Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

1984. május 19., szombat NAGYVILÁG «IWJET1W Egyesült Államok Fegyverkezés és gazdaság Az amerikai politikusok általában „biztonsági” megfontolá­sokkal indokolják a Reagan-kormány fegyverkezési prog­ramját, de azért vannak, akik nem feledkeznek meg a gaz­dasági okokról sem. Baloldali amerikai közgazdászok nagyon tanulságosnak tartják a hetvenes évek végének összehasonlítását az ötvenes évek hidegháborús időszakával — gazdasági szempontból is. Kimutatható, hogy a két korszakot majdnem azonos termé­szetű gazdasági nehézségek jellemezték — a csődök járvá­nyos elharapódzása és a munkanélküliség —, és a problémá­kat a kormányzat hasonló módon igyekezett feloldani: a ka­tonai kiadások óriási emelésével és a szociális költségvetés szigorú csökkentésével. A hetvenes évek végére az amerikai ipar kulcságazatai­ban — a repülőgép- és autó­gyártásban, a fémiparban, a hajóépílésben, az elektroni­kai iparban — különösen ag­gasztó túltermelési és szer­kezetváltási válság bontako­zott ki. Nem csoda hát, hogy az üzleti körök sajtója a nyolcvanas évek elején kitö­rő lelkesedéssel fogadta a katonai megrendelések új özönét. „A kongresszus őrü- letes tempóban szavazza meg a katonai kiadásokat", „Is­mét boldog napok köszönté­nek a fegyvergyártókra” — ilyen és hasonló főcímekkel köszöntötte olvasóit a Fortu­ne magazin, vagy a Business Week. A Reagan-kormányzat el­képzelései szerint az Egyesült Államok költségvetése öt év alatt 1600 milliárd dollárt ad fegyverkezésre. Ez körülbe­lül kétszer akkora összeg, mint amennyit tavaly — egyetlen évben — az egész világon költöttek a hadsere­gekre. A fegyvereket gyártó ame­rikai vállalatok busás profit­jai közismertek. De érdemes felsorolni néhány alapjában „békeiparágat’' is. annak szemléltetésére, milyen szé­les körben és milyen hatal­mas mértékben részesül szin­te az egész amerikai ipar a katonai megrendelésekből. A rádió- és televíziós felszere­lések gyártói 1981-ben 12,1 milliárd dollár katonai meg­rendelést kaptak, ilyen célú rendelésállományuk értéke 1987-ben már várhatóan 25 milliárd dollár lesz. Nyers­olaj- és földgázszállítók: 8,2 milliárd dollár 1981-ben, 5,1 milliárd dollár 1987-ben. Olajszármazékok: 7,8 milli­árd 1981-ben. 12,3 milliárd 1987-ben. Villamosáram- szolgáltatás: 2,8 milliárd 1981-ben, 5 milliárd 1987­ben. Repülőgépek: 7,8 milli­árd 1981-ben, 16,4 milliárd 1987-ben. Hajóépílés: 4,9 mil­liárd 1981-ben, 7,6 milliárd 1987-ben. Közúti szállítás: 2,9 milliárd 1981-ben, 4,6 mil­liárd 1987-ben. Elektronikus berendezések: 2,6 milliárd 1981-ben, 6 milliárd 1987­ben. Vegyipar: 2,1 milliárd 1981-ben. 4 milliárd 1987- ben A gazdaság fellendülésének már tapasztalhatók jelei az Egyesült Államokban. Ez azonban csak a vállalati jö­vedelmekre vonatkozik. A bonyolult fegyverek gyártása ugyanis csak korlátozott szá­mú műszaki szakértő és szakmunkás számára teremt új munkaalkalmat, úgyhogy a munkanélküliség problé­mája úgyszólván változatlan maradt. A szociális kiadások feláldozása a katonai költ­ségvetés oltárán pedig álta­lában korlátozza a vásárló­erőt. s ez akadályozza azt, hogy a fellendülés minél szé­lesebb körű lehessen. Lenne más módszer is? Az említett baloldali közgazdá­szok rámutatnak, hogy az amerikai városok infrastruk­túrája — az utak. a tömeg- közlekedés. a lakások, isko­lák, hidak, gátak — állapota gyorsan romlik, elavul Egy országos városi közmunka­program sokkal több munka­alkalmat teremtene, és a la­kosság is több hasznát látná, mint a fegyverkezési kiadá­soknak. Csakhogy az ilyen­fajta munkák megtérülése jóval lassúbb a vállalkozók számára, és a profitráta is összehasonlíthatatlanul ala­csonyabb teljesítésénél. A fegyverkezésből hasznot hú­zó több tízezer amerikai vál­lalat nyomásának — közü­lük, mintegy száznak jut a katonai megrendelések két­harmada — csak politikai döntéssel állhatna ellen a kormány. S az újabb és újabb fegyverkezési progra­mokat megszavaztató jelen­legi amerikai kormányzat ép­penséggel nem tesz tanúsá­got ilyesfajta politikai aka­ratról. Mészáros György Kolostor az Kranvhomokon A kolostort rengeteg ha,zai és külföldi turista keresi fel Várna megye egyik legér­dekesebb történelmi neve­zetessége az Aladzsa kolos­tor. Az „aladzsa” török szó. azt jelenti, hogy tarka Való­színű a színpompás falfest­ményekre céloz, amelyekből napjainkig sajnos igen kevés maradt meg. A kolostor a XII.—XIII. században léte­sült. amikor a feudális Bul­gária súlyos gazdasági hely­zete következtében megszü­letett az „isihazam” (hallga­tásba merülés és elvonulás) vallási áramlat, amelynek sok-sok követője itt talált hajlékra. Az első emeleten van a templomocska az oltárral és egy-két szerzetescella, a má­sodikon pedig a kápolna, ahol a szerzetesek éjjel-nap­pal ájlatosan imádkoztak. A templom és a kápolna fres­kói vallási tárgyúak. Már 1927-ben műemléknek nyíl­vánították az Aladzsa kolos­tort. Napjainkban ez az ér­tékes történelmi emlék az Aranyhomok tengerparti üdülőtelep elválaszthatatlan részét képezi A szép park­kal körülvett kolostort ren­geteg hazai és külföldi tu­rista keresi fel. A kolostor melletti múzeumban őrzik a Várnában feltárt rézkorszaki település (i. e IV. évezred) ásatásai során előkerült aranyleletet. valamint itt látható a középkori vallási tárgyú nyomtatott szenlké- pek és grafikák leggazda­gabb bolgár gyűjteménye. Csudomir Csernev Az aranykincsek az időszámítás előtti IV. évezredből (Fotók: SOFIAPRESS—KS) Namíbia Újabb diplomáciai erőpróba Őrültség lenne most azt találgatni, hogy mikor és hol lesz újabb tárgyalás — mondta fáradt arccal Kenneth Kaunda zambiai elnök azután, hogy Lusakában teljes kudarccal végződött a pretóriai rendszer és a SWAPO felszabadítási szervezet képviselőinek tanácskozása Na­míbia jövőjéről. Eredmény nélkül tárgyalt a zambiai ál­lamfő a hétvégén húsz órán keresztül, szünet nélkül a dél-afrikaiakkal, a namíbiai bábpártok küldötteivel és a SWAPO-val; hiú ábrándnak bizonyult az áttörés a na­míbiai rendezés ügyében. Nyilvánvaló, hogy a dél­nyugat-afrikai országot tör­vénytelenül megszállva tarló pretóriai rendszernek egyál­talán nem sürgős Namíbia függetlenné válása. A Botha- kormány a lusakai találkozó létrejöttét — a jelek szerint — elsősorban azért támogat­ta, hogy a nemzetközi szín­téren elfogadhatóbbá tegye namíbiai szövetségeseit, az úgynevezett belső pártokat. Pretoriában tudják, hogy előbb-utóbb, a nemzetközi nyomás miatt, engednie kell Namíbia dolgában. Mivel a jelenlegi helyzet alapján a namíbiai választásokon a SWAPO-nak lenne a legna­gyobb győzelmi esélye. Pre­toria újabb és újabb kísérle­teket tesz a megszállt Dél- nyugat-Afrikában egy olyan ..mérsékelt” pártszövetség létrehozására, amely valami­képpen ellensúlyozhatja a .SWAPO erejét. A SWAPO és a dél-afrikai vezetés között a leglényege­sebb ellentét az. hogy Pre­toria és namíbiai szövetsé­gesei még a választások előtl meg akarják fogalmaztatni a független Namíbia alkotmá­nyát. Az ENSZ rendezési ter­ve szerint viszont a válasz­tások győztesének — ez min­den valószínűség szerint a SWAPO lesz —, azaz a több­ség képviselője lenne jogo­sult, hogy — az alkotmányo- zói nemzetgyűlésben szerzett többsége birtokában — dönt­sön az alaptörvény tartalmá­ról. A kudarcot vallott lusakai konferencián a ,,belső pár­tok”, Pretoria képviselőik se­gítségével, elsősorban azon igyekeztek, hogy valamikép­pen kierőszakolják az ENSZ rendezési terve megváltozta­tásának elfogadtatását. A SWAPO ezt határozottan el­utasította. A felszabadítási szervezet, amely 1966 óta folytat fegyveres harcot a megszálló dél-afrikaiak el­len, nincs abban a helyzet­ben, hogy kockázatos enged­ményeket tegyen. Az idén megkötött angolai—dél-afri­kai megállapodás ugyanis lé­nyegesen nehezítette fegyve­res küzdelmének körülmé­nyeit, hiszen gyakorlatilag megszűnt számára az ango­lai hátország. A SWAPO ugyanakkor kész azonnal tűzszünetet köt­ni a pretóriai rendszerrel a Biztonsági Tanács 1978-as. 435-ös határozatának megfe­lelően. Ez elől a Botha-kor- mány azzal tér ki, hogy tűz­szünetre „nincs szükség, hi­szen Dél-Afrika soha nem üzent hadat a SWAPO-nak. mindössze védelmezi Namí­bia területét a külső táma­dástól". Pretoria képviselői Lusa­kában is előhozakodtak az Angolában állomásozó kubai egységek kivonásának köve­telésével. mert tudják, hogy ezzel fékezhetik a namíbiai rendezési folyamatot. Willie van Nieker, Namíbia dél-af­rikai főkormányzója, a lusa­kai konferencia egyik társ­elnöke (a másik Kaunda volt) újfent azt fejtette ki. hogy a namíbiai rendezés előfeltétele a kubai csapatok kivonása Angolából. Ez a kö­vetelés „övön aluli ülés” a SWAPO-ra, hiszen a felsza- badítási szervezet nem tud és nem is akar beleszólni Namíbia északi szomszédja, Angola belügyeibe Az 1981-es genfi Namíbia- konferenciához hasonlóan most is bebizonyosodott, hogy a SWAPO ellenfelei a diplomáciai színtéren csakis az időhúzásra törekszenek Pedig az idő nem dolgozik feltétlenül nekik. Ezt tá­masztja alá az is, hogy a SWAPO Lusakába érkezett küldöttségének tagja volt több olyan politikus is, akik hónapokkal ezelőtt még a belső pártok egyikéhez-mási- kához tartoztak, de megelé­gelték a dél-afrikai érdekek kiszolgálását és átálltak a felszabadító szervezethez. A lusakai tanácskozás kezdetén a „belső pártok” ingerülten követelték, hogy a SWAPO küldöttségéből távozzanak ezek a személyek. A SWAPO nagyvonalúan eleget tett en­nek a követelésnek. Kurucz János Hz atomenergia felhasználásának új iránya a KGST-ben Jugoszláv államelnökség A villamosenergia-terme- lés mellett új fejlődési irány bontakozik ki napjainkban a KGST tagországainak atom­energiái együttműködésé­ben: hőtermelő atomerőmű­vek közös kifejlesztése, ter­vezése kezdődött meg az utóbbi években. A tagországokban elvég­zett elemzések a különféle fűtőanyagok és energiaforrá­sok felhasználásának vár­ható arányairól világosan ki­mutatták, hogy hosszú tá­von elengedhetetlen az atom­energia bevonása a lakások távfűtésébe, illetve az ipar hő- és gőzellátásának bizto­sításába. A KGST Végrehajtó Bi­zottságának tavalyi, 106. ülésén döntés született a tagországok sokoldalú együttműködésének megszer­vezéséről az atomenergián alapuló hőtermelésben. En­nek értelmében 1985-ig ki kell dolgozni azt a tervet, amely alapján megkezdődik a tagországok tudományos­műszaki és tervezési együtt­működése az új típusú atom­erőművek építésében. Két­féle erőműtípus kifejleszté­sének tervei fekszenek a ter­vezőasztalokon: az úgyneve­zett hőelektromos atomerő­műveké — ezek ipari ren­deltetésű gőzt termelnek majd, valamint a távfűtési atomerőműveké — ezek a lakások és egyéb kommuná­lis intézmények fűtését és melegvíz-ellátását biztosít­ják majd az 1986-tól kéteze­rig terjedő időszakban. A hőenergia felhasználói­nak skálája széles: lakások, kommunális intézmények távfűtése, az építőipar, cel­lulóz- és papíripar, műtrá­gyagyártó ipar gőzzel való ellátása biztosítható az ilyen különleges erőművekkel, de felhasználható az általuk termelt hő a kőolajkutak ho­zamának növelésére is. Rö- videbb távon megoldhatónak tűnik az is, hogy a hagyo­mányos atomerőműveket bi­zonyos fejlesztéssel részben hőellátásra használják. A műszaki-gazdasági ku­tatások bebizonyították, hogy az atomerőművi hőtermelés hosszú távon versenyképes a hagyományos, szerves tüze­lőanyagokkal működő erő­művekkel szemben. A na­gyobb tőkeráfordításokat jócskán ellensúlyozzák az alacsonyabb termelési költ­ségek. Egyetlen, ezer mega­watt teljesítményű atom- hőerőmű egy 300—400 ezer lakosú városrész fűtési és melegvíz-igényeit képes biz­tosítani. A hagyományos hő­ellátással összehasonlítva így 700 ezer tonna egyezményes tüzelőegyenérték takarítható meg évente. Az atom-hőerő­műveknek ugyancsak nagy előnye, hogy kímélik a ter­mészeti környezetet, ami vi­lágszerte egyre fontosabb követelménnyé válik. Mint napjainkban csak­nem minden jelentős műsza­ki-tudományos vívmány gyakorlati megvalósításában, az atom-hőerőművek létre­hozásában is szinte előfelté­tel a nemzetközi összefogás. A tervszerű KGST-együtt- működés ezt segíti elő. .,,Kijelentem, hogy küzde­ni fogok az ország szuvereni­tásának, függetlenségének és integritásának megvédéséért, a munkásosztály és minden dolgozó hatalmának érvénye­sítéséért; fellépek a nemze­tek és nemzetiségek testvé­riségének és egységének megvalósításáért és egyenjo­gúságukért, a szocialista ön­igazgató társadalom fejlődé­séért és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság dolgozói és polgárai közös érdekeinek megvalósításáért; megtartom a JSZSZK alkot­mányát és a szövetségi tör­vényeket, öntudatosan és felelősséggel fogom ellátni tisztségemet". Az államfői eskü szövegét a világ öszes országától el­térően Jugoszláviában nem egy, hanem kilenc személy mondja el egyszerre: ennyi tagból áll ugyanis a funkciót gyakorló kollektív testület, a JSZSZK elnöksége. A föde­ratív berendezkedésű állam 6 szocialista szövetségi köztár­sasága — Bosznia—^Herce­govina, Crna Gora. Horvát­ország, Macedónia, Szlové­nia és Szerbia — valamint a Szerbián belüli két szocialis­ta autonóm tartomány — Ko­szovó és Vajdaság — mind­egyikét egy-egy fő képviseli az államfői testületben, amelynek kilencedik tagja a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége KB elnökségének mindenkori elnöke is. Az államelnökség mint a föderáció új szerve az 1971- es alkotmánymódosításokkal jött létre. Az akkor megvá­lasztott testület 22 tagból állt, s azt 1974 májusában 9 tagú elnökség váltotta fel, amikor elfogadták az ország új alkotmányát. Az elnökség tagjait öt évre választják, az alkotmány szerint senkit sem lehet kettőnél többször el­nökségi taggá választani. A köztársasági, illetve tartomá­nyi képviselőházak titkos szavazással, legalább kéthar­mados többséggel hozott dön­tését a szövetségi képviselő­ház nem vitathatja el, a hi­vatalátadáskor csak kihirde­ti a választások eredményét és közzéteszi az elnökség ösz- szetételét. A JSZSZK elnökségének tagjai nem tölthetnek be semmilyen önigazgatási, köz- vagv más társadalmi funk­ciót, kivéve a társadalmi-po­litikai szervezeteket (JKSZ. népfront, harcos szövetség stb.), és nem is végezhetnek más hivatalos tevékenységet. Az elnökség saját tagjai kö­zül választja meg az elnököt és alelnököt. Az ügyrendi szabályzat szerint egyévi megbízatással látják el ezt a tisztséget, meghatározott sorrend szerint. A kollektív államfői testü­let legfontosabb jogait és kötelezettségeit az alkotmány határozza meg. Az elnökség képviseli a JSZSZK-t az or­szágban és külföldön, a ju­goszláv nemzetek és nemzeti­ségek egyenjogúságának ér­vényesítése érdekében gon­dot visel a köztársaságok és tartományok közös érdekei­nek egybehangolására. Béke­időben és háborúban egy­aránt a fegyveres erők leg­magasabb irányító és paran­csoló szerve. A szövetségi képviselőházban Jogában áll javasolni a kül- és belpoliti­ka meghatározását, valamint a törvények és más általános dokumentumok kidolgozá­sát. Kopreda Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents