor még az iskolába jártunk, az egyik helyi té­esz biztatott, hogy számíta­nak rám. Ára amikor vé­geztem,- kiderült: nincs hely, nem tudnak foglalkoztatni. Néznem kellett valamilyen állás után. — Itt nemigen tudja hasz­nosítani a tanultakat. . . — Ez igaz, s az is, hogy nagy az anyagi felelősség, de szeretnek az emberek, a munkatársak, nem nagyon vágyakozom el innen. Talán megpróbálkozom majd az élelmiszer-ipari főiskolával. A lovaglást az iskolai évek alatt szerette meg Sza­bó Ildikó. Már másodikos középiskolás korában elha­tározta, hogy az orosházi Üj Élet Téeszben dolgozik majd, a lótenyésztésben. Most en­nek az ágazatnak az admi­nisztrációs ügyeit intézi. Je­lenleg is lovagol a téesz szakosztályában, országos bajnokságon is részt vett már korábban. — Nagyon sokat kell ta­nulnom, hogy megfelelően elláthassam feladataimat — mondja —, bár tanultunk ál­talános állattenyésztést is. ám az kevés ide. Hornok Ernőné is az oros­házi szakközépiskolában végzett, de ő még az új kép­zési rendszer bevezetése előtt egy évvel. Jelenleg az oros­házi Dózsa Téesz baromfi - ágazatának vezetője. Érett­ségi után megszerezte a technikusi minősítést, s vé­gigjárva a lépcsőfokokat ke­rült mostani beosztásába, ő a következőket mondja: — Ha valaki szereti ezt a szakmát, s türelmes, szor­galmas, akkor előbb-utóbb kiemelik, s képesítésének megfelelő beosztásba kerül. Természetesen nem kezdhe­ti mindenki a munkát bri­gád- vagy telepvezetőként, ezt meg kell érteniük az is­kolából kikerülőknek. Most is vannak dolgozóink, akik az új képzés szerint végez­tek, de — egyelőre — fizikai munkakörben dolgoznak. Nehéz összegezni a ta­pasztaltakat, elhangzottakat. Az orosházi szakközépisko­lából kikerült két érettségi­zett osztály baromfitenyésztő szakmunkástanulói közül legtöbben a mezőgazdaság­ban — de nem a szakmá­jukban — dolgoznak, vagy agrár jellegű főiskolákon, egyetemeken tanulnak to­vább, a tavaly végzettek kö­zül tizenketten — ez azt is mutatja, az iskolában ma­gas színvonalú a képzés. Azonban a szakirányú el­helyezkedés gondot jelentett az itthon maradottaknak. Ebbe nyilván belejátszott az is: a nagyüzemi baromfite­nyésztésben visszaesés kö­vetkezett be az elmúlt évek­ben, több téeszben megszün­tették az ágazatot is. Mindent egybevetve, a fel­ügyeleti és irányító szervek elhatározták, hogy — össz­hangban a népgazdasági ér­dekekkel, s figyelembe véve az oktatás korszerűsítésének követelményeit — hama­rosan áttérnek az orosházi mezőgazdasági szakközépis­kolában a technikusképzés­re, s a profilt is megváltoz­tatják: állat-egészségügyi és állattenyésztő szakembereket képeznek majd. Addig azonban néhány év­folyam diákjai még a jelen­legi speciális képzés szerint végeznek. Számukra is nyújt valamelyes reményt az el­helyezkedési lehetőségeket illetően az, hogy a nagyüze­mi baromfitenyésztés újabb konjunktúrája van kialaku­lóban. Pénzes Ferenc n tárgyalóteremből a dühös emberek Nemrég jelent meg egy könyv a dühről. A szerző egy elmeorvos, Theodore Isaac Rubin, arra ösztönöz, hogy ne fojtsuk magunkba a haragot, mert annak egész­ségügyi következménye van. Az önmagukkal vívódó, ön­magukat fegyelmező embe­rek rövidebb életűek. Ügy látszik, akadnak emberek, akik anélkül, hogy olvasták volna ezt a sok vonatkozás­ban tanulságos könyvet, végső következtetésként megfogadták a tanácsát. Az udvariasság lassanként ki­megy a divatból. Ha harag­szom, hát haragszom, lássa az egész világ! Egyes pszi­chológusok aggódnak. Tá­madnak az ösztönök. Türel­metlenekké, sőt agresszívek­ké válnak egymással szem­ben az emberek. Könnyen megsértődnek, felkapják a vizet. Van ebben elgondolkoztató igazság. Ezt igazolja az a két ügy is, melyet a közel­múltban a battonyai bíró­ság tárgyalt. Az egyik vád­lott Opra István, Almáska­marás, Kossuth út 4. szám alatti lakos maradandó fo­gyatékosságot okozó testi sértés bűntette miatt került a bíróság elé. — Miért követte el a cse­lekményt? — kérdezte a ta­nácsvezető bíró. — Ö kezdte — hangzott a lakonikus válasz. Való igaz, a sértett, R. Károly sem volt makulátlan. Legalább is ami az első tett- legességig fajuló nézetelté­rést illeti. Még a múlt év januárjában történt. A vád­lott és a sértett az almáska- marási italboltban találkoz­tak. A tanúvallomások sze­rint egy nevetséges, mások szemében semmitmondó dol­gon összevitatkoztak. R. Ká­roly megütötte Opra Istvánt. Az ütéstől elesett. Az ütés nem volt nagy, inkább a megszégyenítés. Felborzolta idegeit. Összeszorította ök­lét és kijelentette: ezt nem hagyom annyiban. Nem is hagyta. Örökösen ott dobolt benne a bosszú, hogy a sérelmet megtorolja. Több hónapon keresztül hordta magában, várva, les­ve a megfelelő alkalmat. Április 3-án, húsvét va­sárnapján Opra nagy meny- nyiségű szeszes italt fo­gyasztott el. Este fél 8 táj­ban bement Almáskamará­son a Lenin utcai italbolt­ba. R. Károly is ott'volt. Pá­linkát ivott. A tanúk csak annyit láttak, hogy néhány szót váltottak egymással. Először a vádlott hagyta el a helyiséget, néhány perc múlva R. Károly is kiment. Opra elrejtőzött, s olyan váratlanul támadta meg a sértettet, hogy nem volt ide­je védekezni. Zsebkésével' az arcába szúrt, a szem irányá­ba. A szúrást megismételte, ezúttal a fül mögé, majd a mellkasba. A kocsmából többen kijöttek és R. Ká­roly segítségére siettek. Sze­mélygépkocsival elvitték Nagykamarásra a körzeti or­voshoz. Másnap beutalta a megyei kórház szemészeti osztályára. A bal szemét megoperálták. Egyik szúrás sem volt életveszélyes. A bal szemen látható sérülés viszont ma­radandó károsodás hátraha­gyásával gyógyult meg. A látás szinte teljesen meg­szűnt. A károsodás végle­Emuk keltek Veszprémben ges, állapította meg az or­vosszakértő. A szemsérülés 30 százalékos munkaképes­ség-csökkenést okozott. A tárgyaláson Opra elis­merte bűnösségét. Arra hi­vatkozott, hogy a tettleges- ségig fajuló nézeteltérést R. Károly kezdeményezte. Sőt odakint az utcán bele akart rúgni. A sértett ellenben azt állította, hogy Opra kihívta az italboltból. A kihívást nem lehetett megnyugtató­an igazolni. A tanúk azt vallották, hogy az italbolt­ban beszélgettek egymással. Ez a tény nem elégséges a kihívás bizonyítására, álla­pította meg a bíróság. Opra István vallomásában is sok volt az ellentmondás. így szavahihetőségét önmaga kérdőjelezte meg. Tény, hogy készült a cselekmény elkövetésére. Többek előtt hangoztatta. A bíróság előtt is elismerte. Czuth János, Medgyesegy- háza, Morauvszki út 9. szám alatti lakos viszont ok nélkül támadta meg az em­bereket és ok nélkül oszto­gatta a pofonokat. Valahol a lelke mélyén folyton per­ben állt a világgal. Ha fel­öntött a garatra, roppant erősnek érezte magát. Per­sze, ügyelt arra, nehogy em­berére találjon. Nálánál jó­val gyengébbeken tette pró­bára erejét. Erőszakos cse­lekményekért volt már bün­tetve. A büntetésekből azon­ban nem okult. Február 11-én Medgyes- egyházán különböző szóra­kozóhelyeken nagy mennyi­ségű italt fogyasztott el. Es­te 6 óra után elment a ka­tolikus templomba, ahol ép­pen misét tartottak. Ekkor még sikerült szép szóval hatni rá. Elhagyta a temp­lomot. Egy ideig az úton sé­tált. A mise már befejező­dött. Egy 60 éves asszony, G. Jánosné hazafelé tartott. Czuth János megállította és ököllel fejbeütötte. Az asz- szony elvesztette az egyen­súlyát, s a földre esett. A vádlott ügyet sem vetve rá, a katolikus templom felé in­dult. összetalálkozott egy 75 éves férfival. Anélkül, hogy szót váltottak volna egy­mással, két ízben arcul ütöt­te. Ügy látszik azonban, hogy ezzel még nem párol­góit el összes dühe. A Jó­kai utcában utolérte M. Gé- zánét. Felajánlotta neki, hogy hazakíséri. Az ajánlatot az asszony visszautasította. Czuth válasza egy ökölcsa­pás volt. A battonyai járásbíróság dr. Garami Emil büntetőta­nácsa Opra Istvánt egy év és 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésül pe­dig 3 évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Enyhí­tő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéle­tét és részbeni beismerő val­lomását. Súlyosbító körül­ményként vette figyelembe, hogy szeszes ital hatása alatt követte el a vád tárgyává tett cselekményeket. Czuth Jánost a bíróság garázdaság vétsége miatt, mint vissza­esőt 9 hónap szabadságvesz­téssel sújtotta. Mellékbün­tetésként pedig két évre el­tiltotta a közügyek gyakor­lásától. Mindkét ítélet jog­erős. A bíróság a büntetés ki­szabása során azt is figye­lembe vette, hogy az erő­szakos cselekmények elsza­porodtak. Ügy tűnik, nem véletlen az elmeorvos köny­vének a tanulsága. /Ám az indulatok ilyen gátlástalan tombolása aligha tette egész­ségesebbé a két vádlottat. Az indulatok levezetésének, a lelki harmónia megőrzé­sének nem ez a legcélrave­zetőbb útja. A lelki egész­ség csakis a kölcsönös meg­becsülésen alapuló emberi kapcsolatok kialakításában található meg. Nem véletlen a közmondás. A harag rossz tanácsadó. Serédi János Zárt környezetben ritkaságnak számító természetes módon kel­tette ki fiókáit a veszprémi ál­latkertben az Ausztráliában ős­honos, nagy testű futómadár, az emu. Az 50—60 kilós nagy mada­rak már kora tavasszal külön­féle helyeken lerakták tojásai­kat. A szakemberek arra szá­mítottak, hogy az idén is mes­terségesen, a Nehézvegyipari Kutató Intézet jól felszerelt kí­sérleti laboratóriumában kell majd kikeltetni őket. Két to­jást azonban meghagytak a szü­lőpárnál. Es megtörtént az or­nitológiái „csoda”: a mestersé­ges keltetés nem sikerült. az emu hím viszont teste melegével kikeltette fiókáit az állatkert­ben hagyott két hatalmas to­jásból. A két emufíóka. amely né­hány nap alatt elérte a negyed­méteres testmagasságot, az ál­latkert madárházában kapott otthont. Szemes terménnyel, főtt tojással és húspéppel táplálkoz­nak. A Budapesti Vegyiművek egyik legnagyobb mennyiségben előállított terméke a szuperfoszfát műtrágya. A csak belföl­di értékesítésre gyártott műtrágyából az idén több mint százötvenezer tonnát szállítanak a megrendelőknek (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents