Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-07 / 82. szám

------------------------------------------------------------------------E

gyüttműködő szövetkezetek

Az erős segítse a gyengét! fgy hangzott az a (elhívás, amelynek alapján megkezdődött a megye szövetkezetei közötti szocialista szerződésekben is rögzített együttműködés. Am, amilyen szép és hangzatos volt az 1978-ban született jelmondat, legalább annyira rácáfolt a gyakorlat arra, amit mögötte sejteni lehetett: a csak önzetlenségen alapuló együttműködés tarthatatlanságára.

Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy tartós és sikeres csak az az együttműködés lehet, amelyik kölcsönös érdekeken alapszik. Hogy tehát együttműködések kellenek, azt a gyenge és az erős szövetkezetekben is elismerték. Lényegét pedig rövidesen a kölcsönös előnyökben határozták meg.

A szakemberek egy részét már maga a megfogalmazás is zavarta. A gyenge kifejezésből valami olyasmit éreztek ki, hogy az munkájukat, szaktudásukat is. minősíti, hogy abból nem derül ki a sikertelen gazdálkodás valódi oka, a kedvezőtlen termőhelyi adottság. Ilyenformán pedig az együttműködést az erős bábáskodásaként lehet csak felfogni.

A megfogalmazásnak azonban mégis volt haszna, mert az együttműködések iránya azóta is fennmaradt. Az eredményesen gazdálkodók a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekkel keresték elsősorban a kapcsolatot, s lényegében ma is ez a helyzet. Az eltérő termőhelyi adottság ugyanis számtalan, az átlagosnál is több lehetőséget kínál az együttműködésre, a kapcsolatok kiszélesítésére.

Elég csak arra utalnunk, hogy a legfontosabb talajmunkák, vetés, betakarítás időpontja ha csak néhány nappal is, de eltérnek egymástól. Ráadásul a kedvezőtlen adottságú gazdaságok felszereltsége, nem egy helyen még ma is elmarad a kívánatostól. Az együttműködések első és legelterjedtebb formája éppen ezért a gépátcsoportosítás lett. Ilyen kapcsolat egyébként valamennyi szocialista együttműködést aláíró gazdaság között kialakult. Ezek azután más területekre, a gépjavításra. az . alkatrész-felújításra, kisegítésre, a műtrágyavásárlásra, -tárolásra, -felhasználásra is kiterjedtek.

Az 1978-ban kezdődött szocialista együttműködések többsége kiállta az idők próbáját és tartósnak bizonyult. Az egyoldalú segítést, támogatást fokozatosan felváltotta a kölcsönösség, ahol pedig erre nem találtak lehetőséget, ott a kapcsolatok fokozatosan megszűntek. A nyolcvanas évektől kezdődően az együttműködések a gazdálkodás egyre több területét fogták át. A megyében a szocialista együttműködésekben húsz mezőgazdasági termelőszövetkezet vesz részt, és a téeszekkel figyelemre méltó kapcsolatot alakított ki a Hidasháti Állami Gazdaság és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát is.

A kapcsolatok fokozatos kiszélesedésének okát gazdasági kényszerben, az üzemi fejlesztés forrásainak csökkenésében, s abban kereshetjük, hogy egyre több helyen ismerték fel a kölcsönös erőfeszítések előnyeit. Az üzemek az új formákban is az eltérő termőhelyi adottságok kínálta lehetőségekkel élnek elsősorban.

A kedvezőtlen körülmények között gazdálkodók egyre inkább a takarmány termesztésére, legelőiken állattenyésztésre rendezkednek be, nem egyszer közös beruházásokkal. A kétsopronyi Rákóczi és a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz például gazdasági társaság keretében a juhtenyésztés fejlesztésébe fogott, a sar- kadi Lenin és a kondorosi Egyesült Tsz pedig közösen üzemeltet egy szarvasmarha-hizlaló telepet. Legutóbb a szeghalmi Sárréti Tsz gesztorságában az újkígyósi Aranykalász, a telekgeren- dási Vörös Csillag, a békéscsabai Szabadság Tsz tejtermelő tehenészeti társulást hozott létre. A hunyai Hunyadi és a bélmegyeri Űj Barázda Tsz zöldségfélék szárítására közösen építkezik.

Az együttműködések fejlettebb formái között tarthatjuk számon az Üzemek közötti szakosodást, a berendezések közös üzemeltetését. A békésszentandrási Zalka, a szarvasi Táncsics, a gyomaendrődi Alkotmány Tsz közösen üzemeltet vetőgépeket silózó berendezéseket, trágyaszórókat. Az ör- ménykúti Felszabadulás Tsz a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet számára termel abrakot, a dévaványai forró levegős szárító alapanyag-ellátását ugyanakkor az örménykútiak segítik.

Az együttműködések legfontosabb területe a szakmai segítés, tanácsadás, a gazdálkodás tapasztalatainak kicserélése lehetne. Hogy ez mégsem így alakult, annak számok oka van. Nem egyszer előfordult már, hogy egy-egy sikeres, tartósnak számító szakmai segítés során egyik-másik gazdaságban presztízskérdést csináltak abból, kié az érdem. Ez azután a kapcsolatok lazulásához, esetleg megszűnéséhez vezetett.

Pedig a gazdaságok szakmai és egyéb felkészültsége, termelési tapasztalata eltérő, és már csak ezért is érdemes információkat cserélni. Az ilyen jellegű kapcsolatok jó példáját említhetjük a megye közismerten jól gazdálkodó két termelőszövetkezete között. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz szakemberei az ( újkígyósi Aranykalász Tsz önelszámoló egységeinek gazdálkodásával ismerkedtek. Hogy a tapasztalatszerzés mennyire hasznos volt, az az Űj Alkotmány Tsz önelszámoló egységeinek sikeres gazdálkodásán is lemérhető.

Egyetérthetünk egyébként azzal a megállapítással, amely a tsz-szövetség termelésfejlesztési bizottságának márciusi ülésén hangzott el: ma még a lehetőségek nagy része kihasználatlan. Már csak azért is figyelemre méltó, hogy a gyomai Győzelem és a dévaványai Lenin Tsz-ben külön is jutalmazzák, ha a szakemberek egymásnak tanácsot adnak, s a kívánt segítséget — gépátcsoportosítást, javítást, alkatrészcserét — időben megszervezik.

Kepenyes János

Több építőanyag az ÁFÉSZ-telepeken

Ebben az évben sem hagy alább az építési kedv, már ami a magánlakásokat illeti. A tervek szerint az ipar megpróbál a tavalyinál jobban alkalmazkodni a növekvő igényekhez, és a kormányzat az import növelésével siet az otthonaikat saját erejükből építők segítségére. Ám a jelek szérint az idén átrendeződik a kereskedelem szerkezete is, ismét nő majd a szövetkezeti telepek részaránya az eladásokból.

Az építőanyagok iránt elsősorban a vidéki városokban és falvakban nagy a kereslet, hiszen jórészt itt épülnek a családi és a társasházak: ennek ellenére az ÁFÉSZ-telepek részaránya az’összeadásokból évről évre csökkent. S ebinek nemcsak a szövetkezetiek látták kárát, hanem a vevők is, hiszen esetleg a távolabbi TÜ- ZÉP-telepen jutottak csak hozzá a téglához, cseréphez, s ez megmutatkozott a fuvarszámlákra írt árakon is. Látszólag nem olyan nagy a csökkenés, az 547 ÁFÉSZ-te- lep részesedése tavaly 31.4 százalékot ért el az összforgalomból, az 1981-es 35 százalékkal szemben. De sokkal szembetűnőbb az aránytalanság, ha szemugyre vesz- szük a leginkább keresett, s a tavalyi hiánylistát vezető cikkek forgalmát: míg falazóanyagokból a belkereskedelem 3,7 százalékkal növelte 1983-ban az eladásait, a szövetkezeti telepeken 4,6

százalékkal csökkent a forgalom. Tetőcserépből az állami szektor 1,9 százalékkal adott el kevesebbet, mint 1982-ben, az ÁFÉSZ-telepeken a csökkenés 8,7 százalékos. Még nagyobb az eltérés, ha a fenyőfűrészárukat nézzük, a belkereskedelem

11,8 százalékos növekedése mellett a szövetkezetieknek mindössze 0,5 százalékos emelkedésre tellett. Az okokat- keresve nemcsak a növekvő hiányra, a piaci egyensúly egyelőre tartósnak ígérkező megbomlására bukkanhatunk: sajátos vállalati érdekek is közrejátszottak abban, hogy a szövetkezetek háttérbe szorultak. A korábbi években nagyrészt a TÜZÉP-en keresztül rendelték meg az építőanyagokat, magyarán egy másik cég közvetített az ÁFÉSZ-ek és az ipar között. Míg a kereslet és kínálat alakulásában legalább hozzávetőleges egyensúly mutatkozott, az együttműködésnek mindkét fél csak az előnyös oldalát látta: a TÜZÉP a beszerzéssel járó gondokat vette le a szövetkezet válláról, s cserébe maga rendelkezett a honi árualap túlnyomó részével.

Az illetékesek tárgyalóasztalhoz ültek a múlt év végén, hogy megoldják e visz- szás helyzetet. Űj jogszabályra, az érvényben levő paragrafusok módosítására szerencsére nem volt szükség, a rendeletek eddig sem korlátozták a közvetlen vásárlást. A tégla- és cserépipari vállalatokból alakult tröszt hamar ráállt az alkura: amennyiben száz szövetkezeti megrendelő egyszerre keresi meg őket, közvetlenül kiszolgálja az igénylőket az év elejétől. Békés és Csong- rád szövetkezetei pedig vállalták, hogy ezután maguk szerzik be a cserepet és a falazóanyagokat. Jövőre a tervek szerint több megye követi példájukat, és a saját beszerzés nemcsak e két cikkre korlátozódik majd. Az előzetes felmérések és remények alapján az új formák segítségével az ÁFÉSZ-ek részaránya a forgalomból eléri majd az 1981-es szintet.

Persze a kereskedelem szerkezetének átrendeződése — mondhatnán — nem sokat segít az építtetők szorult helyzetén. Ám a szövetkezetek, kihasználva az árucsere, a határ menti forgalom lehetőségeit, import építőanyagokkal is szélesítik idén a kínálatokat. A már aláírt szerződések alapján legalább 700 vagon falazóanyag érkezik majd Csehszlovákiából. Ám még csak az év első negyedénél tartunk, s az áruházi csere, a határ menti” kereskedelem még sok üzletet ígér. És az ellátást mindenképpen javítja, ha több cég, az egyenlő verseny feltételei mellett kutatja az építőanyag-vásárlás és -elosztás, az igények mind teljesebb kielégítésének lehetőségeit.

Lakatos Mária

Gyapjúbetakarítás

Szakma-e a birkanyírás?

A magyar fésűs merinók sorra szabadulnak meg „bundáiktól” a harmadik tiszántúli birkanyíró és minősítő versenyen, a Szeghalmi Állami Gazdaságban.

— Mi ebben a mesterség? — fordulok az egyik munkáját éppen befejező nyíróhoz.

— Forgatni lábbal a jószágot, bal kézzel húzni a bőrét, jobbkézben pedig az ollót tartani. Nézze ott azt az embert! A brigádvezető. Horváth Pista már 16 éves korában naponta százötveneket nyírt — mondja Bangó László.

— Maga hogy tanulta

meg? — faggatom beszélgetőtársamat.

— Sokat gyakoroltam, a lényeg a kézügyesség, de jó derék is kell hozzá.

— Kitől leste el a fogásokat?

— A rokonságban sokan csinálták.

— Hogyan kell ehhez a munkához hozzáfogni?

— Az endrődiek a fején kezdik, mi a nyakán, mások a hasán — ismertet meg ezzel is Bangó László.

— Húsz perc alatt öt birkát kell megfosztani gyapjútól, nem kevés ez az idő?

— Dehogy — fordul felém ökrös Sándor. Engem kellett volna látni, én megnyírtam két perc alatt egy bégetőt. Persze, ha ránpos a bundája (nem elég zsíros a gyapjú), akkor dupla időbe telik.

Miközben a mesterséggel ismerkedtünk, a barik sorra „adakoztak” Egy-egy' birka 600 forint értékű „ruhát” vetett le magáról. Láttunk nőket is, akik ebben a nehéz munkában is megmutatják mit tudnak. Szépen, finom kezükkel, ügyesen dolgoznak.

— A Pankotai Állami Gazdaságban sok nő vállalkozik a birkanyírásra — fűzi hozzá a Rostos Zoltánnal és feleségével folytatott beszélgetésünkhöz a mellettem álló férfi.

— Bírja a nehéz munkát? szólítok meg egy középmagas, testes fiatalasszonyt.

— Jó kereset ez. Ilyenkor fizetés nélküli szabadságot kérek az Endrődi Cipész Szövetkezetben, és a férjemmel együtt a szezonban: február

25-től, június 20-ig ezt csináljuk.

— Pénz mennyi van benne?

— Megéri.. .

A Füzesgyarmati Szálas-, Tömegtakarmány-ter- melési és Juhtenyésztési Rendszer az idén tanfolyamot indított — 180 órában — a szakma ismereteinek elsajátítására. a gyomaendrődi Mezőgazdasági Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézetben. Júniusban vizsgával zárul a kurzus.

Mit nyer ezzel a tanfolyammal — kérdezem Dógi János brigádvezetőt.

— A jövőt. Élni akarunk, és jobban.

— Ilyen nehéz munkával?

— Jó lehetőséget ad: becsületes munkával elég szépen lehet keresni.

— Ez más munkára is igaz.

— Mi ebbe beleszülettünk, ragaszkodunk hozzá.

Ezt vallják más brigádok is, még akkor is, ha munkahelyet kell változtatni, ugyanis sok vállalat nem engedi el a dolgozóját három hónap fi- zetetlen szabadságra A birUtolsó előkészületek a nyíráshoz

Nem tipikusan női munka

Ki így, ki úgy ...

kanyírás ugyanis időszakos munka.

— Hogyan dolgoznak ezek az emberek dr. Kenyeres Imre FLR igazgatóhelyettes szerint?

— Ilyenkor útrakelnek, s járják az országot. A csaknem kétmilliós, országos juhállományból nekünk és taggazdaságainknak háromszáz- ezer birka nyírásáról kell gondoskodnunk. Az erre szerveződött brigádok jól dolgoznak, azonban ahhoz, hogy még jol?b gyapjúminőséget érjünk el. több tudásra tapasztalatra van szükség. Mi szeretnénk elérni, hogy lassan fogadják el a birkanyírást szakmának. ezért szerveztük a tanfolyamot is.

— Fontos' népgazdasági érdekeket érint-ez — s^ól köz- bevetőleg Chovan László, a Gyapjúforgalmi Vállalat Békés megyei képviselője, mert a gyapjú minőségét garantálni kell. a lehetséges nagyobb bevételhez.

— Cigányemberek mind a birkanyírók.

— Valóban, ők azok, akik évek óta járják úgy három- négyszázán az országot, csapatokba tömörülve és fölvállalják ezt a munkát. Mi a taggazdaságokkal közösen azt szeretnénk elérni, hogy ne mindig évről-évre új csoportokkal kelljen dolgozni, hanem ugyanazokkal az emberekkel kössünk vállalkozói megállapodást. A tanfolyamra járók és az itt levők is szívesen vállalnák a tanulást is, hogy a juhászatokban elhelyezkedhessenek és jobban kereshessenek — teszi hozzá dr. Kenyeres Imre.

— Van arra esély, hogy szakmává váljon a birkanyírás?

— Van, mert a „szecskás” sok hulladékkal vágott gyapjút nehezebb feldolgozni, meg eladni is — érvel a kereskedelmi és a mellette álló irányító szakember.

A versenyen látottak mindenkit meggyőzhettek arról, hogy nem könnyű dolog lábbal forgatni a birkát, bal kézzel húzni a bőrét, a jobbikban irányítani úgy a nyíróollót, hogy a gazda és az átvevő is elégedett legyen a minőséggel. Nehéz fizikai munka, mint sok más már elismert szakma.

Számadó Julianna

Fotó: Fazekas László