Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

1984. április 4., szerda Ötven fokban, skorpiók között a Szaharában Vizet fakasztanak az orosházi olajbányászok A közelmúltban lapunkban képes riportban számoltunk be az orosházi olajbányászok sikeresen befejezett görög- országi munkálatairól. Nissyros szigetén egy, a múlt szá­zadban még működött vulkán kráterében fakasztottak vi­zet. Hasonló munkát végeznek Afrikában, a szaharai si­vatag északi részén a Kőolajkutató Vállalat szakemberei. A kint dolgozó ötvenegy olajbányász egyharmada az orosházi üzemből indult útnak. Mostani helyszíni beszá­molónk a sivatagi munkáról tudósít. Dühöng a sivatagi szél, a gibli, 100—120 kilométeres sebességgel rohan a Szahara belsejéből a Földközi-tenger irányába, viszi, hordja a homokot, bontja és építi a homokdűnéket, a levegő­ben lebegnek a finom szem­csék, olyan a látvány, mint­ha köd volna, csak éppen a színe sárgás, pirosas. Ha nagy néha megáll a szél, ak­kor a nap tüzel, szintg ki­bírhatatlan a nyári 50—55 fokos forróság. télen meg a dél körüli 30 fok éjszakára nullára esik le. A növényzet annyira csenevész, hogy tu­lajdonképpen nincs is, csak alacsony, fakó, tüskés bozó­tok. A homokban szarvas­kígyók, skorpiók bújnak meg, és támadnak, ha élőlény kerül a közelükbe. Ez a vi­dék Tunézia déli részén ta­lálható, a Szahara északi nyúlványa. Nagy Keleti Erg sivatagnak hívják. 1983 au­gusztusa óta dolgozik itt öt­venegy magyar olajbányász, közöttük jó néhányan Oros­házáról, például Kuruc?. Bé­la, Boros Sándor, Szikéra László, Felföldi Kálmán. Máté Imre, Oroszi Nándor és Horváth Emil. — Hogy bírják ezeket a körülményeket? —Bírjuk, azazhogy tűr­jük! — mondja Kontár Zol­tán kulcsos. — Kitartunk, amennyire tőlünk telik. A szél az ember szemébe, szá­júba, fülébe csapja a homo­kot, és ha megfordul, olyan forró lesz a levegő, hogy tel­jesen kitikkad az ember. — Nyáron, amikor 50—55 fok a meleg, napi 10—15 li­ter folyadékot iszunk — ezt már Szüllő Lajos teszi hoz­zá. — Megtanultuk, hogy gyakran kell inni és keveset, mert így normális marad az ember veseműködése. Ilyen­kor a téli hónapokban a nagy hőmérsékletingadozás kínoz bennünket. Folyama­tos műszakban dolgozunk, úgyhogy, hol az egyiket, hol a másikat kell tűrni. Az első hetekben szinte mindenki fo­gyott 5-6 kilót de fokozato­san hozzáedződtünk ehhez a klímához, és ma már min­denki újra a versenysúlyánál van. Többektől hallottam, hogy a sivatagban nemcsak az időjárás és a körülmények miatt nehezebb fúrni. A ma­gyarázatot végül Bogár Já­nos főfúrómestertől kaptam meg. — Otthon az Alföldön nagy nyomású, 200—210 bá- ros rétegekkel, kutakkal dolgozunk. Itt viszont na­gyon gyenge, csak 10—15 bá- ros a rétegnyomás. Ezért az olajkutakhoz képest a víz- kutakkal úgy kell bánni, mint á hímes tojással, mert ha elszennyezzük a vízadó réteget, akkor a hozamnak csak a töredéke kerül a fel­színre. Rendkívül alapos ré­tegvizsgálatokat végzünk, beszereztük a legkorszerűbb technikát, és ha ehhez hoz­závesszük az emberek szak­értelmét, türelmét és odafi­gyelését, akkor ez így együtt jelenti a sikert A siker pedig egyértelmű. A NIKEX és a Kőolajkutató Vállalat 1983-ban 10 kút fú­rásának versenypályázatát nyerte el. Az eddig befeje­zett hat fúrás mind eredmé­nyes volt, különösen a Schot El Fedjej-i oázis szélén, ahol egészen fantasztikus hozamú. másodpercenként 400 litert adó kutat fúrtak. A környék szinte a csodájára járt a soha nem látott meny- nyiségű víznek, és még a földművelési miniszter is el­jött meggyőződni arról, amit hallva nem akart elhinni. — Itt Gabestől délre két területen dolgozunk — mondja Bikki János üzemve­zető-helyettes. — Az egyik, a matmatai mező, egy le­pusztult fennsík, egy vízmo­sás medre mellett, azt hi­szem, mindent elmond er­ről a vidékről, hogy itt for­gatták a Csillagok háborúja külső felvételeit. A másik berendezés a Chott El Fedjej-i sivatagban dolgo­zik, egy feltöltődött tó fene­kén. Itt mindent homok bo­rít, amikor szél van, a tövé­ből alig látni a torony tete­jét. A közhiedelemmel el­lentétben nem igaz, hogy a sivatagban nincs víz, csak ezt nem a felhőkből kell várni, hanem a föld mélyé­ből, 800—900 méterről kell a felszínre hozni. Meglehető­sen bonyolult és nehéz mun­ka, de képesek vagyunk megoldani, és ezért vagyunk itt. — Ugyanebben a térségben fúrnak belgák, nyugatnéme­tek és arabok is. Milyen eredménnyel? — Ne tűnjék dicsekvésnek, de fölvesszük velük a ver­senyt. Eddigi eredményeink legalábbis sokkal jobbak. Matmatán például előttünk még lefúrni sem sikerült so­ha senkinek, nemhogy vizet fakasztani. A nyugatnéme­tekkel egy időben láttunk munkához, az egyik beren­dezésünk már a negyedik, a másik a harmadik kutat mé­lyíti, ők meg még az elsőnél tartanak. Az sem ritka, hogy mi segítjük ki az itt dolgo­zó más országbelieket, rétegvizsgálatot végzünk ne­kik, anyagokat, alkatrészeket adunk kölcsön. — Mi a véleménye a ma­gyarok eddigi munkájáról Muhamed Habib Sharib ga- besi kormányzónak? A Shott El Fedjej-i víz­kutatás célja a gabesi ipari övezet vízigényének biztosí­tása. Itt vannak a legna­gyobb tunéziai foszfátbányák, foszfátfeldolgozók, sav- és műtrágyagyárak, ezeknek a működéséhez nélkülözhetet­len a nagy mennyiségű víz. A NIKEX és a kőolajkuta­tó vállalat eddigi eredményei magas szintű felkészültség­ről, mestermunkáról tanús­kodnak. Itt még nem volt példa arra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi vizet hozzon valaki a felszínre. Mi a ma­gyarok kutanként 40 napos fúrását sebességi rekordnak tartjuk. A másik területen, Matmata környékén az ele­mi életfeltételek biztosításá­hoz kell a víz. Ezen a kiet­len sivatagi vidéken mosto­ha körülmények között, szét­szórtan élnek az emberek, és ahhoz, hogy ne vándorolja­nak el, mindenképpen el kell látnunk őket vízzel. Az önök eddigi fúrási eredmé­nyei talán évszázados gond­jainkat is megoldhatják. Az egyértelmű szakmai si­ker, az elismerések ellené­re se könnyű „pálya” a tu­néziai sivatag. A már emlí­tett természeti és talajviszo­nyok mellett a helyi szoká­sokkal is küszködni kell. Amikor például Matmatán lebontották a tornyot, napo­kon keresztül azért állt a berendezés, mert két helyi képviselő összeveszett. Az egyik ugyanis kiderítette az újabb fúrási pontról, hogy az ő területén van, miköz­ben a másik képviselő vá­lasztóinak biztosítana vizet. Az ilyen konfliktusok Tuné­ziában meglehetősen gyako­riak, és nagyon nehezen dől­nek el. E közben pedig a magyarok tétlenül várakoz­nak. Ugyancsak a belső vi­szonyok, az ország szegény­sége a magyarázata, hogy a külföldről, elsősorban Fran­ciaországtól, az Egyesült Ál­lamoktól és az NSZK-tól kapott hiteleket a kölcsön­zők feltételekhez szabják. Például, hogy a déli részek fejlesztését saját országuk vállalataira kell bízni. Ezek a dolgok nagyon megnehe­zítik a magyarok további munkáját. Nem véletlenül mondta a gabesi kormányzó, hogy az eddigi sikeres mun­kát egy közös tunéziai—ma­gyar vállalat létrehozásával kellene folytatni. Ebben tő­kével is, foglalkoztatással is érdekeltté válnának a tuni- sziak, és így akár az egész nagyszabású programot meg lehetne valósítani. — De van-e esélye, értel­me egy köze« vállalatnak? — Erről Demjén Józseffel, a NIKEX gabesi megbízott­jával beszélgettem. — Eddigi fúrásaink alap­ján eredményeink sokkal jobbak, mint bármelyik más itt dolgozó külföldi cégé. Ez azonban önmagában sajnos nem biztosíték a tartós ma­radásra. Nemcsak tervezzük, hanem már tárgyalunk is egy közös vállalat létrehozá­sáról, és amennyiben sike­rül az adminisztratív és egyéb problémákat megolda­ni, akkor és csak akkor tud­nak a szolnoki, orosházi és algyői olajosok tartósan a sivatagban maradni. Forró Tamás Fúróberendezések a sivatagban- NÉPÚJSÁG Rejtett kapacitások Exportlesen a METRIMPEX Megnőtt az utóbbi időben a külkereskedelmi vállala­tok érdeklődése a belföld iránt. Egyre gyakoribb vendé­gek a külkereskedelmi vállalatok képviselői Békés me­gyében is. A minap a METRIMPEX, az egyik legna­gyobb külkereskedelmi vállalat kereskedelmi igazgatója, Rívó Albert járt itt, „rejtett” kapacitások után kutatva. Mikrokomputerektől a gyújtóelektródákig Békés megye termékei — melyek alapvetően mezőgaz­dasági, élelmiszeripari áruk — nemigen illeszkednek a főképpen műszeripari és gépipari berendezések kivite­lével foglalkozó METRIMPEX profiljába. Ám ez csak első pillantásra tűnik így. A megye iparát, annak lehető­ségeit közelebbről megismerve kiderül: vannak közös pontok. Hogy általában milyen, az exportcélok érdekében moz­gósítható, dollárra váltható kapacitások vannak a me­gyében, arról a Kisipari Termeltető Vállalat megyei ki- rendeltségének és a KISZÖV-nek a képviselője, vala­mint a KKM megyei megbízottja tájékoztatta a METRIMPEX-et. A KTV csabai kirendeltsége három megyét, Bács-Kis- kun, Csongrád és Békés kisiparosait fogja össze, akik mintegy hatvan szakmát képviselnek. Legnagyobb kapa­citás a fémipar, a forgácsolás területén alakult ki. Igen sok a lakatos kisiparos és úgyszólván bármilyen munkát, külföldön is, el tudnak vállalni. A METRIMPEX igen síéles skálán exportál. Az osz­cilloszkópok, mikrokomputerek, displayegységek, nukleá­ris mérőberendezések mellett helyet kapnak „palettáján” asztalok, székek, padok, polcrendszerek. Gyakran vál­lalkoznak komplett berendezések kivitelére, melybe több egyszerűbb és bonyolultabb terméket gyártó hazai üzem kapcsolódik be. Mintegy 100—120 hazai termelővel áll­nak kapcsolatban. A METRIMPEX évi 13 milliárd forin­tos forgalmából az export hatmilliárd forint. Ebben a hatmilliárdban azonban elenyésző a Békés megyei ter­melők szerepe, a METRIMPEX partnerei közt csak el­vétve találhatunk Békés megyei üzemeket. Itt kell megemlíteni az Orosházi KAZÉP-et, melynek gyújtóelektródáil — egy egészen friss, még folyamat­ban levő megállapodás keretében — viszi majd külföldi piacra a METRIMPEX. 0 szürke öntészet mesterei Konkrétabb ismeretek, tapasztalatok szerzése céljából ellátogatott a külkereskedelmi vállalat képviselője há­rom üzembe, a HAFE békéscsabai gyárába, a gyulai vas­ipari és a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezetbe. A HAFE magas műszaki színvonalú gépparkkal, szám­jegyvezérlésű szerszámgépekkel dolgozik. Vállalkoznak egyedi termék és kis darabszámú sorozatok gyártására és szinte mindenre, ami az általános gépgyártás fogal­mába beletartozik. Ehhez nemcsak a gépek, de a szak­mai háttér, a jól felkészült képzett szakemberek, mun­kások is rendelkezésre állnak. Némi szabad kapacitásuk ebben az esztendőben is van. Ezt készséggel felajánlják a METRIMPEX-nek, amely lát lehetőséget az üzletkötésre. A Gyulai Vasipari Szövetkezet teljes kapacitását lekö­tötte az idén. így legfeljebb mintadarabok, prototípusok készítésére vállalkozhat a METRIMPEX megbízásából. Három fő területen, az egyedi gépgyártás, az alkatrész- gyártás, és a szürkeöntészet terén vannak a szövetkezet­nek régi tapasztalatai, melyeket esetleg a METRIMPEX hasznosíthatna. A külkereskedelmi vállalatot a kapacitások felmérésé­nél az is érdekelte, hogy a kollektívában mekkora a felsőfokú végzettségű szakemberek és a szakmunkások aránya, valamint, hogy milyen rezsikulccsal dolgoznak az üzemek. Ez utóbbi viszonylag kedvező — kivéve a budapesti székhelyű gazdálkodó egységeket —, általában alacsonyak megyénk üzemeiben a rezsiköltségek, ám sajnos a szakemberek aránya sem túl magas. „Felfedezésre” váró iparágak Ezt ellensúlyozhatja a jó technikai-technológiai felsze­reltség, mint például a Gyulai Fa- és Fémipari Szövet­kezet esetében. Az üzemet, a technológiát úgy alakították ki, hogy a betanított munkások teljesítménye megfelel­jen a szakmunkásokénak. A fa-, fém ugyan már többször dolgozott együtt a METRIMPEX-szel dollárpiacokon, szállított közvetítésé­vel irodabútorokat külföldi megrendelők részére, de ed­dig folyamatos kapcsolatot nem tudtak kialakítani. A tő­kés export bővítésének számos korlátja van, melyek kö­zül csak egyet említünk. Ahhoz, hogy versenyképes le­gyen, korszerűbb technológiát kellene alkalmaznia, mo­dernebb faipari megmunkáló gépekre van szüksége és ilyeneket, sajnos, a szocialista országok nem gyártanak, Ahhoz, hogy dollárért vásárolhassanak, tőkés export kell, a tőkés exporthoz nyugati gép. Bár a korlátokkal józanul számol a szövetkezet, ez nem riasztja el attól, hogy állandóan, folyamatosan részt vegyen a versenytárgyalásokon, készen a külföldi szállításokra. A tőkés export növelésének reményében áprilisban Hannoverbe, májusban Baselbe viszik kiállí­tásra fémvázas irodabútoraikat, színházi székeiket. Békés megye egy kissé még „felfedezetlen” terület a külkereskedelem részéről, legalábbis, ami iparát illeti. De van esélye arra, hogy — nemcsak a mezőgazdaság­ban, hanem az iparában rejlő lehetőségek megismerteté­sével, feltárásával — az eddigieknél intenzívebben kap­csolódjék a külkereskedelem vérkeringésébe. És ebben a METRIMPEX-éhez hasonló látogatások sokat segíthet­nek. Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents