Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
1984. április 30., hétfő NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A szarvasi Világosság Dalkör és szavalókórus Kontrasztokkal, ellentmondásokkal, mélységekkel tele korban alakult, fejlődött és hatott elementáris erővel a Szarvasi Építőipari Munkások Világosság Dalköre. Alapítói egyszerű munkás- és parasztemberek, akik hihetetlen akarással, energiával küzdöttek a kör létrejöttéért, fennmaradásáért. színvonalas tevékenységéért. A kultúrcsoport szervezése 1928-ban kezdődött. Ru- zicskay György abban az időben már országosan, sőt nemzetközileg is ismert képzőművész volt. Bejárta Európa nagy részét, rajzait világlapok közölték. Tanulmányait a Müncheni Képzőművészeti Akadémián végezte, járt tanulmányúton Olaszországban. Párizsban. A magyar és szlovák nyelven kívül olvasott németül, franciául, olaszul: így kitárult előtte a korabeli világ- irodalom. Hatottak rá az új szellemi mozgalmak, az izmusok, a költészet, a színház modern törekvései. Vonzotta a líra. vonzotta a rendezés. Foglalkoztatták a világnézeti kérdések, a munkások. parasztok harcai. Mindezt jól tudták a Világosság Dalkör vezetői. 1930. április hatodikán levelet írtak a művésznek: „Mi, szarvasi munkások, kik közül itt sajnos hiányzik az az elem, mely a tervezett kulturális szándék megvalósításban segítségünkre lehetne — Művész Ürra gondoltunk, s önt kérjük fel arra, hogy tervbe vett kultúresténk megrendezésében tanácsaival segítségünkre lenni szíveskedjék." Ruzicskay György lelkes munkatársaival elkezdte a kórus tanítását. A hagyományos éneklő kórus mellett egy új, abban a korban Magyarországon ritka formát alakítottak ki: a szavalókórust. (Vegyesen, férfiakból és nőkből állott. Tagjainak száma kezdetben 80, később pedig elérte a 120-at is.) A szavalókórus mellett a dalkör is fejlődésnek indult. A harmincfőnyi csoport próbáit Kollár Mihály ve^ zette, aki autodidakta_yaédon tanult dirigájrú-'és''"műveket betanítani:" __Hftólcskay György azt tűzte ki célul, hogy a kör tagjain keresztül szóljon a munkássághoz, parasztsághoz, és így nevelje őket. Azok problémáit és harcát a legmagasabb rendű irodalmi alkotásokon és előadói formákon keresztül kívánta kifejezni. A dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták a programot. Majdnem minden este eljártak messzi, külvárosi lakásaikról, tanyákról, szőlőkből, sokan munkanélküliként és éhesen, de erős akarással ismerkedtek a számukra újszerű művekkel, előadói formákkal. Nagy írók szellemét igyekeztek felfogni, magukévá tenni. Minden próba belenyúlt az éjszakába. Éjfélekig, közel százan, néha többen is szorongtak a kis egyesületi helyiségben. Mindenkit sorra kellett venni, segíteni a helyes kiejtéshez és megértéshez való eljutásban. (Csodálatra méltó ez a lelkesedés. Ma, ennek tudatában, szinte elpirul a népművelő, arra gondolva, hogy milyen nehéz összetartani egy maroknyi amatőr csoportot.) A Világosság Dalkör tudatosan szerkesztette műsorát. Bár kezdetben csupán a tartalom volt előre meghatározott, a későbbiek folyamán minden előadás három részből állt. Az első részben a dalkör és szavalókórus lépett fel. általános művészi sázndékkal. Ehhez kapcsolódott néhány egyéni műsorszám: szavalat, ének. A második rész világnézeti, tanító, felvilágosító, harcra buzdító müveket szólaltatott meg. A harmadik rész egy nagyobb terjedelmű jelenet, színdarab vagy szavalókórus volt. Ezek a felosztások külön címet is kaptak, témájuktól függően: Béke, Szerelem, Munka, Igazság, Szépség, Fejlődés, Ünnepnapok, A mi napjaink, A jövő hangjai. Azt, hogy a műsorba legtöbbször belekerült egy Nóti Károly-jelenet is, két tény magyarázza. Részben az. hogy a közönség a szórakoztatást is várta, másrészt pedig az, hogy a hatóságok csak úgy adtak engedélyt a fellépésre, ha egy általuk engedélyezett darab- leplezte a többi, gyakran forradalmi hangú verset, dalt. A szigorú megkötések ellenére így tudta a kör felsorakoztatni mindazt a világirodalmi értéket, amely tevékenysége során elhangzott. (Brecht, Burns. Majakovszkij, Toller. Hauptmann. Thu-Fu. W. With- man.) Merész politikai tettnek számított, Tiogy a kórus műsorára vette Ady Endre Reinitz Béla által megzenésített verseit. Mivel a zongorakíséretet senki nem vállalta, a Falus-fivérek hegedűjátéka mellett csendült fel a dal: „Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, / Lalia, lalla, Rokkanva ér el az éjszakáig." A Világosság Dalkör programjában állandóan visszatérő refrén a társadalmi változás vágya, a háborúellenesség, a békevágy. A forradalmi változás szükségességének óhaja di-, rekt és indirekt fonpáfeSn egyaránt megnyflvá'nult. Világosan fejjjzŐcíík ki ez a gondqiat'TT „Munka dala” cí- ííT kórusszámban. vagy Mester Ferenc „Vagyunk” című versében: „Vagyunk a jogos követelések, vagyunk a vér, vágyunk a béke. Vagyunk a harc, vagyunk a szembenállás ... Az élet vagyunk!’’ Közvetve ugyanezt kívánják tudatni azzal, hogy felveszik műsorukba az ismert orosz népdalt, a Bunkócskát. Szándékukat nyíltan tolmácsolja Urbancsok Mihály egyik bevezetője: (ezeket rendszerint Ruzicskay György írta) „ . .. a munkás kultúra hatalmas hangja egységbe hív mindenkit Önök között, és eljön az az idő, amikor nemcsak a dalkar kis csoportja, de az Önök ezernyi tömegei is velünk együtt bátran és kiművelt lélekkel kiáltják: éljen a mi művészetünk — éljen a munkás művészet!" A háborúellenességhez és az ehhez kapcsolódó békevágy számos, a kórus által előadott műben kifejeződött. (Thu-Fu: Marsolás, Kerner Döhmel: Ne ölj, Sandburg: 1914, stb.) Urbancsok Mihály, a dalkör elnöke egyik beszédében ezt mondta: „A békét hirdetjük, mint legfőbb emberi jót, és mint minden fejlődésnek alapkövét, amelyen egyedül épülhet fel a boldogabb emberi társadalom.” A merész gondolatoknak nemcsak a proletárok körében lett visszhangjuk. A hatóságok is felfigyeltek, és a Világosság Dalkör előadásaira összevonták a kerület minden karhatalmi szervezetét. Az irodalmi művek fegyveres környezetben zúgtak fel. Látva a hatást, az állami szervek formális kérdésekbe kötöttek bele. Akadályozták adminisztratív úton a műsorok előadásának engedélyét, belekötöttek a kórus ' egyenruha-viselésébe. Már említettük, hogy a Világosság Dalkör szellemi irányítója és vezetője Ruzicskay György festőművész volt. Tevékenysége igen sokoldalú! Kialakította a kör programját, értékes irodalmat tűzött műsorra, az előadásokat megtervezte, betanította, színpadra vitte, maga is írt .szavalókórusokat Lelkes Pál álnéven. A már ismertetett tartalmi újszerűség mellett jelentős formai újításokat, újszerű megoldásokat alkalmazott. Festő lévén, sok gondot fordított a színpadképek kialakítására. Díszleteket tervezett, festett, világítási ele-, meket talált .ki. Abban az időben, amikor a falusi műkedvelő csoportok natura- lisztikus, népieskedő díszletek között, árvalányhajas, magyarázkodó jelmezekben játszottak, úttörőtettnek számított a szarvasiak szcenikája. Illusztrálásképpen két mű előadását említjük meg: A „Vasmunkások” című, Lelkes Pál (Ruzicskay György) által írt, rendezett művet több szólamú szavalókórus adta elő: női kar, magas és mély férfikar,, férfiszóló, női szóló és összkar. A kórus félkörben állt, beszélt az ércről, a munkáról, a munkásról, s lassanként kalapácsok hangja hallatszott kívülről. Erre a ritv' musra szétnyílt a kónji§--ív£. egv üllő vált lájfeatová, körülötte nggy"^ félmeztelen munkáságak, akik nagy ka- J.áífácsokkal ritmusra vertek rá egy tüzes, szikrázó vasdarabra. A kalapácsok csengése egybeolvadt a kórus hangjával. és alátámasztotta a mondanivalót: „Mi ráverünk! Mi ráverünk! Mi ráverünk! tgy épülnek a gépek, a hidak, melyek összehozzák az emberiséget." Sandburg 1914. című műve előadásakor kitűnően sikerült alkalmaznia a fény- és tömeghatást. Az előteret betöltő, „lángoló” díszleten egyetlen felirat: 1914. Mögötte a kórus, amely szólóra, vegyes karra, női karra, összkarra felosztva tolmácsolta a műsorszámot. Ruzicskay György felfogása az volt, hogy a szavalókórus ne „műsorszám” legyen csupán, hanem az „élet hangja”, amelyet elvont formájából a realitás ragad ki. A betanítás alatt a legnagyobb fegyelemre szoktatta a kórustagokat; kollektív előadásra. így azok vezető nélkül, közvetlenül szólhattak a hallgatósághoz. Ezáltal a hatás azonosult a nézők érzelemvilágával, és — a kórusmozgással felerősítve — kontaktusba lépett velük. A nép szólt közvetlenül a néphez. Lelkes Pál álnéven Ruzicskay György számos lírai alkotást készített a „Világosság” részére. Ezek mind expresszív, bátor, haladó kinyilatkozások voltak. Mindet mégsem sikerült előadni. A hiányos technikai felszerelés és az anyagi gondok megnehezítették a rendezési szempontból alaposan szavalókórusok mupka, György gyümölszámára előkészített előadását. Mindaz a lelkes amelyet Ruzicskay végzett a kórusért, csözött a művész is. Így* emlékezik vissza erre a korszakra: „Mindig érdekelt a modern világ fenntartója: a gép, a munka és a munkás. Mikor 1929 és 1934 között közeljutottam a földmunkásokhoz, kubikosokhoz, építő- és vasmunkásokhoz, felfedeztem a világukat a festészetem számára is, és sok tanulmányt festettem a munkamozgásukról. Mindezt tovább komponáltam, s egy új világot fedeztem fel művészetem számára. Ez az új témavilág 1933—34 közötti, és későbbi kiállításaimon is szerepelt. így került egymás mellé az előadóművészet, a dal és a képzőművészet. Külön alkotási öröm volt számomra, hogy az ősi, romlatlan emberanyagból a festő fantáziáján keresztül egy új alkotási folyamatot indíthattam el." Az örömteli és hasznos együttműködés, sajnos, nem tarthatott sokáig. A hatósági üldözés a kórus tagjaival és vezetőivel szemben fokozódott. Ruzicskay Györgyöt művészeti programja Budapestre szólította. Innen küldte leveleit, amelyekben részletesen kidolgozta a műsorokkal kapcsolatos feladatokat. Még néhány előadást tartottak, de 1934-ben lényegében teljesen megszűnt a Világosság Dalkör. Kevéssel a felbomlás előtt ^ írta ezeket a sorokat íttl^ zicskay Györgynek ^JM>an- csok Mihály, a daíkör elnöke : „Kedves-Mester Elvtárs! Nagyón megörültem tevejenek, valóságos elikszir volt lelki depressziómra, amin nem csodálkozom a mai sta- táriális világban, levelét éppen most olvassa föl Hoffmann elvtárs a dalosoknak, akik pont most éljeneznek és üdvözletüket küldik... a műsort áttanulmányoztam, egy kicsit soknak tartom, majd különben erről még külön beszélünk, és az az észrevételem, hogy a munka dala hiányzik. És még ami legjobban hiányzik nekünk hozzá: az az ön személye, Kedves Mester, nem csüggedek, de egy kicsit félek .. A félelem nem volt alaptalan. 1935-ben már csak néhány illegális próbát tarthattak, s véget ért formálisan is a kör ténykedése. Tomka Mihály Koszta Rozália: Kertajtó Békésen Bényei József: A szél törvényei Ha megszólal a hajnali harang felébrednek az éjszakai fák fészkeiben a zsongó madarak és reménységet ringat a világ. A város minden mozdulást figyel s felébreszt egy-egy lakótelepet s a múlandóság törvényeivel pilickáznak az utcagyerekek. A hangok harsány huszárkürtjeit teli tüdővel fújják a falak. Takard el tegnapi sebhelyeid, —y' te is a hajnal alkatrésze vagy Húzódj a fénylő sugarak alá, a rádcsapódott.majd lepereg és^tytezállnak a panaszok falán -tf törvényeket hordozó szelek. A közvélemény roppant súlya alatt görnyedő egyének útjai, útlehetőségei. A köztudat vaskalapos képviselőinek maffiája. Az emberi tudat csigalassúságú fejlődése, avagy a „háztulajdonosi szemlélet” mélybe nyúló gyökerei? Talán így, együtt ezek sodorhatták a legdrámaibb események terébe (a külön-külön egyébként nemes célokra . törő s ösztöneikkel ádáz harcot vívó) hőseinket. Itt élnek köztünk, naponként látjuk őket és beszélgetünk velük, bármennyire óv a regényíró bennünket' az ítéletalkotástól, mégis elvégezzük. Ki-ki a maga módKoszta Rozália: Pihenő ján. Titokban vagy nyíltan, mereven vagy úgynevezett nyitott szemléletet lobogtatva. S mindezt lehet, hogy álarcban tesszük. Pedig ettől félt minket legjobban az író, a hazugságtól. Végre egy könyv, amely nemcsak késztet önvizsgálatra, hanem azt olvasás közben el is végezteti; nem erőszakosan, nem úgy, mint a gyengébb pszichológiai tesztek, hanem alig észrevehető, barátságos unszolással. Nézz magadba! Te hol tartasz? „Változtasd meg az életed!” Mintha ezeket a mondatokat sugallná. Bármennyire igyekeztünk volna takargatni, „szőnyeg alá söpörni”, ahogy Ingmar Bergman mondja, vagy szépítgetni életünk legrangosabb gondjait, most minden lepel összerándul rongycsomóvá e körifltekintő önvizsgálat előtt. Kertész Ákos Családi ház manzárddal című regénye immár nélkülözhetetlen kincsünkké vált. Irodalmilag és általánosabb szinten is. Életünk könyvei közé tartozik, akárha régen a szentkönyvek, zsoltáros relikviák. A felnőttek egyik „kötelező” olvasmánya. Emberformáló, tudatfejlesztő táp, egységes anyag. A legfinomabb szövet. Benne élünk ebben a könyvben, ha olvassuk. Sokszor persze hirtelen nem is tudjuk, mit tennénk, ha nekünk kellene döntenünk egy- egy szereplő helyett. S ha már innen egy kicsit tovább lépünk saját magunk által felvázolt verzióinkkal, akkor megérte végigolvasni a könyvet. Kántor Zsolt „Az emberi cselekedetek rugói” Kertész Ákos: Családi ház manzárddal
