Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-24 / 120. szám
NÉPÚJSÁG 1984. május 24., csütörtök Közlekedési fórum Szarvason Mi lehet még kukoricából? A Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács kedden este a szarvasi úttörőházban fórumot tartott. Az érdeklődők kérdéseire a Békés megyei Főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának képviselője, valamint az igazságrendészeti osztály vezetője, az Állami Biztosító gépjármű-kárrendezési fiókjának vezetője, a Békés megyei Tanács V. B. közlekedési osztály vezetője, az Autófelügyelet megbízottja, a Közúti Igazgatóság főmérnöke és a 8. számú Volán igazgatója válaszolt. Kérdések hangzottak el a szarvasi forgalomszervezés problémáiról, a közúti járművek vizsgáztatásáról. Felvetették, mi volna, ha a járműveknek műszaki állapotuk alapján adnák meg a vizsga érvényességi határát, nem pedig a járművek korától függően. Felmerült az is, hogy értelmetlen és eredménytelen az az előírás, amely az új gépkocsik eladását három évig csak a Merkúron keresztül teszi lehetővé, hiszen az üzembentartói jog bejegyzésével ez az előírás kijátszható. Szó volt a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról és arról, hogy ha a balesetet ittas vezető követi el, miképp fizet a biztosító. A szarvasi fórumon többen részt vettek ©yomáról is, a gyomaendrődi fénysorompóval ellátott vasúti átjáró lámpájának gyakori meghibásodásáról érdeklődtek, valamint a 46-os főközlekedési út új vonalvezetéséről és annak kivitelezéséről. Kardoskúti Rákóczi Tsz Sertéstenyésztés egyre magasabb színvonalon A bővítés után 1100 koca termel a telepen Fotó: Fazekas László A kardoskúti Rákóczi Tsz- ben 1969-ben kezdtek hozzá egy sertéstelep létesítéséhez, 1972 végén már állatok népesítették be az épületeket. Az évek során egyre jobban fejlődött az ágazat, amelynek eredményei jelentősen hozzájárultak a szövetkezet jövedelmező gazdálkodásához. Ezért 1982 elején úgy határoztak, hogy tovább bővítik a sertéstelepet. Elképzeléseik szerint három év alatt kellett volna elkészülnie a beruházásnak. Ám ennél jóval korábban, alig két esztendő alatt valósult meg a bővítés, amiről Olajos Imre tsz-elnök így vall: Határidő előtt — A beruházás több mint 40 millió forintba került. A termelőszövetkezetnek ehhez nem állt rendelkezésére a szükséges összeg. Szerencsére a KTA megértette a gondunkat, és ötmillió forintot adott féléves időtartamra. Sikerült beszerezni az építőanyagot, a kivitelező szakemberei is jó munkát végeztek. így a tervezettnél egy évvel korábban fejeződött be a bővítés. Mindez azt jelenti, hogy már az idén a tervek szerint mintegy két és fél ezerrel több hízót tudunk adni a népgazdaságnak: várhatóan 18 ezer hízott sertés hagyja el a telepet. Jövőre már teljes kapacitással termelünk, és elérjük a húszezres hízókibocsátást. Kialakult a telep végleges nagysága, mintegy 1100 koca termel. Ez a beruházás azt is jelentette, hogy a korábban működtetett, a hatvanas évek elején épült elavult, régi hizlaldánkat fel tudtuk számolni. Ezzel a VI. ötéves tervi fejlesztési elképzelésünk teljes egészében megvalósult. Javult az állategészségügyi helyzet A korszerű új telep változtatásokat igényelt. Elsősorban az állategészségügyben kellett döntő lépéseket tenni. Tavaly a DÉTE kezdeményezésére a megyei állategészségügyi állomás szakemberei teljes körű vizsgálatot tartottak Kardoskú- ton. Megállapításaikat, javaslataikat írásba foglalták és átadták a szövetkezet vezetőinek. A szakemberek alaposan meghányták-vetet- ték a dolgokat, és átalakították a technológiákat. Bevezették minden területen az előírások szigorú számonkérését. Hogy helyesen döntöttek, arra bizonyságul szolgáljon néhány adat. Egy év alatt az összes kiesési arány 7 és fél százalékkal csökkent. Az elhullások és a kényszervágások miatti veszteség . 4,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint korábban, és jelenleg a született malacok százalékában kifejezve 16,8 a kiesés. Ez a mutató már országosan is elismerésre méltó, ám jól tudják a Rákóczi Tsz-ben, hogy további következetes munkával, szigorú ellenőrzéssel még lehet javítani ezen az eredményen. A tsz példaként tekint a Tótkomlósi SERKÖV- re — amely többször kapott Kiváló címet —, s a kardoskútiak gyakran keresik fel tapasztalatszerzés céljából a szomszédos vállalatot. A dolgozók véleménye A sertéstelepi teendőket napjainkban nyolcvan fizikai dolgozó látja el, közülük húsz nő. A sertéságazat vezetője, Harcsás János, fiatal ember, akinek kíséretében meglátogattuk a telepet. Az épületek közötti utakon példás a rend. Az egyik süldőnevelő végében éppen a pihenőhelyiségben találjuk a két gondozót, Geiszt Józsefet és Mórocz Sándort. Korábban mindketten a régi hizlaldában dolgoztak. — Huszonhárom éve vagyok sertésgondozó, össze sem lehet hasonlítani a körülményeket — kezdi Geiszt József. Amíg a régi hizlaldában 350—400 hízót láttam el, itt 1500 süldőt gondozok. Most majd kicserélik a 7-8 éves kétszintes ketreceket egyszintesekre, így állítólag még könnyebb lesz a munka. Január közepén tartottunk munkahelyi értekezletet, ahol a vezetők ismertették az idei elképzeléseket. Jómagam megszoktam ezt a munkát, innen szeretnék nyugdíjba menni. Társa, Mórocz Sándor, aki eddig hallgatott, még hozzáteszi : — Reggel háromnegyed 7-kor kezdünk és délután 4-ig tart a műszak. Már több mint két éve nálunk is bevezették az ötnapos munkahetet. Egy hónapban húsz napot dolgozunk. A takarmányt saját keverőnkben állítjuk elő, így aztán biztosan tudjuk, hogy mi van benne. Most. fejeződött be a keverő rekonstrukciója, s bizony míg máshonnan hoztuk a tápot, elég sok gondunk volt a jószággal. A fiaztatóban zömmel nők dolgoznak. Bánki H. Gabriella három éve van itt, korábban Orosházán a ruhagyárban volt állásban, ám mint elmondotta, nem szerette az ülőmunkát. — A fiaztatóban 12 órás műszak van, ezután 24 óra pihenő jár. Meg lehet szokni, s a szabadidős tevékenységgel is össze lehet egyeztetni. Azt kérdezi, hogy mit kellene másképpen csinálni? Nézze, ha rajtam múlna, még szigorúbban megkövetelném a technológia betartását. Itt a kis hibákért is nagy árat kell fizetni. Az ágazatvezető még hozzáteszi : gyakori a személy- csere a fiaztatóban. Ennek az az oka, hogy a nőknek különböző családi és egyéb gondjuk adódik, ezért jó né- hányan elmennek. Szerencsére a legfontosabb munka- területeken stabilizálódott a gárda. Belső rekonstrukció Most folyamatban van a telep belső korszerűsítése. A süldőnevelőben cserélik a batériát. Várhatóan az év végétői a fiaztatót újítják fel. Gondolnak a munkásokra is, ezért a szociális létesítményeket is bővítik. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen ezeket a munkálatokat úgy kell elvégezni, hogy ne zavarják az állatok termelését. Néhány hónapja héttagú karbantartó csoport dolgozik a telepen. így a keletkező hibákat gyorsan és szakszerűen tudják kijavítani. Tervezik még, hogy a technológiai selejteket levágják, és az év végéig Orosházán a Béke Tsz-szel közösen egy húselosztót hoznak létre. A kardoskúti Rákóczi Tsz- ben — figyelemre méltó tényként — az alaptevékenység árbevételéből 56 százalékkal részesedik a sertéságazat. Mindez azt is jelenti, hogy a szövetkezet eredményes gazdálkodása nagyban függ az ágazattól. Éppen ezért különleges figyelemmel kísérik az itt folyó tevékenységet. Tervszerű munkával eddig már több területen sikerült előrelépniük, ám jó] tudják, hogy sokat kell még tenniük azért, hogy országosan is a legjobbak közé kerüljenek. Verasztó Lajos A biomassza egyharmada kárba vész! Miközben mezőgazdasági üzemeink a még nagyobb termés elérésén fáradoznak, élelmiszeriparunk pedig azon, hogy a nyersanyag feldolgozottságát növelve még jobb áron adja el termékeinket, az ugyanezekkel a folyamatokkal foglalkozó tudományos műhelyekben mesz- szebbre tekintenek: a fejlesztés stratégiáját kutatják. Ebbe a munkába engedett bepillantást a közelmúltban Budapesten dr. Biacs Péternek, a Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézet főigazgatójának előadása, amit az MTESZ Innovációs Köre rendezett meg. Az élelmiszeripar állapota egy nemzetgazdaság teljesítőképességének fokmérője: ha a termékek kétharmada feldolgozott formában kerül a fogyasztókhoz, akkor fejlett, ha a háromnegyedét tartósítják, akkor igen fejlett gazdaságról beszélhetünk — vázolta bevezetésül az előadó. Hazánkban több-kevesebb joggal néhány éve már az élelmiszeripari piac telítettségéről esik szó, és mivel hasonló a helyzet az exportpiacok jelentős részén is, érdemes elgondolkozni azon, mennyi élelmiszert tartsunk meg, mennyit adjunk tovább, mennyire és hogyan dolgozzuk fel őket? Kiderült ugyanis, hogy a magasabb feldolgozottság nem feltétlenül segíti a piacképességet. A feldolgozás a biológiai értéket sokszor nem növeli, a gazdaságosságot pedig — kivált, ha drága, költséges — egyenesen rontja. Sok termelő akkor jár el helyesen, ha az élelmiszertől akár — még nyersanyag formájában — mielőbb megszabadulni igyekszik. A feldolgozásról sokszor kiderül, hogy csak — a gazdaságosságot rontó — kényszerpálya . . . Melyek ma élelmiszer-termelésünk alapkérdései? Például: teljes körűek-e biológiai erőforrásaink? A nagy energiafelvételt nyújtó ce- reáliák helyett nem kellene-e inkább — bármennyire is képtelenségnek tűnik — „hidegtűrő narancsot” termeszteni? (Több millió ember — némi túlzással — „betegre eszi” magát...) Nem lényegtelen kérdés az sem, megfelelő-e mezőgazdasági termelésünk szerkezete — például nem lenne-e szerencsésebb még több kukoricát termeszteni? Ha figyelembe vesszük, hogy a világon többfelé folynak sikeres kísérletek a szesszel működő autók megvalósítására, és hogy ez kukoricából könnyen előállítható, nem meglepő, hogy a „szántóföldi szénhidrát” egyre többet foglalkoztatja az energetikusokat, vegyipari szakembereket. Elképzelhető-e, hogy az ezredforduló magyar tsz-gaz- dája kukoricaszesszel működő, kukoricakarosszériás (etanol... — műanyagok ...) Trabanttal megy ki a kukoricaföldjére, és ugyancsak kukoricacukorból erjesztett sört iszik a jól végzett munka után? ... Ha mindez egyelőre még csak a fantázia birodalma is, az máris könnyen belátható, hogy ezzel a hajtóanyaggal tetemes mennyiségű, igen drága kőolajat helyettesíthetnénk, s az ilyen kocsinak a kipufogógázai sem szennyeznék a levegőt. Gazdasági szakembereink egy része a vázolt megoldás híve, mondván: a mezőgazdaság legalább visz- száadhatná, amit az ipartól kapott. Más válaszok is elképzelhetők, aszerint, „zártabb” vagy „nyitottabb” gazdálkodást tartunk-e célravezetőnek. Az utóbbi szerint legjobb, ha — mint eddig — a megtermelt kukoricát eladjuk — kőolajért... Természetesen szóba kerültek az ipari, illetve élelmiszeripari termelés olyan, forradalmasító eljárásai, eszközei is, mint a nukleáris technika, az elektronika, a génsebészet, illetve biotechnológia. Ez utóbbinak konkrét eredményei is vannak már, de ezek az ipari termelés szempontjából még csak később kamatoztatható ígéretek. Fontosabb kérdés: növeljük-e az élelmiszeralap- anyag-termelést — hogy még több legyen —, vagy inkább a „készet”, a már megter- melhetőt hasznosítsuk még jobban? Másképp fogalmazva: 54 millió tonna növényi anyagot, biomasszát termelünk meg évente, ebből azonban mintegy 20 millió tonnát beszántunk, elégetünk: nem használunk fel. Megengedhetjük-e magunknak? Természetesen nem! * A tartósító technológiák, tárolóterek költségesek, célszerű lenne tehát úgynevezett „biológiai meddőhányókat” kialakítani, ahonnan a nyersanyag később, akár évek múlva is elővehető ... Ez, magyarán, olyan tartósító eljárásokat jelent, ame- 4yeket ismerünk, de nagyüzemben nem alkalmazunk (kovászolás, savanyítás stb.), továbbá olyan eszközöket, amelyek a „helyszínen” dolgoznak fel, hasznosítanak bármilyen hulladékot — még például a falevelet is — a kisgazdaságokban is, a régi paraszti gazdálkodás jelszavával: semmi sem veszhet kárba! Ehhez azonban nemcsak gépek — hanem szakismeretek is szükségesek. A külföld, úgy látszik, egyelőre gyorsabban felismeri a hazai „biológiai meddőhányók” értékét (száraz kenyér, toll stb.), mint mi magunk, márpedig a komposztálás, hulladékhasznosítás aligha lehet „rendszer”, tárcaszintű, országos program .. . S mi legyen az élelmiszer- ipar stratégiája? Egyenletes minőség — a szintén egyenletes minőségű nyersanyagok alapján; illetve olyan technológiák, amelyek a — sokféle okból — változó minőségű alapanyagot is azonos minőségű, sztenderd végtermékké alakítják. Varga János Pályázat fizikatanároknak A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommagkutató Intézete pályázatot hirdet felső- oktatási intézményben képesítést szerzett. közoktatásban vagy a művelődésügyi igazgatás területén dolgozó tanárok számára. A pályázat célja a szakmai fejlődés elősegítése. A tanárok ezzel összefüggő kutatómunkában való foglalkoztatása megbízásos jogviszony alapján történik, és a megbízás általában egy évre szól. A kutatási megbízást nyert pedagógus feladatát az ATOMKI igazgatója határozza meg, mégpedig úgy, hogy elsősorban az oktatás színvonalának emelését, a modern kutatás módszereinek, szemléletének és eredményeinek megismerését szolgálja. A munka eredményességének feltételeit az ATOMKI laboratóriumai biztosítják. A pályázatot az ATOMKI igazgatójához (4001 Debrecen, pf.: 51.) kell eljuttatni a munkahely vezetőjének javaslatával együtt. A pályázat beadási határideje: 1984. június 15. A személy- és teherautógumi-abroncs-ellátás gondjain kíván csökkenteni a Dunaplast 'Műanyag- és Gumiipari Szövetkezet lőrinci telepe. A TISZKER-rel kooperálva, kilenc gu- miabroncs-futózó üzemnek számítanak — jó minőségű, malaysiai kaucsukból és a Szovjetunióból érkező, koromból készült — alapanyagot. Az alapanyagból az elmúlt évben 1800 tonnát készítettek, az idén mintegy 2500 tonnát kívánnak szállítani a megrendelőikhez. A képen: a gyártósor egy részlete (MTi-fotó: szabó Sándor felvétele — KS)
