Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-11 / 60. szám
NÉPÚJSÁG 1984. március 11., vasárnap Tanácskoztak a szocialista brigádok Versmondóverseny Orosházán küldöttei (Tudósítónktól) A szocialista brigádok küldöttei a hét elején tanácskoztak az Orosházi Üveggyárban. Az 1984. évi termelési-gazdasági terv teljesítéséről szóló írásos jelentést dr. Mészáros Béla kereskedelmi igazgatóhelyettes egészítette ki. Hangsúlyozta, hogy igen nehéz körülmények között született meg a gyár 437 millió forintos nyeresége. Az Üvegipari Művek össznyere- ségének 60 százalékát az orosházi gyár produkálta. Sikerült túlteljesíteni az exporttervet. A tervezett beruházások nagy része nem valósulhatott meg fedezet hiányában. Szólt arról, hogy nehezebbé váltak a piaci körülmények. Egyes termékeknél nőtt a kereslet, például a Hungaropán és a hőszigetelő üvegből, viszont csökkent az igény a hengerelt üveg iránt. Az 1984. évi tervjavaslat is napirendre került. A célkitűzések szerényebbek, mint tavaly voltak. Több felújítás a múlt évről áthúzódott, lényeges beruházás nem lesz, de a hőszigetelő-üveg gyártás fejlesztését tervezik. Nagyobb figyelmet kell fordítani a készletgazdálkodásra. A bérfejlesztés a népgazdasági szintet meghaladja. persze ehhez több termelés, hasznosabb gazdálkodás kell. A küldöttgyűlés megtárgyalta a „Kiváló Gyár” címért tett 1983. évi vállalások teljesítését. A munkaversenyben 131 szocialista és 6 munkabrigád, összesen 1715 taggal vett részt. Ez évben a kollektívák értékelésének alapja a gazdasági munka, illetve a tervek, programok esetenkénti teljesítése, ezek eredményessége lesz. Az 1984. évi műszaki intézkedési terv megtárgyalását levette a küldöttgyűlés a napirendről, mert az pontosításra, kiegészítésre szorul. Kilenc hozzászólás egészítette ki a napirendekben megfogalmazottakat. Tarján József, az üzemi pártbizottság titkára felszólalásában a város, a megye felszabadulásának 40. évfordulójára, a XIII. pártkongresszus tiszteletére kibontakozó munka- verseny-vállalásokról szólt. A szocialista brigádmozgalom és a munkaverseny továbbfejlesztését Üvegipari Művek szinten a március 14- én Tokodon tartandó tanácskozás fogja megtárgyalni, ahol az Orosházi Üveggyárat a most megválasztott 12 küldött képviseli. Pribék Sándor A költészet napja tiszteletére versmondóversenyt rendez az orosházi Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a KISZ városi bizottsága, a Magyar Üttörők Szövetsége városi elnöksége, a városi könyvtár, az úttörő- és ifjúsági ház, valamint a Petőfi Művelődési Központ. A vá- *ros és a körzet fiataljai április 7-én délelőtt 9 órától a Petőfi Művelődési Központ klubszobájában mérik ösz- sze tudásukat. A versenyre A és B kategóriában kisdobosok és úttörők jelentkezhetnek életkoruknak megfelelő két olyan verssel, amely az iskolai tananyagban nem szerepel. A középfokú intézmények tanulói, valamint a dolgozó és katonafiatalok C és D kategóriában mutatkozhatnak be. ök három szabadon választott verssel készülhetnek a nagy erőpróbára. Hogy kik szerepelnek a legjobban? Ezt Czeglédi Mihály elnökletével öttagú zsűri dönti majd el. A versenyzők március 16-ig juttathatják el nevezéseiket a Petőfi Művelődési Központ címé: re. N. A. tárgyalóteremből Egy lány Fancsikapusztáról — Társadalmunk nagy gondot fordít az állami gondozottak nevelésére. Közülük sokan szakmát tanulnak, vagy egyetemen diplomát szereznek. Az életben jól megállják a helyüket. Akadnak viszont olyanok, akik az állami gondozás megszűnése után igen mostoha körülmények közé kerülnek. Nemegyszer kiszolgáltatottakká válnak. Ezt példázza Günter Mária tragikus esete. 1982 júliusában szűnt meg az állami gondozása, s hazajött édesanyjához. Augusztusban már halott volt ez az értelmes, jó kiállású 18 éves lány — mondja dr. Kemecsei La- josné, a Gyulai Megyei Bíróság tanácsvezető bírája. — Testvéreinek sorsa hogyan alakult? — Édesanyjának három házassága volt és 5 gyermeke született. Valamennyi állami gondozásba került, de egyikük se jött vissza Fan- csikapusztára. A bíróság tanúként hallgatta ki őket. Igyekvő, dolgos emberekké váltak. Az egyik fiútestvére műszaki főmérnök. Miért jött vissza édesanyjához Günter Mária? Talán azért, mert hiányzott neki az anyai szeretet. De hiszen édesanyja nem sokat törődött vele. A kérdésre a bíróságon sem sikerült pontos választ adni. Aki a legilletékesebb lenne a válaszra, az már halott. Mária 1982 júliusában érkezett Fancsika- pusztára. Édesanyja ekkor már a negyedik házasságát nyűtte, mint Szabó Jánosné. A férjével még 1967-ben ismerkedett meg. A gyulai születésű Szabó János előélete is megér egy misét. Többször volt elítélve kisebb- nagyobb súlyú bűncselekmények miatt. Különböző helyeken vállalt munkát, végül Fancsikapusztán kötött ki az asszonynál. Jól jövedelmező egyéni gazdálkodást folytattak. Olyannyira, hogy Zsadányban házépítéshez láttak hozzá. Ügy látszott, Szabó János is jobb útra tért. Igyekezett, szorgalmasan dolgozott. A büntetett előélethez fűződött hátrány alól is mentesült. Bizonyára senki sem emlékezett volna rá, hogy törvénybe ütköző cselekedeteket valósított meg. ha 1982-ben el nem követi rettenetes tettét. Most a bíróság előtt mindenről számot kell adnia. Szabó János alacsony, őszes hajú, sovány férfi, 47 éves. Nincs benne semmi különös a jelentéktelenségen kívül. Szerény, félénk, gyámoltalan. De aki ismeri tettét, az borzad tőle. összevissza változtatja vallomását. Próbálja kisebbíteni cselekménye súlyát. Néha azonban őszinte. — Mint nevelőapa hogyan fogadta Máriát, amikor hazatért? — kérdi a bírónő. — Nem akartam hinni a szememnek, olyan csinos volt. — Szóval tetszett. — Nem tagadom, tetszett — hajtja le a fejét a vádlott. Zsadányban épült a ház. Egy kőműves meg egy fiatal segédmunkás dolgozott az építkezésen. Őket is meghallgatta a bíróság. Elmondták, hogy Szabó valósággal hencegett nevelt lánya szépségével. A fiatal segédmunkásnak is megtetszett, olyannyira, hogy kijelentette, elveszi feleségül. — És ahhoz mit szólsz, ha megelőzlek? — kacagott Szabó. Mind a ketten felháborodva hallgatták, amint sorolta, hogy mit szándékozik tenni a lánnyal. Figyelmeztették, az ilyen cselekedetekért súlyos büntetés jár. Hivatkoztak egy újságcikkre is. A közelmúltban hasonló esetről olvastak. Szabó azonban kinevette őket. Günter Mária is panaszkodott a munkásoknak nevelőapjára. A felesége pedig széltében-hosszában híresz- telte, hogy férje kikezdett lányával. Hogy valójában mi folyt a fancsikapusztai tanyán, azt senki sem tudta. 1982. augusztus 28-án Mária bement a községbe vásárolni. Mikor visszajött, asztalhoz ült és reggelizéshez látott. Délelőtt 11 óra volt. Kinyitotta a tévét és reggelizés közben nézte. Édesanyja lefeküdt a szobában. Szabó kórót vágott odakint. Aztán abbahagyta a munkát, s a kóróvágó késsel a kezében a lakás felé tartott. — Meg akartam ölni őket — jelentette ki a bíróságon. — Miért? — Mert ki akartak semmizni a vagyonból. Én keményen dolgoztam odakint a tanyán. Mikor beléptem a konyhába és láttam, hogy a televízióban a Kórház a város szélén című filmet adják, hát meghatódtam. Mégpedig azon, hogy az orvosnőt elhagyta a jégkorongozó. — Szóval meghatódott? Ugyanakkor a kóróvágó kést beleszúrta a nevelt lányába. — Nem így volt, kérem, mert később megijedtem. A nevelt lányom reggelizett és kezében megvillant a kés. Ettől valahogy megijedtem. Később azt mondja, hogy a feleségét akarta megölni. De ez sem stimmel valahogy. A kislány feljajdult és lezuhant a székről. Az anyja felébredt. Kirohant a szobából, dulakodott a férjével. Aztán elesett. Szabó kezében tartotta a szárvágó kést egy darabig, majd kihajította az udvarra. Szabóné menekült, hogy értesítse a rendőrséget. A szerencsétlen Günter Mária holtan feküdt a padlón. Szabó három búcsúlevelet írt. Az udvaron felmászott egy fára. öngyilkos akart lenni. Meg is kísérelte, de csak akkor, amikor már a rendőrség megérkezett. A kötelet elvágták. — A feleségem vitt a bajba — hajtogatja most a bíróság előtt. Egy piros zsigu- lis férfival gyanúsítgatja. Az elkövetett cselekményért nem érzi magát bűnösnek. Szabó Jánosnét is megidézte a bíróság. Sovány, beteges kinézetű asszony. Nem akar beszélni a történtekről. Ügy tűnik, mintha most is a férjét féltené. Él törvény adta jogával, s nem hajlandó tanúvallomást tenni férje ellen. Pedig igazán csak ő tudja, mi történt a kislányával. Az igazságügyi orvosszakértő szerint Szabó félté- kenységi paranoid tünetekkel járó személyiségzavarban szenved, mely enyhe fokban korlátozta cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésében. Az ügyész, dr. Horváth Tibor elmondta, hogy a vádlott orvul támadott, amikor a súlyos bűncselekményt közeli hozzátartozója sérelmére követte el. Az élet elleni bűn- cselekmények megyénkben elszaporodtak. Súlyos büntetés kiszabását kérte a bíróságtól. A Gyulai Megyei Bíróság dr. Kemecsei Lajosné büntető tanácsa emberölés bűntette miatt Szabó Jánost 12 év szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie a vádlottnak. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. (Serédi) Hét boltív a csárda tornácán + Az a régi csárda, a boltíves tornáccal Kék fedelű prospektust forgatok a kezemben. A borítólapján csikós ugratja a lovát, és karikás ostort per- dít, az alsó szélén régi kép az egykori csárdáról, hét boltív a csárda tornácán, két ablakszem elöl, vaskos falú kerítés, kikötve egy árva ló, a gazda nyilván odabent időzik . . . Nádfedél, kémény, az udvaron nyitott szín. Ma már senki sem tudja, hogy ilyen volt-e az a kon- dorosi csárda, amelyet (hiteles krónikák szerint) az 1700-as évek első harmadában építettek. Masszív, vastag falai, vörösfenyőből ácsolt padlásgerendázata ma is állja az idő vasfogát. Hogy állja-e? Dacol vele keményen. „Erdélyi fenyő az”, mondja hite szerint Hajdú Mihály, az ÁFÉSZ elnöke, nem sokkal azután, hogy megérkezem a kis „haditanácsra”, amelyen megbeszélik a Nagy Rekonstrukció éppen ügyes-bajos dolgait. Még befejezzük az előbbi gondolatsort, a vörösfenyőkről: „Nyilván a Körösökön úsztatták le valameddig, aztán vagy Békés vagy Szarvas felől fuvarozták ide. Nincs abban a gerendázatban egyetlen vasszög sem. faszegekkel csapolták össze az egészet.” A falak? Amint említettem. „Stabilabbak, mint a százötven évvel később épült utcai szárnyé. Most, hogy felszedtük a padlózatot, kiderült, hogy újra kell szigetelni mindenütt. Kicsi az alap. A hátsó fronton (az volt a régi csárda), ott bizony az alap is sokkal mélyebb. Gyönyörű kis épület lehetett." Nézzük a rajzot, a régi csárdát. Hatan, öten a kon- dorosiak: az elnök, Tóth István, a kereskedelmi osztály vezetője, és a kivitelezőktől (mondják úgy is, hogy „generálvállalkozó”) a kondo- rosi Egyesült Tsz építőipari ágazatának vezetője. Szabó Lajos, a szakipari részleg vezetője, Szekera Lajos és Kiss József, a Nagy Rekonstrukció építésvezetője. Mert Nagy Rekonstrukció ez, teU jes a „hadiállapot” a csárdában, és még a szemnek is jólesik látni, ahogyan dolgoznak. Szinte a csárda minden szegletében. Rengeteg toldás, foltozás kerül elő: az elmúlt két évszázadban mindig akadt valami igazítani- való, olyannyira, hogy a régi arca teljesen odalett. Bent azonban szépen fellelhetők a kétszáz éves. régi csárdatornác boltívei, meg a híres kémény a csúszdával, ahol Rózsa Sándor és a múlt század híres betyárjai indultak éji útra, vagy menekültek a pandúrok elől . . . Igen, ez a romantika. A hangulat, amikor az ember oly szívesen feledkezik bele letűnt idők híres legendáiba. Mert a kondorosi csárda híres legendák színtere volt. Költők daloltak róla verseket, és (mesélik áhítattal vendéglátóim) Petőfi is járt itt. fel is írta nevét a csárda falára, de mostan már hiába keresték. De keresték! Csak éppen nem találták, elvitte az idő. Igen, ez a romantika. És még valami más, valami okosság is: hiszen csak abból, hogy beszélünk a hagyományokról, hogy felemlegetjük a régi idők híreshírhedt dolgait, még nem lehet megélni. „Kondorost úgy ismerik külföldön, mint Budapestet, vagy a hortobágyi kilenc lyukú hidat, vagy éppen Pannonhalmát. Persze, nem a falut ismerik, hanem a csárdát. Rózsa Sándor betyárcsárdáját. Mi a mi dolgunk? összehozni a hasznosat a kellemessel, vagyis a csárdát a turistákkal, jöjjenek akár külföldről, akár az ország más tájairól. Ez lenne az alaptételünk, ami százféle részletre oszlik. És mind megéri, hogy gondolkozzunk rajta, hogy keressük a legjobb ötletet." Az alkalmi „haditanács” megegyezik abban, hogy g kiindulópont, a Nagy Rekonstrukció épkézláb ötlet volt. Vagy negyed éve a Népújság is beszámolt róla, írtunk a csárda történetéről, meg az újabb koriról is, hogy megelégelték az ÁFÉSZ vezetői a hullámvölgyet, ahová az épület jutott, és (miután rendbe tették a ruházati és a műszaki boltot), a csárda következik. Elkészültek a tervek (SZÖVTERV, Békéscsaba és Szolnok), majd a helyi termelőszövetkezet építőipari főágazata vállalta az. egészet. ^ „ötvenkilencmilliós az 1984. évi tervünk, diktálja az adatokat Szabó Lajos, ennek egyötöde a csárda-rekonstrukció. Ne vegye közhelynek a szót, de tényleg úgy vagyunk vele. hogy magunknak csináljuk.” Honnan a pénz? Az elnök válaszol. „Hogy honnan? Több helyről is. Elsősorban a magunk erejéből, aztán a MESZÖV-től másfél, a SZÖVOSZ-tól másfél millió, pár hete fogadta el pályázatunkat az Országos Idegenforgalmi Hivatal, onnan is másfél, összesen 11 millió. Azt a bizonyos kellemest és hasznost csak úgy hozhatjuk össze, ha áldozunk is rá. Különben: itt a 44-es főútvonal mellett, mely a gyulai várfürdőt, a várszínházát a szarvasi arborétummal összeköti, a kondorosi csárda ugyanolyan pihenőhely. mint volt másfél száz. kétszáz éve. Akár jövet, akár menet nincs olyan turista- csoport. hogy meg ne állna itt. mert (mint említettem) a csárdát Európa minden városában ismerik. Még az óceánon túliak is. főként a hazalátogatók . . . Felesleges szaporítani a szót: Hajdú Mihályék okosan és távlatokat áttekintve tervezik a jelent, a jövőt, a csárda sorsát. Azt is mondhatnánk, hogy a huszonnegyedik óráig jutottak (nem tehetnek róla!), ha még mindig odáznák a Nagy Rekonstrukciót, akkor nemcsak á csárda híre foszlana lassan a semmibe, hanem az épület is. Habár valaki újfent megjegyzi : az, ami száz éve épült, az lehet. De a két évszázadnál is öregebb, az még állna, mint elnyűhetetlen rom. A „haditanács” változatlanul azt tartja, hogy év végére elkészülnek. Hogy olyan (nádfedelesü) csárda áll majd a kondorosi Hősök utcájában, hogy egyszeriben az lesz a kardinális kérdés: hol parkoljanak az érkező gépkocsik? Az utazási irodák, az idegenforgalmi hivatal, a gyulai SZOT-gyógyüdülő „ugrásra készen” várja a hírt: jöhetnek a turisták! A terv pompás. Lesz itt minden, csak ide tervezett bútorokkal berendezett étterem, falán Cs. Pataj Mihály festőművész Rózsa Sándoros nagy festményével; tulipánvirágos presszó, két pinceborozó a sokak által ma Is nagyesküvel vállalt alagútrendszer bejáratában, a régi csárda boltívés termében helytörténeti kiállítás (korabeli edények, fegyverek, dokumentumok a betyárvilágból stb.). A vendég felbaktathat a padlásra is, hogy betekintsen a csúszdás kéménybe, és megkopogtassa a gerendákat, hát ha Rózsa Sándor is kopogtatott itt. ha a cimboráit hívta . . . Szóval ilyesféle lesz a kül- csíny. És mit kap még a vendég? Remek ételeket, italokat. Nekiláttak annak is, hogy összeírják «a tájjellegű ételeket, az igazi kondorosi becsinált levest, töltött káposztát (melynek a töltelékébe is tejfelt kevernek a kondorosi asszonyok), a hurkakolbász csak itt honos receptjeit. „És a jó zene. Cigányzene, ide az illik”, jön a következő téma, pedig jó zenekart találni majdnem lehetetlen. A külföldi szerződés a divat, meg a pénzt hozó. Az elnök és munkatársai már érdeklődnek. Erre is, arra is. Igaz. hogy még csak most kezdődik az igazi „harci helyzet” a csárdában, de semmit sem lehet az * utolsó percekre hagyni. Hallgatjuk közben. úgy magunkban, belül, a cigány- zenekar muzsikáját, a betyárnótákat, mulatós dalokat. Egyre azonban különösen vigyáznak: hogy minden valódi legyen. Sőt: igaz. Az új csárdában ne_m lesz helye olyasminek, ami rikító, ami kiabál, ami „fokosch. gu- lásch, csikosch" . . . Valakinek eszébe jut, hogy a téesz „tájmúzeumát” is be kellene kapcsolni az idegen- forgalmi látványosságok körébe. A csákói uradalom cselédházában található ez az új keletű látnivaló. A kö- vesút odáig visz. „Hát a szélmalom? A Bokulya-so- ron? Igaz, már csak az épület van meg, és vitorlavázából valamennyi. Ami mozdítható volt, azt kimozdították. De hét határon nincs ilyen!. ..” A szélmalom már másik téma. Lehetne is másik. Valakinek egyszer csak eszébe jut. Kitalál vele, róla újra valamit. Sass Ervin Miről ír a Kistenyésztők Lapja márciusi száma? Megjelent a Kistenyésztők Lapja márciusi száma. Némi ízelítő a közreadott cikkekből. Az apaállat-gazdálkodás gondjairól, tudnivalóiról tájékoztatja az olvasókat az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet osztályvezetője. Az Egy bírósági tárgyalás margójára című cikk a nagyüzemből a kistenyésztőhöz kihelyezett sertések bérhizlalásának jogi és állategészségügyi kérdéséit boncolgatja. A Beszélgessünk a juhról! című interjúsorozatban ezúttal dr. Gonda Irén Veress Lászlóval, a Debreceni Agrártudományi Egyetem tanárával beszélget. A sertéstartók gondjairól Takács Viktor, a jeles kiskunhalasi gazda írt cikket. Folytatódik a gazdaságos kocatartásról és az angóra- nyúlról kezdett sorozat is. Ez utóbbiban ezúttal a tartásról, takarmányozásról van szó.
