Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

Három vonalon — továbbra is sínen I közlekedési koncepció megvalósulásáról i:i^UKT‘lcj-----------------——---------------------------­1 984. április 15„ vasárnap Ki nyer holnap? A szabályozók és az Univerzál h Békéscsabán, az északi- ipartelepen levő vasraktárhoz beve­zették az iparvágányt, amely egy év alatt 3 millió forint szál­lítási költség megtakarítását eredményezte Fotó: Veress Erzsi Mint arról már koráb­ban hírt adtunk, a me­gyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúlt­ban felülvizsgálta a me­gye közlekedési koncep­cióját, a kisvasutak meg­szüntetésekor tervezett fejlesztések megvalósulá­sát. A tervezet két nagy területet érint, a közúti személyi- és áruszállí­tást, valamint a vasutat. Ami az elsőt illeti, a sze­mélyszállítás megszervezé­sében a lépcsőzetes munka­kezdés jelentett új felada­tot. A megyében a lépcső­zetes munkakezdés beveze­tése csak Békéscsabán volt indokolt. Ennek első ütemé­re még 1978-ban sor került. A második ütem az 5 napos munkahétre való áttéréssel párhuzamosan 1982. végén, 1983. elején valósult meg. A MÁV négy új vonatot állí­tott forgalomba és 15 sze­mélyvonat menetrendjét iga­zította a megváltozott igé­nyekhez. A Volán 8. sz. Vál­lalat 37 új autóbuszjáratot indított, és csaknem 500 já­rata menetrendjét módosí­totta. A lépcsőzetes munka­kezdés második ütemével a megyeszékhelyen 44 válla­lat, üzem, intézmény változ­tatta meg munkarendjét. A több mint 1600 ember uta­zási igényeinek átütemezé­sével a forgalom és a férő­hely-kihasználás egyenlete­sebbé vált. A teherszállításnál meg­határozó szerepet töltenek be az egységrakományos technológiák. Ezek alkalma­Nemrég újságban olvastam és a rádióban is hallottam, hogy egy hölgy 70 évig ve­zetett gépkocsit. Az illető már 91 éves, és ma sem len­ne akadálya annak, hogy ve­zessen, de közben olyasmi történt, ami miatt a rendőr­ség elvette a jogosítványát. Egy autópályán, amelyen 100 kilométer a megengedett se­besség, ő 25 kilométeres se­bességgel haladt. Emiatt a gépkocsik százai torlódtak össze. A példa 91 éves hölgyről szól. ö sokáig maradt a vo­lánnál. De vajon hol a ha­tár? Hány éves korától kezdve válik az ember kép­telenné arra, hogy „25 kilo­méteres” sebességnél gyor­sabban haladjon az autópá­lyán, és még inkább a tár­sadalom fejlődésének útján? Az emberek nem egyfor­mák. Aki megfigyelte, ta­pasztalhatta: vannak fiatal öregek és öreg fiatalok. Per­sze csak kevesen. A kivételek, vagyis a fia­tal öregek közé tartozik Szlo­vák András, a szarvasi Dó­zsa Tsz növénytermesztési brigádjának a vezetője. Az „öreg” ugyan túlzás, mert még csak 52 éves. De a tsz dolgozóinak átlagéletkorához képest legalábbis idős. A bri­gádban dolgozók pedig több­ségben 30 évnéi fiatalabbak. Ügy is szólítják, hogy And­rás bácsi. Ha pedig közele­dik valamelyik munkacsa­pathoz, azt így adják tudtul egymásnak: „Jön az öreg”. Mint tsz-tag sem fiatal. 1951-ben lépett be a közös gazdaságba, azóta egyfolytá­ban itt dolgozik. A mezőgaz­dasággal már gyermekkorá­ban kezdett .ismerkedni. Az­óta olvasással, a rádió és a tv útján, valamint tanfolya­mokon szerzett ismeretekkel gyarapította a tudását. Mun­kája közben sok-sok tapasz­talatot szerzett. Ezzel kap­csolatban (a görög szárma­zású) Tolev Mlte főágazat- vezető a következőket mond­ja: — Bandi bácsi nekem is sok hasznos tanácsot ad. A terület nagyon heterogén, ő zásával jelentősen gyorsabb a szállítás, javítható az áru megóvása, gépesíthető a ra­kodás és a szállítási lánc minden pontján egyszerű­síthető a kezelési folyamat. Az elmúlt évek hoztak ugyan eredményeket a kor­szerű szállítási technológia elterjedésében, de még min­dig nem éri el a kívánt szin­tet. Ennek okát vizsgálta a megyei szállítási bizottság és a következőket állapítot­ta meg: nincs megfelelő összhang a fejlesztési szán­dékban a gyártónál, a fel­adónál és az árufogadónál. A raktárterületek, raktárak és berendezések korszerűtle­nek, nem alkalmasak az egy­ségrakományok mozgatására. A díjszabások nem ösztön­zik kellően a folyamat gyor­sítását. A lakossági áru- szállításnál kedvezőbb a helyzet, javította az ellátást a kisvállalkozások lehetősé­ge, mellyel a gyengén ellá­tott területeken rugalma­sabbá vált a fuvarvállalás. A magánszektor megyénk­ben az elmúlt két évben csaknem 500 gépjárművel gyarapodott. A szállítási bi­zottság munkaprogramjában szerepel a tehergépkocsi-ál­lomány jobb kihasználásá­nak, a nagy árukibocsátó és -fogadó helyek nyitva tartá­sának vizsgálata. Ez utóbbi ügyében intézkedések tör­téntek, melyek már érezte­tik hatásukat. A másik nagy terület a vasúti közlekedés. Három vasútvonal gazdaságosságát vizsgálták a közelmúltban. Az egyik a kisszénás—kon- dorosi vonal, amely 6 kilo­méter hosszú, két évvel ez­előtt újították fel, s ez két­ezerig megfelel az igények­nek. A vonalon hét fuvaroz­tató szállíttat rendszeresen, tudja, hova, mit és milyen módszerrel érdemes vetni. Vagy például területkimérés alapján állítja be a gépen a vetőmag mennyiségét úgy, hogy lucernamagból egy hek­tárra 18 kiló jusson. Sem több, sem kevesebb. Egy kiló vetőmag ára 100 forint és most 60 hektáron van lu­cerna. Hektáronként 2-3 ki­logramm vetőmag megtaka­rítása is sok ezer forint költ­ség csökkentésével jár. — Véleménye szerint min kellene változtatni a tsz- ben? — kérdezem Szlovák Andrástól. — Nagyobb munkafegye­lemre van szükség, amire a termelési technológia fejlő­dése is kényszerít bennünket. Ez az egyik feltétele a ter­mésátlag növelésének. — És a növénytermesztés­ben? — Az öntözést kellene fej­leszteni. Van rá lehetőség. A mi földjeinket szegélyezi a Hármas-Körös és a Malom­zugi csatorna. Fontos lenne még, hogy ne csak gyümöl­csöt, hanem zöldséget is ter­messzünk. Jó az adottságunk, és azt hiszem, az értékesítés sem jelentene gondot. Palán­tanevelésre, illetve a hajta­tóház fűtésére két termálkút vizét tudnánk felhasználni. Frankó János, a tsz párt­titkára megállapítja: — Szerencsének mondható, hogy Bandi bácsi olyan kör­nyezetben él, amelyben min­den vezető és a tagság több­sége keresi az újat, a jobb megoldásokat, ö maga is a tsz-vezetőség tagja, s kezde­ményező az új keresésében, mint amilyen egyebek közt a termál- vagy a baromfiprog­ram elindítása volt. — Akkor bizonyára szót ért a fiatalokkal is. — Igen. Becsülik Bandi bácsit, aki sokszor biztatja őket: „Tanuljatok gyere­kek !” És megmagyarázza, hogy ha jobban akarnak él­ni, ükkor többet kell tudni. A jövőben már kevés lesz a megszokott módon és csak a tapasztalatok alapján dol­gozni. Pásztor Béla több mint 50 ezer tonna árut és 33 ezer utast. A vasútvo­nal megszűnése esetén az átlagos közúti távolság 9 kilométerrel növekedne, s az egyéb költségekkel együtt mintegy 32 millió forint többletköltséget igényelne. A másik a Murony—Békés kö­zötti 7,4 kilométer hosszú vo­nal. Állapota közepes, mű­szaki felújítása az ezredfor­duló után esedékes. Ezen a vonalon 27 fuvaroztató szál­líttat, az éves áruforgalom meghaladja a 170 ezer ton­nát, és 70 ezret meghaladó a személyszállítás teljesít­ménye. A vonal megszűnte­tése esetén mintegy 65 mil­lió forint költségtöbblettel kellene számolnunk. A har­madik a Vésztő—Körösnagy- harsány vasútvonal, amely 25 kilométer hosszúságú. Je­lentőségét növeli, hogy mint­egy 56 ezer hektár mező- gazdasági terület terményé­nek szállítását biztosítja. E vonal állapota a leggyengébb, műszaki felújítása 10 év múlva esedékes. A vona­lat rendszeresen 22 jelentő­sebb fuvaroztató veszi igény­be. Évente csaknem 160 ezer ember utazik és 100 ezer tonna árut szállítanak a vo­nalon, A megszüntetés ese­tén az átlagos szállítási tá­volság 25 kilométerrel nőne. A forgalom közútra terelé­se 83 millió forint költség- többletet igényelne. Mindezek alapján a Mu­rony—Békés, a Kondoros— Kisszénás és a Vésztő—Kö- rösnagyharsány vasútvona­lak megszüntetésére nem kerül sor. összességében megállapítható, hogy a me­gye közlekedési szerkezete kedvező, további forgalom­áttereléseket nem indokolt tenni. S. F. Miről ír a Kritika áprilisi száma ? Az Író és Közélet című interjúsorozat két érdekes, a témakörrel összefüggő sok új gondolatot megfogalmazó beszélgetéssel gazdagodik az áprilisi számban. Cseres Ti­bor és Garai Gábor mond­ják el véleményüket és ta­pasztalataikat az író és köz­élet viszonyáról. Meddig Hamlet Hamlet? Peterdi Nagy László, Molnár Gál Péter és Mátyás Győző írá­sait közöljük a Shakespeare-i mű mai színrevitelének prob­lémáiról. A Kritika hasábjain ed­dig elég ritkán találkoztunk zenei témákkal — ez al­kalommal több összefüggés­ben is szó esik zenekultú­ránkról. „Zenélnek a köly­kök” címmel beszélgetést közlünk az amatőr zeneka­rok helyzetéről. A zenei be­fogadás változásairól a hanglemezek korában „Beet­hoven papucsban” címmel D. Szabó Ede ír cikket. „Nem könnyű lemezkiadással fog­lalkozni”, állapítja meg a ve­le készült interjúban Nádor Péter, a Hungaroton főosz­tályvezetője. A szerzői könyvkiadásról két cikket közöl a folyóirat, Reviczky Béla és Varga Sán­dor tollából: a filmforgalma­zásról Gulyás István készí­tett interjút Kabok József­fel, a filmbeszerzési osztály vezetőjével: a pedagógusok munkakörülményeiről Deák Zsuzsa, a fiatal értelmiségi­ek helyzetéről Kapitány Ág­nes és Kapitány Gábor tá­jékoztatja az olvasót. Az áprilisi számban Szerdahe­lyi István főszerkesztő zár­szavával ér véget a Vélemé­nyek Juhász Ferenc költé­szetéről című vita. A kritikai rovatban ismer­tetéseket közöl a lap több, a közelmúltban megjelent műről, mint például Nemes- kürty István: Diák, írj ma­gyar éneket!; Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar mű­velődésről; néhány új ma­gyar filmről: Te, rongyos élet!, Felhőjáték, Szász Im­re tv-jegyzete zárja a szám kritikai rovatát. „Vállalásunk alapvető cél­ja a fogyasztási cikkek ellá­tási színvonalának a megőr­zése, a piaci egyensúly fenntartása, a kereslethez való rugalmas alkalmazko­dás, a tömegigényeket kielér gítö olcsó cikkek folyamatos kínálata" — olvashatjuk a Békés megyei Univerzál Ke­reskedelmi Vállalat pályáza­tában. A mondatokat olvas­va azonnal szembe ötlik, hogy üzletpolitikájuk meg­próbál igazodni az új gazda­sági szabályozókhoz. Régen ugyanis a minél több árut eladni, minél nagyobb for­galmat elérni elv érvénye­sült. Ez hozta a nyereség ja­vát és ez teremtett alapot az adómentes béremelésre is. Egy éve viszont a sokoldalú gazdálkodást értékelő muta­tóktól függ a béremelési le­hetőség, a vállalat munká­jának a megítélése. Vajon, mire készteti ez a szabályo­zás megyénk egyik legjelen­tősebb kereskedelmi vállala­tát, az Uni verzált? Hogyan alkalmazkodnak a megválto­zott feltételekhez? Szolid árpolitika — Nem könnyű a dolgunk — mondja dr. Pérchy Antal- né, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Érzér kelteti ezt, hogy a terveket két változatban készítjük, amelyet jóváhagynak a kü­lönböző demokratikus fóru­mok. Tavaly csaknem 87 millió forint nyereséget ér­tünk el, de a költségek nőt­tek. Magyarázat bőven akad, hiszen emelkedtek a válla­lati közterhek, drágább lett a csomagolóanyag, az uta­zás. A normalizált és a nor­mán felüli leltárhiányt vi­szont pontosabb munkával csökkenteni lehetett volna. Már annak is örülünk, hogy a fűtési és a világítási költ­ségek nem emelkedtek és megtakarítottunk több mint 20 ezer kilowattóra villamos energiát, 22 ezer köbméter gázt, valamint 3600 liter tü­zelőolajat. összességében csökkentek a szállítási és a hálózatfenntartási költségek. — Remélhetőleg ez nem je­lent valamiféle visszavonu­lást a reklám- és propagan­damunkában. — Szó sincs róla — bi­zonygatja Nővé Béla osz­tályvezető. — ötletességgel, leleményességgel próbáljuk becsalogatni a vevőket a szaküzletekbe, az áruházak­ba. Az elmúlt évben a ruhá­zati és a vegyesiparcikk- szakmában 29 különböző ak­ciót, kiállítást, bemutatót rendeztünk. Természetesen keressük az olcsóbb megol­dásokat. Ilyenek a szállító és a termelő vállalatokkal közösen megtartott enged­ményes vásárok, árubemu­tatók. A vásárlási kedv fenntartása és élénkítése mi­att ez év április 2-től de­cember 31-ig nyereményak­ciót indítunk. Lényege: min­den ezer forint feletti vásár­láskor a vevő sorsjegyet kap. A negyedévenkénti húzáson összesen 600 ezer forint ér­tékű ajándéktárgyat sorso­lunk ki az ágynemű-garni­túrától a színes televízióig. — Mindezekből arra kö­vetkeztetek, hogy az árbevé­telt is növelni szeretnék. Nem jár ez esetleg túlzott áremeléssel? — Ezt a szabályozók sem teszik lehetővé — folytatja az igazgatóhelyettes —, mert a- többletbevétel egy részét elvonják a vállalattól. Árpolitikánkat a Belkereske­delmi Minisztérium irányel­vei szerint határoztuk meg. Gyakori árváltoztatásokkal nem szeretnénk rontani a la­kosság közérzetét. Célunk a fizetőképes kereslethez al­kalmazkodó választék kiala­kítása. Ennek egyik alapfel­tétele a vállalati árcsoport és az áruforgalmi osztály jó együttműködése. A szerződé­sek megkötésekor ügyelünk arra, hogy a megállapodás­ban szerepeljen az ár, annak érvényességi határideje, a minőség. Aránytalanul ma­gas árat nem fogadunk el. A különböző helyről beszer­zett cikkeknél azonos eladá­si árat, eltérő minőségű és választékú árunál pedig ará­nyos fogyasztói árat, a cse­csemőruházatnál, a játékok­nál, a gyerekkocsiknál kizá­rólag irányhaszonkulcsokat alkalmazunk. Közvetlen beszerzés — Akkor miként akarják a vevőket megtartani, hiszen erre az évre 2 milliárd 800 millió forint kis- és nagyke­reskedelmi forgalmat tervez­tek és növelni szeretnék a közületi eladást is. — Áremeléssel, a vásárlá­si körülmények romlásával, a választék elszürkítésével semmiképp, mert ennek csak mi és a vásárló látná a ká­rát. Minden olyan döntés, amely ellentétes a fogyasztók érdekeivel, ha esetleg növel­né is a nyereséget, a gazda­sági eredményt, aligha szol­gálná a vállalat céljait. Min­dent elkövetünk, hogy azok­ból az iparcikkekből, ame­lyekből 1983-ban rossz volt az ellátás, lehetőség szerint az idén jdvuljon a kínálat. Beszerzési politikánk kulcs­kérdésének tekintjük az igé­nyek helyes felmérését, a sokoldalú piackutatást. — Gondplja, hogy ez csu­pán elhatározás kérdése? — Tudjuk, hogy 1984-ben sem számíthatunk sétaga­loppra, sok lesz a hiánycikk, a nehezen beszerezhető áru. A megkezdett útról azonban nem térünk le. Űj partnere­ket keresünk. Ezek a válla­latok, szövetkezetek, téeszek és kisiparosok szívesen gyár­tanak választékbővítő cikke­ket. Nagykereskedelmi rak­tárunk tavaly a Konsumex Külkereskedelmi Vállalattal együttműködve a Szovjet­unióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból és Lengyelország­ból vásárolt többek között hűtőszekrényt, kerékpárt, kályhát, vas- és üvegárut. Ugyanakkor a hazai ipar közvetlenül szállított mű­szőrmét, takarót, szőnyeget, függönyt. így rövidebb lett az áru útja, az árrés meg­osztásával nőtt a vállalati nyereség és nem utolsósor­ban a fogyasztó is jól járt. Ezenkívül a szocialista or­szágokkal lebonyolított áru­házi csere kapcsán több mint 45 millió forint értékű áruval gazdagodott a me­gye. — Lehet még ezt bővíte­ni? Színesebb választék — Elképzeléseink szerint az idén a közvetlen beszer­zésünk 200 millió forint lesz, amely mintegy 8 százalékkal nő az előző esztendőkhöz ké­pest. A BÉKÖT olcsó póló­kat, a Ruhaker márkás far­merokat, ingeket, alsónemű­ket, női ruhákat, edzőcipő­ket, az ÁPISZ a Pelikán NSZK-beli cég közreműkö­désével irodaszereket, játé­kokat, az Azúr importból származó kozmetikumokat szállít. A kishatár menti árucsere részeként Romániá­ból 330 ezer forint értékű bútor, kézi szerszám és mé­teráru érkezik. Jugoszláviá­val 40 ezer dollár értékű rö­vidáru szállítására kötöttünk szerződést. Ezek az áruk az év első felében már kapha­tók lesznek az üzletekben. — Az idei 90 milliós nye­reségterv szintén figyelemre méltó. Hogyan készítik fel egységeiket a jobb munká­ra? — Figyelemmel kísérjük, hogy a szaküzletekben, az áruházak osztályain hogyan alakul a készlet- és bérgaz­dálkodás, mennyi az egy el­adóra jutó forgalom és így tovább. A költségeket ne­gyedévenként értékeljük és azonnal intézkedünk, ha el­térnek a tervezettől. Az új üzemeltetési formák beveze­tése kedvezően hatott a gaz­dálkodásra. A szerződésbe kiadott 10 üzlet a korábbinál eredményesebben működik. Ez év január 1-től hat szak­üzletben és az Univerzál Áruház kilenc osztályán jö- vedelemérdekeltséget vezet­tünk be, amelyben részt vesznek a vezetőkön kívül az eladók is. Ez a rendszer gondosabb beszerzésre, kész­letezésre, takarékos költség- gazdálkodásra ösztönzi a dol­gozókat. Az Univerzál tapasztalatai tehát biztatóak, mert a hol­napra alapoznak. Az új sza­bályozás a kívánt irányba tereli a vállalat gazdálkodá­sát és jut pénz fejlesztésre is. Ebben az évben megnyit­ják Békésen a 600 négyzet- méteres ruházati üzletet. Gyulán átadják a barkács- boltot, ahol szerszámokat, edényeket, faárut és termé­szetesen barkácsfelszerelése- ket árusítanak. Seres Sándor Jön az „öreg”

Next

/
Thumbnails
Contents