Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-12 / 86. szám
1984. április 12., csütörtök MHsUMTd Van-e túlterhelés az iskolákban? D ivatszóvá lett a túlterhelés a pedagógiai szak nyelvben, de talán még szélesebb körben is, hiszen számos foglalkozási ág dolgozóiból árad a panasz, ha baráti beszélgetések során munkahelyi elfoglaltságuk kerül szóba. Sok értelmiségi állítja, hogy a napi nyolc óra évek óta nem elegendő a benti tennivalók elvégzésére, otthon kell folytatni a munkát. A szociológusok vizsgálatai a különböző társadalmi rétegek munkahelyi időmérlegének alakulásáról élesebb képet festenek a valóságos helyzetről, mint a baráti eszmecserék. A pedagógusok és a tanulók a napi elfoglaltságot tekintve elébe kerülnek bármelyik foglalkozás képviselőinek. Akinek gyereke vagy pedagógus rokona, ismerőse van, naponta győződhet meg túlterhelésükről. Üjabban fel-felbukkannak olyan nézetek is — és nemcsak pedagógiai fórumokon —, amelyek szenvedélyesen tagadják a diákság túlterhelését. Fantom az, nem más — állítják róla. Hiszen a gyerek olyan, mint a betöret- len csikó — mondják szellemes hasonlattal —, amely nem enged nyerget rakni a hátára; vagyis a gyereket egyszerűen azért nem lehet túlterhelni, mert nem hagyja magát. A túlterhelés ellen mostanában folyó harc szerintük nemcsak indokolatlan, hanem veszélyes is, mert a tanulmányi követelmények fokozatos csökkenéséhez, és a fegyelem lazulásához vezet, igénytelenséget szül. Alapjában véve konzervatív ez az álláspont, de mégse hagyjuk teljesen figyelmen kívül, mert a tekintetben igaza van, hogy napjainkban a szakmai követelmények és a fegyelem terén — és nemcsak az iskolákban — koránt sincs minden rendben. Egészséges testi és szellemi próbatételre, erőfeszítésre fejlődése érdekében minden fiatalnak szüksége van, hiszen ahogy a régiek tartották, sut) pondere ereseit pálma, azaz teher alatt nő a pálma; egyébként így foglal állást ebben a kérdésben a szocialista pedagógia is. De akik a túlterhelés ellen emelnek szót, azok mást kifogásolnak: egyrészt tantervi problémákat, például az elburjánzó, és gyakran össze nem illő tananyagot, esetenként a rossz tankönyvet bírálják, másrészt a nevelés iskolai és családi gyakorlatának újkeletű fogyatékosságai miatt nyugtalanok. Ez utóbbin azt kell érteni, hogy számos, úgynevezett hátrányos helyzetű családban teljesen magukra maradnak a gyerekek a tanulásban, az iskola pedig gyakran nincs tekintettel sajátos helyzetükre, pontosabban: elsiklik a tanulók közt meglevő kulturális, illetve fejlődésbeli különbségek mellett. Még nem esett szó azokról a gyerekekről, akik a továbbtanulásra fölkészítő tanfolyamok, különórák terhei — voltaképpen szüleik irreális vágyai — miatt görnyednek. Igazuk van azoknak, akik a tananyag csökkentésén fáradoznak, de vigyázni kell a helyes arányokra, mert az dlapvető tudományos ismeretekre minden fiatalnak szüksége van. A korszerűsítés semmilyen körülmények között nem vezethet színvonal- csökkenéshez. A megtanulandó részek okos kiválasztásával, a tanulók megfelelő ösztönzésvei, a tanári módszerek és az iskolai értékelés javításával, végeredményben új szemlélettel lehet sikeresen küzdeni a túlterhelés ellen. Sajátos ellentmondása napjaink oktatási gyakorlatának, hogy azok, akik a legtöbbet tehetnék a tanulók túlterhelésének fölszámolásáért — a pedagógusok —, maguk is hasonló gondokkal küszködnek. Közismert, hogy az utóbbi évtizedben tovább terebélyesedtek a nevelőkkel szemben támasztott társadalmi követelmények, és újabban, az ötnapos tanítási hét bevezetésével olyan teendők elvégzését is tőlük várja a közvélemény, amely mindenekelőtt a szülők kötelessége lenne. Például a gyerekek megnövekedett szabad idejének kitöltése okos programokkal. Nem jól van ez így. Minél előbb le kell venni a pedagógusok válláról az indokolatlan terheket — ez a társadalomnak is érdeke. Hiszen ha a tanár, a tanító megrokkan, akkor ^milyen ifjúságot nevel a jövőnek? Pedagógusaink — mint mindenki — általában a külső körülményekben keresik a bajok okát, pedig elfoglaltságaik szaporodásának esetenként más oka is lehet. Például a tantestületi munkamegosztás aránytalansága. A túlterhelés ugyanis nem minden pedagógusra jellemző. Vannak, akik kibújnak mindennemű közösségi munkából, és az ő részüket is másoknak kell elvégezniük. Az ilyesfajta rendellenességet csak a testületen belül lehet fölszámolni. K örültekintőbb munka- megosztásra, igazságos közteherviselésre lenne szükség iskoláinkban is. Nemcsak a tanárok esetében. Hasonló jelenségek figyelhetők meg a diákközösségekben is. Szinte mindennapos, hogy egyik-másik tanuló azért „halmozza a funkciókat”, mert társai közül jó páran hátat fordítanak a társadalmi-közéleti tevékenységnek. Lám, a felnőttek viselkedési zavarai ily módon is hatással vannak az ifjúságra. p_ Rovács Imre Versmondó verseny Orosházán Szép hagyomány, hogy minden esztendő tavaszán Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban megrendezik a versmondók vetélkedőjét. Ilyenkor jó félszázan gyűlnek össze, hogy ki-ki tudása, tehetsége szerint mondja el a kiválasztott költemény valamelyikét, ezzel is adózva a szép szó varázsának. Kis csapat ez valójában, a város és a környező falvak iskoláiból, üzemeiből, termelőszövetkezeteiből. Öröm volt látni, ahogy szülők, vagy felkészítő pedagógusok együtt mondták a verset a szavaiéval, átélték azt, s egy-egy sikeres produkció után ők is osztoztak a sikerben. Különösen fontosnak kellene tartanunk az ilyen alkalmakat, amikor sajnálattal tapasztaljuk, hogy a szép beszédnek egyre ritkábban lehetünk tanúi, s mindinkább a hadarás, a befejezetlen mondatok kusza szövevénye, a megszerkesz- tetlen szöveg lesz uralkodó. A hivatali, áltudományos és a különféle rétegnyelvi zsargonok oly gyakoriak, hogy egy-egy beszélőközösségben nem egyszer olyan érzése van az embernek, mintha nem is magyar szót hallana. Sajnálatos az, hogy nincs kellő értéke a szép szónak, a választékos nyelvi kifejezésnek. Az orosházi versmondó versenynek is van ilyen tapasztalata. Igen gyakori volt a szóelharapás, a hadarás, a pontatlan szövegmondás, arról már nem is akarok szólni, hogy néha baj volt magával a szövegválasztással is. Ez utóbbival kapcsolatban szép bizonyítékát kaptuk annak, hogy nem az életkor, hanem az egyéniség szabja meg a választás mikéntjét, hiszen az úttörőkategóriában hallottunk olyan verset, amely valódi gyermekvilágot teremtett a szó varázsával, de olyat is, amely az érett, sokat megélt felnőtti tapasztalás átélésével elevenedett meg. Ezért felelősségteljes a választás irányítása, megérezni a vershez illő egyéniséget. S miként lehet ezt eltalálni? Csak egyetlen módon, ha a vers nem csupán a versenyek alkalmából kerül a kézbe, hanem szoktatjuk magunkat, szoktatunk másokat a szóhoz, a \ lírai megnyilatkozáshoz. Szükség van erre nagyon, mert hihetünk a költőnek, aki látja, miként szakad el az ember a természettől,. a harmóniával élő világtól, amikor mindent kódolunk, amikor adatok hordozói leszünk csupán, ha nem teszünk ellene. S jó volt hallani és látni, hogy jó néhányan ráéreztek erre, miközben mondták a verset. A versmondó versenyt három kategóriában rendezték meg. A kisdobosok seregszemléjén sajnos, elég gyakori volt a bizonytalanság, de néhány igazán szép előadásnak is tanúi lehettünk. Ebben a- kategóriában első lett a nagyszénási Kiss Ferenc, második a békéssámsoni Varga Angéla, harmadik pedig a tótkomlósi Csepregi Hajnalka. Az úttörőkategóriát valójában a sokszínűség jellemezte. Néhány olyan versmondóval is találkozhatott a hallgatóság, akikkel bizonyára a későbbiek során is lesz alkalom arra, hogy közös versmondáson vehessenek részt. Persze, itt kell elmondanunk azt a tapasztalatunkat is, hogy gyakran idegesek voltak a versenyzők, ami abból is adódhat, hogy talán éppen az iskolai élet zsúfoltsága miatt kevesebb lehetőség nyílik a szereplésre, meg aztán a gép uralkodik a tanítási órán, uralkodik az ünnepélyeken. A Himnuszt, a Szózatot, és más alkalmi énekeket igen gyakran lemezről hallgat meg a közönség, tanítási órán is egyszerűbb egy verset lemezről meghallgatni, mert divatos azt mondani, hogy a művészi tolmácsolás lehet csak igazi esztétikai élmény. De időközben elfelejtkeztünk éppen arról, ami a közösséget összefogó lehet, ez pedig a cselekvés, az egyén cseleked- tetése tanítási órán, az egyén és a közösség együttes cselekvése az adott alkalmakon. Ezek azok az elidegenítő hatások, amelyek más tényezőkkel együtt visszahatnak. Ezek a vonások persze együtt értendők a KISZ korosztálybeliek produkcióival. Az úttörőknél két első díj született, a nagyszénási Pilon Éva és a békéssámsoni István Boglárka kapta, második a csanádapácai Li- tauszki Tamás lett, míg harmadik Huszár Rita orosházi és a tótkomlósi Fehér Judit lett. A KISZ-kategóriában középiskolások és dolgozók versenyeztek. Itt a következő eredmények születtek: első helyre került: Tóth Molnár Edit, a Táncsics gimnázium és Horváth Zoltán, az orosházi mezőgazdasági szakközépiskola diákja; a második helyen végzett Rócz Imréné Gerendásról; harmadik díjat kapott Varga Erika és Kondacs. Márta, az orosházi gimnázium két diákja. Kü- löndíjakat a zsűri az úttörőkategóriában a csorvási Fábián Gyöngyinek ítélt, valamint a 612-es szakmunkás- képző tanulójának, Nagy Piroskának, és a Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola diákjának, Márta Erikának, értékelve a szép beszédre való különös odafigyelést. Fülöp Béla Ki tagadná? A hangulat gyakran meghatározó az ember életében. Bizonyos műalkotások talán sohasem születhettek volna meg, ha akkor és ott az alkotó nem éppen egy adott hangulatban alkot Gyakran jókedvünk kerekedik kedvenc zeneszámunktól, máskor elszomorodunk egy hervadt virág láttán. Hangulatunk azután rányomja bélyegét munkánkra, családi életünkre, kapcsolatainkra. Nagyon fontosnak tartom a hangulatteremtés szempontjából a rádió zenei nfűsorait, amelyek bő választékáról, sokszínűségéről bárki meggyőződhet, aki csak úgy találomra lenyomja a kapcsológombot. Nézzük például a Slágermúzeumot: Bing Crosby, vagy Rita Pavone régi slágerei akaratlanul egy bizonyos kort, annak hangulatát idézik fel bennem. Nem lehet véletlen, hogy az Idősebbek hullámhosszán is jócskán sugároznak zenét, hisz a dallamok emlékeket ébresztenek, amelyek összegzésre, számvetésre késztetnek. A zenei betétek szerves részei sok műsornak, például a kedvelt Csúcsforgalomnak. Hogy ebben az egyik legfrissebb rádiós összeállításban éppen ezt, vagy azt a számot játsszák egy-egy riport után, az sohasem véletlen. A gyors ritmusok dinamkusabbá, pattogóbbá teszik a műsort. A hangulatnál valamivel több, tartósabb az érzelmi állapot, amely kamaszkorban a legszélsőségesebb. Ez a korosztály, amely mindig úgy érzi, több törődésre volna szüksége. Ugyanakkor elutasítja a kinyilatkoztatásokat, a kioktatásokat; legtöbbször jogosan érzi sértőnek a felnőttek lekezelő stílusát. Nehéz megtalálni velük a kellő hangot, az irányítás szinte észre sem vehető módját. A Kamasz-panasz ezt a nehéz feladatot remekül teljesíti. Mivel közvetlen telefonhívásokra válaszol, a tizenévesek legélőbb problémáira sikerül rátapintania. Legutóbbi adásában például a családi konfliktusok témakörében mozgott. Névtelenül, a személytelen telefonba könnyebb élpanaszolni bármit, főképp, ha tapintatos véleményt, útmutatást remélhetünk. Mert kinek is mondhatná el egy kamaszlány, mennyire felkavarta szülei veszekedése? A barátnő tanácsot adni nemigen tud. És ha nincs a közelben megértő felnőtt? Talán egy életen át magában hordozza a kérdést, s felnő sértett érzelmi életű emberként. Felnőttkorban többnyire stabilizálódik az ember érzelmileg. Ám közérzete — amely sok-sok érzelmi állapot összessége — alapjaiban megváltozhat. Gyakran apróságok miatt. Hányféle összetevője lehet például a munkahelyi közérzetnek? Szathmári Gábor Kicsinyes dicsőségek című jegyzetében erre kereste a választ. Egy fiatal vezető nálunk eddig még szokatlan intézkedést tett: megkérdezte a dolgozókat, mi az, ami akadályozza őket munkájukban? Előkerültek apró-cseprő hiányosságok, de felszínre kerültek a munkahelyi légkört mérgező jelenségek is. Gyanakvás, pletykák, bosszúállás, törtetés, talpnyalás, kapzsiság ... Sötét, ám sajnos, valós képet festett a jegyzetíró, vitába szállva La Fontaine azon mondásával, miszerint a bosszú nem szép, de emberi. És a végkövetkeztetés? Főnöki utasítással nem lehet megváltoztatni az embereket! Kissé pesszimista befejezése a gondolatnak, még akkor is, ha megcsillan a remény: nevelni azért lehet. Az egyének közérzetéből tevődik össze a társadalmi közhangulat. És vissza: ha a közvélemény így vagy úgy elkönyvel valamit, az mindig visszahat a társadalom életére. Nézzük például a vezetők megítélését. Nálunk bizonyos szempontból a középpontban állnak. Ha valami rosszul megy, az a vezetők hibája; ha jól, a vezetők érdeme — ez a köz véleménye. De ki lehet ma vezető? Elvileg bárki. A gyakorlat azonban más. Mai gazdasági életünk vállalkozó szellemű, felkészült vezetőket követel. Ezért született meg a pályázati rendszer, amely azonban jórészt formálisan funkcionál. Mert a vezetőket még ma is odahelyezik, kinevezik ... Sokan csodálkoztak, akik 9lvasták a Heti Világgazdaságban megjelent hirdetést, amely így kezdődött: Igazgatói állást vállal. . . Pásztor Magdolna riportja, amely ebből a hirdetésből indult ki, kissé szűk körben mozgott. Csak felvetette ezt a korántsem jelentéktelen társadalmi problémát, s nem járt kellőképpen utána. Mintha maga a riporter is elfogadta volna a megcsontosodott álláspontot. És jól tükrözi a társadalmi közvéleményt a tény: a hirdetésre, amelyet alaposan felkészült szakember adott fel, senki sem jelentkezett. ' ' — gubuez — Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Wolf Péter szerzeményeiből. 9.00: Kamarazene. 9.44: Garabonciás Boldizsár zenés sétái. 10.05: Marco Polo ázsiai utazásairól. 10.50: Operarészletek. 11.41: Glemba (regény) XV/12. 12.55: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 13.08: Az MHT szimfonikus zenekara játszik. 13.58: Csembalómuzsika. 14.29: Olvasókor. 15.05: Operettfelvételekből. 16.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 17.05: Családi szőttes. 17.30: Kórusainkat ajánljuk. 19.17: Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa. 20.00: A Rádió lemezalbuma. 21.30: Külpolitikai klub. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Operarészletek. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz porc külpolitika, (ism.) 9.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Csak fiataloknak! 12.35: „Énekeltem én: Sivák Barnabás”. 12.50: Fúvós keringők. 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.36: Tűzijáték. 14.00: Népzenei kamarahangverseny. 14.15: Dzsesszfelvételekből. 14.35: Zenés összeállítás. 15.05: A magyar nyelv hete. 15.25: Paudits Béla énekel. 15.49: Az élő népdal. 16.00: Beszélgetés az iskoláról, az életről, az irodalomról Karinthy művei alapján 3. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó — az önismeretről. 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.40: Kabarécsütörtök. 22.00: Vörösmarty Mihály, a színikritikus. 22.20: Nosztalgiahullám. 22.49: Magyar fúvószene. 23.20: Nótacsokor. III. MŰSOR 9.00: Dzsesszfelvételeinkből. 9.45: Montezuma (opera). 10.30: Népdalkórusok, hangszer- kettősök. 11.05: Verses összeállítás. 11.25: Szimfonikus zene. 13.07: Pályakép József Attiláról (dokumentumműsor) II/2. 14.04: Zenés játékokból. 14.54: Szvjatoszlav Richter zongorázik. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Hi-Figyelő. 16.50: Pillanatkép. 16.55: A Poptarisznya dalaiból. 18.00: Rádióhangversenyekről. 18.30: Román nyelvű műsor. 19.05: Bach-művek. 20.10: Vallomás a műfordításról. 20.30: A rocktörténet nagy előadói. * 21.30: Operakórusok. 22.00: Napjaink zenéje VI/1. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek, 17.05: Két dal, ugyanazon előadóktól. A Ricchi e Pe- veri kettős felvételei. 17.15: Múzeumi kalauz, (ism.) 17.25: A tiszasasi és a tótkomlósi népdalkor énekel. 17.35: Arcok a Parlamentből. Riporter: Vágási Kálmán. 17.50: Könnyű hangszerszólók. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: orosz nyelv. 8.25: Környezetismeret. 8.45: Fizika. 8.55: Tájak, emberek. 9.15: Angol nyelv. 9.30: Magyar nyelv. 9.40: Kamera, (ism.) 10.10: Kippenberg (NDK tévéfilm). II/2. 14.45: Pedagógusok fóruma. (ism.) 15.20: Magyar irodalom. 15.50: Élő múzeum. 16.35: Jereván (szovjet rövid- film). (ism.) 16.50: Perpetuum mobile. 17.30: Versek a Szép versek 1983. című kötetből. 18.05: Tudósítás az országgyűlés tavaszi ülésszakáról. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vétlen áldozatok (amerikai tévéfilm). 21.40: Hírháttér. 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.40: Animációs történelmi monológ (ism.) 18.10: Emlékszel? (dokumentumfilm) 19.10: A pécsi körzeti stúdió műsora. 19.20: Felvétel az 1983. decemberi wiesbadeni koncertről. 20.00: Gondolatok a rádió 25 éves Gondolat című folyóiratáról. 21.25: Telesport. 21.50: Egy nap vidéken (holland tévéfilm). 22.30: A szegedi körzeti stúdió és á gyulai Várszínház közös műsora. III/l. BUKAREST 15.35: Szünidei matiné. 15.45: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20:20: Gazdasági figyelő. 20.35: Világnézeti kérdésekről. 20.50: Büszkeség. Román film. 22.00: Fiatalok vetélkedője. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.45: Videooldalak. 16.55: Megtanulni úszni soha sincs korán. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Pályaválasztási tájékoztatás 17.40: Hírek. 17.45: Tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Eurogól. 19.00: A Zeneakadémia bemutatja önöknek . .. 19.15: A konyha nagy mesterei- nek kis titkai. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Panoráma — politikai magazin. 21.05: Koldusok és fiúk — humoros sorozat. 22.00: Tv_napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 19.00: Slágerlista helyett — ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 1984. április 12_én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK Egressy-bérlet 19 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK Szentpétery-bérlet 15.30 órakor Gyulán: BOLHA A FÜLBEN 19 órakor Gyulán: BOLHA A FÜLBEN 1984. április 13-án, pénteken 15 órakor Békéscsabán: FEHÉR SZERECSEN Nyilas Misi-bérlet MOZI Békési Bástya: Vészjelzés a tenger alól. Békéscsabai Szabadság, 10, 6 és 8-kor: Ezermilliárd dollár, 4-kor: Piedone Afrikában. Békéscsabai Terv, fél 6_kor: Rita asszony menyasszony, fél 8-kor: Feketeszakáll szelleme. Gyulai Erkel: Klute. Gyulai Petőfi, 3-kot:: Csizmás kandúr a világ körül, 5 és 7-kor: Gyertek ,el a névnapomra. Orosházi Béke: E. T. Orosházi Petőfi, fél 4-kor: Barátom, az esernyő, fél 6 és fél 8-kor: Spagetti-ház. Szarvasi Táncsics: Dühöngő bika.
