Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
1984. április 13., péntek Bevezetőben elmondotta: szocialista társadalmi rendszerünkben az állami és a társadalmi ellenőrzés a mun- ', kásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja, céljaink valóra váltását segíti. Fontos szerepe van az ellenőrzésben a dolgozók személyes részvételének, a szocialista demokrácia különféle intézményeinek: a közéleti, az üzemi és a lakóhelyi demokrácia számos fórumának. Az állami munkában az irányítás és az igazgatás valamennyi területének nélkülözhetetlen eszköze, a vezetői tevékenység elválaszthatatlan, szerves része az ellenőrzés. Fő célja és rendeltetése a hatályos rendelkezések, illetve a döntések végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérése, a végrehajtás során felmerült problémák észlelése, a hibák okainak feltárása, elsősorban annak érdekében, hogy a vezetés a szükséges következtetéseket levonhassa és megfelelő intézkedéseket tehessen. A párt és a kormány mindig megkülönböztetett figyelmet fordított az ellenőrzési rendszer különböző formáinak erősítésére. Jól példázza ezt, hogy a második — a ma is hatályos — népi ellenőrzési törvény megalkotására a gazdaságirányítási reform megindulásával egy időben, 1968-ban került sor. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagja lett; jogállására és felelősségére a miniszterekre vonatkozó rendelkezések az irányadók. Ennek megfelelően a javaslat szerint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a Minisztertanács felügyelete alatt áll és irányítja a népi ellenőrzés szervezetét. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke — más ellenőrző szervekkel együtt — közreműködik az állami ellenőrzés irányításával, ösz- szehangolásával kapcsolatos kormányfeladatok ellátásában, beszámol a gazdálkodás felelősségi rendszerének érvényesítéséről; a Minisztertanács elé terjeszti a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság véleményét áz állami költségvetést és a zárszámadást megállapító törvényjavaslatról; ellátja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság testületi működésével kapcsolatos elnöki tisztet, és irányítja a népi ellenőrzés főhivatású tisztségviselőinek, a Népi Ellenőrzési Bizottságok irodáinak munkáját. A törvényjavaslat a korábbinál részletesebben és egyértelműbben fogalmazza meg az ellenőrzési feladatokat. Feladata például a népi ellenőrzésnek, hogy tájékoztatja a vezetőket vizsgálati tapasztalatairól — segítve ezáltal a döntések előkészítését —, és közreműködik az állami ellenőrzés összehangolásában. Különösen fontos, időszerű tennivalója a népi ellenőrzésnek — mondotta a miniszterelnök-helyettes —, hogy vizsgálataival nyújtson Köpeczi Béla expozéja parlamenti szervet hoz létre, ennél sokkal többet tesz: tovább szilárdítja a törvényességet, hatékony garanciát teremt arra, hogy az alkotmány valóban a törvények törvénye legyen. Dr. Sándor Dezső (Borsod m., 15. vk.), az edelényi városi jogú nagyköszégi tanács elnöke árról szólt, hogy a mai magyar valóság, a társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások igénylik és szükségessé teszik állami életünk fejlesztését, jogrendünk gazdagítását. Az országgyűlés az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kapcsolatos törvényjavaslatról. Borbándi János beszéde segítséget a törvényesség és az állami, állampolgári fegyelem megszilárdításához, a nemzeti vagyon, a nemzeti értékek, a társadalmi tulajdon védelméhez és gyarapításához, a különböző visszaélések — mint például a munka nélkül szerzett jövedelmek, korrupció, a csúszópénz — és egyéb káros jelenségek leleplezéséhez. Szükségessé vált a népi ellenőrzés szervezeti rendszerének módosítása is, a helyi állami irányítás megváltozott szerkezetének megfelelően. A törvényjavaslat további rendelkezései közül kiemelést érdemel az ellenőrzési hatáskör szélesítése is. Borbándi János itt utalt az új vállalkozási formákra, s mint mondotta: alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai követelmény, hogy azok államilag ellenőrzött keretek között működjenek. Ezért a törvényjavaslat új módon fogalmazza meg a népi ellenőrzés hatáskörét, kiterjesztve azt a magánszemélyek és társulásaik üzletszerű gazdasági tevékenységére is. Végezetül kifejezte reményét, hogy a tervezett új rendelkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzés eredményes, megbecsült munkájának továbbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasági és társadalmi céljaink megvalósításához. Szokola Károlyné dr. (Somogy m., 8. vk.), a Somogy megyei Tanács Továbbképző Intézetének igazgatója* a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta : az országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága együttes ülésen vitatta meg^a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításáról előterjesztett törvényjavaslatot. Javaslatuk, hogy a törvény mondja ki, a nemzeti vagyon megőrzése mellett annak gyarapítási kötelezettségét is. Az országgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter terjesztette a képviselők elé a köz- és felsőoktatás távlati fejlesztési programjával kapcsolatos elgondolásokat. A művelődési tárca vezetője elöljáróban elmondotta: az új társadalom építésének történetében első alkalommal került sor árra, hogy az ország legfőbb népképviseleti szerve, a teljes, és nemcsak a közoktatási rendszer helyzetét és fejlesztési feladatait megvitatja. Ez egyszerre bizonyítja a tárgy jelentőségét és a társadalom érdeklődését. Hazánkban 1945-ben az általános iskola bevezetésével és 1948-ban az iskolák államosításával történelmi változás ment végbe az oktatás szerkezetében és tartalmában. 1961-ben oktatási reformot dolgoztunk ki, amelynek egyes célkitűzései nem bizonyultak megvalósít- hatóknak, de amely jelentős változást hozott a szemlélet megújítása és a középfokú oktatás kiterjesztése szempontjából. 1972-ben az állami oktatás helyzetéről és feladatairól hoztunk határozatot, amely a tartalmi korszerűsítés irányának kijelölésében ma is érvényes. Rendszerünk demokratikus jellegéből adódóan az oktatásban érvényesült a társadalmi igazságosság azzal, hogy a munkások, a parasztok, s azok gyermekei előtt minden fokon nyitva vannak az oktatási intézmények kapui, noha a teljesebb esélyegyenlőségért még nagyon sokat kell tenni. Az oktatás forradalmi átalakulásának eredményeképpen emelkedett egész népünk kulturális színvonala. A társadalom' átalakulásának és ezen belül az oktatás — és főleg a felsőoktatás — fejlődésének köszönhetjük, hogy kialakult egy új, mintegy félmillió diplomásból és más, az irányításban részt vevő értelmiségiből álló réteg, amelynek nagy része a fizikai dolgozókkal és alkalmazottakkal együtt — sikeresen oldja meg az ország előtt állá gazdasági-társadalmi, tudományos és kulturális feladatokat. Gazdaságunk fejlődésének intenzív szakaszába lépett, a külgazdasági kapcsolatok jelentősége megnőtt, és a nemzetközi verseny új feladatok elé állít bennünket, a társadalom struktúrája, s ezzel együtt a társadalmi osztályok és rétegek helyzete megváltozott. A demokrácia továbbfejlesztése sürgető igényként jelentkezik; megszűntek régi közösségek, újak kezdenek kialakulni, módosultak az emberi kapcsolatok és az életvitel formái. A korszerűsítés feladatainak meghatározásánál mindezt tekintetbe kell vennünk — mondotta Köpeczi Béla —, továbbá azt is, hogy az oktatás és a nevelés ma mennyire tudja szolgálni, vagy éppen befolyásolni a nagy gazdasági-társadalmi szükségleteket és egyéni aspirációkat. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolákból kilépő fiatalok jelentős részének anyanyelvi kultúrája, szóbeli és írásbeli kifejezőkészsége gyenge, kevesen ismernek alaposabban idegen nyelveket, sok tárgyban alacsony a tudásszint és nem kielégítő az önálló ismeret- szerzés igénye és készsége, a szakképzés nem nyújt elég széles ismeretalapot ahhoz, hogy a munkába lépő fiatalok megfelelően tudjanak alkalmazkodni a változó feladatokhoz. A nevelés nem kielégítő hatékonyságát bizonyítja, hogy a fiatalok égy része nem tud eligazodni a kor bonyolult társadalmi-politikai viszonyaiban, személyiségük fejlesztésében nem érvényesül kellőképpen a tudatosság; a világnézeti, a magatartásbeli, az életmódbeli igényesség. Háttérbe szorulnak olyan humanista értékek, mint a munka, az önként vállalt fegyelem, a felelősséggel párosuló szabadság, a közösség megbe- ‘csülése és az érte vállalt szolgálat. A közoktatás és a felsőoktatás további korszerűsítését tehát részben az új társadalmi feladatok, részben az iskolarendszeren belüli ellentmondások és gyengeségek teszik szükségessé. Irányait a politikai fórumok 1981-ben és 1982-ben határozták meg, és ezen útmutatások alapján indult meg a fejlesztési programok kidolgozása, amelyeket széles körű szakmaitársadalmi vitára bocsátottunk, és amelyeknek téziseit az országgyűlés megismerhette. A tudományos-technikai haladás és a gazdasági-társadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az oktatás tartalmát tovább fejlesszük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében arra törekszünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; széles alapú, több foglalkozási ágban is használható szakmai ismereteket, úgynevezett,szak- mai alapképzést adjunk. Célunk, hogy a nivelláló jellegű oktató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és képességek differenciált fejlesztésére, a különböző jellegű tehetségek felkarolására, gondozására, kiemelésére törekedjünk. Feladatunknak tekintjük, hogy a specializá- ciót jobban kössük a termelő-gazdálkodó szervezetek munkájához és a gyorsan változó konkrét munkaköri követelményekhez — hangoztatta Köpeczi Béla. A fejlesztésben az elsőbbséget az általános iskolának kell biztosítanunk, nemcsak azért, mert ez adja a mindenki számára kötelező és elérhető alapműveltséget, hanem azért is, mert munkájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. A középfokon magát a szerkezetet belátható ideig nem szükséges átalakítani, tehát meg kell tartani a gimnázium, a szakközépiskola, a szakmunkásképző intézetek rendszerét, de egyes iskolatípusokon belül lényeges változtatásokat kell végrehajtanunk. A gimnáziumot képessé kell tennünk mind a felsőoktatásra való felkészítésre, mind pedig arra, hogy a tovább nem tanuló fiatalok számára megfelelő lehetőséget adjon a munkába való bekapcsolódásra. A szakközépiskolát alkalmassá kell tenni a széles alapú szakmai képzésre, de a továbbtanulást -ösztönző felkészítő tevékenységre is. Ehhez alapvető társadalmi érdekek fűződnek, hiszen a fizikai dolgozók gyermekeinek többsége a szakközépiskolában tanul. A társadalmi mobilitás érdekében is biztosítani kell, hogy ez az iskolatípus a továbbtanulást az eddiginél hatékonyabban segítse. Ezt szolgálja a szak- középiskola első két osztályában a közismereti tárgyak oktatásának bővítése is. A középfokú oktatásnak szerepet kell vállalnia a gazdaság technikusszükségletének kielégítésében is. Ennek megfelelően — a Minisztertanács határozata alapján — a következő években a szak- középiskola keretei között megvalósul a nappali, az esti és a levelező technikus- képzés. Kádár János az országgyűlés tavaszi ülésszakán, mellette Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, mögöttük (balról jobbra) Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára és dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke (Telei otó) A szakmunkásképző iskola az első két évben a közismereti oktatást és a szakmai alapképzést végezze, a befejező szakaszban a gyakorlati képzés kerüljön a vállalatok hatáskörébe. Javasoljuk, hogy a nagyvállalatok — ott, ahol erre a feltételek megértek — maguk is létesítsenek szakmunkás- képző iskolát. A tapasztalat azt mutatja, hogy magában az állami oktatási rendszerben nem valósítható meg a konkrét munkakörökre való képzés. Az iskola akkor járulhat hozzá valóban korszerű módon a gazdaság * fejlesztéséhez, ha a fiatalokat képessé teszi arra, hogy megfelelő általános műveltség és széles körű szakmai képzettség birtokában az új feltételekhez alkalmazkodjanak szakmaváltás, átképzés vagy továbbképzés formájában is. A gyakorlati képzést eredményesebben lehet végezni az üzemekben. A művelődési tárca vezetője kiemelte: a fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és megfelelően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -ellátás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmények megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagógus pályát ki kell emelnünk a legkevésbé javadalmazott értelmiségi foglalkozások kategóriájából. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy megszüntethető legyen a képesítés nélküliek foglalkoztatása, s hogy az évtized végén a megnövekedett létszámú korosztályok iskoláztatásának gondjait meg tudjuk oldani. A demográfiai hullám továbbra is indokolja az általános iskolai tanteremépítés folytatását, ugyanakkor szükségessé teszi, hogy a középfokon is felkészüljünk a mostaninál mintegy 150 ezerrel több tanuló fogadására. A nagyobb létszámú korosztályok 1988-tól érik el a középfokú intézményeket. Ez a középiskolai hálózat jelentős bővítését, mintegy 3500 tanterem építését követeli meg. Célunk az iskolák önállóságának erősítése, belső tartalmi-pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közösségek kibontakoztatása — hangoztatta Köpeczi Béla. Nélkülözhetetlen az oktatás központi és területi irányítása, szakszerűségének megjavítása, a nevelő- testületek és a pedagógusok mostaninál jóval önállóbb tevékenységének szakmai támogatása és megbecsülése. Ennek egyik eszközeként létrehozzuk a megyei pedagógiai intézeteket a jelenleg is működő kabinetekből. A felsőoktatásban fő feladatunknak tartjuk az oktatás tartalmi struktúrájának átalakítását és színvonalának emelését. Célunk": olyan szakemberek képzése, akik mint értelmiségiek el tudják látni irányítói, a kultúrát alkotó és közvetítő, közvélemény-alakító funkcióikat. Szükséges tehát a felsőoktatáson belül is több lehetőséget teremteni a társadalom és a természettudományi ismeretek oktatására, elsajátításra, az általános és szakmai tárgyak keretében egyaránt. A hallgatóknak a közművelődési és közösségi tevékenységben való aktív részvétele nemcsak a személyiséget formálja, de lehetővé teszi az értelmiség kultúraközvetítő közéleti szerepének gyakorlását is. A miniszter ezután arról szólt, hogy a következő ötéves tervben folytatódnak a megkezdett egyetemi rekonstrukciók, új diákszociális létesítményeket építünk, javítunk az egyetemek, főiskolák műszer- és gépellátásán. Ennél jelentősebb fejlesztésre csak az 1990 utáni időszakban kerülhet sor. Ügy vélem — mondotta befejezésül Köpeczi Béla —. hogy a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének előterjesztett programja olyan reális — vagy ha úgy tetszik realista —, folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést, és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést. A vitában felszólalt: Med- vetzky Antalné (Baranya m., 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docense, a kulturális bizottság tagja. Öt követően szólalt fel: V-áczi Istvánná (Komárom m., 3. vk.), a BHG tatabányai gyáregységének kábelkészítő csoportvezetője, dr. Petri Gábor (Csong- rád m., 6. vk.), a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, Fábryné Dobai Ilona (Heves m., 3. vk.), a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatának üzemi párttitkára, Biszku Béla (Szabolcs m., 2. vk.), az MSZMP KB nyugalmazott titkára, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke, dr. Csendes Béláné (Budapest, 60. vk.), a XX. kerületi Ady Endre úti általános iskola igazgatója, Borsos János (Baranya m., 9. vk.), az MSZMP mohácsi városi bizottságának első titkára, dr. Varga János (Győr m., 9. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi kara, növénytermesztési és takarmánygazdálkodási intézetének vezetője, Karakas László (Hajdú m., 12. vk.), az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője, Szur- gyi Istvánná (Szolnok m., 3. vk.), a rákóczifalvi általános iskola igazgatója, dr. Tóth János (Budapest, 35. vk.), a MTESZ főtitkára, dr. Zsolnai Mária (Fejér m., 9. vk.), a dunaújvárosi kórház adjunktusa, Tarjányi Béláné (Pest m., 17. vk.), a Dunaharaszti 1. sz. Általános Iskola nyugalmazott tanára, Bódis Gábor (Borsod m., 10. vk.), a Borsodi Vegyi Kombinát technológusa. * * * Ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszakának első munkanapja — amelyen Apró Antal, Cservenka Fe- rencné és Péter János felváltva elnökölt — véget ért. (Folytatás az 1. oldalról) egyetemi tanára a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára volt a törvényjavaslat bizottsági előadója, s az országgyűlési ügyrend kiegészítésének beterjesztője. Rámutatott: amikor az országgyűlés tavaly decemberben az alkotmánymódosításról — az Alkotmányjogi Tanács jogintézményéről — döntött, akkor lényegében a közvetlen alkotmányosság-ellenőrző szervezeti és működési módszer fő elveiről határozott. Ezután hozzászólások következtek. Dr. Mátay Pál (Fejér m., 3. vk.), nyugalmazott megyei főügyész felszólalásában hangsúlyozta: amennyiben az országgyűlés elfogadja az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot, nem csupán egy új
