Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

1984. április 7., szombat

o

90 éve született

Középfokú iskoláinkról jövö időben

Beszélgetés Vámos Lászlóval, a megyei tanács osztályvezetőjével

Derkovits

Gyula

Derkovits Gyula életműve a magyar szocialista képzőművészet máig élő, elevenen ható öröksége. A magyar szocialista realista művészet úttörője most lenne 90 éves. 1894. április 13-án született Szombathelyen. Apja 16 éves korában szerződéssel magához vette asztalosinasnak. Az inasévek után segédként dolgozott, közben szüntelenül rajzolt, festett. Vonzódott a tárgyakhoz, színekhez, hangulatokhoz. Alkotói tevékenysége körülbelül az 1918-as és 1919-es években kezdődik, de csak a ’20-as évek közepén érik művésszé. Munkássága három korszakra bontható: mitologikusra, expresszionistára és realistára. A lényeges eltérések ellenére is ez a három periódus szerves egységet alkotott művészetében.

Derkovits festészetére sorsdöntő hatású volt az 1919-es forradalom. Az ellenforradalmi terror elől 1923-ban Bécsbe emigrált, csak 1926- ban tért vissza Magyarországra. Ebben az időszakban készült a Dózsa-fametszet- sorozat, amellyel megteremtette a modern magyar fametszés művészetét. Az 1930 —34-es esztendőkben a gazdasági válság, az erőteljes fasizálódás tragikus élményei értékrendszerét, világképét tovább formálták, megerősítették a szocialista elkötelezettségét. Művészetét mindvégig társadalomközpontúság, forradalmi agitati- vitás jellemezte. Mindössze 39 évet élt, szegénységben, nyomorban, de meg nem alkuvó, kétértelműséget nem ismerő festészete megmaradt az utókornak.

— esik —

— Az óvodákban és általános iskolákban gondot okozó demográfiai hullám óta megtanultunk előre számolni. A középfokú iskolákba lépő diákok száma azt mutatja, hogy van még néhány esztendő fogadásuk előkészítésére. Mit 'tesz ennek érdekében a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya?

— Folytak és folynak ma is az előtervezések. A korábbi terveket ugyanis állandóan csiszolni, módosítani kell. Ügy gondoljuk, május elején már megbízható tervet tehetünk a Művelődési Minisztérium asztalára.

— A középfokú iskolákba lépő gyermeklétszám elhelyezése mellett milyen egyéb szempontokat vettek figyelembe a terv kidolgozása során?

— Gondolnunk kellett például arra, hogy a megyében meglevő termelő ágazatok fejlődésével lépést tartó képzést alakítsunk ki. Mind minőségében, mind mennyiségében. A szakemberlétszám növelését kiemelt feladatként kezeljük. Ez más megyékhez képest is nagy erőfeszítést követel tőlünk. Nem mondok vele újat, mikor megemlítem, hogy megyénkben a népességen belüli arányát tekintve országosan is alacsony a magasan kvalifikált szakemberek és a felsőfokú képesítéssel rendelkező diplomások száma. Ezért gondoskodnunk kell az értelmiség-utánpótlásról is, növelve a gimnáziumban tanulók’ létszámát. Hogy csökkentsük a szakemberek megyénkből való elvándorlását, ahhoz a középfokú oktatást is fejleszteni kell. Most például ezerötszáz Békés megyei fiatal tanul más megyék középfokú intézményeiben. Ugyanakkor nálunk mindössze négyszáz környező megyéből érkezett diák tanul. Az élet pedig eddig is azt bizonyította, hogy ezek a fiatalok végzés után igyekeznek a képző intézmény környezetében maradni. Ugyanez a felsőoktatásra is érvényes, s ez a gond megyénkben még szorítóbb. Óvónőben és mezőgazdasági üzemmérnökben a szarvasi felsőfokú intézmények jóvoltából megyénkben nincs hiány. De hiába iskolázunk be évről évre több fiatalt például a pedagógusképző intézményekbe, ezek közül a fiatalok közül viszonylag kevesen jönnek haza.

— Említette az előbb, hogy e gondok megoldása érdekében növelik a gimnáziumi

tanulók létszámát. Hogyan oldható ez meg akkor, amikor hamarosan eléri a demográfiai hullám a gimnáziumokat is?

— Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mi együtt és összességében gondoskodunk a középfokú oktatás feltételeinek megteremtéséről. A demográfiai hullám levezetése érdekében tett intézkedéseinket azonban befolyásolja az is, hogy még a hetedik ötéves tervben sem tudunk általános iskolai tantermeket a középfok rendelkezésére bocsájtani, ugyanis köztudott, hogy megyénkben az alsó fokon nagyon sok a szükség- tanterem. Az általános iskolákban tehát elsősorban ezeket a szükségtantermeket kívánjuk felszámolni. A jövőben viszont a Művelődési Minisztérium segítségével az általános iskolák helyzetének további javítása mellett kiemelt feladatnak tekintjük majd a középfokú intézmények fejlesztését, s ezen belül a gimnáziumét. A demográfiai hullám fogadásához megyénkben mintegy száz tanteremre lenne szükség. Indoklásul néhánykgda- tot mondanék: Míg megyénkben az 1979/80-as tanévben tizenhárom ezer 53 volt a középfokú oktatási intézményekben tanulók száma, addig ez 1991/92-ben már eléri a 19 ezer főt. Ezen belül pedig külön gondot fog okozni, hogy e megnövekedett tanulólétszám 40 százaléka a három város, Békéscsaba, Békés és Gyula, valamint környékén fog jelentkezni. A legszorítóbb helyzet Békéscsabán alakult ki. A jövő tervei szerint minden jelenlegi igazgatási körzetközpontunkban ki kell alakítanunk a középfok — a környék igényeire épülő — iskolabázisát.

— Ezzel már el is érkeztünk a jövő konkrét feladataihoz ...

— A megyeszékhelyen tervezzük a legnagyobb léptékű középiskolai tanteremépítést. Továbbá építünk a tanulócsoportok létszámának növelésében rejlő lehetőségekre, a feltételek jobb kihasználására, a kollégiumok oktatási célú felhasználására, és az intézmények integrációjára. így tervezzük Gyulán az egészségügyi szakközépiskola gimnáziumról való leválasztását és az egészség- ügyi szakiskolával való integrációját. Ennek biztosítjuk is a tanteremfeltételeit. Békésen ugyancsak tervezzük az ipari szakközépiskola és az ipari szakmunkásképző intézet összevonását. így a

gimnázium számára jó néhány tanterem felszabadul. Emelet-ráépítéssel is próbálkozunk, valamint a volt bírósági épület szakmai oktatás céljára történő átadásával. Tervezzük a növényvédelmi szakközépiskola bővítését is. Mezőkovácsházán mind a gimnázium, mind a diákotthon feltételein javítani fogunk. Szeghalomban a szakközépiskolát szintén leválasztjuk a gimnáziumról, s az ipari szakmunkásképzéssel összekapcsolva létrehozunk egy önálló szakképző intézményt. Ehhez pedig új épületre lesz szükség. Távlatban Szarvason is szeretnénk megteremteni az önálló szakmunkásképzés - létfeltételeit, ahogyan azt Gyoma- endrődön is. Több lesz a diák, a képző intézmény, s ez még súlyosabbá teszi a már jelenleg is komoly gondokkal küszködő középiskolás kollégiumi helyzetet. Ilyen gondjaink vannak Békéscsabán, Gyulán, Békésen és Mezőberényben. A tervezésnél ezt is figyelembe kell venni. Az elmondottakból is látszik, hogy megyénkben a középfokú oktatás egész intézményrendszerének feltételein javítani kell. Az anyagi feltételek megteremtésében a főhatósági és megyei forrásokon túl számítunk a helyi erőforrások e célra történő mozgósítására is.

— A tervekből egyértelműen kiviláglik, hogy megyénkben erősíteni fogják a szakmai képzés feltételeit mindkét iskolatípusban, és egyfajta közelítésre törekednek a szakmunkásképzésben és a szakközépiskolai képzésben.

— Ez így fogalmazódott

meg az oktatás fejlesztési tervében is. Egyrészt a két szinten egymáshoz közel álló profilú képzés esetében a gyakorlati oktatás rendelkezésére álló feltételeket jobban ki lehet használni, s hasonlóképpen a szakoktatók tevékenységét is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy tartalmilag közelítjük a két képzési formát egymáshoz. Éppen arról van szó, hogy mind a kettőben magasabb igényeket támasztunk. Azt örömmel mondhatom el, hogy megyénkben sikerült olyan szaktanári és szakoktatói gárdát kialakítani, amely igen magas színvonalú munkára képes. A szakképzés tárgyi és személyi feltételeinek alakulásában komoly fejlődés tapasztalható.

— Szó volt a jövőt meghatározó távlati fejlesztési

tervről. Ez milyen új vonásokat jelent a megye középfokú oktatásában?

— A gyakorlati fakultáció tekintetében példáuj igyekszünk a területi igényeket figyelembe venni. így például Sarkadon már az ősztől bevezetjük az államigazgatási fakultációt. Hiszen a távlati igények mellett a napi szükségletekre is gondolni kell. De már gondolunk a technikusképzésre is, amely a szakközépiskolákra épül a jövőben ötödik évfolyamként. A megye mind az ipar, mind a mezőgazdaság számára, valamint a nyomdaipar és a közlekedés számára is képez szakembereket.

— Térjünk rá a megye oktatásügyének régóta neuralgikus pontjára. Mégpedig a tanárhiányra.

— Az legalább olyan gond számunkra, mint a tanterem- hiány. Először is szeretnék eloszlatni egy téves nézetet. Sokán úgy képzelik, hogy a demográfiai hullám középfokba érésével megszűnik a pedagógushiány az alsófokon. Ez már csak azért sem lehetséges, mert megyénkben igen sok képesítés nélküli nevelő van, s nagy a nyugdíjasként tanítók száma is. Továbbá a tanulócsoportok száma maradni fog, csak végre csökkenteni tudjuk az egy tanulócsoportra jutó létszámot. Aztán megnő az egész napos oktatás iránti érdeklődés is, és gondolnunk kell a napköziotthonos ellátás javítására, valamint az általános iskolai fakultáció bevezetésére is. így szó sem lehet arról, hogy megyénkben pedagógusfelesleg alakuljon ki még akár a távoli jövőben is. De nézzük a középfokot. Reméljük, hogy egyre több középiskolai tanárt kapunk majd az egyetemekről, s ennek érdekében a képzőintézményekkel —

így a szegedivel és a Test- nevelési Főiskolával — együttműködési megállapodást kötöttünk. Igyekszünk minél nagyobb létszámban

fogadni egyetemi hallgatókat a tanítási gyakorlatra. A megállapodás szól a működő pedagógusok továbbképzésének biztosításáról is. A másik merítési lehetőség a szakmai oktatás szempontjából a különböző szakmai egyetemeken végző hallgatók megnyerése. S még egy lehetőségünk van: támogatni az általános iskolai tanárok egyetemi továbbtanulását. Ami a reményeinket kicsit csillapítja, az annak a tudata, hogy a középfokon egyszerre jelentkezik minden megyében a tanárhiány. Az igazi megoldás az lenne tehát, ha végre megoldanák a pedagógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését.

— A szülőket máris izgatja, hogy néhány esztendő múlva tudják-e biztosítani a megye általános iskolásai számára a továbbtanulást?

— Minden eszközzel arra törekszünk, hogy biztosítani tudjuk, de azt nem ígérhetjük egyértelműen, hogy minden gyereknek a szülő elvárásának megfelelő iskolatípusban tudunk helyet adni. Hiszen figyelembe kell vennünk — a későbbi csalódások elkerülése érdekében — a megyében jelentkező társadalmi-gazdasági igényeket is. Azzal viszont tisztában vagyunk, hogy az oktatás fejlesztése, korszerűsítése kardinális kérdése jelenünknek. Hiszen a most iskolába lépő fiatalok az ezredfordulón fognak munkába állni, tehát ők határozzák meg a távoli jövőt.

B. Sajti Emese

Fotó: Gál Edit

Életutak

A feladat hivatássá érett

— Az első gyerekkori élményem az, hogy nagyon szegények voltunk, jártunk fahulladékot szedni a fűzfaerdőbe. A Holt- Körösben nem volt víz, ott a kiszáradt meder alján mentünk. Száraz gallyat gyűjtöttünk, azért nem bántott a gátőr. Mégis féltünk.

— Az iskolaévek hogyan teltek? — faggatom haczkó Józsefet, a békésszentand- rási pártbizottság titkárát.

— A felszabadulás előtt csak öt osztályt jártam. Később, 1947-ben a tanító rábeszélt, hogy a dolgozók iskolájában végezzem el egy év alatt a 6—7—8. osztályt. Egy évig jártam gimnáziumba, azután elmentem én is kubikosnak, mint az apám. Három évre vonultam be katonának 1952- ben, ahonnan nyomban elküldték előbb tiszthelyettesi, majd tiszti iskolára. A sorsom úgy alakult, hogy 3 év múlva kérésemre leszereltek és visszamentem kubikosnak.

— Hamarosan viharos napok következtek Békésszentandráson is...

— Amikor megtudtuk, hogy ellenforradalmi tüntetésre készülnek vasárnap, mi is összefogtunk és keddre ellentüntetést szerveztünk. „Mi mind elmegyünk” — mondták mellettünk a csatornaparton dolgozók, vállukon a lapáttal, ásóval. ..De szerszámokat ne hozzatok” — agitáltam őket. Nem tették .le a „fegyverüket”. így vonult fel 350—400 ember. Október 29-én a munkásság visszavette a hatalmat. Én később karhatalmista lettem. Akkor még párton- kívüli voltam, a bátyám pedig a párt újjászervező bizottságának vezetője. Többek között engem is bevont a szervezésbe, a konszolidáció utáni első párttaggyűlésen pedig felvettek párttagnak. A következő év március 20. után behívattak a járási pártbizottságra: azt a feladatot kaptam,

hogy szervezzem meg a KlSZ-alapszerve- zetet. Végigjártam az üzemeket, s a KISZ- alapszervezet április 1-én megalakult, 26— 28-an voltunk. Én lettem a titkár. Egyhetes iskolára küldtek, és még szeptemberig voltam KISZ-titkár.

— Csendesebb idők következtek ezután?

— Nem, mert azt a feladatot kaptam, hogy a szőnyegszövőben alakítsam meg a pártszervezetet, engem javasoltak a titkárának. Két-három hónap eltelt, s hatnyolc munkatársunkat tudtuk beszervezni a pártba. így tevékenykedtem 1960-ig mint alapszervezeti titkár. Közben pártbizottság alakult, végrehajtó bizottsági tag lettem. A téeszszervezés következett ezután, előbb 1958—1959-ben, majd csak 1959 végén, 1960 elején indult újra, amikor az agitációs csoport irányítása volt a feladatom.

— Nehéz évek voltak ezek?

— Különösen akkor, amikor 1960 januárjától a párttitkári teendőket is el kellett látnom. Áprilisban volt a szavazás, május elsejétől lettem függetlenített titkár a községben 1964-ig. Abban az évben a szőnyegszövő szövetkezet elnökének választottak meg. Először a munkát kellett szervezni. Kovács-Pál volt a segítségemre, aki rendkívül jó kereskedő és akkor a szőnyegszövés legismertebb szakembere. Amerre ő járt, kinyíltak az ajtók a szövetkezet előtt. 1962-ben hatszáz, hamarosan kilencszáz a létszám — és még mindig jöhettek volna az emberek dolgozni, mert munkánk ezután akadt bőségesen. Következtek a járási összevonások, amelyek az én életemben ismét változásokat hoztak. Visszahívtak községi pártbizottsági titkárnak. Ekkor már 1966-ot írtunk.

— Sokat mesélt a mozgalomban eltöltött éveiről. Személyes sorsa eközben hogyan alakult?

— Voltam azért fiatal is. így aztán 1958- ban megházasodtam. A következő évben beiratkoztam a gimnázium második osztályába, ahol még ugyanaz az igazgató fogadott, mint kisdiák koromban, amikor az első évet kijártam. Iskolai tanulmányaimat ezután a marxista—leninista esti egyetemen, majd a szakosítón folytattam, később jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkásmozgalom-történeti szakára. Végül is, ha jól meggondolom, 1959-től 1970-ig egyfolytában tanultam. Nevezetes esemény az első párttitkárrá választásom, mert május elsején lettem függetlenített titkár, másodikén megszületett a lányom. Azóta már szakmát is szerzett, egészségügyi asszisztens Kecskeméten, menyasszony.

— Kérem, beszéljen a terveiről, elképzeléseiről !

— Kötődöm a politikai munkához, talán egy picit a családi élet rovására is. De

úgy érzem, a feladat, amelyet kaptam és amelyre vállalkoztam, már a kezdet kezdetén hivatássá érett bennem. Elismerték a munkámat, hiszen 1970-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kaptam, 1982-ben az árvízvédelemben való részvételért tüntettek ki. Terveim között szerepel az is, hogy a mindennapi munkám mellett foglalkozzak a munkásmozgalom-történeti emlékek gyűjtésével. Lassacskán egy helyi monográfiára való anyagot gyűjtünk össze. Jelenleg is dolgozunk, A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai című kötet után hamarosan megjelenik a második, amelyben számos harcostársról, régi párttagokról készítettünk írásokat. Számadó Julianna