Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-06 / 81. szám

1984. április 6., péntek Pénteki beszélgetések Mesejáték felnőtteknek Jevgenyij Svarc: Hz árnyék Az énekesnő és a pénzügyminiszter, valamint az udvaroncok ketten: Felkai Eszter, Géczi József, Bicskey Zoltán és Kár­páti Levente Fotó: Veress Erzsi Bonc Géza — Humoristaként ismer té­ged a közönség. Most viszont az Atléta Trió zenészeként lépsz színre ... — Szegeden 1967-től a Kristály együttesnek voltam tagja. Salgótarjánban nyer­tünk is két aranyérmet 1973- ig. Énekeltem, bohóckod­tam, doboláztam, kongáztam. Szóval voltak előzményeim. 1974-ben a humorfesztiválon harmadik lettem, és átáll­tam. Egyébként azt figyeltem meg, hogy akinek jó ritmus­érzéke van, az elég jól otthon érzi magát a humorban is. Ez oda-vissza érvényes. Ta­valyelőtt Lehr Ferivel csi­náltuk a szilveszteri műsor­ban az öreg beatek napközi otthonát. Ott csörgődoboz­tam. Akkor újra belecsöp­pentem a zenébe. Közben egy énekes barátom, Túri Lajos állandóan piszkált en­gem, hogy írjak neki szöve­get. Volt egy szövegem, a Fekete zenekar, amihez Fo- garasi-Jani megcsinálta a ze­nét. Ezt kazettán megmutat­tam Lehr Ferinek, s ő azt mondta, azonnal menjünk fel Fogarasihoz. Felmentünk, s megvolt a zenekar. A múlt nyáron történt ez. Csináltunk 12 számot, s ma ez műsorunk alapja. De azóta is minden fellépés egy-egy próba, hi­szen jó néhány dolgot még csak most merünk bevetni. — Ügy tűnik, kevesebbet vállalsz az együttesben, mint egyéni fellépéseiden szoktál. — Nem hiszem. Csak itt a siker oszlik meg jobban. Nem vagyunk féltékenyek egymásra. Fogarasi Európa- hírű zenész, akinek nagyon tetszik ez az egész. Segít, ak­tív, beleszól mindenbe, ugyanakkor rendkívül fe­gyelmezett. Lehr Feri jól énekel, remek előadó... Én meg írom a szövegeket. — Műsorotokban — a hu­mor köntösében — keserű és kemény dolgok is megszó­lalnak. Például az Altató . . . — Lehet, hogy keménynek, keserűnek látszik, holott nem az. Hétköznapi dolgok ezek. Ilyen az élet. — A humor jó néhány faj­tájával próbálkoztál. Van-e valami megfejtésed akár ön­magadra, önmagad humorá­ra, akár magára a humorra. Mi á humor? Mitől humoros valami? — Bonyolult... De rossz is volna, ha a saját stíluso­mat meg tudnám határozni. Nem feladatom. Kapásból tudok bármire válaszolni, vagy bármikor azonnal le­ülök gépelni, és írom a szö­vegeimet. Nem hitte el az egyik haverom. Leült velem, s írtam neki három oldalt. Persze abból — a nagy szá­mok törvénye alapján — másfél oldal csapnivaló volt, de van öt-hat olyan mondat, ami még nekem is tetszik. Ha hiszed, ha nem, volt olyan, hogy mentem a Váci utcán, és felröhögtem. Az emberek meg néztek utá­nam. Pedig csak annyi jutott eszembe, hogy: hajában főtt szakács . . . De magára a hu­morra sem tudok semmi ál­talános megfejtést, panelt. Csak egyet tudok biztosan: a mi sikerünket, hangulatun­kat kedvezően befolyásolja az, hogy nem űzzük iparsze- rűen a szakmát. Van egy fellépésünk, utána beszélge­tünk, nevetünk, majd be­ülünk a kocsiba, és simán hazamegyünk. Voltam olyan „brigádban”, ahol egy nap ötször léptünk fel, azt sem tudtam, hol vagyok. Egyszer egy kicsi falu ki tudja miből átalakított kultúrházában maradt tán egy percünk a beszerelésre ... Szóval, ro­hammunkát mi nem válla­lunk. — Milyen embernek tar­tod magad ... vagy milyen szeretnél lenni? — ’73-ban Szegeden vol­tam egy évig az opera tár­sulatnál. Az öreg hölgy láto­gatásában — mint gengszter — két mondatot énekeltem. Egyszer mentem fel az öltö­zőbe, s egy nénike, aki mos­ta a lépcsőt, hirtelen ki­egyenesedett, rálapult a fal­ra, és ezt mondta: „Paran­csoljon művész úr!”... S akkor ott... kongott vala­mi ... Ügy utálom, ha vala­ki művésznek tartja magát. Mentünk egy kis faluba fel­lépni még régebben. A ven­déglátók, ahogy tudtak, gon­doskodtak rólunk, nagyon vártak bennünket, de hát új kultúrházat mégsem építhet­tek. Velünk volt valami kis- jolán, önművész jelölt, aki a megérkezéskor mindjárt ki­kérte magának, hogy hol az öltözője, a kólája a mittu- doménmije... Minek ez? Nekünk a színpadon kell ki- küzdenünk a figyelmet. De ha lejövünk, egyszerű em­bernek kell lennünk. — S otthon milyen a „bo- hós”: szomorú, vagy ugyan­olyan jókedvű, ahogy meg­szoktuk? — Ugyanolyan jókedvű. Van két gyerekem, csuda az egyik, már majdnem három­éves. Nagyon aranyos a fe­leségem: „veszi a lapot”. Tu­dod mennyit jelent ez? Ak­korákat sikít a nevetéstől, hogy el sem hiszed. Ha tár­saságban velem vagy, legu­rulsz az asztalról. Nem azért, mert gyakorlom a szakmá­mat, hanem mert ilyen be­állítottságú ember vagyok. Ungár Tamás Fotó: Fábián István Nehéz, roppant nehéz. Belépni valamely terem­be, és sok sunyi nézés közt megtalálni egy tiszta tekin­tetet, miatta ott maradni, s remélni, hogy minden jóra fordul. Mint a mesében. Va­lójában fogékonyak vagyunk még a mesére? Megmérette­tésnek itt az alkaloiji: a Bé­kés megyei Jókai Színház Jevgenyij Svarc: Az ár­nyék című meséjét játsz- sza. Áldottak a tiszta álmú- ak! Németh László írta: „Lel­künk gőze az álom”. És szá­zadunk gőzpárájához jaj, de sok korom, szenny, megszá­radt vörös vérsejt tapad. Aki álmát tisztán alussza, gyak­ran meséket álmodik. Ilyen ember lehetett Jevgenyij Svarc szovjet drámaíró, aki elődjének Hans Christian Andersent választotta. Az ár­nyék című darabjában mot­tóként a nagy mesemondót idézte: „ ... A tudós nem is annyira azért haragudott, mert az árnyék elhagyta, sokkal inkább azért, mert eszébe jutott az árnyék nél­küli ember története ...” Közel évszázadnyi távolság van Andersen és Svarc élet­műve között, s a mesevilá­gukban is tükröződik e kü­lönbség. Svarc maga ad út­mutatót saját darabjaihoz, amikor arra kéri nézőit, hogy ne keressenek a mesé­ben rejtett tartalmat, mesét nem azért mondunk, hogy el­takarjuk, hanem, hogy ki­tárjuk a benne rejlő gondo­latokat. Miféle gondolatok foglal­koztatják a XX. század me­semondóját? Olyanok, ame­lyek Franz Kafka szorongó látomásait érlelték, Babitsot a Barrabás nevét kiáltó tö­megre figyelmeztették vagy Örkény István groteszk tör­ténelemszemléletének voltak alapjai. A hatalom eltorzu­lása, rosszarcú szörnyetegek és az arctalan áradat halá­los játékai adják a táptalajt. Hol az a kertész, aki ilyen földön pompázó, illatos vi­rágot termel? Jevgenyij Svarc is csak önmagával küszködve próbálkozik visz- szaterelni a palackból kisza­badult szellemet, s mindent szépre, jóra fordítani. Amaz árnyékát vesztett tudós föl­di-mesebeli pokoljárása olyan félelmetes, annyira korunkat tükröző, hogy ha nem is keressük a mesében a rejtett tartalmakat, gondo­lataiban akkor is századunk lázorcájára kell ismer­nünk. Nemes feladatra vállalko­zott a Jókai Színház, amikor Svarc meséjét tűzte műsorá­ra. Évtized® már, hogy szép eredményeket ér el a gyer­mekszínházunk, s talán ez adta a bátorságot, hogy „be­ért” a közönség más minő­ségre, felnőttmeséhez. Vagy a saját arculatát kereső tár­sulat próbálja ki az operett­sikerekhez szoktatott erőit? Bármilyen előzménye is volt a profilkeresének, az ered­ménytől függetlenül is di­cséretes a próbálkozás. Hát­ha még maradéktalanul „be is jönne” a siker, s főleg, ha bejönne a közönség! Hiszen a bemutatót követő első elő­adáson már — enyhén szól­va — foghíjas nézőtér előtt ment a darab, s a jegyszedő nénik, akár egy rossz érte­kezlet résztvevőit, biztatták szelíden az első sorokba a hátúi ülőket. Elképzelni is rossz, mi lesz a tizedik, ti­zenötödik alkalommal. Ami­korra elfáradnak a rokoni­szakmabeli előnevetők, a hi- vasásos élénkek, főtapsolók. Közönség nélkül pedig a leg­jobb előadás is vattába rikol­tás csupán. S ami még nem is a legjobb, azzal mi lesz? Tisztelet a tiszta tekinte- tűeknek! Schmidt Zoltán rendező­nek jutott osztályrészül, hogy bravúrra vállalkozzék. Ki nem próbált mélység fölött, vékony kötélen egyensúlyoz­hat. Ha sikerül, övé a dia­dal, de óriásit is lehet onnan zuhanni. A zuhanás ezúttal elmaradt, igaz, drótkötél he­lyett széles pallót épített ma­gának. Érezhető, hogy meg­értette Svarc mondanivaló­ját, s a színpadi játék for­májában is igyekezett kife­jezni valamit abból a kettős­ségből, ahogy a darab író­dott. Külön-külön valameny. nyi játékelem megtalálható volt az előadásban, ám a kü­lönböző stílusok együttese nem forrt össze új minőség­gé. Hiányzott az est sajátos légköre, az, amitől „szín­ház” lesz a színpadon zajló esemény. Szavakkal pontosan meg nem fogalmazható, ép­pen csak annyi, hogy a né­zőn végigfut egy bizsergés, egyszerre érez hideget és meleget, esetleg valami kü­lönös áramkör részesének tudja magát. A varázslat, ha van, nyilvánvaló a siker, ha hiányzik, legfeljebb elemez­getni lehet, hogy miért nincs jelen. Az árnyék előadása­kor az a láthatatlan háló, li- begés, vibrálás hiányzott, amely a mesebeli és valósá­gos figurákat, eseményeket ötvözetté formálja. Kár lenne a színészi játé­kokban keresni a maradék­talan élmény hiányát, hi­szen képességéhez mérten valamennyi szereplő hozta, amit várni lehetett. Talán, ha a Tudós és az Árnyék szerepére két igazán nagy formátumú művészt talál­nak, meghatározó lett volna. Am Harkányi János és Vár- day Zoltán valóban korrekt játéka nem lett pillére egy emlékezetes estnek. Elég fe­szültség, egység vagy ellen­tét, drámai erő, jóság vagy félelmetes vonás nem volt bennük.) Sorolhatnám a nem-voltakat, de ami volt az önmagában tisztességes munka, éppen csak nem elég az előadás „megemelésé­hez”.) A többi szereplő által hozott figurák jószerivel két táborra váltak: Pálfy Margit mint hercegkisasszony kép­viselte a mesét, Egerszegi Judit Aonunciataként a való­ságot. Külön volt „ember­evő” Tímár Zoltán és Kala­pos László, e világi orvos pedig Medgyessy Pál. Egye­dül Felkai Eszter énekesnője mozgott otthonosan mindkét stílusban, bár jókora drámai lehetőségeket ő is kihaszná­latlanul hagyott. A kisebb szerepek megformálói közül figyelmet érdemelt a sziká­rabb, száraz humorú, félel­metes figurákat hozó Mészá­ros Mihály, Bicskey Zoltán és Gerencsér Lajos. Az első felvonás már-már álmosító tempója után friss színt, ra­gyogó játékot adott Géczi Jó­zsef és Dariday Róbert. Németh Zoltán tervezte az előadáshoz pontosan illő jel­mezeket és a sokszínű, „több szólamú” díszleteket, ame­lyeknek kivitelezése né­ha bántóan hevenyészett volt. Andódy Tibor Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Beszélgetés Kardos László őslénykutatóval. 8.37: Zenekari muzsika. 9.03: Fejezetek a szocialista iro­dalom történetéből. 9.33: Az óvodások műsora. 9.53: Lottósorsolás. 10.05: Muzsikáról versben, pró­zában. 10.35: Versek. 10.40: Népi zene. 11.00: Kilátó, (ism.) 11.45: Fúvószene táncritmusban. 12.45: Hétvégi Panoráma, (ism.) 14.02: Kodály: Kádár Kata. (nép­ballada) 14.14: Beszélgetés a 90 éves And­ré Kertésszel. 14.44: Magyarán szólva... (ism.) 15.05: A Gyermekrádió műsora. 15.35: Cigánydalok. 16.00: Gyereknek gyereke, (ri­port) 17.05: Mozart-áriák. 17.44: Rendőrök kalapban. (ri­port) 19.15: Az Iskolarádió műsora. 19.35: Hangalbum — Hatvány La­jos. 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: A Föld mélyéből fejlődő falu. 22.20: Tíz pere külpolitika. 22.30: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 23.27: Milos Sadlo gordonkázik. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Operettdalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. (ism.) 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Intermikrofon. 9.41: Április bolondja, (jegyzet) 10.00: Zenedélelött. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk, (ism.) 12.40: Népi muzsika. 13.15: Külpolitikai arcképcsar­nok. 13.35: A csipkéskúti ménesgazda, riportja. 14.00: Dallamról dallamra. 15.25: Könyvről könyvért. 15.45: A Rainbow-együttes felvé­teleiből. 16.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Közvetítés a Gaudinl Ku­pa férfi törcsapatverseny- ről. 18.45: Popzene sztereóban. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Egy rendező naplójából. 21.35: Santana összes albuma. 22.12: Népdalok. 22.30: Reform — a felsőoktatás­ban. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: A magyar pedagógia év­századai. 11. (ism.) 9.29: Lammermoori Lucia, (ope­ra) 10.28: A Magyar Fúvósötös ját- szik. 11.05: Zenekari muzsika. 12.30: A Fővárosi Tanács Kodály Zoltán női kara énekel. 12.55: Pillanatkép. 13.07: Fiataloknak! (ism.) 13.57: A Magyar Rádió és az Új­vidéki Rádió kétnyelvű műsora. 14.40: Marschner: Hans Heiling. (opera) 16.31: Zene húros-, ütőhangsze­rekre és cselesztára. 17.00: ötvenéves az Éneklő Ifjú­ság. 17.16: Schumann zongoradarab­jaiból. 17.30: Fiatalok muzsikálnak fia­taloknak. 18.40: Régi magyar táncmuzsika. 19.05: Könyvszemle. 19.15: Haydn: Az évszakok, (oratórium) 21.40: Oj zene és hagyomány. VI/4. 22.35: Dzsesszzene. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hirek. 17.05: A Queen együttes sláge­reiből. 17.15: Grafikon. Gazdaságpoliti­kai riportműsor. Szerkesz­tő: Dalocsa István. (A tartalomból: Határszemlén a Jászságban — Papírné- zőben — Beteg gépek di­agnózisa.) 17.40: Ami csak a szolnoki stú­dió hullámhosszán hallha­tó. Zenei ajánlóműsor. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: francia nyelv, (ism.) 8.20: Szünidei matiné. 10.35: Barangolás a művészetek tájain. (NSZK film) 11.20: Idomított vonat, (szovjet kisfilm) 16.30: Bors. (kalandfilm) XV/13. (ism.) 17.25: Pannon krónika. 18.00: Ablak. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Richard B. Sheridan: A rágalom iskolája, (tv-ko- média) 22.05: Medveczky Ilona és ven­dégei. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.10: Magyarország—NDK női röplabdamérkőzés. 19.25: Utak és állomások egy vi­lágsztár életében. (NDK film) 20.10: Gondolkodó. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Történetek a vonaton. 21.35: A Te neved Jonach. (ame­rikai film) BUKAREST 15.50: Német nyelvű adás. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Népzene. 21.10: Világhíradó. 21.30: A román filmművészet műhelyéből: Costace An­tonio. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40: Francia nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Az önök olvasmányából: Vladan Desnica. 17.40: Hírek. 17.45: A hűbelebalázsok — tv­sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Klosmerl-filmsorozat. 20.50: Könnyűzenei adás. 21.00: Könnyűzenei adás. 21.35: Tv-napló. 21.50: Pénteken 22-kor — kultu­rális mozaik. II. MŰSOR 18.15: Egészségügyi felvilágosítás — művelődési sorozat. 18.45: Tudományos könyvek ki­rakata. 19.00: Tudomány. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Komoly zenei adás. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Jelenetek a múlt század­ból — dokumentumadás. 21.50: Index — játékfilm. SZÍNHÁZ 1984. április 6-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: AZ ÁRNYÉK Békési Ház 19 órakor Makón: BOLHA A FÜLBEN 1984. április 7-én, szombaton 20 órakor Mezőkovácsházán: VOLT MAR ÖNNEK SZEXENSCHUSZA?! MOZI Békési Bástya, 4-kor: Barátom az esernyő, 6 és 8-kor: Spagetti­ház. Békéscsabai Szabadság, 10 és 8-kor: Bizonyítási eljárás, 4 és 6-kor: Vészjelzés a tenger alól. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Misi mókus kalandjai, fél 8-kor: Szuperexpressz. Gyu­lai Erkel, fél 6-kor: Az óriás, fél 8-kor: A biztosan ölő Sár­kány Lady. Gyulai Petőfi: Kincs, ami nincs. Orosházi Bé­ke, 5-kor: Cecília I—II. Oroshá­zi Partizán, fél 4-kor: A patak fia meg a nap, fél 6 és fél 8-kor: Forróvérű kísértet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents